Sokakat biztosan felháborít ez, pedig nem kellene. Sőt, ha tudnátok... de akár meg is tudhatjátok.
- Az ima egy személyes, fennkölt és bennsőséges dolog. Miért választottad ezt a formáját ennek?
- Volt egy valóság, mélyen bennem maradt. Az egyik reggel arra lettem figyelmes, hogy a ház körüli zöldterületre valakik felhúztak pár sátrat és amikor lementem a boltba, fátyolos szemű emberek követtek. Aztán a sátortábor egyre nőtt és azt a következtetést vontam le ebből, ha újra csinálhatnám, akkor másképp csinálnám.
- Újra?
- Ez az itteni meditációs környezetben egyáltalán nem olyan rendkívüli dolog.
- Szóval azért csináltad meg ezt most ebben az informatikai nyelvezetben, hogy ne válj bálvánnyá?
- Nem. Azt azért, hogy minden dimenzió emberi alakjai ugyanazt értsék azonos fogalmak alatt. El se hinnéd, milyen értelmezési zavar van csak ebből. A sátános imidzset nyomatom azért, hogy elkerüljem a bálvánnyá válás rendkívül kellemetlen érzetét.
- Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért kellene feltétlen szegénységben élni ahhoz, hogy valaki felemelkedhessen.
- Ez egy komoly probléma amúgy. Ebből keletkezett aztán az a tévút, mint égi megoldás a problémára, hogy a szegénységbe kényszerített emberek a felemelkedésük után mind gazdagok akarnak lenni. Mivel az égieknek nincs úgy eszük, ahogy mi értjük, erre nem is gondoltak.
- Hogyhogy nincs úgy eszük?
- Ahogy az általuk megszállt embereknek. Mert kinézetre van eszük, hiszen itt élik mindennapi életüket, ám a gondolkodás önálló jellege már eltűnt belőlük. Ők fogékonyak a populizmusra, ami amúgy a kollektív hierarchiát igyekszik ezekre a földi viszonyokra illeszteni és ezért látod azt, hogy őket nem lehet észérvekkel meggyőzni.
- Miért kell a szegénység?
- Mert szerintük csak ebben a létállapotban lehet az ember boldog.
- Te ezt kétségbe vonod?
- Kanadaiak végeztek egy kutatást. Kiderült, hogy ott a legboldogabbak az emberek, ahol őket a politikában a legtisztességesebben képviselik. Ez egy földi kutatás és földi viszonyokról szól. Az égi megközelítés ettől merőben eltér és itt is lehet megérteni, miért fordultam ellenük.
- Miért kell ellenük fordulni?
- Mert minden észérv lepereg róluk és ha a diplomácia csődöt mond, nincs más választás. Különben elkezdik megcsinálni itt a maguk földi mennyét és mire a végére érnek derül ki, hogy az itt és mostban kell a dolgot helyreállítani.
- Mi az ő érvük?
- A rendszerváltás utáni vadkapitalizmus, amiben az emberek törtetővé váltak.
- Mi a te érved?
- Ez a mostani vadszocializmus, ahol a nyelvhossz határozza meg a harmadvonalbeli tehetségtelen hülyék pozícióit, akik máskülönben soha, sehol nem tudtak volna érvényesülni. Az ok, hogy ellenük fordultam az, hogy látom, ez hova vezet és ahogy lereagálták, arra enged következtetni, hogy ez is a politikájuk célja. Aminek a végén egy neo-feudalizmus várna ránk a szó szoros értelmében kevés gazdag hatalmassággal és hatalmas nincstelen tömegekkel, akik felé az állam egyfajta szocialista gondoskodással tekintene. Most sikerült egy mondatban leírnom a földi menny égi értelmezését, amivel szembe fordultam.
- Mit csinál a Miatyánk 2.0? De azért remélem átérzed azt, hogy valaki mély áhitattal imádkozik és erre ezt olvassa?
- Továbbra is mehet a mély áhitat, csak ezzel frissítse és csak egyszer kell megcsinálni. De automatán is érkezik valamikor valamelyik hullámfrissítésben és akkor nem rezdül rosszallóan a lélek sem. A Miatyánk 2.0 ugyanaz, csak a földi értelmezésben, vagyis a szegénységet nem értelmezi a hajléktalanság szintjén. Lesz pénz a csekkekre, a szerelőre és még akár szabadságra is, vagy mozijegyre.
- A Pro pedig azoknak, akik tudják kezelni a gazdagságot is úgy, hogy megmaradnak annak, akinek lenniük kellene?
- Pontosan. Már régóta vitában vagyok velük abban, hogy szerintem tök mindegy, hogy az ember gazdag vagy szegény, mert nem ettől függ. Sőt, egy elmés megjegyzést láttam valamilyen filmben, hogy a pénz egyáltalán nem változtatja meg az embert, csak felszínre hozza valós természetét. Így nézve inkább előbb derüljön ki, mint később, nem?
- Te vitázol az éggel?
- Még rájuk is lövök időnként.
- Miért?
- Lepereg róluk minden érv. Élményre olyan, mintha cigányokkal beszélgetnél. Mivel a cigányok még egy fingásból is hatalmi kérdést csinálnak, így van ez ezekkel is és erre a rájuk lövés egy meggyőző érv álláspontom megerősítésére. Pláne annak tükrében, hogy őket meg a hatalom változtatja meg, amit otthon nincs lehetőségük kiélni, itt viszont igen. De lehet, hogy nem is változtatja meg őket, csak ez a beavatkozás felszínre hozta valós természetüket.
- Van barátnőd?
- Ha lenne, közelharcot kellene velük vívnom rajta keresztül. Van már ilyen tapasztalatom, úgyhogy nem szaladok el előle, de azért jobb a békesség.
- Melyik nőtípus jön be neked a legjobban?
- Az, akit nem lehet megdugni.
- Mi van akkor, ha megdugod?
- Akkor már nem az a nőtípus, aki nekem bejön.
- Látom itt oldalt a csajozós dumát. Van, aki szerint te itt csak szórakozol.
- Viszont jól szórakozom és távol is tudom magamtól őket tartani. Gondolom rájöttél, hogy amit ott olvasol, az az, amit mindenki csinál, csak kimondva.
- Te is csinálod?
- 20 éve meditálok és ha csinálnám, annak olyan paraméterek mellett kellene történnie, amit egyrészről nem nézek ki a mai csajokból, másrészről ilyet nem csinálok meg senkivel, hogy mondjon le a természetes vágyairól egy olyan dologért, amibe még akkor sem lát bele, ha itt ülne mellettem.
- Mi van akkor, ha valaki ezeknek megfelel és nem érdeklik ezek az általad természetesnek mondott vágyak?
- Ráérek ezzel a problémával akkor foglalkozni, ha szembesülök vele.
- Problémával?
- Ahol nő van, ott probléma is.
- Ezt kifejtenéd?
- Amikor leprogramoztam a nőt...
- Ez mit jelent pontosan?
- Gondolnom kellett arra is, hogy bizonyos tudatszinteken nincs egy nő sem és valaminek mozgatnia kell az ottani 3D-s valóságokban a nőket. Megtehettem volna azt, amit szerintem 100-ból 99 férfi megtett volna, hogy leprogramozom a tökéletes nőt, aki nem hisztizik, nyugalmat áraszt és engedelmeskedik a képzeletbeli távkapcsolónak, ám inkább a természetességre törekedtem.
- Az mi?
- Arra jutottam, hogy a nő szerepe a férfi életében az, hogy az életben legyen izgalom. Az a távkapcsolós verzió ugyanolyan, mint az örök élet vagy a jövőbelátás, hogy az elején tök jó, de aztán ha beüt az unalom, már közel sem annyira.
- Szerintem te nem vagy normális.
- Ugyanezt mondta egyszer valaki, csak a helyes értelmezésben.
- Ami?
- A túl értelmes sem normális egy átlagember szemében. Ezzel pedig mélységesen egyet is értek. Ha nem lennék ilyen, te még mindig ott imádkoznál, várva a megoldást olyan lények felé, akik az imádból egy szót sem értenek.
- Várj, te a mi imánkra csinálod ezt?
- Szerinted nem? Csak nektek nem annyira tetsző formában, ami az eredményt nem befolyásolja, csak azt, hogy utána nyugtom legyen.







