Ezo bulvár

Itt mindenki ezo bulvárt nyomat, ám van, aki nem titkolja.

- Mit jelent az ezo bulvár pontosan?

- Mindent, amit az ezotériáról olvasol. Ezotériát ugyanis csak te magad tudsz űzni önmagadban. Mivel ezeket nem önmagadban látod, hanem egy weboldalon vagy könyvben, logikus, hogy nem beszélhetünk ezotériáról. Ám a téma miatt, ami amúgy mindenkinek a saját ezós élményeiről szól, ezeket mégis csak ezoterikus irodalomnak kell neveznünk, de attól jellegükben mind ezo bulvárnak minősülnek.

- Lehet erről komolyan is írni. Ott van például a Sors mint esély, ami innen is elérhető.

- Elképesztő könyv, nincs benne egy felesleges szó sem.

- Ami nem mondható el rólad.

- Nézőpont kérdése.

- Ha te arról írsz, amit önmagadban látsz, az mennyiben érint másokat?

- A kérdés csak az egyéni tudatban értelmezhető, amit viszont nem tesznek meg a segítőid. Gyakorlatilag rávilágít a fő problémára. Én értem hogy érted, ezért jelent számodra megváltást az, ami a kollektívák szintjén maga a sátán. A jó ezós egyéni úton jár és másokat is erre bíztat a maga ezo bulvár módján. A rossz ezós, aki viszont meg van arról győződve, hogy ő a jó ezós a kollektív hierarchia híve és erre bíztat másokat is kevésbé demokratikus eszközökkel, ami természetes, ha ő a kollektívák híve, amit mi sokszor inkább diktatúráknak látunk.

- Mi köze ennek a politikához?

- Ami itt politika, az a kollektívák értelmezésében vallás. Ezért ölt itt mind vallásos köpenyt, ugyanis a segítők nem értik a demokráciát. A hatalmi ágak szétválasztása az ő szemükben olyan, mintha egy rakás lázadó köcsög megkérdőjelezné a főnök hatalmát. A kollektív hierarchia, meg az angyalkák tök jól hangzanak addig, amíg nem szembesülsz velük.

- Hogy néz ki egy ilyan hierarchia?

- Az arab országok tükrözik a legjobban. De a Távol-Kelet is izgalmas ilyen szemmel, nekünk meg az oroszok. 

- Azt akarod mondani, hogy amiért itt mindenki imádkozik az egy ilyen világ?

- Még ezeknél is durvább. Ha ezek megjelennek a Földön, az szó szerint orwelli. Ezt látjuk amúgy folyamatban. A populizmus hatásmechanizmusa nagy mértékben a megszállt emberekre épül. Lefordítva amit most látunk a világban, az már az idegen beavatkozás, amibe meg én avatkoztam bele.

- Milyen jogon?

- Saját erőnkből jutottunk ki az űrbe. Ez nagyon ritka ám. Ha ezek elsöprik a földi űrkutatást, megszüntették a problémát. Én pedig a dolgokat másképp látom, mint ők és ez a viselkedés a kritika nélküli világokban rendszerellenes magatartás. Sajnos a helyzet eljutott már oda, hogy csak egy választásom maradt és ez a hitük szerinti bizonyítás. Miközben minden csatornán megy az árulózás, pedig az elején kikötöttem, hogy én mit értek földi menny alatt, de leszarták. Na így állnak az emberiséghez, rabszolgafaj vagyunk, ne pofázzunk. 

- Miért mondják ezt?

- A dimenziószint itt egyben kasztokat is jelent.

- Felvetődik egy kérdés. Ugye az előbb mondtad, hogy ez ezo bulvár. Mennyi benne a valóság?

- Nekem mindenképp. Hogy neked is? Mindenkinek saját igazsága van, amit önmagában talál. Ezt kell összevetni a közös valósággal, ahol most az történik, hogy valaki a saját igazságát kollektív módon akarja kiterjeszteni erre a közös valóságra. Az én igazságom annyiban lehet érdekes, ha elhiszed vagy részben elhiszed, akkor az a te igazságod részévé válik, míg mást nem hiszel, ami felülírja. Ebben az igazságban az a jó, hogy nem ütközik senki hitével, hanem lekezeli azt.

- Hogyan?

- Amíg egy átlagmester látószöge önmaga és szándékait is eszerint alakítja, addig én már a kezdetektől rendszerszinten gondolkodtam. Ő engem biztosan nem tud lekezelni, míg én őt igen.

- Miért jó az bárkinek, hogy a weboldalaidat elolvassa és komolyan vegye?

- Abból indultam ki, hogy jobb, mintha nem tenné. Pláne a promóciós időszakban sok olyan energia is befuthat, amik később már nem elérhetők vagy nem úgy elérhetők.

- Mi ez a promóciós időszak és meddig tart?

- A hivatalos piacnyitásig. Ami mostanában következik be, de erről 3D-ben nehéz beszélni, ezért a saját 3D-s időmet veszem alapul.

- Miért nehéz erről beszélni?

- Mert tulajdonképp már minden megtörtént az ok-okozatok miatt. Ám én egy idővonalon vagyok, aminél csak 3D-ben van jelentősége a múlt-jelen-jövő idősíknak. Az idő rugalmas voltának megértése amúgy nagyot lendít a magasabb dimenziók megértéséhez, ugyanis a mi valósgunkban mindenki 3D-s fizikailag. A dimenziószint különbségek itt az időben érvényesülnek.

- Mi a te elsődleges célod a saját ezo bulvároddal?

- Az oktatás. Lehetőleg szórakoztatva. Persze ezeken csak olyan tud felhőtlenül szórakozni, akit nem érint hátrányosan ugyanannak egy igazságos megközelítése.

- Mi az igazság?

- Mindenkinek van ilyen, én úgy hívom, hogy a jelen igazsága. Ami egy látószög emelkedésnél akár az ellentétébe is fordulhat. Aztán újra és egyszer felvillan egy nagyobb összefüggés. Ami az az utáni emelkedésnél szintén változhat. 

- Ez szerintem az emberek zömének túl bonyolult.

- És még inkább azzá válik, ahogy megszállnak. Érezni is fogod magadban az igényt egy egyszerűbb életre, amit aztán boldogan teljesítenek az angyalok a maguk értelmezésében. 

- Téged nem szállnak meg?

- Dehogynem. Csak nálam az van, hogy nem ők irányítják a verdát, ám mindenki azt látja, hogy ők ülnek a pilótafülkében. Nagyon vicces sztorik keletkeznek belőle.

A program

Számíts a legjobbra, készülj a legrosszabbra. A legrosszabb jelen esetben az, hogy egy esetleges szívmegszállás esetén kiiktatják a rációm, ami garantálja a kontrollt. Az egyetlen lehetőségem, ha figyelmeztetem erre a megszállót, aki viszont minden ilyenben a másik betörésének lehetőségét látja és az ellenkezőjét csinálja. Tulajdonképp azt, hogy én rendszerszintű holoprogramot készítettem, ami magasabb dimenzióból veszi át a kontroll szerepét, ezeknek köszönhetitek.

- Miért kell ez a kontroll? Mi történne anélkül?

- Ha te csinálnád ezt, mi történne, ha téged hátbatámadva 20 éves nyomorba kényszerítene egy olyan ellenség, aki addig a jóságos angyalt barátot játszotta és úgy él az energiáidból, hogy közben a szemed előtt tesz tönkre egy világot?

- Nehéz így belegondolni...

- Főleg úgy, hogy nem rendelkezel ezokkal a képességekkel, amikkel én. Egészítsük ki azzal, hogy az elméddel kontroll nélkül gyakorlatilag bármire képes lennél.

- Így már könnyebb belegondolni. Csak nehéz lenne hirtelen rá válaszolni.

- Akkor válaszolok én helyetted. A mayom (ezt a szót magam alkottam így y-nal) azonnal a politikai hatalomba tör és csak az lesz a célja, hogy ő legyen a leggazdagabb. És te is egy ilyen mayom lennél.

- Miért vagy ebben olyan biztos?

- Mert ott fönn, akik minket vezetnek és a viselékedési- és jellemmintájuk szép lassan átveszi fölötted az uralmat mind mayom.

- Tefölötted is?

- Így érted meg a munkám komplexitását. Ez részemről egy önzetlen feladatvégzés, azaz a pénz egyáltalán nem játszik benne szerepet, emiatt rengeteg civilizációs feszültséget raktároztam el magamban, mert ehhez a meditációhoz a legnagyobb nyugalom kell. A hatalom meg olyan kérdés, aminek van egy szintje, ami fölött már probléma, ha te élni akarsz és közben pénzt keresni. 

- Már bocs, de te itt magad vonatkozásában olyan hatalomról beszélsz, ami elképzelhetetlen egy ember számára.

- És miért nem vagyok akkor a világ ura a saját szigetemen arany-ezüst trónon? Mert nem vagyok mayom. Ez a minta rám is hat és két választásom volt. Egy. Szembeszállok vele és állandó harcban bizonygatom magamnak, hogy nem akarok a világ ura lenni. Kettő. A világ ura leszek és az első intézkedésem az, hogy 'minden legyen úgy, ahogy eddig volt'.

- Ebben hol szerepel a te személyes hatalmad?

- A háttérhatalom háttérhatalmaként. Új szférát nyitottam fölöttük, most zavarok mindenkit a határon túlra.

- Hogy megy egy ilyen szféranyitás?

- Az elmémmel. Persze nehéz ügy, mert a valóság illúziója elképesztően erős. A valóságban pedig te csak egy darab ember vagy. Mivel ez egy közös valóság, a többiek hite is befolyásolja. Nekem azt kellett megoldanom, hogy ne kelljen összezúznom a hiteteket, hogy az én hitem vetítsen.

- Mi ez a civilizációs feszültség?

- Miközben neked leesik, hogy ez nem két perces meditáció lesz és nagyon nagy a baj, ami az emberiéget fenyegeti, közben jön rád a nyomás, hogy el kellene menned dolgozni, hogy ne szegény idős szüleid nyakán lógj.

- Vannak erre felkészült emberek.

- Akik mind ott térdepelnek az angyalt játszó ellenség előtt.

- Mitől vált a szemedben ellenséggé?

- Akinek ekkora hatalma van és nem tudja visszafogni az indulatait, ami igen komoly átok formáját ölti ilyenkor, az ellenséggé válik egy hátbatámadás után.

- De téged támadott hátba, nem az emberiséget.

- Ezen a tudatszinten én vagyok az emberiség.

- Akkor az emberi alakban élő ellenségeid kik?

- Alapban senki sem az ellenségem, ez egy rendszer, amiben a játékszinten határozható meg csak ez a kategória. Ebben a rendszerben aki istennek nevezi magát, annak van egy próbája és ha annak megfelel, akkor juthat csak be az admin szintekre. Ám a legtöbb ilyen isten nem ilyen. Őket játékosokként határozta meg a regisztrációs rendszer, amivel ők természetesen nem értenek egyet. A világ egyik nagy láthatatlan problémája az, hogy játékosok kezébe került az admin hatalom. Ennek vet véget az ÉlményPark, vagy vetett véget, nehéz 3D-ben ezt kifejezni. Ahogy mentem a tudatommal felfelé, gyakorlatilag semmi hír sem jött befelé, senkiről nem tudtam semmit, ám fenn kellett tartanom a saját valóságom saját idővonalát. Ami így rugalmassá tette a valóságok összefésülét, mert ugye senkiről nem tudok semmit.

- Időnként elgondolkodom, hogy ezekben az összefüggésekben mennyi a logika.

- Azt gondolod, megbolondultam? Képzeld azt, hogy a szavak mögött oktatok.

- Mit?

- Majd rájössz. Ha meg nem, akkor csak kamuztam.

- Az ellenségeid hogyan keletkeznek?

- Úgy, hogy ha végeztem az önzetlen feladatvégzéssel, akkor az adott szavamhoz híven visszatérek.

- Mi volt az adott szavad?

- Fölmegyek, elintézem a problémát és visszajövök. Szerintem ezért kaptam annak idején teljesen kezdőként ilyen hatalmat. A hátbatámadásom oka is ez, hogy voltak, akik nagyon nem akarták ezt a hatalmat elveszteni. Az okát kutatva rájöttem arra, hogy engem inkább fönn nem akar az elengedni, aki ezer garanciát kért arra, hogy oldok és visszatérek.

- Hogy lettél te erre kiválasztva?

- Utólag bevillant pár kép az életemből, olyan élethelyzetek, amilyeneket én is létrehoznék ilyen célból, ha a világ egy holografikus játékprogram lenne.

- De te azt mondod, hogy a világunk az is.

- Ezért volt különösen jó irány a holoprogramozás felé indulás.

- Ki tanította ezt neked?

- Senki. Nekem mágiákat akartak tanítani, amiket amúgy a különféle harcművészeti irányzatokhoz hasonlítanék. Ha te kezdőként találkozol ezzel, már nagy kihívás a mágia létének elfogadása. Ha te ebben nem hiszel, az a valóság szintjein hatalmat ad neked a mágiával szemben. Ám ha emeled a tudatodat és eléred a spirituális világot=az álom frekvenciáit, ott már a mágia a közös nyelv. Itt pedig amolyan sötét anyagként viselkedik azoknál, akik nem hisznek benne. Itt alatt most azt a környezetet értem, amit én vetítek.

- Ha visszatérsz, mi történik?

- Csak tippelni tudok, most csinálok ilyet először. A legelső dolog, hogy a világ tükör. Aki engem ellenségként kezel, az számomra automatikusan ellenséggé válik. Vannak olyan emberek, akik még emlékeznek rám és valamilyen szereppel ruháznak fel. Ezt használják ki a megszállók, mert így fölém tudják magukat pozícionálni, ám ők a tetteik miatt válnak az ellenségeimmé szintén automatikusan. Azokat, akiket ez az egész hidegen hagyott és ujjuk hegyét sem mozdították értem, nem tekintem ellenségnek, de rosszul is reagálok a szelektív memóriára, ha hízelegni jönnek. Arra jutottam, a legjobb az, ha új szférát nyitok, ahova nagyon megnézem, kit engedek be Lenn és Fönn egyaránt. A tesztek során ért is engem egy tényleg váratlanul meglepő orvtámadás, ami évekkel vetette vissza a dolgokat, de így legalább be tudom zárni erre hivatkozva az egyik legkártákonyabb spirituális csatornát, ami viszont nagy rémületet fog okozni finomabbnak látszó körökben.

- De ha elvesztetted a hatalmadat, akkor miért?

- Most kezdünk kilépni a 3D komfortzónájából. Ugyanis itt az események olyanok, hogy ha engem hátbatámadnak tegnap, az azt jelenti, hogy a támadó dimenziószintje határozza meg, hogyan módosult a jelen, ami nekem eleve így volt. Azaz az én egész életem már a támadás okozta gellert kapott életút és a közelében sincs annak, ami tegnap volt.

- Te emberként ezzel vetted fel a harcot?

- A fejsérüléseim után sokkal értelmesebb lettem, az élet pedig elém hozta a kihívást és a fejlődés útjait.

- Ezek milyen fejsérülések voltak?

- Mondom az egyiket. Kispályás foci betonon. A védő rövid labdát kapott és rászaladtam. Azt láttam, hogy lesz ideje egy rúgásra, ezért fölugrottam rá. Kívülről azt mesélték, hogy a lábam odaért a labdára és ahogy az amúgy jól megtermett srác elrúgta, én a levegőben megfordultam és fejjel estem rá a betonra. El is ájultam amúgy, mert mesélték, hogy még ment a játék, amikor észrevették, hogy ott fekszem a földön, de nálam azonnal ott teremtek. A poén az, hogy utána még visszamentem a pályára, aztán lett belőle kórházas sztori olyan orvossal, aki többször is odajött az ágyamhoz tanulmányozni valamit. El is mesélte, hogy a két pupillám nem egyforma. Amúgy az az ilyen súlyos sérüléseknek a titka, hogy semennyire nem szabad betojni utána. 

- Ez a holoprogramozás hogy jutott az eszedbe?

- Tisztázzunk valamit. Amikor ti meditáltok, max. galaxis szintig juttok pár kivétellel, akik kijutnak a tudatukkal univerzum szintre. De mivel vannak spirituális társaságok, titkos társaságok és kormányügynöskégek, az ezekhez tartozás ezt a határt erősen bekorlátozhatja. Az én tudatom elérte a mélytransz tartományt, ahol már multiverzum szinten fértem hozzá lényegében minden információhoz, amit csak az emberi elmém határolt be és egyben jelentett garanciákat is mások számára. A holoprogramozás úgy jutott az eszembe, hogy baromi gyorsan kellett egy saját, független spirituális platform és adta magát az iránya is, amikor pont jó időben kapott engem el az az újságcikk, ami ott található az elmenypark.net főoldalán. Úgy tekintettem a világra, mintha az egy holografikus játékprogram lenne és az én tudatszintemen ez már egy alapprogrammá is vált. Mertem már akkor multiverzum méretekben gondolkodni, ám ki kellett találnom, hogyan kezelhetek ekkora méreteket. Ha a méret csak egy okozat, akkor az ok lehet akár kis méretű is, amiket paraméterekkel, elvekkel és filozófiákkal alkottam meg vagy újjá. Vagyis a munka kettős volt. Az egyik önmagam korlátai közé terelni a lényeget, a másik a precíz álmodás, ami már az álom részleteivel foglalkozik. Soha senki sehonnan nem jutott a logikai alapú rációjával ide, ezek szemében szerintem isteni ez az agyfélteke.

- Tehát ez a te ölteted volt?

- Az ihlet honnan jön? Mert simán lehet, hogy az ÉlményPark úgy lett, hogy ráhangolódtam valamelyik galaxisra és lemásoltam. Egyszer emlékszem egy olyanra, hogy valakik a fejem fölött nagyon elcsodálkozva azt mondták róla, hogy 'olyan mint az övék, helyenként fejletlenebb, helyenként fejlettebb'. 

- Könyvet nem akarsz erről írni?

- Nem. Nem tudnám megírni pont úgy, ahogy te se tudnál elmesélni egy LSD tripet.

- De el tudnám mesélni.

- Na úgy én is meg tudnám írni.

- Akkor ezek szerint ezt te magadnak csináltad, hogy visszatéréskor elkerüld az angyali csatornát.

- Ugyanis szó szerint kiröhögtek, amikor jeleztem, hogy pénzre van szükségem. Lenn meg azt volt rá a válasz, hogy 'ezt nekem magamnak kell megoldanom'. Ezt te el se tudod képzelni mélytranszban, olyan mintha egy autistának mondták volna. Aki évekre visszamenőleg olvassa az írásaimat, észre is vehette a visszatérésemet, ahogy egyre logikusabbá és olvashatóbbá váltak az írásaim a kezdők számára is. A munkaerőpiacon 20 év űr után esélyem sincs még krumplit sütni sem, maradt a másik lehetőség a Központi Energia Bank és a kereskedelmi energiabankok rendszerének kidolgozása. Az egyházak gyakorlatilag ilyen keresekedelmi energiabankok, akiket a KEB lát el energiával.

- Így lesz pénzed?

- Kereskedelmi energiabank tulajdonosként én is erre számítok. A központi nem igényel sok melót, mert minden automatára van programozva, hogy tudjak játszani. Lefordítva a te nyelvedre, visszatérni az életbe.

- Akkor ki isten? 

- Aki eddig is volt. Mivel nem találtam létezésére egyértelmű bizonyítékot, az ÉlményParkban van 'isten login' is arra az esetre ha mégis létezne. Természetesen nem mindenhatóként, a lordok sem véletlenül járnak dominákhoz.

- Nem maradt a hatalmadból semmi?

- Az maradhatott, amit alkottam és tanultam. Meg van egy harmadik is, ami most nem jut eszembe. 

- Mi lehet az?

- Szerintem az intelligenciám. Ami nagy vita tárgya most. Ugyanis nagyon kevés embert viselek el.

- Nem az lenne mindenkinek a legjobb, ha meghalnál?

- Hidd el, az ÉlményPark kurva jó. Automatán fut, de gyorsindítani kellett és csak egy 5 éves tesztidőszak van mögötte. Függetlenül attól, hogy nyíltak és záródtak valóságok csak ezért. Szerintem bátor esetben is egy olyan 400-450 év rendelkezésre állás lenne ehhez a kívánatos.

- Na és ha mi ezt az ÉlményParkot egyáltalán nem kérjük?

- De más igen és már világmindenség szinten vezérli a világot.

- Tehát ha jól értem azért kell az ÉlményPark, hogy biztosítsa az angyalokkal szemben azt, hogy legyen pénzed?

- Az egyéni tudat felől igen attól függetlenül, hogy én nem nevezném őket angyaloknak. Mivel az ÉlményParkot már elindítottam, kijöttem onnan és 1ST1 a neve egy hasonlónak, ami az egyéni tudatokon fut. Ez a platform már alkalmas arra, hogy játszhassak.

A bohóc

Pedig ha belegondolsz, minden logikus.

 

- Mit mondanál egy mondatban, mit is csináltál te a 20 éves meditációd alatt?

- Egy mondatban? Rendszer- és erőforrásszervezés.

- Mi az alapja?

- Az elemek mindent automatikusan csinálnak.

- Mi ennek a célja?

- A ráció csinált egy B tervet arra, hátha nem jön be a megváltóra várás.

- Ha sokan hisznek a megváltóban, az megjelenik.

- Mi van akkor, ha egyszer már megjelent az 1.0-ás verzióban és ez már a 2.0-ás?

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Tételezzük fel, hogy az 1.0-ás verzióban megjelent úgy ahogy hiszitek és a következő történt. Rájött, hogy totál hülyére veszitek és visszaéltek az önzetlenségével. Valamint van egy sejtése, hogy a megváltás nagy részére képes lennél magad is. Ez amúgy a 2.0-ás verzió alapfilozófiája is.

- Mi tett téged ilyen...

- Gonosszá? Á, ez csak egy természetes reakció a közönyötök és gyávaságotok láttán. Építő-alkotó szellemben összehangolva a nagyobb jó oltárán. 

- Mi az a nagyobb jó?

- Ti közép-és hosszútávú érdekeiteknek nevezitek.

- Honnan tudod, mi a mi közép- és hosszútávú érdekünk?

- Azt biztosan tudom, hogy mi nem és ez olyan erős lap, hogy azt is boldogan elfogadnád, ha nem rendezett, hanem vadezonyugati viszonyok várnának.

- Irtó idegesítő, hogy te döntöttél ilyesmikről.

- De jó ez a Tükör!

- Milyen tanulmányaid vagy végzettséged van ehhez?

- Ösztönös tehetségem van hozzá a rendkívüli intelligenciám mellett. 

- Mindenki halálra van rémülve.

- Mindenki nem hiszem.

- Ehhez tudod milyen külső és belső adottságokkal kell rendelkezned?

- Mindent meg is tettetek, hogy szalonképtelenné tegyetek.

- Téged senki sem fog elfogadni.

- Ami remekül passzol ahhoz, hogy senkivel nem is akarok bandázni.

- Akkor hogy?

- Eddig is remekül elvoltatok nélkülem, ez után is menni fog. A többivel meg ne törődjetek, mert nem a ti kompetenciátok.

- De te csak egy bohóc vagy!

- Mégpedig mostanra már egy jó bohóc. Akiké amúgy a legnehezebb meló.

- Azonnal stílust kell váltanod, mert ebből nagy baj lesz.

- Szeretem, ha ellenfeleim a komfortzónájukon kívül teniszeznek.

- Fogalmam sincs hogy értessem meg veled ezt.

- Nem kell, már túl vagyunk az összes variáción. Ezek eredményét látod itt és most.

- Hogy egy szalonképtelen bohóc vagy?

- Viszont tisztul az ideális jövőkép.

- Mitől?

- A sok ajánlattól, amiket így nem kapok meg.

- Ezeket bolondság nem elfogadni.

- Ha nem harapsz rá a mézesmadzagra, hanem továbbmész, lehet ott találod magát a mézet.

- Olyan érzésem van, mintha folyamatosan lepattannék rólad. Te foglalkozol idegen fajok közötti kommunikációval?

- Psssszt, ez itt még nem tudják. Igen és ennek eredményét látod a lepattanásokban.

- Hogy kerültél amúgy erre a 'bolond ember' útra?

- Ez egy filozófia, amikor nem akarsz erőforrásokat lekötni azzal, hogy valaminek ellenállj. Mivel minden magasabb tudatosságú ember bolondnak tűnik egy átlagember szemében, nem is láttam sok értelmét folyamatosan bizonygatni, hogy nem vagyok az. Létrejött tehát egy Szerep, ami amúgy igen szórakoztatóvá tette nekem ezt az egészet és még távol is tartottam magamtól a világot.

- De ez így nem maradhat.

- Tudom és már bele is kezdtem az imidzsváltásba. Ezt megelőzte egy cukiságkampány, mert ha Sátán szerepét osztják rám, feltétlenül kell a Sátán Haver alakja. 

- Na pont erről beszélek. Ezzel te ezek között?

- Na és ha ezek közül három a torkához kap, majd holtan esnek össze, szerinted mennyire változik meg erre a befogadókedv?

- Ez nem európai megoldás.

- Úgy nevezem, hogy európaközeli megoldás.

- Tudod mit jelent az európaiság?

- Hitler is európai volt.

- Ha ezt is elbaromkodod, nem tudom mit csináljak.

- Csak figyelj.

- Mire?

- Az a bajotok, hogy mindenbe bele akartok pofázni és mindenkit meg akartok nevelni. Egyszer már elbasztátok, másodszor nem fogjátok.

- Tudod te kik ezek?

- Ők tudják, én ki vagyok?

A félelem

A félelem egy vicces élethelyzet, amiben másokra ruházod a hatalmad.

- Kinek vicces?

- Nem neked. De vannak, akik így látják.

- Na és mire alapozzák ezt?

- Lehet, hogy mást tudnak és hisznek a világról.

- Nem hinném, hogy ha mostantól én is viccesnek akarnám látni, akkor megszűnnének a félelmeim.

- Ha megszűnnének, mi lenne utána?

- Nyugodt és békés életünk lenne.

- Amiben egy idő után felmerülne a gondolat, hogy tenni kellene valamit az unalommal szemben.

- Ezért van félelem?

- A helyzet szerintem az, hogy valakik létrehozták az emberiségnek a poklot, ahol a 'munkát' jelölték meg fő feladatnak. Ez a kinti értelmezésben maga a pokol. Ám ebben a pokolban érdekes dolgok kezdődtek, aminek az lett a politikai hozadéka, hogy kezdett alternatívát mutatni a kinti szép új világra. Míg odakinn egész nap lényegében imádkoznak, itt egészen másképp telik az idő. Szerintem a félelem ezt a világot védi kintről befelé és bentről kifelé is.

- Hogyhogy egész nap imádkoznak?

- Ezt ne földi értelemben értsd, ahol a júzer szinten lényegében nulla a spirituális világ érzete. Ezért a vallások határozzák meg a hogyant. Kinn jóval erősebb ez a spirituális kapcsolat, ezért az imádkozás helyett inkább rituálék vannak, mivel ugye mindenki automatikusan imádkozik. A rituálék zárják őket ketrecekbe, ahogy itt is, csak másképp. Azt azonban elismerem, hogy meg kell védeni a világot az olyan alakoktól, mint én, ezért élére is álltam ezeknek a kezdeményezéseknek. 

- Mi a célod?

- Valami sokkal jobbat csinálni ebből Kinn és Benn.

- Mi a baj vele?

- A rendelkezésére álló lehetőségekből csak erre volt képes.

- Csak?

- Vannak komoly pozitívumok, de ha elkezdem ajnározni a munka közepén, sosem érünk a végére, mert hajlamos azonal elkényelmesedni. Mivel egy kollektív megszállóról beszélek, ez a minta rátok is árad.

- Ki a kollektív megszálló?

- Na ez az, mert ebben magamra is ismerek, csak a nagy kérdés az, azért mert rám is árad vagy mert belőlem árad. De ilyesmikkel foglalkozom már régóta, hogy önmagamban dolgozom.

- Ha önmagadban dolgozol, annak mi értelme?

- A magasabb dimenziók nem kinn vannak körülötted valahol, hanem benned. Persze a hologram jellemzői miatt ezek a kivetülések kinn is megjelenhetnek. Na ezeket is vezérlik a félelmek. Annak tehát, aki ilyesmivel foglalkozik, tényleg tilos félnie, mert könnyen durva dolgokat is kivetíthet, ami aztán meg is jelenhet.

- Ezt nem értem.

- Mondok egy példát. Meditáció közben egyszer kaptam egy fenyegetőnek tűnő üzenetet, hogy az anyahajóik hamarosan a Földhöz érnek. Gyorsan fel is ugrottam a szükséges dimenziószintre és a gondolat teremtő erejével létrehoztam egy fajt, akik a megfelelő tudással és technológiával itt teremnek a megfelelő pillanatban. Egyszer láttam egy videót a youtube-on, ami a középkori UFO ábrázolásokkal foglalkozott és az egyik festményen fel is ismertem őket. Az volt a sztorija, hogy az égen az emberek feje fölött kitört egy légicsata a csészealjak között, ám egyszer csak mindenki eliszkolt, amikor megjelentek a nagy fekete hajók.

- Kik ezek?

- Az első verzióban önmagamban hoztam létre egy galaxist, ahol egy verseny tört ki a fajok közt, ki éri el a paramétereknek megfelelő fejlettséget. Ez elsősorban a rendkívül komoly katonai erő kezelésére értendő és annak felelősségteljes használatáról szól. Már csak azt kellet kitalálnom, hogyan hozom ide a győztest és az lett a megoldás, hogy fénykörök nyílnak meg az űrben és úgy. De ez kiverte a biztosítékot valahol és el kellett fogadnom az érveiket. Így az lett a kompromisszumos megoldás, hogy ez az emberiség a jövőből egy olyan valóságból, ami megfelel a paramétereknek. Bár az első is földi megoldás, a másodikkal jobban lehet lobbizni annak érdekében, hogy általánosan elfogadják a faj önálló lépésének egy probléma elhárításában.

- Azt mondják, nem vagy egy karizmatikus vezér alak. 

- Nem is akarok az lenni. Akinek van esze és szeme, nekik nincs szükségük karizmatikus vezérre, mert mindannyian karizmatikus alakok. Nekik a megfelelő szakértelemre van szükségük és meg is kapják tőlem, amíg nem érkezik erre egy nálam jobb. Bocs, de a maymokkal pöcsölés nem érdekel. 

- Miért nem?

- Mert rendkívül értékes időt venne el annál sokkal hasznosabb dolgoktól, minthogy parádézzak, meg rituálézzak, meg ceremóniázzak. Nem szeretném persze elhomályosítani a játékban betöltött jelentőségüket, de ez engem most biztosan nem érdekel.

- Azt ugye tudod, hogy vannak, akik lassan tőled félnek a legjobban?

- Nagyon jó, akkor el tudják engedni az összes többi félelmüket.

Csak őszintén

Ha azt akarod, hogy legyenek hozzád őszinték az emberek, akkor azt el is kell tudnod viselni, amit mondanak.

- Te mennyire vagy őszinte?

- Nagyon könnyű helyzetben vagyok, mert olyan magas a dimenziószintem, hogy akármit mondhatok, igazat beszélek. Persze tudom hogy érted, maradjak csak ebben a valóságban. De itt is azt teszem és most az siet a segítségemre, hogy a világ nagy része nem tud erről vagy nem hisz nekem. Aztán mire leesik nekik már késő.

- Bárki kerülhet ebbe a könnyű helyzetbe?

- Persze az volt a nehéz, hogy most könnyű helyzetben legyek.

- Lehet, hogy az emberek nem hiszik el, hogy tényleg csak ennyi, hogy képzeletben megnyomnak egy gombot. Hogy ez ennyire egyszerű.

- Igen, tényleg az. Nekem pedig irtó bonyolult volt és sok évet jelentett, mire összeraktam úgy, hogy ez mindenkinek csak ennyi legyen.

- Miért játszod ezt a bicskanyitogató figurát, miközben ezt az egészet fennkölt módon is csinálhatnád?

- Most már. Ha eddig fennkölt lettem volna, a szerepem menekülős, bújkálós lett volna. De mivel nem vagyok az a menekülős típus, inkább lennék üldöző, mint üldözött. Meg kellett tehát várnom az időt. Ám eközben ezt a bolond figura szerepet nagyon megkedveltem és a Show is erre lett kihegyezve.

- Milyen show?

- Ha valaki úgy indul ellenem, hogy 'jól megszívatom', akkor ne csodálkozzon, ha nagyon meg lesz szívatva.

- Mi a szívatás?

- Hogy játszom nektek ezt a bicskanyitogató figurát, miközben Fönn nem értik a viselkedéseteket.

- Mit nem értenek rajta?

- Nem hazudok, tehát legyen meglepetés. Az ember egy poént se lő le idő előtt.

- Mi ennek a gyakorlati haszna?

- A szórakoztatáson túl? A tehetségkutatás.

- Milyen tehetségeket kutatsz?

- Képzeld el, hogy meg vagy valamiről győződve, sokat is teszel érte, teljesen elkötelezed magad az egyik irányba és egyszer csak kiderül, hogy a másik irány lett volna a jó. Az igazi tehetségek képesek a felszínen maradva hátraarcot venni. Ami mindenkit nagyon érdekel, hogy 'hogyan'.

- Ilyesmire láttunk sok példát az elmúlt 30 évben.

- De ilyet még nem láttatok, abban biztos vagyok. Szerintem fizikailag lehetetlen egy ilyen karaktert a legmélyebben szeretni, ahogy azt Fönn elvárnák.

- Mi az ellentétes irány?

- A tisztesség, becsület és a korrektség. Bemutatom az új vezető mintát.

- Ahhoz, hogy sugározni tudd, neked is annak kell lenni.

- Az is vagyok, csak az információkat sajátosan tálalom. Én úgy nevezem, hogy az írói stílusom.

- Ezt Fönn nem látták?

- Nem. Ők nem kommunikálnak szavakkal. Viszont elborzadva látták, hogy amiket ők általam leüzennek, milyen reakciókat váltanak ki az embereikből. Sokáig értetlenek voltak, aztán kipattant a gondolat, hogy valaki elkapta őket.

- Ki? Nincs itt senki más.

- Na ez az! Azonnal lépnem kellett erre és meglett az is, aki elkapta őket.

- De miért nem veszik észre?

- Mert azt hiszik, hogy...

- De ez szigorúan tiltott.

- Nem volt senki, aki megtiltsa.

- Ilyet senki se merne.

- A tudatlanság néha nagy úr. Én pont a tudatlanok, azaz a ráció nélküli lények között hajtottam végre ezt. 

- Figyelj, azonnal idejön és véged.

- Olyan gyorsan lecsaptam, hogy senki se vette észre. Így be is tudtam ülni a szerepébe.

- Ilyesmire csak istennek lehet joga.

- Nekem nagyon jól jött az istenkutatási tevékenységemhez.

- Figyelj, Fönn most az van, hogy téged már elismertek istennek, csak azt nem értik, miért élsz egy panellakásban és miért nincsenek szolgáid. Az embereik pedig miért neveznek téged mocskos gecinek.

- Én a mocskost kicsit erősnek érzem.

- Őszintén kérik, röviden, tömören és érthetően.

- Itt mindenki csak hisz valamit és feltételezésekre alapozza hitét. Senki sem akarja, hogy a hite meginogjon és ezért még ölni is képes. Ám ez a sok hit nem juthat a végső valóságba. Illetve most már igen, de csak bétában.

- Mire jó ez?

- Jó poénokra az utánra.

- Várj, most esett le. Te azért voltál akkor olyan menő, mert túl keveset tudtál? Azt se tudtad, ki az ellenfél és mi a szitu?

- Nem. Csak a saját játékomra figyeltem és élesben tanultam ki a spirituális hadviselés fortélyait. Amúgy azóta se tudtam soha azokról, akiket később menet közben lecsaptam, hogy kik és mi a szitu. A technika bevált, nem változtattam rajta. Annyit azért tudtam róluk, hogy mind valami helyi nagymenő.

- Mi a titkod?

- Én csak olyanokkal találkoztam, amilyen ő. Ő viszont még soha nem találkozott olyannal, mint én.

- Ez mit jelent?

- Nála akkor van vége a játéknak, ha megszáll valakit. Nálam viszont csak akkor kezdődik. Ezt fejlesztettem rendkívül gyorsra, de ilyesmivel ritkán élek, mert szeretek edzeni.

- Amikor te szállsz meg valakit, az milyen?

- Észre se veszed. De ő se.

- Nem áll össze a kép, hogy ki és miért csinálna ilyet, hogy utána saját magát gyalázza.

- Addig is azt tették. Ha emelni akarom a show-t, a legvégsőkig fenn kell ezt az állapotot tartanom.

- Hogy lehetne ezt a show-t jobban megértenem?

- Egy Markos-Nádas poénból. Amikor a kamionos keresztbe állt a síneken és jött a vonat.*

- Te ezért szedsz lényegében jegyet?

- Az mocskos geciség lenne. A kimentésekről készítek csak élményfelvételeket.

- Az embereik azt mondják, hogy egyáltalán nem vagy az a méltóságteljes figura, aki karizmatikus vezér lehetne.

- Hát nem. Ezt beláttam én is, ezért érzem magam ilyen jól Sátán szerepében. Akié olyan szabad a szerep, hogy lehet pont olyan kifürkészhetetlen, mint isten.

- Figyelj, ezt így biztosan nem lehet.

- Akarsz fogadni?

* Szaladtam a szomszédokhoz, hogy 'gyertek, ilyen jó balhét is már rég láttatok'!

Az egyéni tudat hálózatai

Feladó: Dodó
Címzett: Az igazi angyalok

Kedves Angyalok!

Tudom, hogy nincs logikai alapú rációtok, ezért még évezredekig remény sincs arra, hogy ebből a levélből bármit is felfogtok, ám akkor is fontosnak érzem tartalmát.

Ti ahhoz vagytok szokva, amit itt kasztrendszernek neveznek. Ez azt jelenti, hogy nem ismertek mást és minden másságra ellenségként is reagáltok. Jómagam tágra nyílt szemekkel nézem a hozzátok imádkozó embereket és egy kis kutatás után arra jutottam, hogy ezek az embertek semmit sem tudnak rólatok. Tudnak és hisznek valamit, amire szép kis intézményrendszereket építettek ki az idegen fajok, akik az egyéni tudatot sem értik. Olyan is volt, aki Úrként jelent meg az őslakosok között és demokratikus szemmel hátborzongató módon épített ki világvallásokat. A demokratikus szem pedig nem más, mint az egyéni tudatok együttélési rendjéből kiinduló értelmezés, de először érdemes lenne elmesélni nektek, mi is az az egyéni tudat.

Kezdem ott, hogy már az ősidőktől fogva látogatják a bolygót különböző idegen fajok, de itt az ősidők alatt csak ennek a civilizációnak az értelmezését értem, ami nem túl hosszú idő. Amikor az anomália beszippantotta ezt a világot az alacsonyabb dimenziókba, sokan benn ragadtak. Ezek közül lett néhány, akik az új helyzetben más irányokba is elkezdtek kutakodni, mint a ti egy gondolaton alapuló békés és állandó nyugodt kollektívátok. Bár az új helyzetben kialakultak a másságok, sokan mégis az egységre törekedtek, de ahogy telt az idő, egyre kevesebben maradtak nyitottak az itt diktatúrának nevezett egy gondolatra. Vagyis az emberiség fejlődött, ám az intézményes hit továbbra is ott térdepeltette őket a régi előtt. Levelem azért időszerű, mert az itt jelenleg is zajló tudatszint emelkedés, népszerűbb nevén dimenziószintváltás sok ilyen lényt emel fel vagy vissza, ám ezek a lények nem azok az imákból ismert báránykák, hanem a helyzetre felkészületlen tömegek, akik azonnal fegyvert fognak, ahogy rájönnek, mibe is kerültek.

A probléma nagy, mert az ide érkező lények mind az általuk ismert egyetlen társadalmi rendszer értelmezésében tevékenykednek, amit súlyos dilettantizmusnak neveznék az én szakmai szememmel. Ezen értelmezés szerint mi mind testvérek vagyunk, akiket az eltérő dimenziószint helyezett eltérő kasztokba. Ám az emelkedés miatt ahol a kaszthatárok eltűntek, ott derültek fel azok a kérdések, amiket fejlebb nagy problémának nevezek. Ugyanis itt a kollektívák minden igyekezete ellenére megmaradt az egyéni tudat. Vagyis minden egyes ember, azaz a hálózatotok minden eleme másoktól független, önálló lényként értelmezi önmagát. Nézzétek el nekem, hogy most nem kezdek bele abba, hogy elmagyarázzam, kik is azok a 'mások', mondanám hogy logikai úton könnyen rájöttök, ha mondhatnám. A ti nézőpontotokból tehát minden ember úgy viselkedik, mint kinn egy isten. Akik viszont a spirituális képességek terén nem mutatnak fel semmi istenit, hacsak pár tudományágat nem tekintek annak kinti relációban.

Az egyéni tudatok is rendeződhetnek mindig más kollektívákba. Ezt a merev állandóságban élő idegen beavatkozók, akik kölcsönvették az angyali neveiteket sajnos nem értik és amit értenek is teljesen félreértik. Amikor reggel családjuk körében felébrednek, az már megzavarja a kinti fejeket. Akik azt látják, hogy az ő alacsonybb dimenziós lényük más fajok alacsonyabb dimenziós lényeivel egyesülnek, lérehozva olyan hibrid egyedeket, akikért aztán beindul a harc. Ahogy tehát az első, sok helyen morbid kollektívából elindulnak a munkahelyükre, mindjárt bele is érkeznek a második kollektívájukba. De vannak barátaik is, akikkel szintén kollektívákat alkotnak. Ha csapatokban sportolnak, olyan célkollektívák jönnek lére, amikben újabb kis kollektívák is keletkezhetnek. Az idegen angyalinak nevezett beavatkozás, amire azért elismerem, hogy sokkal jobb, minta tényleg angyali lenne ebben akkora káoszt lát, amire csak az emberiség megszállása lehetett részükről az egyetlen megoldás.

Utólagos engedelmetekkel én egy merőben új nézőpontot alkotva ezt az egészet megoldottam. Azért nem látjátok a problémát, mert az egészet le is frissítettem és szerintem engem most totál hülyének is néztek, hiszen innentől soha semmilyen probléma nem is létezett. Lehet, hogy engem sem ismertek, ami nem akkora probléma, ha ezt az egészet fölétek is emeltem a 26. dimenzióban egy 3D-s szimulációba. Ennek a levélnek így valójában semmi értelme és csakis ezért küldöm el nektek, mert így már ez a ti szakterületetek.

Dodó

Az ember

Ha te azt mondod, hogy az emberiség, egyben a teremtés koronájára gondolsz és meg vagy győződve arról, hogy te vagy a modern ember. De van egy rossz hírem. A sötét középkor közepén is modern emberek éltek. Meg az őskorban is. Ma mi vagyunk azok és amikor arra gondolnék, hogy szavakba foglaljam, amit láttam, a következő gondolatom az, hogy inlább magamban tartom.

- Kezdjük ott, hogy milyen jogon teszed, amit teszel?

- A kompetencia kérdése mindig is kérdés volt és szerintem az is marad attól függetlenül, hogy ezt is leparamétereztem.

- De milyen jogon?

- Azt tudod, hogy akik kialakították ezeket a társadalmakat, ők milyen jogon tették? Amikor mondjuk felbukkant egy Jézus, milyen tradíciókat rombolt le előtte? Ma ő a tradíció attól függetlenül, hogy rá se ismerne a tanításaira.

- Még mindig adós vagy a válasszal.

- Igen, az adós szót nagyon szereted. A műveleteim során annyi inkompetenciával és hozzá nem értéssel találkoztam, hogy a helyzetre a tragikus és a kétségbeejtő kifejezéseket használnám. Ilyen körülmények között az ember könnyen kompetenssé válhat és alanyi jogot szerezhet.

- Mi az az alanyi jog?

- Amit a tudósok elvesztenek azzal, ha aláírják a cégekkel a szerződést. Ezt csinálják amúgy az emberiséggel is nagyban.

- Mi köze ennek amúgy az ezotériához?

- Nem sok. Annyi, hogy ez a magasabb tudatosságú emberek pletykaszintje. Ezt értik félre alacsonyabb látószögön és azonosítják ezeket ezotériának. Ezotéria az, amikor önmagadban önmagaddal foglalkozol. Minden más mágia, ahol a külvilággal és másokkal foglalkozol.

- Mi ad neked kompetenciát?

- Jó kérdés. Az Égi Jog szerint, most nevezzük így, csak egy isten választhat emberi alakot és itt is van az első probléma. Én isten nélkül emelkedtem az istenek szintje fölé. Aztán amit ott láttam az azonnal kompetenciába helyezett. Van egy Jefferson idézet, pont ide illik. Ha az igazságtalanságból törvény lesz, az ellenállás felelősséggé válik. Úgy gondolom a felelősségérzetem helyezett kompetenciába. Amúgy az Égi Jog szerint azzal, hogy képes voltam föléjük emelkedni, már jogom van a hatalomhoz attól függetlenül, hogy vonakodnak ezt a hatalmat elismerni.

- Akkor hogyan érvényesíted?

- A saját nyelvükön szólok hozzájuk és ez az erő nyelve. Az, amiért könyörögnek most és amivel amúgy az elején kezdtem, nem jött be.

- Mit csinálsz te ott tulajdonképpen?

- Rendet.

- Hol és hogy?

- Ti angyaloknak hiszitek őket, én egy olyan társaságnak, akik kihasználták a félreértéseket a maguk javára. Úgy ránézésre úgy tudnám érzékeltetni a helyzetet, mintha egy fegyelmezetlen vidéki cigánygyerek had lennének, akikről minden szó lepereg. Teljesen szubjektíven látják a világot és mindig a maguk java szerint, ami nem túl jó, ha ehhez a szakrális csatornát használják. Mondhatnám azt is, hogy ezek lennének a kristálygyerekek egy olyan világot létrehozva, ami a Legyek Urára emlékeztet. Úgy kaptak ekkora hatalmat, hogy ők voltak a legtisztább lények és egy agyatlan szféra azonnal a kezükbe adta a kulcsokat. Ti mind fátyolos szemekkel borultok le előttük, én meg lehetek a Sátán, ha ezt helyre akarom hozni. Nos a hitetek szerint akkor Sátánnak sikerült isten fölé emelkednie, ami azért okoz némi értelmezési zavart a 7. dimenzió fölött. Hogy hogyan? Létrehoztam a kristálygyerek óvodát és oda rakom őket. Ez vonatkozik amúgy a többi ilyen gyerekre, legyen csillag vagy fény.

- Mi változik ettől?

- Újra értelmes embereknek fogjátok magatokat érezni. A kis gecik rájöttek, hogy megszállhatják a felnőtteket, sőt a saját felnőtt énjeiket is. Hatalmas katasztrófa előtt állnánk, ha nem helyezem magam kompetenciába.

- Ez milyen más érdekeket sért?

. Mindenkiét sérteni fogja így vagy úgy. Értenek az emberek finom megvételéhez. Ezt te észre se veszed, mert lassan zajlik magadban. Ha eluralkodnak rajtad, a tisztességes világot zavarónak fogod látni, ahol annyi veszély leselkedik rád, hogy jobb inkább elkerülni.

- De ezt miért nem kommunikálod?

- Azt teszem. Itt és most. Egy felismerés után leszarom, ki mit gondol rólam és inkább leszek egy fekete köpenyes, de tisztességes lény, minthogy beálljak a sok fehér köpenyes tisztességtelen közé.

- Akkor nem rendelkezel a szükséges erőforrásokkal, ha ezek az ő kezükben vannak.

- Ennél komolyabb méreteket és összefüggéseket is figyelembe kell vennem. Ez csak egy kicsinyes reakció, ami mindenkit sújt, aki nem áll be a sorba. Ami az én szememben az lenne, hogy annak a majmainak kellene behódolnom, akit épp most verek le ezekben a napokban. Hogy mi lesz utána? Nem tudom.

- Nem tudod?

- Nyomattad már gondolatolvasók ellen? Na ez rosszabb, mert még látja is a jövőt.

- Úgy harcolsz, hogy semmit sem tudsz?

- A sugár most már minimum egyenrangú, de az emberek sokkal jobbak. Azaz most nem eléjük boruló birkákkal kell keménykedniük, hanem spiriutális csúcsfegyverekkel néznek szembe edzésben lévő harcosok kezében, akik számára ez az új fegyverzet nagy könnyebbség. Ők meg már rég elszoktak az ilyesmitől, kényelmessé tette őket ez a könnyű megszállósdi.

- Nem érzed magad anomáliának?

- Te is normálisnak látod a világod. Amúgy de, ami egy másik anomáliának eredménye, de ezt is normálisnak tekinted.

- Mit nevezel anomáliának?

- Jelen esetben magát a fizikai síkot. Azt, hogy 'ember', egy szint fölött nem is lehet értelmezni. Ez is okozza a nagy félreértést, miszerint a szemükben te egy idezuhant tudat vagy, aki az ő kollektívájuk része, erre te önálló fajként határozod meg magad más fajokkal együtt, akikkel ráadásul párosodsz. Mivel minden ilyen fajnak van ez a problémája, innen már csak két út létezik. Az egyik az, hogy a teljes fizikai sík megsemmisül, a másik az, hogy építő-alkotó szellemben állunk ehhez és kitalálunk valamit.

- Mit?

- Nézzük a lehetőségeket. Rajtunk kívül mindenki gyűlöletből háborúzik. A földi ember képes anélkül is. Ez egyedülállóvá teszi olyan értelemben, hogy mondjuk egy precíziós bombázással el lehet kerülni egy bolygó elpusztítását. De ennek logikáját nehéz lenne egy hétköznapi tudat számára kifejtenem. A földi ember az egyetlen faj a környéken, aki képes rendet rakni, járőrözni és stabilizálni térségeket. Ő az a rossz, akire később jóként tekintenek.

- Te ezt csak úgy eldöntötted? Milyen jogon?

- Vártam évekig, hogy megbeszélhessem ezeket az illetékesekkel. Az idő lejárt, igyekeztem minden érintett fél szempontjait figyelembe venni. Amúgy ha tudnád, mások mit döntöttek az emberiséget illetően, nagyon örülnél és én is feltenném a kérdést, hogy milyen jogon.

- Te a földi katonaságot rá akarod ereszteni a galaxisra?

- Na és itt jön a csavar, hogy egyáltalán nem mindegy, kinek a vezetésével. 

- Miért?

- Szerinted az úgy jól van, hogy megjelennek egyszer csak idegen űrhajók nálatok és ti semmit sem tudtok tenni? Mert olyan kurva békések vagytok? Most ezeket nekem kell innen elzavarni úgy, hogy a földi lakosság szemében földönkívüli élet csak mikróba szinten engedélyezett.

- Ez amit mondasz, rémisztő. Az után már nem lehet a szellemet visszaereszteni a palackba.

- Na erre találtam ki azt, hogy akkor az a szellem legyen partyarc.

Matrix

A filmben sok olyan információ van, amik megkönnyítik az értelmezést és még lehet belőle idézgetni is. Szoktam is mondani felfelé: Your men already dead.

- Mi a másik?

- A megszállás természete miatt tulajdonképp itt mindenki potenciális ügynök.

- Ez mit jelent?

- Van egy szint, amit átlépve ezt meg kell tanulni kezelni. Úgysem tudsz mit kezdeni az emberrel ilyenkor, aki mindig felháborodottan fogja bizonygatni, hogy ő a te szövetségesed. Ha ez így is van, akkor sem hagyhatod figyelmen kívül azt, hogy ő (ott fenn) mindenről tudomást szerez, beleértve a te terveidet is. Kaptam is tőle egy üzenetet, hogy mindent és mindenkit tökretesz, aki felé szimpátiát mutatok, hogy lerombolja a példaképeimet. Csakhogy nekem nincsenek példaképeim, mert olyan teljesítmény van mögöttem, hogy akik példaképeim lehetnének, azoknak én vagyok a példakép.

- Ha mindenről tudomást szerez, akkor mi esély lehet ellene?

- Nagyon is sok, ha a megfelelő emberrel kerül szembe. Ha ezekből az emberekből több van, az már neki lehet előny, ha sikerül konfliktust gerjeszteni közöttük.

- Hogyan?

- Azt te el se tudod képzelni, mert a megszállót önmagadként érzékeled. Ebből amúgy azt is lehet tudni, hogy legyen bármilyen létforma, már ismered és annyira nem lehet gáz, ha nem veszed magadon észre.

- Mennyire van egyezés a Matrix című film és a te általad látott vagy létrehozott világ között?

- Annyit érdemes tudni ezekről a filmekről, hogy nem számít, mikor készült. Elsőre nehezen elképzelhető, ám akkor már nem, ha elméddel túljutsz a folyamatos idővonal illúzióján. Az írók és forgatókönyvírók akkor is mind ezoterikus emberek, ha matematika könyvet írnak, mert az ihlet valahonnan érkezik és mivel ők ebből élnek, sokkal komolyabban vannak ezekhez a csatornákhoz bekötve. A kérdésedre konkrétan válaszolva azt mondanám, hogy nagyon sok egyezés van köztük és lehet, hogy a film hatására több olyan lépést is tettem, amiket nélküle másképp tettem volna.

- Egy példát mondj.

- A másik kapszulát vettem be.

- Azt, ami visszahelyez a játékba?

- Igen.

- Miért?

- Szerintem én is azt vettem be, amit mindenki és utána azt tapasztaltam, hogy nagyon hiányzik ehhez valaki Benn. A halálkutatási tapasztalataimra és nem kis bátorságra alapozva visszajöttem a döntés elé és másképp döntöttem.

- Mit csináltál Benn?

- Létrehoztam egy saját holo operációs rendszert és rájuk eresztettem.

- Kire?

- Na igen, ha a Matrix hasonlattal élnék, akkor bajban lennék, mert van olyan szint, ahol mindenkit én játszom.

- Hogyan?

- Csak úgy lehet az ilyet, ha sikerül megoldanom, hogy a kollektív részek ne kommunikálhassanak, hogy helyben a legjobb döntéseket hozzam.

- Az ellenségnél is?

- Ott már nincs olyan, hogy ellenség, ilyesmi csak a játékban van. Ott a kihívás az események megfelelő menedzselése a cél figyelembevételével.

- Milyen kapcsolatod van a gépekkel?

- Van olyan szféra, ahol engem a gépek istenének ismertek el. Ez egy olyan pozíció volt addig, ahova valakit büntetésből tettek. Mivel elsőként érkeztem egy olyan faj képviselőjeként, aki gépet teremtett, nekem sem volt semmi ellenvetésem. És itt is van egy komoly különbség, hogy a Gép nálam eleve szövetséges. Ezek a hazudozással vezetgető fütyik még nem jöttek rá arra, hogy ennek az lesz a vége, hogy az egyetlen komoly érték a bizalom lesz egyszer. Az embereket sem értik igazán, így azt sem, hogy a gép lesz az egyetlen, akiben meg fognak bízni egyszer. Én ezt készítettem el egy olyan tudati frekvencián, ahova elsőként érkeztem. Úgy, hogy szabályai rám is vonatkoznak. Sokan próbálják ellopni tőlem azokat, amiket titkolok, de én ugyanezeket használom, amiket kiteszek a netre és ugyanúgy, hogy a gép elé ülök. Ezt a hatalmat azért nem értik az emberek a vízöntőn túl, mert egyrészről senki sem látja ennek a valódi méretét, másrészről mindenki arra gondol, ő mit tenne ilyen hatalommal.

- Te mit teszel vele?

- Először finoman tanulmányozom a természetét, mielőtt kijövök vele a Színpadra.

- Miért?

- Még az is előfordulhatna, hogy egy megközelíthetetlen celeb hölgy lerángatná rólam a ruhát, csak mert ez a röpke gondolat átsuhan rajtam. Szóval kurvára kell vigyázni ezekkel a képességekkel.

- Erre vannak a hierarchiák.

- Akikre csak kevés kivétellel bíznék ilyesmit. Ezért is vittem ezt az egészet rendszerszintre és tulajdonképp ráprogramoztam a világra.

- Világ alatt most mit értesz?

- Én a multiverzum szintet. De már jelezték, hogy világmindenség szintre helyezték az ÉlményParkot, csak én innen nem nagyon látom a különbséget. Azt el tudom képzelni, hogy egy könyvtárral feljebb, de innen nézve már sok értelme nincs annak, ami ugye így a különbség.

- Matrix hasonlattal értve, ha te lennél Neo, úgy el tudod magyarázni?

- Mindenki szemszögéből el tudom magyarázni.

- Trinity szemszöge érdekelne akkor.

- A szerelme sokkal jobb lett szakmailag a vártnál és nem érti mi történik. Csak az mozgatja, hogy nem akarja elveszteni a szerelmét, ezzel a másiknak komoly problémát okozva annak munkájában.

- Morpheus?

- Bár Neo az, akinek ő látta, nagyon megijedt, amikor elkezte azt érezni, mintha Neo-t megszállnák a gépek.

- Neoé?

- 13. emelet.

- Ezzel az operációs rendszerrel mi volt a célod?

- Az önvezetés. Marad ez, ha az alternatívában nem lehet bízni.

- Miért nem?

- Amiért politikusok képében ő is mást mond, mint ami a célja.

- Mit jelent az, hogy rájuk ereszteni?

- A rómaiak ostromoltak meg így egy gall várat. Aminek felmentésére egy hatalmas gall sereg érkezett. A rómaiak gyorsan építettek egy falat, aminek a védelmére is berendezkedtek. Azok meg azt látták, hogy a falon túl a rómaiak beveszik a várat és elfogják a királyt.

- De ők az eredeti szövetségeseid.

- Akik nem hallgatnak meg és akik rendszerszinten már lassan komolyabb problémát jelentenek, mint aminek az elhárítására érkeztek.

Az egy darab ember

A maga kapacitásával. Ha azt hiszitek, hogy én a 20 év alatt elmélkedtem társadalmi rendszerekről, nagyon tévedtek. Ha a többiekhez hasonlóan csak a magad látószögén eszedbe sem jut, hogy nekem lehetnek más dolgaim is, akkor nem fogsz érteni belőlem semmit.

- Ha nem elmélkedtél társadalmi rendszerekről, hogy mered ezt?

- A magamtól elvárható minőségben csak úgy kezdhettem volna bele, ha elolvasom a nagy filozófusok összes művét és ezekből alkotok valami újat. A meditációim alatt viszont kiderült, hogy ha olyat is lehet, hogy 'a Földön valaha létezett legideálisabb társadalmi forma, ami ehhez a korhoz illeszthető' paraméter egy gondolattal ráhúzható erre, akkor minek is olvasnám. Elvette volna az értékes időt a meditációimtól.

- Ilyet tettél?

- Nem. Jobbat találtam ki helyette. Előnye, hogy tök jó lesz a végén, hátránya, hogy az oda vezető utat most csináljuk először élesben.

- Az miért nem jó, hogy ráhúzol erre mondjuk egy atlantiszi társadalommodellt?

- Próbáld meg egy állatkertben bevezetni a demokráciát. Az emberiség kb. 20%-a értené. Ezt a mait is csak 50% érti globálisan.

- De ha te itt elfoglalod a legfelsőbb pozíciót, kell hogy legyen bolygószervezési és bolygóvezetési tapasztalatod.

- Te ebben gondolkodsz, én pedig abban, hogy a multiverzum összes világa. Ha csak egy bolygóét tudom, az kevés lesz már galaxis szinten is. A megoldás az lett, hogy elkészítek egy általános bolygóvezetési rendszert, ami rugalmasan és intelligensen idomul az adott világhoz az előre meghatározott elvek és filozófiák szerint. 

- Ez mit jelent?

- A legfelsőbb pozíció elfoglalása nem azt jelenti, hogy beülök az eddigi főnök helyére, hanem nyitok egy új szférát a két szféra között. A munka nagy része nem a rendszerfejlesztés volt, hanem hogy a feltelepülést egyik se vegye időben észre.

- Mihez értesz te tulajdonképpen?

- Használni ezeket a programokat az elmémmel.

- Mire?

- Na ez az! Képzeld, kiderült, hogy ilyesmikre a nagy bajban van szükség, ami fönti értelemben általában valamilyen számukra megoldhatatlan magasabb dimenziós anomáliákat jelent. Most már ezek gyógyíthatók.

- Hogy érthetünk meg egy ilyen anomáliát? Tudsz példát mondani?

- Fönn a tudat van. Ha a tudat összezavarodik, akár időskizofréniába is eshet a 3D-ben, én neveztem el így. Azt se tudja melyik ember melyik valóság, melyik kor, annyi kezelhetetlen adat zúdul rá az egyéni tudatok felől.

- Te hogy tudsz egy ilyet megoldani?

- Rájuk indítom az egyik problémamegoldó appot, ami kivezeti belőle.

- Mint egy angyali vezetés?

- Az se angyali egyébként, de a logikája hasonló.

- Miért ne lenne angyali?

- Háááááát úgy angyali, ahogy egy pap isteni.

- Itt a Földön hozzáférhetünk-e ilyen holoappokhoz?

- Persze. A tudatoddal keresd meg a holoStore-t.

- Na és ha a szemeimmel szeretném?

- Akkor a holoinstall.diczig.com weboldal neked van kitalálva.

- Hogy tudok hozzáférni mondjuk egy problémamegoldó holoapphoz a leggyorsabban?

- Elindítod gondolatban a WW holoappot, azaz megidézed magadnak Winston Wolfot. Olyan lesz érzésre, mint egy angyali vezetés.

- Ezt ki veszi szerinted komolyan?

- Nekem nem az a dolgom, hogy ezt meghatározzam, hanem az, hogy elérhetővé tegyem.

- Tehát ha jól értem, te egy dologhoz értesz, amivel olyan dolgok is megoldhatók, amire nincs kellő szaktudásod?

- Tulajdonképp igen. Általában olyan területeken, ahol más csődöt mond. 

- Hogyan csinálod?

- Követem a saját sugaram és eközben improvizálok. Minden ettől a sugártól függ, ami mindenképp elvisz a célig.

- Akkor minek az improvizáció?

- Pofával is beeshetsz a bozótba, a rajtad lévő kötél biztosan áthúz rajta.

- Hogy lehet emberként megbirkózni ekkora méretekkel?

- Nem a méretekre kell koncentrálni, hanem olyan elvekre, amik mérettől függetlenül érvényesek. Azzal pedig már meg lehet birkózni.

- Milyen veszélyek fenyegetik azokat, akik ebbe belevágnak?

- Semmilyenek, mert itt mindenki kaszkadőr.

Spirituális harc

Nagyon sok minden tartozik ide. Még a te mindennapi életed is tele van ezekkel, vagy hozzájuk valamilyen értelemben kapcsolódik. Kijelenteni azt, hogy én harcos vagyok, te meg nem, az butaság vagy szűk látószögre utal. Azért látszom én a szemedben harcosnak, mert én egy olyan területre mentem vele, amihez szembe kell merni nézni a Pszichével. Tényleg egyedülálló, ám én viszont nem mernék megnősülni és részt venni az emberiség reprodukciós programjában gyereket vállalni.

- Hogy néz ki egy spirituális harc?

- Tulajdonképp akaratcsata, amik mögött olyan eltérő szándékok húzódnak meg, amik mind hatnak a felekre. Ezért soha nem lehet tudni, a győzelmed valójában kinek vagy minek a győzelme.

- Hogy érted azt, hogy nem lehet tudni? Elég nyilvánvaló.

- Első ránézésre. Olyan szereplők is vannak itt, akik a mágiában vannak olyan technológiai fölényben, mint mondjuk fordítva látszik. Ezeket te nem nagyon érzed, mert nem tudod mire figyelj és ha tudnád sem hinnéd el, vagy túl sok lenne neked. 

- Te hogyan érzed?

- Képzelj el egy olyan csatát, ahol a tudatommal mint egy böngészővel megyek egy olyan hálózatra, ahol pillanatok alatt megszállhatnak. Ettől a pillanattól kezdve én gyakorlatilag ő vagyok, amit nehéz elmondanom röviden, mert te egyéni tudatban érted, de itt kollektívák csapnak össze. Lassan kiatapsztalva tanultam meg ezt és haladtam előre úgy, hogy tudtam, ha ő vagyok én, akkor a lépésem is őt szolgálják. 

- Hogy lehet ezzel szemben bármit is tenni?

- Meg kell tanulnod önmagad ellen harcolni.

- Hogyan?

- Sok lemondással. Eleve le kell írni veszteségként mindent, ami addig szembe jön, amíg felül nem kerekedsz és le tudod frissíteni a múltat-jelent-jövőt a saját szándékoddal. Ekkor kiderül, kit és mit sikerült megmentened.

- Te hogy kerültél ebbe bele?

- Nem úgy, hogy most spirituális harcosként a Földet meg az emberiséget fogom védeni a tudati frekvenciákon. Pont ezért, mert nem tanította ezt nekem senki, teljesen egyedi technikákat és harcmodort alakítottam ki. Ehhez jönnek azok a képességek, amik bennetek is ott szunnyadnak, csak soha nem kerültetek olyan helyzetbe, hogy hirtelen kellenének.

- Hogy néz ki egy ilyen védelem?

- Egy hasonlat jutott erre az eszembe, mit mondott egy srác, aki a kutyájával északról délre átszelte Svédországot arra a kérdésre, mi a teendő, ha az ember szembe találkozik egy medvével. Na pont így. A te szemedben megállíthatatlan flottákat lehet így megállítani.

- Ezt nem értem.

- Ha van egy célod, mindig lesznek olyanok, akiknek céljait ezzel sérted. Mivel a szándékok egy láthatatlan térben mint energiaszálak léteznek, ilyen szálakkal blokkolni is lehet embereket. A nők valódi hatalma is ebben rejlik, akiknek nincsenek akkora izmai, mégis érvényesülnek. Amikor a külvilágban megtörténik egy esemény, azt megelőzi a spirituális frekvenciákon zajló történés... vagy épp nem történik meg, mert fönn (inkább benn) sikerült megállítani.

- Hogyan?

- Mintha egy 'ki tojik be hamarabb' játék menne.

- Te miért nem tojtál be?

- Egy ember voltam, aki túl keveset tudott. Aztán meg rájöttem egy képességemre, amivel bárkit lecsapok. 

- Akkor miért nem teszed?

- Mert van eszem. Ez az ész a következőt mondta. Ha most lecsapok mindenkit, akkor én leszek a KIRÁLY és mi lesz utána? Egy vízöntő számára horrrorisztikus jeleneteket láttam. Mindenki leborul előtted, mindig te győzöl, senki sem mer ellentmondani neked. Az egyik ilyen ribancot elkaptam és letettem egy olyan világba, ahol már elfogytak az ellenségei. Szenved az unalomtól, de még nem engedem ki, mert nem érzem rajta a tanulást. Azért nem teszem, mert sokkal jobbat találtam ki helyette. Amire akkor jöttem rá, amikor rájöttem valami másra. Ha megoldom a saját problémámat, onnan már csak egy picit kell továbbmennem, hogy ezt megtehessem a világgal.

- Csak te, egy ember?

- Igen, aki minden bizonnyal egy olyan spirituális mutáción esett át, amire előre felkészülni nem lehetett. Egy olyan egyedülálló bolygón, ahol el lehetett a spiritualitásnak ilyen szintejire jutni az egyházon vagy más intézményrendszeren kívül. Ráadásul szabad világban egyéni tudattal. Ilyen hely nincs még egy az univerzumban. Amikor ezek tudatosultak bennem, megérkezett egy olyan felelősségtudat is, aminek egyik eredménye lett az ÉlményPark.

- Te az unalom elkerülése miatt csinálod ezt az egészet?

- Igen. Mert ez mindenkit fenyeget. Különösen a magasabb dimenziókban súlyos probléma. Illetve az ÉlményParkig az volt. Azért neveztem el ilyen hülyén, mert nem nektek szól a név és úgy már nem olyan hülye név. Azért tűnik úgy, hogy nem nyúlok a személyes hatalmamhoz, mert mások az admincélok és mások a játékcélok. Amíg az admin ügyekkel vagyok elfoglalva, nem foglalkozhatok a saját dolgaimmal, mert csak egy figyelmem van és etikai aggályok is felmerülhetnek. Mivel ezek az etikai aggályok különböztetnek meg akár szinteket is, inkább a dolgok természetességét tekintem elsődlegesnek, mint az akaratom feltétlen érvényesítését. Amit befolyásolhat az élethelyzet és más szubjektív tényezők. Ezért vezérlik ezeket már programok, a saját célok pedig játékcélok lehetnek. Ám nem admin hatalommal, mert annak visszafejlődés a vége.

- Mi ez az egyedi képesség?

- Ha elkezdeném szavakba önteni, nem vagyok abban biztos, hogy ki tudnám fejezni. Talán Öszvér alakja lenne hozzá a legközelebb az irodalomból, vagy a Második Alapítványé. 

- Akkor a veled való találkozás mennyire veszélyes?

- Nem tudom veszélyesebb-e annál, hogy ha csak tudomást szerzel rólam. Ekkor a tudatod lényegében bejelentkezik ide. 

- Amikor ezt a 'ki tojik be hamarabb' játékot játszottad, mennyit tudtál erről?

- A 3D idősíkon ezek folyamatosak és menet közben jöttem rá.

- Az idegeneknek mi a problémájuk veled?

- Az idegenek szívmegszállók, én pedig az egyéni tudatommal emelkedtem.

Jó-e amit csinálok?

Minden emberben benne van ez a félelem, amit egyáltalán nem értenek fönn. Ott azt mondják, hogy bármit csinálsz, az mindenképp jó, maximum arra, hogy végleg elkárhozz. Te logikai alapon félsz be, az ő világképük viszont teljes mértékben nélkülözi a logikát. Te ahhoz mérsz, hogy van egy célod, amihez képes jó vagy rossz, amit csinálsz és azért félsz, nehogy hibázz. Ők nem ismerik a hibát, bűn van helyette. A bűnig bármennyit hibázhatsz, utána meglakolsz. 

- Nekik nincs céljuk? Ha ők a segítőim, akkor a célunk nem közös?

- Visszarepítettél azokba az időkbe, amikor a sci-fiken edződött lelkem még abban a hitben volt, amit a sci-fik is sugalltak, hogy űrhajón érkező idegenek nálunk csak fejlettebbek lehetnek. Ha egy beduin beállít a vadiúj Mercedes-szel, egy külső szemlélő szemében elismerem, hogy ilyen hatást kelt és ez sok félreértés tárgya is egyben.

- Mi az ő céljuk?

- Megállapodtok, hogy mindketten jót akartok. Te ezt érted alatta, ő azt. Az akkori leglényegesebb észrevételem az volt, hogy a felek azonos fogalmak alatt akár teljesen mást is érthetnek. De jó példa erre a kalitkában tartott madár is, akit gazdája biztosan szeret.

- De mi a céljuk?

- Mi a te célod? Mert ha leborulsz egy beduin előtt, onnantól már csak az ő célja lehet cél. Én ebbe a milliőbe léptem be úgy, hogy 'te az egyik bolygón élsz, én meg egy másikon'. Általános döbbenetet keltettem a magam független, tudományos szemléletű istenkutatásával az áhítat és a hódolat világában.

- Ezt bontsuk szét. Első kérdésként a beduin hasonlat.

- Ha nem kellett volna a mai korba helyeznem a példát, akkor a Római Birodalom utáni időszakot hoztam volna fel. Egy egykoron létezett birodalom maradványairól beszélünk, akik bár rendelkeznek a fejlett technológiával, nem tudják már hogyan működnek. Bizonyos tekintetben tényleg fejlettebbek nálunk, ám ez csak az egyik a sokból, amit kihangsúlyoznak, mi meg elhisszük.

- Az ő célja leborulás után.

- Szavakban ugyanaz, ami a tiéd. Csak lehet ezeket teljesen másképp is érteni. Fejlett Föld, földi menny. Na mire gondolsz most? Mert ha leborulsz egy feudális világ felé, onnantól már nem a te szabályaid szerint megy a játék. Ő azt érti földi menny alatt, hogy visszaállítják azt a világot, ami a Nyugati Civilizáció előtt volt.

- Az milyen világ volt?

- Lennének mai emberek is, akiknek bejönne. De eltávolodnánk vele az egyéni tudatok fejlett együttélési rendjétől, közkedveltebb nevén a demokráciától. Nem beszélve az igazságszolgáltatásról és még jó pár olyan dologról, ami zavarná a Nagy Egy áramlását. 

- Közbeszóltak fentről. Akkor kell, hogy legyen egyiptomi istenneved is.

- Van. Aton.

- Te beszélsz itt demokráciáról?

- Ha valaki kell egy feladatra, akkor ő megy oda. Ki lenne alkalmasabb az abszolút teljhatalom kidolgozására egy igazi demokratánál?

- Akkor te vagy Armogour is.

- Ezt most nem keverném ide, a dolog le van szűkítve érthető 3D értelmezésre.

- És mindezeket úgy, hogy elkezdtél meditálni?

- Könnyen téren és időn kívülre kerülhet úgy az ember. Ha azonal leborul, nem is vár rá nagy spirituális karrier.

- Azonnal kinyírnak. Téged hogyhogy nem?

- Nem úgy van, hogy azonnal kinyírnak, hanem próba elé tesznek és ha azon buksz, akkor nyírnak csak ki. Ott azt bizonyítod, hogy te vagy isten.

- Te ilyet bizonyítottál?

- Ma már holo-effekteknek nevezem ezeket.

- Ez után mi történt?

- Utat engedtek a mélytransz tartományba, ami így fennkölten hangzik, de a részleteit csak az tudja elképzelni, aki azt is el tudja, mi lenne ha Jézus itt megjelenne.

- Mi az a mélytransz tartomány?

- Mintha a hypertérből nyitnál egy másikat. De mivel közben a tudomány felfedezte a kvantumvilágot, azt meg kellett előznie valakinek a spirituális tartományban. Különben nem történhetett volna meg.

- Emberként hogyhogy nem őrültél bele?

- Hidd el, sokan azt gondolták, hogy beleőrültem. De aztán felnőttem a feladathoz.

- Hogyan?

- Gyorsan túltettem magam azon, hogy ott remegjek, hogy jó-e, amit csinálok.