Új ív

Hatalmas dolog volt az életemben, amikor 2011 végén a Digi megérkezett hozzám. Addig a meditációimnak egy másik szakaszában előtte évekig nem is volt TV-m, se telefonom és így meditáltam. Aztán üzembe helyeztem egy régi TV-t, amin a földi műsorsugárzást vettem 3 adóval, amit időnként néztem és így kerültem lassú lépésekkel vissza, de aztán jött a kábelnet internettel és sok adóval.

Ekkor is kezdtem bele a blogolásba és elmondhatom, ha nem a netre írtam volna ki mindent, ez az anyag sokkal szűkebb lett volna. Mára eljutottam a saját domain-ekig, ahova tulajdonképp mindent kitettem, amit akartam. Sajnálattal kell mondanom, hogy nem sok értelmét látom a blogolásnak, már úgy értve, ami a spiritualitásról szól, mert rájöttem arra, hogy csak magamat ismételgetem, így ez a blog is hamarosan archívba kerül.

A fő probléma az, hogy nem ott vagyok, ahol lennem kellene és ezt minden értelemben mondom. Sok olyan vetület is van, amikre menet közben jöttem rá, ám nem lehet ezeket elmondani. Ha sikerülne is, megtapasztalás híján alig értené valaki és arra meg végképp nincs szükségem, hogy lehülyézzenek erről mit sem tudó emberek. Mivel a spirituális rangom egyre erősödik, lassan veszélyessé válik az ilyesmi és a tudatlanság már nem véd meg senkit elsősorban amiatt, hogy az itt beavatkozók eddig nem is vették figyelembe ezt az érvet... mindaddig, amíg ők nem kerültek ebbe a helyzetbe, de a korrekciót csak maguk esetén végezték és ez az a pont, ahol nekem lépnem kell.

Meg lepett még két dolog. Az egyik a földi emberek ilyen szintű megalázkodása az idegen beavatkozás felé, aminek nem lesz jó vége. De ezt még senki sem tudja és minél erősebb a megszállás, annál később jöttök erre rá. Tudjátok milyen évekig nyomni valamit úgy, hogy annak semmi mérhető eredménye? Arra jutottam, hogy a magyar társadalomban teljesen felesleges itt bárkinek bármit tisztességes célok elérése érdekében írni. Majd egyszer lesz egy forradalom, amit nagyon fogok sajnálni, mert ezt az egészet jobban is meg lehetett volna oldani. Itthon egyszerűen nincs meg a szükséges érdeklődés és ebben már nagy szerepe van az idegenek által kifejtett spirituális tevékenységnek, akik már elfoglalták az államot is. 

Ez van, talán egyszer majd megbecsülitek az értékeiteket. Ez a blog még kinn lesz pár napig, aztán megszűnik.

Régi világ

Az ember utólag hajlamos arra, hogy a szar dolgokat feledve egy korszakról csak a jó jusson eszébe. Ez az emberi agy egyik jellemzője, hogy elfejeti a negatív emlékeket. Így tele vagyunk a múlt romantikájában élő emberekkel, akik a romantika mellett sajnos elhoznák nekünk a szart is... ami alól terveik szerint ők mentesülnének.

Aki a mi létező szocializmusunk romantikájában él, az ugye nem emlékszik a boltokra és az ott dolgozó mogorva eladókra, akiknek tök mindegy volt, hogy van vevő vagy sem. Persze, voltak benne szép dolgok is, ám ezeket csak az összehasonlítás után lehet meredeken észrevenni. Ez Észak-Korea problémája is, hogy az értékeit a nép csak a vadkapitalizmus után látja majd meg. Egyébként a koreai probléma sokkal komolyabb annál, ahogy látszik és külön tervet készítettem a rendezésére. A probléma komolyságát jól mutatja az is, hogy tizenévesen 1 hónapot töltöttem ott és ha enélkül a tapasztalat nélkül kellett volna a tervemet elkészítenem csak arra hagyatkozva, amit a médiából felszedek, a korrekciós munka biztosan hiányt szenvedett volna. Korea azért jó példa még, mert nagyjából betekintést enged abba, milyen volt az a régi világ, amit mintha eltüntetett volna egy kollektív globális amnézia. Hangulatilag valahol Észak-Korea, Szaúd-Arábia és Új-Zéland sajátos egyvelege áll az ókori Egyiptoméhoz a legközelebb és azt én erősen kétlem, hogy bárki utólag szeretné meredeken összehasonlítani.

Mi attól vagyunk a saját szemünkben modernek és a kinti világ meg archaikus, mert a mi isteneink egyike se él a Földön, az övéik meg igen. Az ő nézőpontjuk egy nagyobb látószögön alapul, hogy minden szellemi lénynek megtalálhatók a fizikai kivetülései és ha ezeket azonosítani tudod, akkor meg tudod adni annak a lénynek a tiszteletet itt is. Tulajdonképp Jézus második eljövetele pont erről szól, ám mi alapvetően demokrata szemmel nézünk erre és biztosíthatok is mindenkit, hogy a demokrata nézőpont meglehetősen távol van ezektől a lényektől. Biztosan kevesen kapcsolják össze a kint látottakat a benn történőkkel, ugye olvastam ezós könyvekben, hogy minden betegség valamilyen belső probléma külső megjelenése. A koreai probléma két agyfélteke problémája, amit a japánok kívülről nézve egész jól megoldottak, persze ahhoz el kellene töltenem ott valamennyi időt, hogy ezt belülről nézve is megerősítsem. 

Mondom a megoldást, de ez nem fog tetszeni senkinek, csak utólag. Ma már azt csinálom, hogy a jövőbeni hőzöngőket elviszem megtapasztalni a többi lehetőséget alternatív valóságokba. Így lehet csak megérteni ezt, egy átlagember információival nem.

1. Mivel megjelenésem lehetőséget ad arra, hogy modernizálódjon a kinti világ, a Földön kell maradnom, hogy kinn ne imádhassanak szemmel is látható, élő lényt.
2. A Földet úgy tudom modernizálni, ha megtartom a demokráciát és a pénzt, azonban tisztességes környezetet biztosítok számukra.
3. Ha igazodni akarok a galaxis rendjéhez, akkor fel kell vennem a Bolygó Ura titulust, aki úgy dönt, hogy létrehozza a Globális Parlamentet (a megszűnő ENSZ helyén) és a háttérben marad.
  a.) akiket mi háttérhatalomnak nevezünk, ma is pont ezt csinálják és nagyon nem fog nekik tetszeni egy ilyen semmiből előbukkanó ember, akinek tervei vannak
  b.) akiket mi ufóknak nevezünk, nekik sem fog tetszeni a dolog, mert ez olyan önálló Földet jelent, amire ők nincsenek sok befolyással
4. Akiknek ez az egész tetszene, azok egyrészről nincsenek abban a helyzetben, hogy a szavuk számítson, másrészről az alacsony látószögük miatt simán ellenem hergelhetők
5. Okosan kell tehát csinálni, amihez sok türelem kell és a megfelelő világkép.

A helyzetet bonyolítja, hogy nekem ehhez amúgy semmi kedvem, vagyis pont ellentétes impulzusok mennek ki rólam, mint a legtöbb emberről ebben a helyzetben. mert a legtöbb ember olyan alacsony látószögön van, hogy nem látja a dolog felelősségét. Mert minél több felelősséget látsz, annál távolabb kerülsz attól, mit is szeretnél valójában csinálni.

Egy biztos. A régi világnak senki se örülne, ha visszatérne. A kinti világban élő változásokat akarók is remélik a szép új világot, ahol szabadság van, ám ők ilyenkor az út végéről álmodoznak, ami számukra csak akkor kezdődik. 

Jogdíj-szabadalom

Már jeleztem többször is, hogy ez komoly gondot jelent, ám ennek ellenére valaki bejelentése után frankón leszedte a youtube azt a videót, amit nem véletlenül akarok a saját csatornámról intézni.

1. Vagy odamenjenek a látogatóim tudatai is ilyenkor? Barmok!

2. Azt én értem, hogy jogdíjad van, te nem érted mi ezzel a gond. Sőt, ha teljes egészében értenéd, hirtelen tisztelnéd azt a munkát, amit végzek.

Fönn úgy látják, hogy pár dollár miatt szaroztok és tesztek keresztbe. A vezetőitek meg a világot akarják a sokat érő, ingyen nyomott dollárotokkal, amiért viszont valós termékek és szolgáltatások érkeznek. Az értéket kevesen látják bennetek és ezen kevesek egyike én vagyok.

Pár folyó ügy

Most a régi időket visszaidéző intenzitásra váltottak a meditációim. Ugye jeleztem, hogy én elsősorban ezzel foglalkozom és csak másodsorban blogolok, de azt is látom, hogy vannak szép számmal rendszeres olvasók még akkor is, ha napokig nem jelenik meg itt poszt. Ezért most olyan témákkal foglalkozom, amik jobban érdekelhetik őket.

Az első a hatalom kérdése. Ahogy Asimov könyvében az Alapítvány, úgy voltam én is rákényszerülve a miniatürizációra. Amin mondjuk Amerikában többszáz fős máguscsapatok dolgoznak hónapokig milliárd dolláros költségvetéssel, azt én egyedül napok alatt megcsinálom tervezhető bevételek nélkül. Ehhez egy speciális filozófiát kellett alkotnom, ami eszébe nem jutna senkinek, akik bőséges erőforrásokkal rendelkeznek. A helyzet az, hogy mára egyedül képes lennék bármire, ám tisztában vagyok azzal, hogy hiába a tudat- és dimenziószint, akkor is gyarló ember vagyok, ezért első dolgom volt a hatalmam kontroll alá helyezése a fékek és ellensúlyok kidolgozásával. Az volt a kiindulópontom, hogy kerülhetek olyan megszállás alá, ahol a megszálló engem használ a saját hatalmammal, ezért úgy készítettem el, hogy még én sem tudom felülbírálni csak olyan protokollt követve, amit a megszálló nem fog kivárni. De még ha meg is tenné, akkor sem képes a szükséges dimenziószintre kerülni. Azaz olyan hatalmam van, amit úúúúúgy nem tudok használni, ahogy ezt mindenki elsőre értené. Megtehettem volna és akkor most mi lenne? Olyan helyzetben lennék, mint Orbán Viktor, csak nagyban és ugye egy lakásban ülve nehéz lenne kontroll alatt tartani az univerzumot úgy, hogy még a világűrben sem jártam. Ehelyett készítettem egy tervet, pontosabban egy olyan rajt-cél programot, ami fedi a feladatom lényegét. Ám akkor is egy ember vagyok emberi aggyal és kapacitással. Ezért ez a terv nem statikus, mert ahhoz rengeteg erőforrásra lenne szükség, hanem egy olyan rugalmas forgatókönyv, ami reagál a Pályán lévő történésekre úgy, hogy a célt követi. Lefordítva amit többszáz ember dolgozik a világ szuperfejlett részén, arra én írtam egy (holo)programot, amivel egyszer kellett sokat dolgozni, de azóta automatikusan működik. 

Ami a nagy kérdés, ha ilyen hatalmam van, miért nem ülök a világ trónján. Statikus gondolkodás. Egyszer valakik úgy akartak fölöttem befolyást szerezni (ekkor már a meditációim előtt járunk közvetlen, amikor még csak pislogok az ezotériára, de már érzem az információkat), hogy  az akkori baráti köröm egyik tagja kifigyelte, a heti ulti alatt melyik székre ülök a saját lakásomban és azt egy idő után elfoglalta. Én ezen magamban röhögtem, mert én dinamikus gondolkodással tekintek erre, az a főnöki szék, amelyikben épp ülök. Csak szólok, hogy ez ártatlan baráti rivalizálásnak tűnik egy külső szem felől, ám ez már egy kőkemény magasabb dimenziós harc, ahol sok múlik azon, ki hogy érti a dolgokat. Mert ő úgy érti, hogy ezáltal a hatalmam is az övé és ha a valóságok szétválnak, akkor lesz a teljességnek egy szelete, ahol nem én uralom a világomat. Paradox módon itt én látom a külvilágot statikusnak és ő az, aki dinamikusan gondolkodik és ez a beavatkozó idegenek nagy problémája, hogy velem szemben pedig az ő embereik (ergo ők emberi alakokban) statikusak. Ennek áthidalására találták ki a szövetséget, ám szövetségnek nem nevezhetjük azt, amiben az egyik fél csak felhasználja a szövetség trükkjét a másik fölötti uralom megszerzésére. Ha én meggondolatlanul belekezdtem volna a világ meghódításába, akkor abban a szeletben az ő kezére játszottam volna a világot. Mivel én felelősen állok a hatalom kérdéséhez azt feltételezve, hogy az Égben is felelős lények foglalkoznak ilyesmivel, rá kellett döbbennem arra, hogy a szakértelem mellett itt is komoly hiányosságaiba ütközöm. Basszus, itt vagyok emberként, emberi kapacitással rákényszerülve arra, hogy olyan feladatokat vegyek a nyakamba, amik sima irányítása is jóval meghaladja a kapacitásomat. Mi erre a megoldás? Egy 48k-s ZX-Spectrum is képes vezérelni egy PC-parkot. Kiépítettétek a milliárd dolláros infrastruktúrát? Ti vagytok a PC-park.

Ha azt mondom, hogy nekem nem tetszik ennek az országnak, meg annak az országénak a vezetője, akkor oda kellene mennem, csatákat kellene vívnom, vagy ha van rá elég időm, akkor mágikusan intézném. Mit csinálnék? Harcban állnék a világgal. Mindig jönnének szembe új ellenségek. Nem ismerős? Ehelyett elkészítettem egy komplex rendszert, mintha egy Föld nevezetű holografikus videojátékot csinálnám meg rendesen (és tisztességesen) és csak azt kell ráindítanom a világra. Mi ebben a kockázat? Soha senki még csak megközelítőleg sem csinált ilyet. Mert ez egyenlő azzal, hogy újraírtam az isteni teremtést, ám engem ez annyira nem ragad el, mert egyrészről vízöntő vagyok, másrészről a vallással fizikailag még csak érintőlegesen sem találkoztam előtte. Mindenki másnál beindult volna a fék és a világ marad ilyen szar, mert senki sem mer eljutni ide. A világ azért ilyen szar, mert ezeknek nincs logikai alapú rációjuk és minden úgy jó ahogy van. Bárki, aki szerint ez lehetne jobb is, az kétségbe vonja isten tökéletességét. Van egy szint fölé szánt ezós weboldalam is, ahol előfordul, hogy hónapok kérdése egy-egy új írás, oda például kikerült egy alternatív teremtésmagyarázat. Mondanám, hogy így már van egy másik opció is arra, amit a hivatalos csatornákon erről mondanak, de biztos vagyok abban, hogy akad ennél több is. Szóval az az én álláspontom istenről, persze ha létezik, hogy biztos nem azért teremtette a fizikai világot, hogy a seggét nyalassa a benne élő lényekkel és elvárja a dicsőségének zengését egész nap, hanem biztos volt ennél jobb ötlete is. Vagy ha nem volt, örömmel jelentem be, hogy most már van. Oktatás-tanulás, gyógyítás-gyógyulás, élmény-kaland és kutatás-fejlesztés. Nekem legalábbis a szűk emberi agyammal kábé ezek jutottak eszembe. Mivel pár fejreesés miatt érdekes spirituális mutáció következett nálam be, az egyéni tudatommal elértem a 42. dimenziót, ami pontosan 6-szor több, mint az általatok ilyen minőségben ismert 7. dimenziós lény. Még azt se mondhatom, hogy semmi jogom hozzá. Azt majd a vádlóim fogják nekem mondani, de hát a kocka el van vetve. 

Bárki épít magának szupererődöt, annak a teljes talajmozgást is állnia kell. Mert egy rendszerszintű változás egy fejlesztői beállítás, amivel szemben egy játékos akkor is tehetetlen, ha őt úgy ismerik, hogy "isten", mert a játékban ez nincs megtiltva. 

Biztosan felmerül egy csomó emberben, hogy akkor hogyan néz ki a tulajdonviszony mondjuk közötted és közöttem. Ha azt mondanám, hogy itt bárki a tulajdonomban van, akkor istent játszanék. Itt senki sincs a tulajdonomban. Ami viszont ott van, az a holografikus vetítésetek médiajogai. Ami amúgy evidens, ha valaki érti az ÉlményParkot.