A Vezér

- Te majom.
- Miért sértegetsz már megint?
- Ezt nem értem. Szerintem a majom elismerés neked. Mert eredetileg kutyát akartam mondani.

A kollektív hierarchiák eredetét vizsgálva eljutottam egy érdekes elmélethez. Ugye a modern ember csak a külvilágban él, a spirituális valóság számára csak álmok. Vagyis értelmezése szerint nem valóságosak. Ha szerinted ez a világ, lefordítva a magasabb dimenziók nem léteznek... vagyis tudod, hogy léteznek, hisz matematikai bizonyításuk is van, csak nem kapcsolod őket össze a gyakorlattal, vagyis az álmaiddal. Mert az álmok nem mások, mint maga a spirituális valóság számodra is elérhető tartománya. 

Én egy olyan ember vagyok, aki tudja, mi az a tudományos szemlélet és kik azok a tudósok... és tudja, mi az a spirituális világ, mert magam is tudományos szemmel kezdtem vizsgálni. Ebben a világban azonban a tudósok ahhoz, hogy valakit elfogadjanak, papírokra van szükségük, amik bizonyítják, hogy elvégeztem a szükséges iskolai képzéseket. Ha megjelennék náluk, kiröhögnének az ezoterikus bolondériámmal és amit elérnék, maximum az lenne, hogy a vallásos tudósok elmesélnék az esetet a papnak, aki megdicsérné őket. Mert a papok sem bánnának velem másképp, pláne hogy meg sem vagyok keresztelve. Az én szememben, aki csak leülne elmagyarázni ezeket, vagy csak egyszerűen beszélgetne valakivel erről, ez egy majomvilág, ahol arra vagyok kényszerülve, hogy bizonyítsak. Amit ha megtennék, minimum nemzetbiztonsági kockázattá lépnék elő a tudatszintem miatt.

Mondom nagyjából mi van. Ami nem lesz könnyű egy többszörösen újraíródott valóságban, ahol mindenki a legutolsó módosítást érzékeli a stabil múltnak. Maradok inkább ezen az idővonalon és nem érintem a többit, ami csak a szakmai olvasóknak jelentene bármit is. Tehát ebben az egy valóságban engem véletlenül sok sérülés ért életem egy szakaszában, köztük pár súlyos fejsérülés is, amik után mindig sikeresen újrarendeztem a tudatomat úgy, hogy az eredmény jobb lett, mint volt. Később ezt hardveres tuningnak neveztem el. Ami abban jelentkezett, hogy értelmesebb lettem, mint voltam és ez akkor kezdett probléma lenni, amikor megfigyeltem, hogy az emberek nem értenek. Beleértve a világot uraló pénzembereket, akik a szememben a menőből egyre inkább kezdtek majommá válni. Rájöttem, hogy nem értik a fejlettebbet és ha én ebben a világban karriert akarok építeni, csakis olyan területre mehetek, ahol én vagyok az első. Ám a karrier itt azt jelenti, hogy vagyonszerzés a társadalom elvárásaihoz igazodva, ám hogyan igazodjak fejlett emberként egy majomtársadalomhoz? 

Persze, tök jó lenne gazdagnak lenni, már Woody Alien is megmondta, hogy gazdagnak lenni jobb, mint szegénynek, már csak anyagi megfontolásokból is. Ez azzal jár, hogy a.) vagy kitalálok valami új dolgot, mint feltaláló és elindulok vele az üzleti élet rögös útján b.) az átlagon felüli intelligenciámmal szerzek vagyont tisztességtelen úton c.) mágiával szerzek egzisztenciát, ami hivatalosan nem is létezik. Az a.) pont nem működik, mert ha nem vagy része bizonyos köröknek, el fognak taposni, pláne ha nem is akarsz részévé válni ennek. A b.) verziót önmagamhoz méltatlannak tekintem c.) adja magát a cé pont, amivel pedig az a gond, hogy ezen a nem létező területen nagyon is létező erőcsoportokkal kell szembeszállnom, akik a világot uralják. Amikor belekezdtem a meditációkba, annak pont ez volt a közvetlen oka, hogy nem ment a cégem és jobb híján felmentem a tudatommal megnézni miért. Ugyanis azt olvastam ezós könyvekben, hogy az történik lenn, ami történik fenn. Na ilyesmi kinek jutna eszébe? Mert ez a helyes lépés és itt látni, van egy pont, ahol a majmok a túl értelmest már hülyének látják.

Amikor felmentem a tudatommal, ami úgy nézett ki, hogy reménytelen helyzetben ültem a lakásomban és tulajdonképp amolyan mélyvíz szituációban ismerkedtem meg a spiritualitással, egyben a látószögem is megemelkedett. Egyértelmű volt, hogy az új információk tükrében a pénz a leglényegtelenebb dolgok egyikévé vált, ám attól még fizetnem kellett a csekkeket és válaszolnom a szomszédok kellemetlenkedő kérdéseire, hogy mégis miből élek. Ha elképzelem magam egy olyan valóságban, ahol ezektől a civilizációs feszültségektől mentesen tehettem volna, sosem fejlesztem ki az abszolút nyugalmat és sosem lépek a világ megismerésének harcosi útjára, ugyanis mindenki csak a prédát látta bennem, aki fölött könnyen uralkodhat. A majmok pedig szeretnek náluk láthatóan többre hivatott embereken uralkodni és ez igaz a világot uraló körökre is. 

Nem vallásos emberként az első találkozásom az angyalokkal olyan volt, mintha egy szigetlakó őslakos elment volna a korabeli Angliába. Erősen lenézett földi emberként pont azt éreztem, amit egy ilyen, humanizmus terén sokkal fejlettebb őslakos érezhetett a törtetők világában. Csakhogy én pont a törtetők világából érkeztem egy olyan környezetbe, amit ti el se tudtok képzelni. Most sok olyan dolgok mondhatnék, amire azt mondanátok, hogy tele van vallásos hittel, ám én nem ismerem ezeket a hiteket, ám minden jól magyarázható a holografikus világképpel. Vagyis ha tudósoknak kellene erről beszélnem, azaz az ő elméleteikről a gyakorlatban, az a szemükben tele lenne hittel, amire csak a vallásos tanulmányaik adhatnának számukra magyarázatot. Ugyanis minél följebb mész, a világból annál inkább eltűnik a ráció és annál inkább mozgat mindent a hit. Ahol az én racionális énem amolyan csodabogárrá vált, ami nem volt szokatlan, mert itt is az voltam sokak szemében. Itt jegyezném meg, hogy egy ateista azonnal elbukott volna ebben az isteni önvalóval mindent átható világban, ám az ateizmus tulajdonképp egy ügyes szívatás, ami ellenkezik a tudományos világképpel. Ugyanis az ateista tagadja isten létezését (amivel tulajdonképp létre is hozza azt, hisz ha tagadod, akkor létezik amit tagadsz akkor is, ha az a tagadásod lényege, hogy nem létezik), a tudományos világkép azonban a létezésére, illetve a létezésének hiányára keresi a bizonyítékot, amit nem zárhat ki addig, amíg azt meg nem találja.

Az egyértelmű volt, hogy nem hiszek abban, amiben ők, ám az is, hogy nem is zárom ki isten létezését, ezért istenkeresővé váltam fönn, aki kezdett egyre kellemetlenebbé válni mindenki számára a maguk hierarchikus rendjében. Na kitaláljátok, mi lett a megoldás mindenhol, beleértve ezt a mesterekkel és papokkal telezsúfolt világot? Küldjük fölfelé, úgyis istent keresi. A 42. dimenziónál állt meg a tudatom, amibe csakis azért nem őrültem bele, mert a hardveres tuning ettől megvédett. Aki ilyen magas dimenziószintre jut, az a közhiedelemmel ellentétben nem lesz egy Superman, sőt, olyanná válik, mint egy autista, akinek a legalapvetőbb szükségleteiről is másoknak kell gondoskodnia. Ám én nem Tibetben csináltam ezt végig, ahol szakemberek vesznek körbe, hanem egy olyan európai nagyváros közepén, ahol közben kifelé az átlagember szerepét kellett játszanom. Ehhez ki kellett fejlesztenem az ébertransz technikát = minden dimenzióhoz létre kellett hoznom egy kapcsolódó 3D-s valóságot, amik megegyeznek egymással és most jutottunk el oda, hogy nagyjából sejtsétek, hogy nem mondok azzal hülyeséget, ha egy kurva nagy problémáról beszélek, amit a földi űrkutatás okozott.

Ha te, a baszott komoly tudós szart se tudsz a spirituális valóságokról és felküldesz egy kutyát, majmot és ma már ki tudja milyen állatot, azzal állati tudatot juttatsz ki a világűrbe. Akik álltatként is fognak viselkedni egy számukra sokkal fejlettebb tudati környezetben. 3D-ben nehezen lehetne egy átlagelmének megérteni, hogy milyen könnyen kikerülhető és manipulálható az idő, de a kinti idegen társadalmak számomra meglepő hasonlóságot mutattak az itteni állati társadalmakkal és ennek okát is úgy gondolom, hogy megtaláltam. Évekkel ezelőtt kiírtam a weboldalamra, hogy ezt kurva gyorsan hagyják abba, de ugye én egy jelentéktelen kisember vagyok, egy őrült, akire nem kell odafigyelni. Ahogy azonban rangot és kompetenciát szereztem fönn és a tudatommal megindultam visszafelé, előbb utóbb eljutunk ahhoz az ominózus bizonyítás kérdéséhez, ám ha bizonyítok, azzal tönkreteszek egy univerzum szinten is egyedülálló világot, aminek tönkretételét azonban helyreállítás címén az idegenek már megkezdték (nyakukon szerintem az emberek iránt bosszúvágyat érző állati tudatokkal) és el is érkeztünk a Jelenbe. Amiben az egyéni problémáimtól kezdve a világ generális problémáiig bezárólag mindennel nekem kellene egy időben foglalkoznom.

- De nem vagy a szemünkben vezér típus.
- Az nem is leszek soha, mert én csak a területén otthon lévő értelmes emberekkel akarok együtt dolgozni.
- De ha nem vagy nekünk egy vezér alkat, hogyan fogod ezt megoldani?
- Kinevezek nektek egyet.
- Hol lesz akkor a te hatalmad?
- Benned és körülötted.
- Csak olvastál akkor vallásos irodalmat.
- A másik lehetőség, hogy tényleg létezik ilyen és nem is kell bizonyítanom, mert ugyan miért és kinek.