A Föld 3.

Amikor egy kisgyereket látsz, aki elesik, az először meglepve és érdeklődve néz körbe. Mire az anyja azonnal felkapja, elkezdi vígasztalni és szeretgetni, az azonnal kapcsol és elkezd bönbölve sírni. Ezek a gyerekek felnőttként sem viselkednek másképp, csak a bömbölés helyét átveszi a hiszti és sok más dolog, ami jobban illik egy fontos emberhez. Nem titkolom, én is el voltam kényeztetve, ám idejekorán felismertem ezt és nekiálltam ezeket korrigálni. Leet, hogy ehhez átlag feletti intelligencia szükséges, sajnos nem volt lehetőségem ennek vizsgálatára, hisz az elmúlt 20 évet meditációval töltöttem. A meditációnak is van személyiségre jótékony hatása, ám az ember ilyenkor sokszor kerül olyan magasabb dimenziós lények személyiségi- és jellemintája alá, akikre inkább illene az előbbi kisgyerekes példa. Pláne úgy, hogy minél magasabbra mész, annál inkább válik a környezet egyre tisztábbá, azaz gyerekessé. Ezért tartom nagyon veszélyesnek azt, hogy a földi felnőttek felvetítik oda a földi világot. Ezt régen szakemberek felkészült sámánok tették, ma pedig bárki egy szippantással megteheti. Azóta ezt a problémát megoldottam, bár nem hiszem, hogy sokan értenék és így biztosan nem is örülnek neki, ám valaki megértette a problémát, rá is áldozta a szükséges időt és erőforrást, ami nem mondható el azokról a fotelszakértőkről, akik a felébe is azonnal beleőrülnének. A tenisz a világ legkönnyebb játéka a TV előtt ülve.

Sok ember, akik itt élnek ezen a bolygón nem is emberek, hanem olyan magasabb dimenziós lények, akik emberi alakba vetülnek. Általában onnan ismerni őket meg, amikor a jogaikról van szó, ők a leghangosabbak az első sorban, amikor a kötelezetségeikről, nem látni őket még hátul sem. Az európai ember, de használhatnám a fehér ember kifejezést is egyéni tudatban él, aminek kialakultak az együttélési szabályai, ezt nevezzük demokráciának. A társas kapcsolatok a másik egyéni szabadságának tiszteletben tartásán alapulnak, ami nem mehet a másik ember szabadságának rovására. Hogy ide eljutottunk, azt egy fejlődési idő előzte meg sok tapasztalattal. Amikor az európai ember befogadja a tömegével oda menekülő más civilizációkból érkezőket, valójában megfosztja őket ettől a tanulástól. Erre jó példa a két világháború, ami után az európai ember békésebbé és toleránsabbá vált, amit hülyeségnek és gyengeségnek látják azok, akik miután levették magukról az őzikeszemeket, egyre többen lettek és egyre agresszívebbé is váltak. Ráadásul pont azok menekülnek el, akikre otthon lenne szükség a kívánt változáshoz, amit viszont a magasabb dimenziós lény egyáltalán nem tart kívánatosnak, mert ő egy kollektív tudat, ami az egyes emberekben töredékekre esik szét. Az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia számára maga a káosz, amit csak a renddel, azaz innen nézve a diktatúrával tud orvosolni. A helyzet kábé olyan, mintha azt mondanád egy hangyabolynak, hogy kiiktattuk a királynőt, mostantól szabadok vagytok hangyák, bár tudom, hogy ez a példa egy arab esetében elég morbid, hisz a hangyák szorgalmasan dolgoznak, ami egy kollektív tudatú lényről sem elmondható.

Amikor a Földdel kapcsolatban meditálok, mostanában már egyre sűrűbben látom ennek eredményét az újságok címlapjain és hírei között, mint világpolitikai eseményeket. Ez a munka olyan, hogy mindenki elvárná, hogy azonnal mindent csináljon az ember jól úgy, hogy egyrészről először csinálja, másrészről még sosem csinált senki ilyet ezelőtt, harmadrészről olyan ellenszélben dolgozva, amit sok kis pici pitiáner érdek fűszerez elismerve azt, hogy az egyes emberek szemében ezek persze fontos dolgok. Jelenleg a visszaélések felszámolásán dolgozom, mert ezekre az energiákra spirituális maffia iparágak alakultak, amivel sokan szereztek politikai-gazdasági hatalmat és persze senki sem fog örülni neki, ha ezeket az energiákat visszavéve az eredeti cél és feladatok szempontjai szerint szervezem át. Nem beszélek most az idegen érdekcsoportokról, akik már jelentős befolyást szereztek a földi viszonyokba olyan összefonódások formájában, amit az erről mit sem tudó emberek elképzelni sem tudnának. Mindenkire átokhegyek zúdulnak, aki ebben változást szeretne, azonnal lekaraktergyilkoják őket és a perifériára szorulnak, hisz ők veszélyt jelentenek az üzletre, ami egyre jobban dübörög. Amikor Hunyadi győzött Nándorfehérvárnál, már mindenki a török uralomra helyezkedett és nincs ez másképp ma sem, csak a törökök helyére olyan nem létező idegeneket érdemes érteni, akik mikor létezővé válnak, már sokat nem lehetett volna tenni.

Akik a magyar politikai életben képben vannak, jól ismerik a párhuzamos valóságok egyidejű jelenlétének fogalmát, ugyanezt tapasztalják a nem létező no-go zónák ismerői is Nyugaton. Ebben a harcban olyan frontvonalak húzódnak, amikről egy átlagember nem is tud és nem is feltétlen kellene, hogy tudjon, ezeket sem nekik írom. Itt a harc lényegében a vetítések között zajlik, azaz ki képes a saját világát minél inkább érvényesíteni ebben a közös valóságban, ahol ez tisztességesen csak konszenzusokkal lenne megvalósítható, ám pont azért nevezem ezt harcnak, mert az érintett felek a fogalmat még csak nem is ismerik, nem hogy helyenesen kiejteni tudják.

A megoldásom egyszerű. Mint a legmagasabb dimenziószintet elért ember átveszem az egyszemélyi hatalmat a bolygón, ahol el is indítom a legdemokratikusabb megoldást, amit csak elképzelni lehet. Ennek lényege az, hogy valóságcsomók alakulnak, ahova a világot hasonlóképp látók kerülnek. Mivel az emberek eltérő fejlettségi szinten vannak, létrejött az alsóbb és felsőbb világok szerkezete, amit rövidebben, érthetőbben és hosszabban is kifejtettem. Ám hiába ez az a megoldás, amiben mindenki győztesnek érezheti magát, egyrészről mindenkit az a téves motiváció hajt, hogy a legmagasabb a legjobb, másrészről a megvalósítás csak úgy lehetséges, amit az alacsony látószög fasisztának, jobb esetben diktatórikusnak lát. Dolgozom ezen a problémán, mert ha nincsenek hullák, nincs tettes sem, a tudomány nem fogja érteni a jelenséget, aztán mivel minden csoda három napig tart, visszaáll az élet a rendes kerékvágásba az összes olyan valóságban, ami ebből a valóságból nyílik. Ezt hívom valóságok szétválasztásának. Van egy másik művelet, a valóságok összefésülése, amiben világcsúcsot állítottam fel azzal, hogy egy ideig 8 valóságot voltam képes kezelni (az addigi 12-t megdöntve), ami 3D-ben szintén nem egy értelmezhető dolog a hétköznapi valóság szintjén.

Vannak itt olyan emberek, akik teljesítménye rendkívüli és egyedülálló, ám ezek életét nem a pénz és vagyon utáni rohangászás teszi ki. Külön tragédiának tartom azt, amilyen életkörülmények között élnek és ebben nagy azok felelőssége, akik hagyták, hogy a világot azok a majmok vezessék, akik mindenben a profitot látják, miközben a szemük előtt megy tönkre a bolygó úgy, hogy még veszélyben is látják az érdekeiket hülyének is nézik azokat, akik ezt korrigálnák. Komolyan mondom, hogy egy teljesen új világ jön úgy, hogy meg sem vagyok keresztelve, de ha ennek nekifogok, biztosan a megváltónak fognak engem látni a túlélők.