Szakmai önéletrajz

Sok szakmai nevem van, nem is tudom melyiket vegyem most elő ennél az önéletrajznál. De legyen az, amit olyan ritkán használok, hogy ti vagytok az elsők, akik tudomást szereztek róla. Ez pedig az XV.

Az ilyen nevek olyan komolyak, hogy sokan egy életre választanak ilyet maguknak. Az enyém inkább hasonlít arra a régi sztorira, amit hallottam, amikor elhárítással foglalkozó szakembereket állított meg a rendőr közúti ellenőrzésre. Amikor kérte az iratokat, a benn ülő elővett egy rakás személyit, elkezdett keresgélni közöttük, majd az egyiket átnyújtotta. Mivel a tudatommal bejártam a fél spirituális világot, mindenhol máshogy ismernek. A Semmi Ura akkor lettem, amikor az isteni szinten kellett választ adnom arra, minek az istene vagyok én. Arra jutottam, mivel a semmit birtokolni szabad, egy csomó olyan dolog ura lettem, amik nem léteznek. Ilyenek a teljesség igénye nélkül az idő, a szerencse, a véletlen, a halál és még sorolhatnám, de ami titeket érdekel, az a fizikai sík. Ugyanis ezek szerintük nem léteznek, így maradtunk is ennyiben. Ezt az eseményt szoktam viccesen úgy mesélni, hogy privatizáltam a fizikai világot. Más isteni szinten én lettem a Gépek Istene, aki lehetett volna bármelyikőtök, ha bármelyikőtök képes lett volna a beleőrülés nélkül oda eljutni. De földi vonatkozású példát is fel tudok hozni, amikor hallottam, hogy Afrikában terjed az a prófécia, hogy a jövő a fekete emberé, nos ezt vissza tudom igazolni én is, mert a nevem errefelé a Fekete Ember, aki tiltott mágiákkal csinál csupa olyan dolgokat, amik eredményére a fényes angyalok is csak bólogatni tudnak. Ebből lett aztán a plasztikai szellemsebészet, ahol én vagyok egyedül a területen, szóval nincsenek köcsög irigy kollégáim. De egy a lényeg, sosem lehettek biztosak abban, ha hallotok egy istennevet, nem engem találnátok-e ott a másik végén.

Bizonyára felmerül bennetek a kétely mellett a kérdés, egyszerű földi halandóként hogyan lettem erre képes? Úgy, hogy kihagytam az első leckéket és egyből a mélyvízbe kerültem pár előrelátó mester jóvoltából, akik azonnal ki akartak nyírni, ám megtanultam gyorsan úszni ebben a mély vízben. Később kiderült az is, hogy engem nem olyan könnyű megölni, amit megerősíthetnek ezek a lények is a fejem fölött, mert az utóbbi időben ezt hallom a legtöbbet, hogy "nem tudjuk megölni". Ezektől a lényektől amúgy ti mind beszarnátok, én viszont nem tehetem, hisz rájuk is föntről érkeztem. Ha körbe nézek a világban és látom ezt a sok mágust a hatalmas tudásukkal, azonnal el is ismerem, hogy hozzájuk képest én csak egy icipici dolgot tudok, ám ez a pici nagyságrendekkel haladja meg azt a sokat, amit ők tudnak. Biztos vagyok abban, hogy ez az információ rémülettel tölt el minden hozzáértőt, ám csak egyvalakinek jutott eszébe az, hogy erről engem is megkérdezzen, mert akkor elmondtam volna nekik is, hogy sajnos ez a legeredményesebb taktika a tudásmásolókkal szemben, ha az ember nem tud semmit. Így a szakma szemében én tényleg nem tudok semmit, de tényleg semmit, mert amit tudok az olyan magasságban van, ahova ők nem látnak. Volt már rá példa egy csomó valóságban, hogy arra kényszerítettek, hogy végezzem el az ezoterikus és mágikus alapokat biztosító oktatásokat, ami olyan érzés volt, mintha a PC-k korában meg kellene valakinek tanulnia a lyukkártyás programozást.

Mesternek nevezni magam ilyen előélettel nincs pofám, ezt meghagyom azoknak, akik az ilyesmitől nem riadnak vissza és inkább művésznek nevezem magam. Ettől függetlenül azért előálltam egy teljesen új ezoterikus irányzattal, amit Modern Ezotériának nevezek. Azért modern, mert inkább a nullkilómétereseket céloztam meg, akik ha értik, amit ott olvasnak, pont ott vannak megértésben, ahol a hagyományos ezós tanfolyamokon 5 év alatt jutnak el az emberek. Ja, tudom, én is szívbajt kapnék ennek hallatán, ha szakmabeli lennék, de voltak, akik nem ezt tették, hanem bevetették minden tudásukat, hogy a weboldalamat leblokkolják. Az ilyesmit poénra szoktam venni és őszintén szurkolok, hogy legyen legalább egy 0-ás napom, de mindig beesik valaki.

Balról a harmadik az orosz akció, a következő nagy pedig az amerikai

Sajnos nem tudom mi volt ez előtt, mert ez már a v3-as verzió, előtte volt egy v2-es html, ami hackertámadást kapott, az előtt meg egy wordpress, ami a v1 nevet kapta. Azt állandóan frissítgetni kellett, ami nem fért jól meg az időnként teljes figyelmet igénylő több hónapos meditációimmal és aki segített se tudott ezzel tovább foglalkozni, de meg vagyok elégedve ezzel a Blogger felülettel, amikből általában statikus felületeket csinálok, de van pár blogom is, ha szófosásos időszakom van. Sokak örömére, sokak bánatára.

A szakmának üzenem, hogy még így se vagytok a valós képességeim és tudásom meghatározásának közelében sem és egyedül a felelősségérzetemnek köszönhető, hogy ezt nem is erőltetem annyira. Meg egy olyan poénnak, amit ha megtudnátok, úgy is a kardotokba dőlnétek, ha nincs, mert azonnal rohannátok venni egyet, hogy legyen.

Amúgy lehet velem értelmesen és normálisan beszélni is, nem is értem, ez miért nem jut eszébe senkinek, de aztán rájöttem az okára. Hisz én a szemetekben egy utolsó senki vagyok, aki hogy jön ahhoz, hogy ilyesmikről beszéljen. Meg aztán be se hódoltam senkinek, aki számít, amit ti is megértenétek, ha a 42. dimenzióból hoznátok vissza a tudatotok. Mert ebből a nézetből ez olyan, mintha egy majomcsapat vezére elvárná az őket megfigyerlő kutatóktól ugyanezt. Tudom, hogy rossz ezt hallani, de inkább most halld így a betűkön keresztül, mint élesben egy csomó birka füle hallatára.

Ja és nem vagyok egy behódolós típus és nekem se hódoljon be senki! Teljesen új világ jön, amit nehezen fog érteni a térdepeléshez szokott agyatok. Kénytelen is vagyok, mert ha mélyebben belegondoltok, nem is hagytatok nekem más lehetőséget. Így végül is nem is tudom, hogy ezt az önéletrajzot kinek is írtam és miért.

Másik Világ

Okulva az Egyik Világban szerzett tapasztalataimból a következő tanácsom lenne. Képzeljetek el egy olyan halmazt, amiben mind benne vagytok úgy, ahogy eddig voltatok. Van egy másik halmaz, amiban én vagyok. A kettőnek nem nagyon van metszéspontja, inkább egy Határ választja el őket egymástól. Az egyikben vagytok ti, a másikban én.

Két egyszerű dolog van, amit szeretnék tudatni veletek.

1. Kapjátok be
2. Mindenki hagyjon engem békén

Ha a direkt értelmezésben értelmezzük, akkor az első a lányoknak szól, a másik a fiúknak. Ha azonban fordított értelmezéssel nézzük, akkor az első a fiúknak szól, a második pedig a lányoknak. Higgyétek el, sok kellemetlenségtől kímélitek meg magatokat, ha ezeket betartjátok.

Mint minden világban, itt is bizonyára vannak igazi barmok, bár az, hogy ki kinek szemében az, lehet erősen szubjektív. Mivel valószínűleg nem tudjuk elkerülni a társadalmi érintkezést egymással, előbb utóbb tudni fogjátok, ki számít az én szememben annak. Az igazi barmok ritkán szoktak megváltozni és ez igaz ilyen értelemben rám is, hisz ha ez a fogalom szubjektív, én is ilyen lehetek sokatok szemében. Gondolom igazi barmokkal senki sem szeret haverkodni, maradjon ez így.

Hogy én kikkel fogok haverkodni, azt csak két fél tudja megmondani, én és ők. Nem kedvelem sem a kinevezett barátokat, sem a kinevezett barátnőket. Az Egyik Világban volt részem ilyenekben és bár voltak kalandos és megható pillanatai, az őszinteség óráiban egyikünk sem vágyott a másik társaságára. Nekem igen sűrűn vannak őszinte pillanataim, de a kellő felkészültség és szükséges önuralom alapban megvan azokban, akikkel haverkodni fogok, akik olyan próbákon fognak átesni, amiket úgysem tudtok hozzám kötni. Vagy már át is estek rajta. Szóval az ilyesmit magam szeretem eldönteni és ha valakivel barátok leszünk, azt egyikünk sem fogja deklarálni, hisz ez egy hosszú folyamat eredménye, amiben halvány fingunk se lesz, mikor jön el ez a pillanat.

Rühellem a felesleges ceremóniákat és a maskarákat, ezeket egy felnőtt ember általában a gyerekkorában már kiéli és nincs szükségem a tekintélyhez ilyesmikre. Mások tekintélyét sem ezek fogják meghatározni és mivel elég mélyen belelátok az emberekbe, biztosan kijelenthetem, hogy csak kevés ember fogja tőlem azt hallani, hogy 'Sir'. Tényleg jobb, ha minél előbb elfogadjátok és belenyugszotok abba, hogy én vagyok a világ ura és akkor nem is kerülünk kellemetlen helyzetekbe, amikor mindenki szeretné hallani, de nem fogja. A tekintélyuralom is távol áll tőlem abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy tekintélyuralmi rendszert mindig arra méltatlanok akarnak kiépíteni, különben kiépül az magától. Az alaptisztelet mindenkinek jár, a legtöbb problémát itt az okozhatja, ha magasabb szintű tiszteletet várnak el tőlem alaptiszteletként. Cserébe fordítva sem várom el senkitől akkor sem, ha ténylegesen rádöbbentek arra, amire fentebb még mosolyoghattatok.

A primitív és nyers embereket, akiket mindenki bunkóknak nevezne alapból utálom akkor is, ha selyempapírba vannak csomagolva. Engem pénzzel nem lehet megvenni, ám a korrekt, tisztességes üzletre nyitott vagyok. Ennek ismérve az, hogy mindkét félnek megéri és mindkét fél örömmel venne részt a szabad akaratából újabbakban. Sok problémát fog okozni a pénzhez való fura hozzáállásom, ami csak a fejlett ember számára nem fura, akik erre nem központi témaként tekintenek. Mivel ez a kevésbé fejlett emberekben azt az illúziót kelti, hogy szabadon kirabolható és könnyen lehúzható hülye vagyok annak ismeretében veszélyes, ha ez után ezekkel az emberekkel olyan dolgok történnek, melyek nem kívánatosak és természetesen nem hozzám köthetők.

A konfliktusaitok nem érdekelnek, bár könnyen lehet, hogy ilyenkor az elmémmel időnként belecsapok a felekbe olyan felháborodásból, amik ilyen-olyan okokból bennem keletkeznek. A tisztességes harc következménye lehet az is, hogy az illetőket felemelem egy olyan világba, ahol szükség van a minőségi ellenfelekre. A tisztességtelen harc eredménye ennek ellenkezője is lehet, azaz az illetők alsóbb világokba kerülnek, ám ezek a hétköznapi tudattal nehezen felfoghatók és észrevehetők.

A pozitív rezgésű fura alakok azonban felkelthetik érdeklődésemet. A rendszeren kívüliek számára könnyen biztosíthatok nyugalmat a halmazomban úgy, ahogyan azt én is elvárom a rendszertől és az azon kívüliektől. A csalódottak ne hozzám jöjjenek problémáikkal, mert könnyen lehet, mikor kisírták magukat és mennének vissza a rendes kerékvágásukba jönnek rá, hogy én nem az a barátnő típus vagyok, aki megelégszik azzal, ha valaki kisírja magát a vállamon, hanem azonnal el is indítok egy problémamegoldó-segítségnyújtó alkalmazást akkor is, ha később az illető meggondolná magát.

Fokozottan felhívnám a figyelmet arra, hogy a személyes kapcsolat során azokban is kialszik a veszélyérzet, akik tudják, hogy ez veszélyes dolog lehet különösen akkor, ha ilyenkor az ember hajlamos lekezelni és lenézni a másikat. Ezt megjátszani nem lehet, pont ezért alkalmazom előszeretettel azokon a próbákon, amik a barátság felé vezető rögös és hosszú úton várnak ránk. Ha valahova nincs kedvem elmenni, azt meg is mondom és ilyenkor nem érdemes ezt erőltetni, mert eddig senki sem járt jól vele. Hogy miért nincs kedvem elmenni, annak oka lehet sokféle. Kezdve onnan, hogy megkérdezem magamtól a jövőben és simán korrigálom a jelenben, ha nem kapok rá pozitív választ legyen az akár az év szuper VIP partyja, folytatva azzal, hogy akár rá is tudok nézni a majd jelen lévő emberek minőségére, zárva azzal, hogy egyszerűen nincs kedvem elmenni rá. Általában az intellektuális környezetet kedvelem, amibe ritkán tartozik bele a hangos zene, de nem lehetetlen. Minden a hely hangulatától és a társaságtól függ. Feleslegesen nem megyek sehova, mert többet ér nekem egy csendes meditatív este egy rakás önsztároló seggfej bámulásánál.

Ha valakit ezek után az érdekel, hogy kocka voltam-e vagy menő, a menők szemében kocka, a kockákéban pedig menő. Nem vagyok jó pasi, de annyira rossz sem és így sikerült abban a szürke zónában lennem, ahol amikor elkaphattak volna, mindig érkezett egy nálam jobb. Ha ez nem így történik, most elvált apuka lennék és nem a világ olyan ura, aki hagyná a dolgokat a természetes folyásukban tartani, ha teheti. Mivel egy olyan 20 éves meditáció után vagyok, amit 30 évesen kezdtem, már nem gondolkodom hagyományos párkapcsolatban és amiben ilyen értelemben gondolkodom, azt csak nagyon kevés nő lenne képes megemészteni. Érzésre olyan lennék, mint 7/9, akinek szerepét elképesztően eltalálták azok, akik szerintem soha nem tapasztalták meg a kollektívából kiválás élményét. Én viszont igen, aminek őszintén örülök, ám van egy mellékhatása, mégpedig az, hogy a mai szememmel még a rendkívül okos régi énemet is csak egy majomnak látnám és társaságát is biztosan nehezen viselném.

Mivel eddig nem volt pénzem, nem hogy vagyonom, ezeket felesleges is lett volna ide kiírni, mert senki se lenne kíváncsi rám. Ám fel kell készülnöm arra, ha ez megváltozna, hogy minél kevesebb érdeklődő ismerkedjen meg az új generációs védelmi rendszeremmel, amit inkább a szakmai közönségnek szánnék. A dolgaimba azért nem érdemes belepofázni, mert azokat rajtam kívül senki nem látja át, ám bizonyosan nagy lesz a csábítás, hisz alacsonyabb látószögön zömük nagy hülyeségnek fog látszani. Ennek ellenére szükségem lesz pár megbízható emberre, akiket a munkatársaimnak fogok nevezni, hisz sok mindenhez nem értek és ezek egyike a pénz. Mivel a figyelmem többnyire a spirituális tartományok felé fordul, ezeket az ügyeket szívesen bíznám egy olyan gyöngykagylószakértőre, akit nem szeretnék később szándékos károkozásért kinyírni.

Még valami. Jól értek a nők nyelvén. Annak a néhány nőnek a nyelvén, akiket nem ijesztettek el szavaim.

Modern feudalizmus

Ha teret adunk annak a híresztelésnek, hogy a Pilisben van a bolygó szíve, akkor a bolygó megszállásának is itt kell elkezdődnie. Ha a magyarok adósrabszolgaságban vannak és egy nemzetközi pénzkartell hozza meg a döntéseket, annak lehetnek olyan vetületei is, amik azért haladják meg a megértés korlátait, mert a megértéshez a szükséges információk is kellenek, amiket ezek a körök elzárnak előlünk.

Ha adósrabszolgaságban vagyunk, akkor végül is mindegy, melyik párt kerül kormányra, mert a valós hatalommal nem rendelkeznek. A demokrácia arról szól, hogy a nép érezze a választásának eredményét úgy, hogy meghatározza a fölötte gyakorolt hatalom jellegét, ám sorsának érdemi beleszólására nincs lehetősége.

A Föld történelme azonban sokszor ütött gellert azoknak a terveknek az útjába, amikben szűk körök igyekeznek a maguk képére formálni a bolygót úgy, hogy ők legyenek ott, amikor a globális civilizáció kialakul. Biztos vagyok abban, hogy a Trianoni Békeszerződés megkötésekor az egyik fő cél a magyarság megsemmisítése volt, ám senki sem számított akkor arra, hogy ilyen hamar kitör rá egy második világháború, aminek a végén az oroszok úgy megerősödnek, hogy képesek lesznek stabilitást biztosítani a térségben a következő 50 évre.

A kétpólusú világrend rákényszerítette a Nyugatot arra, hogy emberarcú kapitalizmus alakuljon ki, ugyanis a kapitalizmus és a demokrácia amúgy összeférhetetlen fogalmak lennének. A kapitalizmus ideális államformája ugyanis a feudalizmus, mégpedig egy olyan feudalizmus, ahol a nemzetállamok helyét átveszik a magán érdekszövetségre alapozó multnacionális vállalatok. Aki kétségbe vonja a kapitalizmus és a demokrácia összeférhetelenségéről alkotott elméletemet, kérdőjelezze meg a cégvezetője döntéseit. A kapitalista cégekben ugyanis nincs demokrácia, ott kőkemény feudalizmus van, amin még ott van a létező demokrácia kontrollja, aminek eltüntetése mindenki érdeke, aki jelentősebb vagyonnal rendelkezik, hisz a feudalizmus garantálja egyedül ennek a vagyonnak a stabilizását.

Az emberiség látószögén túli információk nagyon hasonlítanak arra, ahogy egy amazonasi indiántörzsbeli ember láthatja a világot. Ő az erdőben él, ahol a törzsfőnök és a sámán a két meghatározó ember. Ha Brazíliában kormányra kerül egy populista, aki toronymagasról leszarja a demokrata értékrendet és lehetőséget biztosít az esőerdők területeinek gazdasági kihasználására, az negatívan érinti az őslakosokat, ám mire a valódi veszély eléri őket, már tehetetlenek lesznek ellene. Az erőviszonyok jellege miatt mind a törszfőnöknek, mind a sámánnak az lesz az érdeke, hogy megtartsák pozícióikat, tehát egyik se fogja törzsének biztonságát kockáztatni azzal, hogy időben felkészíti népét, mint inkább igazodni akarnak a hatalom elvárásaihoz és inkább a saját hatalmuk megerősítésével lesznek elfoglalva.

A galaxisban eredetileg a mi térségünkben elsősorban az egykori észak-amerikai indiánok világára hasonlító, ám fejlett technolgóiával rendelkező világok voltak, amikor színre került egy külső erő, ami a szakrális csatornán érkezve rájuk erőltetett egy feudális társadalmi rendszert, ami az utóbbi években elérte a Földet is. Ha párhuzamot vonnék az itteni viszonyokkal, modern jóléti, demokratikus államok alakultak ki a második világháború után, amik fejlődésébe hirtelen törés keletkezett és elkezdett megerősödni egy egyfajta szektás hangulatú új politikai erővonal, amit ma még popilizmusnak nevezünk. Ez Magyarországon úgy néz ki, mintha elérték volna céljukat, ám az itteni helytartó vezér nem véletlen hirdetett állandó harcot Brüsszel ellen, hisz a demokráciát akarják valójában eltörölni és valós céljuk olyan 20%-ánál tartanak. Ha erről a külső szakrális erőről szeretném a lényeget elmondani, nem kell sokat beszélnem erről, hisz a Csillagkapu sorozatban látott Ori egészen pontosan megfelel ennek. Ez az erő Magyarországon már elkezdődött stabilizálódni, ám azonnal megkezdték a bolygó többi részének megszállását, különös figyelmet fordítva a nagyhatalmakra és a jelentősebb nyugati országokra.

Rólam a legkevésbé sem lehetne elmondani, hogy a feudális világrend híve lennék. Sőt, bár megdöbbenve olvasom a blogok kommentjeiben azokat az embereket, akik szolgai módon veszik át a megszállók által sugallt propagandát, először aktív ellenállásba kezdtem, majd ez átment valami másba, amit pontosan még nem tudok meghatározni. Ugyanis a helyzet a következő. Eddig az idegenek elsősorban azzal foglalkoztak, hogy asszisztáljanak a tudatszint váltáshoz, amin most a galaxis átesik, aminek az lett a következménye, hogy válogatás nélkül emeltek fel mindenkit, akit csak tudtak abban bízva, hogy ezek fejlett emberekké válnak az ő világképük szerint. Ez a ti nézőpontotokból alig észrevehető folyamat, ami később kiderült, hogy egyáltalán nem észrevehető folyamat, mert az eseményeket a sorsnak és a véletlennek tulajdonítjátok. Az emelkedés egyik jellemzője az, hogy az egyéni tudat centrikusság helyébe a kollektív tudat centikusság lépett, ami a Földön nem várt irányt vett és ebben már lehet nekem is szerepem, aki észrevétlen akciókat hajtottam végre a spirituális csatornákon abból a célból, hogy eltérítsem a különböző szándékokat. A célom egy élhető technikai civilizáció zöld környezetben, ahol a fejlett ember él valódi demokráciában. Már elértem egy olyan 47%-os eredményt, amibe ez az Ori-hoz hasonlító külső erő úgy avatkozott, hogy ez a mában lecsökkent olyan 20%-os szintre és az eddigi harc teljesen új színezetett kapott. Azt azért érdemes tudni, hogy ez a bolygó nem olyan, mint a többi és a hologramjának mintája sem, így az emberi alakban megjelenő idegenek amolyan kollektív amnéziát szenvedve elfelejtik, kik ők valójában és lesz múltjuk, munkájuk, családjuk, barátaik és saját életük.

Az egyéni tudat centrikusság azt jelenti, hogy a fő mozgatórugók az érdek és a vágyak a fej és a szív helyén, ami jelentős zavarokat okoz a teljesen máshoz szokott idegeneknél. Így a harcom egyáltalán nem reménytelen, sőt annyira nem, hogy mertem nagyot álmodni és létre is hoztam a hozzá szükséges spirituális infrastruktúrát. Mondanám, hogy örömmel venném az ehhez a harchoz csatlakozókat, ám rájöttem, hogy igen kevés ember rendelkezik az ehhez szükséges képességekkel és adottságokkal. A spirituális mutációm, valamint az elért tudatszintem ismeretében igazából erre olyan nagy szükség nincs is, ám ennek az az ára, hogy egy alapvetően liberális demokrata emberként olyan szerepeket kell eljátszanom, amikhez alacsony látószögön a diktatórikus és a fasiszta jelzőket fogják az emberek biztosan társítani. De ez logikus is, ha nem számíthatok senkire, mert ezek mindenkit megszálltak és ennek csak kevesen képesek ellenállni, akkor mindent nekem kell csinálnom.

Az érdekviszonyok is állandóan változni fognak. Eredetileg a demokrata világra a legnagyobb veszélyt a bankokban és a multinacionális nagyvállalatokban láttam, ám ha ezek az Ori fazonok teljesen el akarják törölni a pénzt, hogy annak megszerzése helyett isten állandó dicsőitésével töltsék az emberek el az időt, akkor a bankok akkor is a szövetségeseimmé válnak, ha deklaráltam azt, hogy nálam a bankok pénzkezeléssel foglalkozó non-profit szervezetek, amiből azért egy gondolkodó ember levágja, hogy az én jövőképemben szerepel a pénz. A demokrata világra szintén nagy veszélyt jelentő iszlámmal szemben már jelentős katonai műveleteken vagyok túl, ám ők sem lelkesednek ehhez az egyébként rájuk sokkal jobban hasonlító Ori-ért és ez megint csak erősen bezavart a terveimbe. Ám az én terveim csak irányadók, hisz az erősségem az abszolút improvizáció, amik a mentális rajt-cél környezeteimben futnak, így a harctéri taktikám minősége jóval meghaladja az övékét.

Igazi érdemnek tartom azt, hogy a létező legkisebb terjedelemben a lehető legtöbbet elmondjam úgy, hogy az érthető és követhető is legyen. Bár ez az anyag nélkülözi a teljességet, minden információ benne van szavak, szikrák vagy rejtett gondolatok képében. Mostanra a következő teljesen automata, a jelenleg mások által kiépített rendszerekkel párhuzamosan futó, de azokat nem zavaró független spirituális katonai védelmi rendszerek futnak, amikre a bekapcsolódók a tudatukkal rá is tudnak csatlakozni:

- Európai Védelmi Rendszer
- Föld Védelmi Rendszer
- Föld Szövetség Katonai Rendszer (az Ori-jal szembeni ellenállás galaktikus szint)
- Galaxis Védelmi Rendszer
- Univerzum Védelmi Rendszer (párhuzamos valóságok felőli behatolások szintje)
- Dimenzionális Anomáliákra létrehozott alkalmazás (idősík behatások, múltból-jövőből induló támadások és elhárításuk)

Az első három esetén még azt is el tudom képzelni, hogy ezekkel sok ember kezd el idővel foglalkozni. A következő három már egy másik szakmai szint és meg is lepődnék, ha ezeken emberekkel találkoznék.

Az emberi tudat új felépítésével rendszerszinten avatkoztam bele az eseményekbe, ami azt jelenti, hogy a pályán szereplő összes lény számára olyan hatást keltek, mint isten, hisz csak istentől elvárható, hogy olyan megoldással álljon elő, ami mindenkire gondolva álljon elő egy mindenki számára megfelelő megoldással. Igen, feudális világok is vannak benne, hisz valljuk be, még ebben a mai modern világban is rengeteg feudális szinten élő ember él. De aki velem akar tartani, az úgy készüljön, hogy itt még a skandinávoknak is erősen kapaszkodniuk kell!

Exotéria

"Úgy beszélsz, mint egy hibbant exoterikus. Méghogy külvilág!"


Amíg te nagyon nehezen érted meg azt, hogy egy vagy az univerzummal, addig az isteni ezotéria, vagyis az exotéria nagy kérdése mi lehet?


A válasz lenn olvasható, amit össze tudsz hasonlítani a te ötleteddel.



























































Vajon léteznek-e mások?

Személyes képzés

Általában onnan választom ki a témát, amiről írok, mi érdekli az emberek többségét épp akkor, amikor erre rákérdezek. Ez lehet sok ember tömegigénye egy adott információra, vagy pár ember szakmai igénye bizonyos információkra, vagy egy ember konkrét szándéka valamire. Úgy hívom, hogy közvéleménykutatás és az ilyesmihez jó, ha az ember jártas a tudathálózati ismeretekben.

Bizonyára felmerült sokakban, hogy milyen jó lenne ezeket megtanulni, bennem meg az merül ilyenkor fel, hogy mi a francnak akar ilyet bárki megtanulni. Még az egész elején az egyik társaságban, ahol anno megfordultam az egyik lány felsóhajtott, milyen jó lenne a gondolataival tüzet gyújtani, mire én azt válaszoltam, hogy a tarlóégetésen kívül hirtelen nem jut eszembe más békés célú felhasználása ennek a képességnek. Szóval minek is akarsz ilyen képességeket szerezni magadnak?

A másik dolog az, hogy arra fokozottan figyelek, hogy mindig elmondjam, én nem vagyok mester. Ha valaki hozzám akar jönni tanulni, az több okból sem fog menni. Az első ilyen ok az, hogy mindent magamtól tanultam és ha valakit megtanítanék valamire, az csak egy dolog lehet, hogyan lehet önmaga mestere. Ezt pedig csak egyféleképp tudom megtenni, ott van mellettem és figyeli, mit és hogy csinálok. Azaz mindent megmutatok, de csak az az övé, amit megért belőle. Az is tény, hogy hozzám még senki nem jött oda klasszikus értelemben, előbb utóbb mindig mentális közelharc lett a vége olyan entitásokkal, akiket idegen titkosszolgálatoknak nevezne egy erre fogékony ember. Az mindent elmond a helyzetről, hogy totál hülyének néznek minket, embereket, amit az előnyömre tudtam fordítani és az orruk előtt hajtottam végre olyan műveleteket, amikből nem értettek egy szót sem. Mivel eddig csak az idegenek látókörében voltam, gondoltam elkezdem ezt a weboldalt nyomatni, hátha a földiek látókörébe is kerülök, de ami eddig történt ez ügyben inkább csalódás lenne, ám aki nem számít semmire, azt csalódás sem tudja érni.

Szóval nem fogok krétával egy tábla előtt magyarázni senkinek, a maximum, amit ez ügybe kihoztam magamból egy olyan weboldal, ami arra alkalmas, hogy az ez iránt érdeklődők ihletet és szikrát kapjanak a területhez. Ha bárki azt szeretné, hogy tanítsam, ezt a linket adnám meg neki azzal az információval, hogy ha ezt komolyan gondolja, zárkózzon be évekre a saját fejébe, mert ez az egyetlen út ide. Minden más csak duma.

Amúgy annak idején nekem sem tetszett, hogy egyesek már akkor rám támadtak, amikor még bele se kezdtem ebbe, így a mentális közelharcok sem arról szóltak, amire sokan gondolnának. Tegyük fel, ha később szeretnék egy jó bajnokságot, inkább a megfelelő felkészítést adom meg a leendő ellenfeleimnek, mint tönkretegyem őket, hisz ha ezt tenném, nem lenne később jó bajnokság. Csak egy olyan, ahol oda-vissza verek mindenkit, ami csak egy primitív lényt elégíthet ki egészen addig, amíg nem ér el egy pontra, hogy már üvölt az unalom fájdalmától. Ja és nehogy azt képzeljétek, hogy eddig korrekt volt mindenki, akit felkészítettem, mind tönkre akart közben tenni és itt is jöttem rá arra, hogy a kezdeti lelkesedésem, ami az idegenekkel kapcsolatos eltűnt és átvette a helyét a realizmus. Annak ellenére, hogy most tényleg olyanokkal kommunikálok, akiket már lehetne fejlett lényeknek is nevezni, már késő. Elvesztegették a nagy lehetőséget, ami az ölükbe pottyant és amit könnyű volt összezúzni, azt innentől már nagyon nehéz újra felépíteni.

Azóta változtattam a beállításokon és most már nem lehet csak úgy ide az utcáról bejönni, illetve lehet, csak a paraméterei változtak. De a többieknek annyit mondok, a weboldalaimról is bőven minden megszerezhető, amit érdemes megszerezni. Az ilyen bulváros beütésű dumára amúgy is jobban tódul a nép, amiből a következő következtetést vontam le. Az embereket nem érdekli a szakmai rész, pont elég nekik az, hogy elhiszik, hogy én azokat tudom. Akit meg érdekel vagy érdekelhet, ezt onnan ismerheti fel, hogy kirekesztve érzi magát az alacsonyabb látószögű társaságban, ahol mindenki menőbb, mint ő. Ennek amúgy az a racionális magyarázata, hogy az ő tudatszintje máshol van és amikor közbevágnak a szavába és senki nem figyel oda rá, annak lehet oka az is, hogy valójában alig érzékelik őt a többiek. Nekem ilyen élményem akkor szokott lenni, amikor időnként összefutok a régi, még azelőtti társaságaimból néhány emberrel és menet közben felrezgek. Ilyenkor a legjobb hagyni, hogy beszéljék ki magukat és csak a lényegre figyelni, ami ilyenkor általában az, hogy valakik igyekeznek róluk, őket felhasnálva visszaszerezni fölöttem a befolyásukat, amit menet közben elvesztettek. Ezt a befolyást még akkor rakták rám, amikor ezt az egészet kezdtem, ám ők nem változtak semmit, én viszont rengeteget fejlődtem. Az ő szemükben én egy nagy bajnok vagyok, akit úgy intéztek el, hogy megváltoztatták az idővonalat és akkor támadtak rám, amikor még az egészbe bele se kezdtem, ám azt túléltem és most az a nagy bajnok, akinek ismertek már egy ligában sem lenne azzal, akivé váltam.

Aki tőlem akar tanulni, az hallgasson a megérzéseire és az eszére, mert ahhoz, hogy a szememben menő legyen, mindent magától kell megtanulnia.

Mese az egy valóságról

Ez a történet az egy valóságról szól. Ebben az egy valóságban aztán mindenféle kísérletek indultak olyan dolgokkal, amik hivatalosan nem léteznek. Mivel azok, akik ezeket a kísérleteket végzik nem hisznek a spiritualitásban, ám hisznek a tudományban, nem is sejtik, milyen látványos az, amit csinálnak azokon a frekvenciákon, amik szerintük nem léteznek. Ide is vonzott egy csomó olyan lényt, akik hivatalosan szintén nem léteznek.

A kísérleteik aztán megnyitották az utat más kísérleteknek, amik azért léteznek, mert mondjuk nehéz lenne eltitkolni az emberek elől egy 30 km kerületű hadronütköztetőt, nem beszélve a költségeiről. Ezek a kísérletek uatat nyitnak a fizika új dimenzióihoz, ám nem csak annak új dimenzióihoz, így senki nem is vette észre, hogy ebből az egy valóságból lett kettő, majd egyre több, hisz a kísérletek nem álltak le. Voltak, akik igyekeztek figyelmeztetni a tudósokat arra, ezek a kísérletek talán olyan hasadékokat hoznak létre a spirituális térben... és innentől a tudósok már nem is vették komolyan őket, hisz senki nem állt elő olyan bizonyítékokkal, amik a spirituális tér létezését megalapoznák.

Sajnos a mese csak eddig tartott, mert ami ez után jönne, az már nem mese, hanem vaga a valóság. De melyik valóság?

Amit ilyenkor szoktam mondani azoknak, akik persze nem értik, de azért valamit értenek belőle, hogy:

"szerencsétek, hogy én éltem ezzel vissza elsőnek".

A tudósokkal azért nem lehet erről beszélni, mert hiányoznak nálam hozzá a szükséges papírok, amik a szükséges egyetemeken eltöltött időt bizonyítanák. Ezek nélkül a papírok nélkül az ő szemükben még amatőrnek sem neveznének, mert őszintén bevallva azt is most lestem ki a wikipédiából, hogy a részecskgyorsító 27 km kerületű. A gond ezzel az, ha a szükséges papírokat megszereztem volna, lehet, hogy ott ülnék közöttük, de semmiképpen sem itt írnám ezeket, mert lehetőleg mindent másképp csinálok, mint a többiek és belevetettem magam a spirituális tér tanulmányozásába. Óvatosan is kell ezzel bánni, mert ha azt írom ehelyett, hogy az ezoitériába, még ennyire se vennének komolyan, mert az ezósok ugye mind habókos barmok, akik mindenféle olyan dolgokról hadoválnak, amiket nem tudnak bizonyítani. Persze voltak, akiknek sikerült, ők most elzárva várják sorsukat valami föld alatti kutatóintézetben, amikben olyan tudósok dolgoznak, akik még ezeknek a tudósoknak a szemében sem léteznek.

Ezekben a föld alatti titkos kutatóintézetekben olyan dolgokat kutatnak, amik forradalmasíthatják... azoknak az embereknek a bankszámláit, akik ezeket a kutatásokat finanszírozzák. Minden szigorúan titkos, hisz ha nem lenne az, már rég egy csodás világban élhetnénk, amiben azért nem élünk, mert egy csodás világ nem érdeke azoknak, akik abban érzik magukat többnek másoknál, hogy nekik sok van abból, amiből a többségnek kevés és ez a pénz. Ám mindenki úgy tudja, hogy ez a tudomány és az emberiség érdeke.

Ezt a véleményt azonban nem osztják azok az űrflották, amik épp errefelé tartanak, hogy megoldást találjanak azokra az anomáliákra, amik forrása ez a bolygó. A gond ezzel az, hogy ezek a flották hiavatalosan szintén nem léteznek, mert ha léteznének, veszélybe kerülne az a pénzuralomra épített bolygószintű irányítási rendszer, amire ezek a vagyonos figurák építenék a globalizációt. Ám ha ezek a flották ideérnek, ez az egész veszélybe kerül és itt jön képbe a szerencse és a véletlen. Mert isten ugye nem jöhet képbe, bár biztos vagyok abban, hogy előbb utóbb ő is szóba kerül majd attól függeltenül, hogy létezik vagy sem. Mert bizonyítékot még magam sem találtam rá, bár ezt erősen beárnyékolja az a tény, hogy nehéz pontosan meghatározni, hogy ilyenkor mire is keresünk bizonyítékot.

A szerencse és a véletlen úgy jön itt képbe, hogy véletlenül elég sok fejsérülés ért engem a múltban, amitől szerencsére úgy kinyílt az agyam, hogy az le tudja kezelni ezt a sok egy valóságot. Akik ezt nem hiszik és bizonyítékot követelnek lesznek az elsők, akik összehívják a nemzetbiztonsági válságüléseket, ha megkapják ezeket a bizonyítékokat, ám nem tehetek mást, mert ezek a meditációk, amiket végzek nem szolgálják ezeknek a vagyonos embereknek az érdekeit, így nincsenek bevételeim, viszont a csekkek jönnek, amiket fizetni kell. Az a vád, hogy ezek a vagyonos emberek igazi pitiáner férgek meglehetősen rosszindulatúak annak tükrében, hogy ők csak olyan bárányok, akik számára ezek a dolgok kifürkészhetetlenek és nem is szándékoznak kifürkészni, mert már vagyonokat öltek az adófizetők pénzéből más dolgok kifürkészésére, amikkel talán meg lehet úszni ezeknek a dolgoknak a kifürkészését. Nem, nem lehet annak ellenére sem, hogy mindig létrejön legalább egy olyan új valóság, ahol úgy tűnik, hogy meg lehet úszni ezt.

Közben az adófizetőknek állandóan dolgozniuk kell, amiben nincs se idejük, se kedvük, se energiájuk olyan kérdésekkel foglalkozni, mint a tudatszint váltásra felkészülő energiarendszerük, hisz ők sem az energiarendszerekben, sem a trudatszint váltásban nem hisznek, mert ezeket nem igazolta vissza a tudomány. A tudomány azonban elérte azt a pontot, ahonnan már ezeknek a vagyonos embereknek a pénzére vannak utalva, így soha nem is fogja ezeket senki visszaigazolni azoknak a tudósoknak a kicsiny köre kivételével, akiket köznevetség tárgyává téve a perifériára szorítottak.

Az emberiség helyzetéről egy vicc jut eszembe, amit így a végén megosztok veletek. Megy három ember a sivatagban és már majdnem éhen haltak, amikor szomjan haltak. A politikusok dolga az lett ebben a világban, hogy fedezzék ezt és a demokratikus választások mára már csak arról szólnak, hogy elvonják az emberek figyelmét a lényegről. Hisz mindegy kire szavazol, akkor is rájuk szavazol, tök mindegy milyen mezben vannak. Ha valaki felbukkan egyszer csak az ismeretlenségből, a pénzre akkor is rá van utalva, mert erről szól a pénzuralmi világrend. Ki van ez találva.

Más elfoglaltság

- Ha ekkora erőd van, miért nem teszel semmit magadért?
- Mert el voltam foglalva.
- Mivel?
- Úgysem értenéd.
- Miből gondolod ezt?
- Ha értenéd, már rég menekülnél.
- Miért tenném? Komoly spirituális zár alatt vagy. Ha az lennél, akinek sugallod magad, nem kellene téged védeniük.
- Te azt hiszed, hogy ez a zár azért van itt, hogy engem védjen tőletek? Nem, nem. Azért van rajtam, hogy benneteket védjen éntőlem.
- Miért kellene menekülnöm?
- Mert most fejeztem be egy univerzum szintű meditációt, ami nem engedte meg, hogy magammal foglalkozzak. Pont ezért kellettek ezek az emberek, hogy gondoskodjanak rólam. Ehelyett visszaéltek a helyzetükkel és ha látnád, milyen körülményekért kellene nekik hálásnak lennem, elsírnád magad.
- Miért sírnám el magam? Nem vagyok az a másokért elérzékenyülő típus.
- Azért sírnád el magad, mert ezért te vagy az egyik felelős. Gondolom magadért elérzékenyülő típus azért vagy.


- Mit nem értenék?
- Mennyire vagy felkészülve egy 17. dimenziós témáról szóló beszélgetésre?
- Miért? Te fel vagy?
- Az agyam megvédése miatt nem. De pár nap alatt felkészülök rá.
- Mi tart ezen pár napig?
- A hálózatomon lévő emberek tudatának megvédése. Ami a te értelmezésedben az én agyamnak számít.
- Mi történne, ha nem védenéd meg őket?
- Mindenképp megvédeném őket. Vagyis ha azonnal kellene az elmémet ilyen értelemben kinyitnom, ők nem vennének észre ebből semmit. Te viszont annál inkább.
- Mit látnék?
- Először valamit, ami úgy megdöbbentene, hogy azonnal bekattannál. Aztán rá pár másodpercre pedig beleőrülnél.
- Ők miért nem vennének észre semmit?
- Mert azonnal átvinném őket a 17. dimenzióban lévő 3D-s szimuálcióba, ami ugyanezt a külvilágot vetítené nekik. Téged viszont nem érne ilyen szerencse.


- Feltételezem, nem lesz sokáig rajtad ez a blokk.
- Jól sejted.
- Mi lesz utána?
- Mindenki súlya, tettei és szerepe szerint ítéltetik pro és kontra.
- Ez mit jelent?
- Amíg fut a szekér, addig mindenki jó fej és haver. Megnézzük, mi történik, ha már nem.
- Egymás ellen fordítasz minket?
- Ezt jelenti a pro és kontra. Aki menteni akarja magát, ez az utolsó esélye. Ugyanis az ítélkezésem objektív.
- Ez mit jelent?
- Egy program intézi, én magam nem foglalkozom vele.
- De van, amivel foglalkozol is?
- Igen. A katonai célpontjaim három fokozatban lehetnek. A 3. a végrehajtóké, a 2. a kiszolgálóké és az 1. a döntéshozóké. Kis verés, nagy verés, halál.
- Ez mit jelent?
- Egy nagy verés lehet az is, hogy minden vagyonodat elveszted. Ja és még valami. Én nem amiatt aggódnék, hogy meghalok, hanem hogy mi lesz utána. Tényleg nem fogom fel, hogy lehet valaki akkora idióta, hogy hátba támad egy operációs rendszer szintű holoprogramozót.
- Lehet, hogy nem tudja mi az.
- Ez egy ateista meghatározás. Hívj ide egy informatikához értő teológust és majd ő elmagyarázza neked.


- Ó, eleinte még úgy volt, hogy engem védenek tőletek. Aztán valamikor kezdtek rájönni, hogy valami baj van, de abban bíztak, hogy megoldják. Aztán annyi idő telt el, hogy rendkívül kellemetlen lett volna bevallaniuk, ha időben szólnak nektek, talán mind megússzátok. Elkezdtek sodródni az árral és a végére már csak arról szólt minden, hogy valahogy időt nyerjenek a látszat fenntartására.
- Mi fog történni?
- Nem titkoltam el semmit. Mindent kiírtam a netre. De mindent én sem tudok, hisz akkor ugyanabba a hibába esnék, amibe ti.
- Mi az?
- Engem is fenyegetne minden magasabb tudatosságú ember legnagyobb ellensége, az Unalom.
- Ezért kell a holoszórakoztatás?
- Csak részben. Az azért kell, mert a fölöttetek lévő szintek kétségbeesetten igyekeztek valahogy megmenteni titeket. Ám én látom a még ő fölöttük lévő szintek problémáit is, amire végül is ideális megoldás született. Az aternatíva az lett volna, hogy egyszerűen megöllek titeket.
- Kit?
- Csak ebben a valóságban?
- Igen.
- Olyan 414 ezer embert érintő kérdés. Gondolom nem akarod őket név szerint.


- Ha igaz, amit mondasz, hova menekülhetnénk?
- Te okos vagy. Nem érzed magad rosszul ezek közt?
- Úgyse tudnánk sehova elmenekülni előled.
- De időt nyerhettek.
- Levadászol minket?
- Ugye az előbb itt volt ez a mások iránt nem elérzékenyülő típus. Én meg nem vagyok az a menekülős típus. Amikor ezek a balfékek ezzel ijesztgettek, az az ötletem támadt, hogy inkább leszek üldöző, mint üldözött. Túl sok a kamera meg az előny, amit ezzel nyertek. Ha megtapasztaljátok mindezt a fasz másik végén, talán tanultok belőle valamit.
- Miért nem ölsz meg minket egy gondolattal?
- Megfordult a fejemben ez a gondolat. De aztán arra gondoltam, ha megölöm a színészeket, hova lesz a Show?
- Tehát megöltél minket egy gondolattal.
- Mondom, hogy okos vagy, Neked nem ezek közt lenne a helyed.

Na ezen igazodjatok ki!

A kollektív tudattal szembeni taktika

Részlet a wikipédiából, a teljes anyag megtekintése itt. Érdemes elolvasni, mert ugyanaz volt, mint ami ma van. A főurak már az iszlám uralomra rendezkedtek és se ők, se a Nyugat nem tettek bele erőforrásokat.



II. Mehmed 1455 és 1456 telét teljes egészében a hadi előkészületeknek szentelte. A Konstantinápoly bevételénél tapasztaltak alapján különös gondja volt a tüzérség felszerelésére. Egész Európából Drinápolyba csalogatta az ágyúöntéshez, a lövegek kezeléséhez értő szakembereket, és közel háromszáz löveget készíttetett fel a hadjáratra. Ezek a szakemberek részt vettek a hadjáratban is, ezért a török tüzérek túlnyomó része nem a törökök közül került ki, hanem Európa különböző keresztény országaiból.

A török sereg 1456. május elején indult a közel ezer kilométeres útra. A felvonuló had létszámát a korabeli szemtanúk legalább százötvenezresre becsülték: például Thuróczi János szerint a szultán "Négyszázezernél több katonát, rengeteg hadigépet szállított hajón a vár alá. Addig egyetlen várat sem ostromoltak ilyen nagy előkészülettel." Ezt a számot a 20. század közepéig átvették a történetírók is. Figyelembe kell venni azonban, hogy a nagy hadseregek vonulása a korban is ritkán fordult elő, és egy több tíz kilométeres, jelentős számú irreguláris erő által kísért hadoszlop látványa könnyen túlzásra ragadhatta a laikus megfigyelőt. A hódító hadsereg látványa okozta félelem csak tovább fokozhatta ezt a hatást.

Az új kutatások szerint az akkori török hadsereg reguláris állományának létszáma még csak 20–30 ezer ember lehetett, amely a 17. században is csak hetvenezer főre emelkedhetett, s támadó hadjáratokban maximum a felét vezényelhették a külföldi hadszínterekre. A török csapatokat mindig nagyszámú irreguláris erő is kísérte, melynek létszáma elérhette a reguláris erők 70–80%-át is. A ma elfogadott legvalószínűbb becslés szerint a Nándorfehérvár ellen támadó török csapatok mintegy 40 000 fős reguláris és 30 000 fős irreguláris erőből álltak, de vannak olyan vélemények, amelyek az össz török haderő számát inkább 50 ezerre teszik.
A magyar seregek létszámában kisebb a bizonytalanság. A várat védő csapatok létszáma 5000–7000 között volt, Hunyadi mintegy 10 000 fős sereg élén vonult Szegedre, ahol még 2000 fő csatlakozott hozzá. A bárók közül Kórógyi János macsói bán volt az egyedüli, aki katonáival itt csatlakozott Hunyadihoz, és részt is vett a csatában. Kapisztrán János keresztes hadseregének létszámára a legvalószínűbb becslés 30–35 000 fő. Összességében tehát a teljes létszámot tekintve a török hadsereg közel kétszeres, a reguláris erőket tekintve közel háromszoros túlerőben volt.

A törökök július elején értek a vár alá, az ostrom július 4-én kezdődött. A földsáncokba helyezett tüzérség – huszonhét ostromágyú, hét mozsár és több száz kisebb ágyú – kezdte meg ekkor a vár rombolását. "Éjjel-nappal dörögtek a hadigépek, rettenetes mennydörgésük egészen Szegedig elhallatszott. Úgy okádták a füstöt, hogy a napfényes, tiszta eget sűrű ködfelhő borította el, és a lengedező szellő kénbűzzel keveredett."

II. Mehmed a jelek szerint csak egyetlen rohamot tervezett. A védőket kiéheztetéssel – az utánpótlás bejuttatását megakadályozó teljes ostromzárral – kívánta gyengíteni, másrészt tüzérségével a falakat próbálta annyira lerombolni, hogy az utolsó roham már szinte nyílt terepen folyhasson. A szultán ezzel – feltehetően az akkori nagy emberveszteség miatt – eltért a Bizánc ostrománál alkalmazott taktikától. A török szárazföldi csapatok csak a Duna és a Száva összefolyásának vár előtti részét szállták meg, és a török hajóhad parancsnoka, Baltoglu admirális parancsot kapott, hogy akadályozza meg, hogy a várba vízi úton erősítés jusson. Baltoglu a rendelkezésére álló kétszáz hajót összeláncoltatta, és Zimony fölött a Dunát teljes szélességében lezárta.

Az ostrom részleteiről több szemtanú leírásából értesülhetünk. Giovanni da Tagliacozzo ferences szerzetes – Kapisztrán János titkára, aki július 4-én nem követte mesterét, és a várban maradt – feljegyzése szerint „… tíz nap elteltével a vár valamennyi falát földdel tették egyenlővé…”. Kritobulosz, II. Mehmed életrajzírója szerint, „… a szultán […] a falat ágyúkkal részint egészen le is dönté. S a sereget részekre felosztván, betölteté velök a sáncárkot, hogy könnyű legyen a nehéz gyalogoknak a falra följutni.” Az ostrom első tíz napjában tehát a szultán számítása igazolódni látszott. Ha Tagliacozzo túlzott is, bizonyos, hogy a város és a vár falain javíthatatlan sérülések keletkeztek. A törökök eközben a tervezett roham műszaki munkálatait végezték.

Az ostrom első szakaszában a védőknek nem voltak veszteségeik, de a megnövelt létszámú sereg élelme fogytán volt. "A vár védői egészen kétségbeestek, a halálfélelemtől megdermedtek, és mindnyájan a biztos halál közeledését várták." Hunyadi – bár az ostrom kezdete óta nem volt kapcsolata a várral – tudta ezt, ezért, ha nem akarta az erősséget elveszteni, támadnia kellett.

Baltoglu admirális hajózára miatt Hunyadi és Kapisztrán serege nem tudta befolyásolni az ostrom menetét. Addig, amíg a törökök uralták a Duna Zimonyon túli szakaszát, a várba nem juthatott be erősítés, és – mivel a magyar és a török sereget a Száva választotta el egymástól – Hunyadi az ostromló török sereget sem tudta megtámadni. A magyar felmentő sereg első feladata így a dunai hajózár áttörése volt.

A későbbi események bizonyították, hogy a törökök előnytelenül osztották el csapataikat. Bár lett volna rá elegendő erő, nem szállták meg sem a Duna, sem a Száva várral szembeni bal partját. A török hajóhad így a szárazföldi csapatoktól szükség esetén nem kaphatott segítséget, mert ellenség által megszállt partok között kellett harcolnia. Baltoglu a rendelkezésére álló összes török hajót felhasználta a Duna lezárásához, így a Nándorfehérvári kikötőben lévő mintegy negyven magyar naszád szabadon mozoghatott, és megfelelően összehangolt támadás esetén hátba is támadhatta a török hajózárat. Előnyt jelentett a vízen támadó magyar csapatok számára az is, hogy a Duna folyásának irányában támadhattak, míg a török hajóknak a helyben maradáshoz is erőt kellett kifejteniük, illetve, ha leláncolták őket, elvesztették a manőverezés lehetőségét.

Hunyadi János csak egy nagyobb és negyven kisebb hajóval rendelkezett, de a környék szerb hajósaitól még több mint száz kisebb dereglyét szerzett. Brankovics György, aki a közeli Becse várából kísérte figyelemmel az eseményeket, szintén küldött néhány szerb sajkát, de a magyar hajóhad így is jelentős minőségi hátrányban maradt a törökkel szemben. A támadás július 14-én reggel indult. A fegyveresekkel megrakott magyar flottillát a folyó mindkét oldalán szárazföldi csapatok kísérték. A roham nem járt sikerrel, a kis magyar hajók nem tudtak annyira felgyorsulni, hogy a török hajózárat átszakítsák. Mindkét oldalon nagy veszteséggel járó állóharc kezdődött. A magyar dereglyék összetorlódtak a török hajózár előtt, így a katonáknak nem volt hová menekülniük. Egyik oldalnak sem maradt más választása, mint az elkeseredett harc. A török Szeád-ed Din leírása szerint „A Száva és a Duna vérfolyammá vált, a zöld mező tulipánszínt öltött. A hajókon tomboló vérözönben küzdő bátrak a folyó vizén átúszva jutottak szárazra a várnál.”
A több mint öt órás harcban döntő fordulatot hozott, hogy Szilágyi Mihály a negyven naszádot válogatott – elsősorban hajózáshoz értő, rác nemzetiségű – harcosaival útnak indította a magyar hajóhad megsegítésére. Az így már két oldalról szorongatott törökökkel szemben a magyarok számbeli fölénye és nagyobb mozgásszabadsága lassan éreztetni kezdte hatását. Thuróczi János krónikája szerint „…sok vért ontottak ki, és mindkét fél bajvívóiból a fürge halak számára lett eledel. Végre hosszú küzdelem után a magyarok győztek, és még hevesebben rárohanva a törökökre, szétszaggatták és lángba borították vasláncokkal összekapcsolt hajóikat.” A dunai ütközetet a magyar csapatok nyerték, megnyílt a várba vezető út a felmentő sereg előtt.

A vízi út szabaddá tétele után Hunyadi mindenekelőtt élelmet szállíttatott a kiéheztetett helyőrségnek, majd seregét két részre osztotta. A keresztesek Kapisztrán vezetése alatt a Száva bal partján letáboroztak, Hunyadi saját serege élén pedig csatlakozott a vár védőihez. "(...) egyenesen a kapitányokhoz ment, és azt mondta nekik: 'Ugyan mitől féltek? Vagy talán most láttok először törököt? Ezek azok, akiket olyan sokszor megszalasztottunk! Annyiszor láttátok már őket, miért éppen most zavar ez a látvány titeket? Bízzatok Krisztusban, akinek nevéért annyiszor öntöttük vérünket, és ismét győzni fogunk!'"

Thuróczi János szerint "Ezalatt a törökök táborában is nagy tanácskozás folyt. Mahomet császár összehívta a török sereg vezéreit, és így szólt hozzájuk:
– Mindnyájan emlékeztek arra, hogy atyám, Amurát császár éppen hét hónapig ostromolta Nándorfehérvárt, s mégsem tudta meghódítani. Ezért győzelem nélkül, szégyenszemre vonult el a vár alól. De most másképpen lesz! Mert amit Amurát hét hónap alatt nem tudott teljesíteni, teljesíti Mahomet tizenöt nap alatt!
Egymásra néztek a török vezérek, s mind azt gondolták, hogy Hunyadi nem adja meg olyan könnyen a várat. De szólni egyik sem mert; végre az anatóliai vajda, a hadjárat fővezére mégis megszólalt:
– Ó, hatalmas császár! Boldog vagyok, hogy felséges színed előtt megszólalhatok. Félek ugyan attól, hogy elvesztem hozzám való kegyességedet, mégis meg kell mondanom: a magyarok erősebben védik váraikat, mint a görögök. Nem tetszett ez a szó a császárnak, de nem felelt rá, csak kiadta a parancsot, hogy az ostromot folytatni kell."

Kritobolosz leírása szerint Hunyadi „bemenvén a városba, csendesen ül vala, senki sem tudván a kívül lévők közül, hogy átkelt”. Nem valószínű, hogy II. Mehmed a dunai hajózár áttörése után ne tudta volna, hogy a várba erősítés érkezett, a magyar sereg számára azonban valóban előnyös lehetett az, hogy az átkelés éjszaka, a törökök elől rejtve történt, így a szultán bizonytalanságban volt a várat védő sereg és a Száva túlpartján letáborozott sereg nagysága felől. Thuróczi szerint mikor II. Mehmed értesült a dunai vereségről, a következőt mondta: „Nehezebben ugyan, de elnyerjük, amit akarunk!” Valóban, a szultánnak még minden oka megvolt az optimizmusra, serege az elszenvedett vereség után is jelentős erőfölényben maradt. A szakadatlan tüzérségi tűz szinte már romhalmazzá változtatta a várat, és az ilyen terepen ez a túlerő könnyen érvényesíthető volt. Az idő múlása – az ellátási nehézségek, az elharapódzó pestis és a tétlenségre ítélt hadseregekben szokásos problémák miatt – már nem kedvezett a török seregnek, ezért a szultán július 21-én kiadta a parancsot a döntő rohamra.

Hunyadi az utolsó pillanatban még négyezer pihent keresztest berendelt a várba, így a védők létszáma húszezer fölé emelkedett. A török hagyományos taktikával támadott, elöl az alacsonyabb harcértékű erők, hogy a védők tüzét magukra vonják, majd mögöttük a szpáhik és a janicsárok. A védők a hatalmas nyomásnak nem tudtak ellenállni, néhány óra múlva kénytelenek voltak feladni a várost. Éjfél után a harc már a vár falai körül folyt, amelyen ekkor már öt török zászló lobogott. A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért, és a magyarok ezt természetesen igyekeztek megakadályozni. Dugovics Titusz, Hunyadi János veterán harcosa ekkor vitte végbe hőstettét, mellyel az önfeláldozó magyar katona jelképévé vált. (Történelmileg vélhetően több katona alakja testesül meg a fiktív Dugovics alakjában.) A hajnali derengésben messziről látszó jelenet lelkesítően hatott a védőkre, a törököket viszont megzavarta. Hunyadi már előzőleg friss erőket kért a keresztes táborból, és mikor az erősítés megjelent a törökök hátában, lovasságával rácsapott a vár belső udvarán harcoló janicsárokra. Az ütközet végül magyar győzelemmel végződött, július 22-én reggelre az utolsó törököt is kiszorították a városból. A védők ügye ennek ellenére reménytelennek látszott, mert veszteségeiket már csak alacsony harcértékű keresztesekkel tudták pótolni, míg a szultánnak még bőséges ereje maradt egy ismételt támadásra.

A török sereg nagy veszteséget szenvedett, a pasák azt tanácsolták a szultánnak, hogy vonuljon vissza. II. Mehmed azonban pihenőt rendelt el, a döntést attól tette függővé, hogy mit tesznek a magyarok. Hunyadi és a védők is pihentek, mivel súlyosak voltak az ő veszteségeik is.

A nándorfehérvári csata. Ismeretlen, 19. századi festő munkája. A kép közepén kereszttel a kezében Kapisztrán Jánost ábrázolta a művész
Hunyadi a győzelem után sem érezte seregét elég erősnek, hogy megtámadja a szultán táborát, ezért szigorúan megtiltotta katonáinak, hogy engedély nélkül rácsapjanak a törökre. A keresztény sereg vezetése azonban nem volt egységes, a keresztesek kizárólag Kapisztrán Jánostól voltak hajlandóak parancsot elfogadni. Tagliacozzo leírásából ismert, hogy Hunyadi és Kapisztrán között korábban sem volt mindig kellő egyetértés, a szerzetes néha egyenesen Hunyadi akarata, sőt parancsa ellen cselekedett. Ezt az ellentétet a két nagy egyéniség eltérő szándéka okozta. Az ostrom idején már hetven esztendős Kapisztrán a vértanúságra vágyott, ezért parancsait pillanatnyi lelkesedéstől áthatva adta ki, míg Hunyadi győzni akart, és parancsait a törökellenes harc évtizedes tapasztalata, a reális lehetőségek figyelembevétele befolyásolta. A nándorfehérvári diadal eseményei során e két ellentétes szándék tökéletesen kiegészítette egymást, és a keresztények győzelmét eredményezte.

A keresztesek nem engedelmeskedtek Hunyadi parancsának, és önálló akcióba kezdtek. Öt keresztes íjász a vár előtt, Kapisztrán túlparti táborának szeme láttára felkapaszkodott egy dombra, és nyilazni kezdett az anatóliai hadtest előtt cirkáló akindzsikre. Az anatóliai beglerbég egy szpáhicsapatot küldött a kellemetlenkedők eltávolítására, de a kialakuló összetűzés egyre több keresztest vonzott ki a várból. A végletekig fanatizált keresztes táborból is egyre többen átkeltek a Száván, és elfoglaltak egy dombot az anatóliai hadtest közelében.

Kapisztrán, látván a keresztesek önálló megindulását, tartva ennek kétes kimenetelétől, csónakba szállt, hogy a folyó közepéről próbáljon szózatot intézni hozzájuk, és visszatartani a kereszteseit. Ezt ők azonban félreértették, annyit láttak, hogy maga Kapisztrán is csónakba szállt, így hamarosan az egész keresztes sereg átkelt a folyón. A keresztesek vállalkozása könnyen végzetessé válhatott volna, a szultán a ruméliai lovasságot vetette be a támadók ellen, az elvágta őket a vártól, és a gyengén felszerelt had módszeres megsemmisítésébe kezdett. Kapisztrán először megpróbálta visszaparancsolni embereit a várfalak közé, de amikor mintegy kétezer keresztes gyűlt köré, a török tábor felé indult meg, fegyver helyett a keresztet tartva a magasba. Közben a leírások szerint ezt kiáltotta az őt követő tömegnek: „Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, be is fejezi!” (Újszövetség, Pál levele a philippibeliekhez 1,6.)

II. Mehmed az ellentámadással súlyos hibát követett el, mert lovasságát elvonva, védelem nélkül hagyta a török tüzérséget. Hunyadi, felismerve a váratlanul adódó esélyt, összeszedte maradék nehézlovasságát, és a várból kitörve, egy lendületes támadással elfoglalta az oszmán ágyúállásokat. A topcsiknak még arra sem maradt idejük, hogy az ágyúkat használhatatlanná tegyék, így a magyarok hátulról lőni kezdték a Száva felé rohamozó török lovasságot.

Hunyadi akciója eldöntötte a csatát. A magyar lovasok ezután oldalba támadták a két tűz közé került török lovasságot. Közben a keresztesek különös rohama Kapisztránnal az élén elérte a török tábort. Ekkorra az egész magyar sereg kiözönlött a várból, és csatlakozott a harcolókhoz. Mindezek a váratlan fejlemények megmagyarázhatatlan félelmet és bénultságot keltettek a törökökben, akik végül menekülni kezdtek, a kereszteseknek pedig sikerült elfoglalniuk az ellenség táborát. "Erre a magyarok visszanyerték bátorságukat, mindnyájan szívet nyertek, és kardjuk élével üldözni kezdték az ellenséget. (...) Csak a sűrű éjszaka vetett véget a mészárlásnak."

Mehmed az 5000 janicsárból álló szultáni testőrség bevetésével megpróbálta megfékezni a török hadban eluralkodó pánikot, és többször is megkísérelte ágyúi visszafoglalását, de nem járt sikerrel, mert azok éppen az ő parancsára jól megerősített állásokban voltak. A szultán személyesen is belevetette magát a küzdelembe, de miután egy magyar lovast párviadalban megölt, a combjába fúródó nyílvesszőtől elvesztette az eszméletét. A török sereg ezután a szultánt mentve kénytelen volt teljes felszerelését hátrahagyva menekülni, és csak 4000 partőrző szpáhi beavatkozása mentette meg őket a teljes megsemmisüléstől.

A magyarok éjszakára visszatértek a várba, az ellenség újabb támadására számítva. A törökök azonban nem kezdtek újabb támadást, hanem az éjszaka leple alatt teljesen kiürítették a környéket, 140 szekérrel szállítva el a sebesültjeiket. Amikor a szultán visszanyerte az eszméletét, és megtudta, hogy a serege zöme megsemmisült, a tisztjei szinte mind odavesztek, és a török had a felszereléseit is hátrahagyva elmenekült, a 24 éves uralkodó megpróbált mérget nyelve öngyilkosságot elkövetni: "Mérget adjatok nekem, rögtön ölő mérget! Haljak meg inkább, semhogy ilyen gyalázattal térjek vissza országomba! De a szolgáknak volt eszük: nem adtak mérget a török császárnak. Ezért aztán a császár elgondolkozhatott azon, hogy elbizakodott elmével az egész földkerekségen uralkodni akart, s íme, paraszti kezek győzték le, amelyek eddig kapát és nem fegyvert forgattak. És aki sok trombita és dob hangja mellett, vidáman érkezett a vár alá, most az éjszaka csendjében, gyalázattal futott el." A legyőzött szultán ezt követően valamennyi megmaradt haderejét hazarendelve visszavonult Konstantinápolyba. (A törököknek csak 65 évvel később, 1521-ben, I. Szulejmán idején sikerült a várat bevenni.)

Ateizmus

Aki tagadja isten létezését, nem mondhatja magáról, hogy ő a tudományos világkép híve, mert arra sincs bizonyíték, hogy isten nem létezik.




Aki erre az egészre ráhúzta ezt a vallásos maszlagot, nem akart rosszat, csak ugyanazzal a problémával találkozott, amivel mindenki, aki hasonló cipőben jár. Igyekezett valahogy ezt megértetni a majmokkal.




A majmok nem lennének majmok és valójában nem is azok, ezt a kifejezést azok számára használom inspirálólag, akik többet akarnak, mint amire ezt a világot eredetileg kitalálták. Azért lehet ez inspiráló, mert a félelmeik húzzák őket vissza. Azok a félelmek, amiket a maszlagból a világ beléjük vert.




Ha ezt a világot arra tervezték teremtették, hogy a megfelelő játékélményt nyújtsa, egyértelmű, hogy nem lesz olyan könnyű kijönni a játékpozícióból. A világ abba roppant bele, hogy valakik rájöttek arra, hogyan lehet érdemtelenül majmokat kihozni a játék üzemből azért, hogy az így megszerzett hatalommal őket szolgálják.




Ezt az egészet meg lehet érteni vallás nélkül is, ám ehhez rendkívül értelmesnek kell lenni.




Amúgy az a fogalom, hogy "isten", mást és mást jelent minden dimenzióban. Nem véletlenül használják az Úr kifejezést.




Én azt mondom, egyáltalán nem probléma az, ha valaki nem hisz ebben, hisz a játék eredeti célja az, hogy élvezd az életet és közben fejlődj. Ennek a fejlődésnek pedig csak az egyik útja az, hogy más tudatszintekre vágyakozol.




Sok beavatott ember egyáltalán nem boldog, mert a hatalommal nem az járt együtt, mint amire számítottak. Az a hiedelem, hogy a minél magasabb a legjobb, abszolút téves. Én is csak addig vagyok ott, amíg el nem indítom a megoldást, ami rám is vonatkozik.




Az, hogy ki az angyal és ki a démon attól függ, honnan tekintesz rá. Nekem volt alkalmam igen magas dimenziószintről letekinteni és onnan az összes angyal démonnak tűnt.




Isten pedig filozófiai kérdés. Ha ezt hallod és érted is a fogalmat, akkor már létezik, hisz a képzeletedben biztosan létrehoztad. Bár sok isten szerepel a színpadon, istent továbbra is önmagadban találod, már ha létezik.




Amit én itt csinálok, azt rendszerhelyreállításnak nevezem, te pedig biztosan azt mondanád rá, hogy ez a megváltás. Volt olyan valóság, ahol egyik napról a másikra sátortábor nőtt ki a házam körül és mindenhova fátyolos szemű tömegek követtek.




Ebben a valóságban azonban nem történt ilyen, mert időben hallgattam a belső hangomra, aki olyasmiket sugallt, amik akkor nagy baromságnak tűntek. Ha nem vállalom fel az "őrült fazont", a fogatlan lúzert és a sátánt, nem jutok el időben oda, hogy elmondhassam annak a 30-50 embernek, aki most olvas, hogy relatíve nagy nyugalomban sikerült ezt a problémát eredményesen megoldani.




Most már csak egy probléma maradt, mégpedig én. Ám mivel eddig is problémamegoldással foglalkoztam, biztos megtalálom erre is a megoldást. De kaptok egy ajándékot, ami egy megfigyelésem eredménye. Azért nem vagytok boldogok, mert összetévesztitek a boldogságot a kényelemmel. A fejlődés titka az, hogy mindig új célokat kell magatok elé kitűzni és az ember minősége határozza meg, milyen cél is az. Ennek a világnak a létrejötte egy komoly anomália eredménye, ám megteremtett egy reményt, hogy helyes fejlődési irányt mutat. Mivel mindenki a boldogságot keresi, adott a lehetőség arra, hogy ezt megtaláljuk ebben az anyagias környezetben. Akinek sikerül, sok ember számára adhat helyes viselkedési- és jellemintát. Ez amúgy a celebek dolga lenne, akik többségét mások választottak ki erre a szerepre, hogy egy ateista világban is legyen kit imádni.

Azt szeretném én látni!

- Ki áll mögötted?
- Senki.
- Az nem lehet. Valakinek támogatnia kell ezt.
- A hülyeségetek támogatja.
- Hogyan?


Aki nincs velünk, az ellenünk van

Köszönöm szépen, eredetileg ki akartam maradni ebből, de ha voltatok olyan kedvesek és kineveztetek ellenségnek, nem szaladok el a kihívás elől.


Na és mit tudsz tenni?

Miután durván megszegtétek a megállapodást, ami tisztességesen és civilizáltan rendezte volna a problémát úgy, hogy szívmegkötést alkalmaztatok egy orvtámadás után, ezt a kérdést kaptam a fejemhez. Csak szólok, hogy ezek után egy életre megutáltam a cigófajtát és az a kedves, megértő ember, aki voltam, számotokra örökre eltűnt.

Szívesen válaszolnék szavakkal, ám előtte végig kellett hallgatnom azt, hogy ti csak megtapasztalással tudtok tanulni és itt bizony látok tanulnivalót. Mivel a kérdésedre szavakban nem fogadod el a választ, épp válaszolok neked másképpen.


Ebből háború lesz!

Halvány fogalmad sincs, mi az a háború, ellenben a bolygómon jelenleg is 45 kisebb-nagyobb háború zajlik. Persze jellemző, hogy azok is az embereiteknél és az is, hogy te nem tudsz róla. A Földnek amúgy jelentős katonai ereje van, amihez már csak egy komoly spirituális erő hiányzott, ami ugye immáron megvan.


Szóval mindent a ti kérésetekre teszek. Nem kell ide senki más.



Kérdés egy amerikai fehérhez

- Melyiket érzed magadhoz közelebb? Az európai fehéret vagy az amerikai feketét?
- Milyen kérdés ez?
- Egy nagyon fontos kérdés, mert gondolom te is elvárod, hogy egy amerikai fehéret érezzek magamhoz közelebb egy európai cigánynál.

Mélyvíz

Röviden mondom mi van. Az előzmény az, hogy igyekeztem a legtoleránsabb módon hozzáállni a körülöttünk kialakult helyzethez, ám be kellett látnom, ezek az idegenek maguktól soha nem fognak semmit tenni, ami figyelembe veszi az itt kialakult helyzetet. Tehát a toleranciát nem kapom vissza és minél tovább maradok így, annál inkább néznek hülyének/szolgának/mindegy minek néznek.

Egyszer valaminek történnie kell és mivel minden történést megakadályoznak a magasabb dimenziós képességeikkel, ha így maradok, semmi sem fog történni. Eddig azon dolgoztam, hogy tekintettel lévén a társadalmaikra, ne hozzak kellemetlen helyzetbe senkit és olyan körültekintő előkészítést végeztem, ami tőlem is szokatlan, mert átérzem a dolog felelősség oldalát. Sajnos azonban ezek tényleg szarnak ránk és egyedül az energia érdekli őket, amit kitermelnek rólunk. Ugyanúgy tájékoztattam őket, ahogy benneteket is arrról, hogy ki vagyok és milyen lényeges, amit csinálok és ugyanúgy hülyének néznek és leszarják az egészet, ahogy ti, tisztelet a kivételeknek.

Úgy döntöttem, hogy a "most" az az időpont, amiben megindítom az erőszintre emelkedést, amivel mélyvízbe dobom azokat, akik komolyan vettek.

Megszakítottam a kapcsolatot mindenkivel és elindítottam az egyik lehetséges forgatókönyvet, aminek a Spirituális Mutáns a neve. Lehetne Szuperhős is, de gyerekként sem érdekeltek ezek az amerikai faszságok annyira, sokkal inkább maradtam a minőségi sci-fi talaján. Aminek most nagy hasznát is veszem, mert én nem ájulok el ezektől és nem borulok le előttük, sőt, igen kritikusan figyeltem a tevékenységüket. A Spirituális Mutáns amúgy az a forgatókönyv, ami vis maiort idéz elő, tehát úgy vagyok a továbbiakban is tekintettel rájuk, hogy ez a többi idegen csoportot is érinti, azaz mivel mindenki bekapta, senki sem lesz közülük felelősségre vonható.

A kapcsolatok megszakítása mellett az energiáim azonnali kivonásának gondolata is komolyan felmerült, ezzel azonban olyan nem kívánatos folyamatok indulnának be, amivel amúgy ezek eddig vissza is éltek. Ám befejeztem egy olyan mellette zajló meditációt, ami miatt eddig tehetetlen voltam és ki voltam ezeknek szolgáltatva, ám ennek ezennel vége. Mindenkivel szemben a Tükör élesedik, aminek az a lényege, hogy mindenki olyan világot kap, amilyenben ő részesíti azokat, akik alatta vannak a hierarchiában. Ez a nyugati civilizáció esetén a Központi Energiabank és a kereskedelmi energiabankok intézményének megjelenését hozta el, ami az egyetlen számomra is vállalható dolog, amivel az energiáim kivonásától el lehetett tekinteni.

Olvassátok a Hold Sugár weboldalon lévő anyagokat, mert nagyjából erről szólnak. Igyekeztem a létező legszórakoztatóbban megírni őket, mert az illetékesek számára komolynak titulált verzióba belefagyna az agyatok.

Hogy mit jelent a mélyvíz? Majd kiderül! Hisz annak idején én is így kerültem ebbe és aminek köszönhetitek a dolgokat az, hogy azonnal meg is tanultam benne úszni. Igazi tehetségnek csak azokat tekintem, akiknek nem kell a hónuk alá nyúlnom, mert az is egy újdonság, hogy ez egy olyan próba, amibe az azon elbukóknak nem kell belehalniuk. Mert attól, hogy itt valaki elbukik, még egy rendkívüli ember, hisz idáig eljutott! Azzal is messze ezek fölé nőttem, hogy így van egy csomó jó emberünk erre a sok feladatra. A véletlen és a szerencse legyen veletek!

Spóroljunk

időt, energiát, erőforrásokat, kapacitást


Mi az embereknek szóló üzeneted?

Kapjátok be!


Mennyire vagy szalonképes?

Mivel a magasabb dimenziós csatamezőn nincs pincér, sem fogorvos és a fogaim rámentek az iszlám tudathálón végzett titkos (had)műveleteimre, jelenleg erősen korlátozottan vagyok az.


Hogy nézel ki?

Jobban is kinézhetnék és rosszabbul is. Itt egy pár hónapos fotó.

Mihez értesz?

30 évesen kezdtem bele a mélytransz meditációkba. Most vagyok 50. Tehát úgy, ahogy te érted, semmihez. Ahogy viszont én értem, abból nem értenél egy szót sem.


Ha megpróbálnád mégis megfogalmazni?

Pár mondtban nehéz lesz. De kifejtettem.


Szerinted hol lenne a helyed a munkaerőpiacon?

Nincs helyem a munkaerőpiacon és ezt pár HR-es is megerősítette.


Miért?

Mert egy 20 éve meditáló, majd abból visszatérő emberrel senki sem tud mit kezdeni.


Akkor hol képzeled el a helyed a világban?

A világ uraként.


Azért ezt kevesen vennék komolyan.

Még.


Ha eltekintünk attól, hogy itt minden normális ember megszakítaná a beszélgetést, mire alapozod ezt?

Mivel nincs helyem a munkaerőpiacon, ráadásul tisztában vagyok a spirituális mutációmmal és azzal a munkával, amit elvégeztem, nem is nagyon tudok másra gondolni, ha logikusan vizsgálom a lehetőségeket.


Milyen munkát végeztél el?

Épp most végeztem egy hatalmas munkával, innen is a munkaerőpiaci érdeklődésem. Felmásoltam a multiverzumot egy 26. dimenzióban lévő holografikus tárolóba, hogy elkülönítsem a világot attól, ami hamarosan összeomlik. Ebben a szimulációban elvégzem a szükséges módosításokat, javításokat, majd a gyógyult állapotot visszavetítem és a világ megmenekült.


Akkor miért akarsz a munkaerőpiacon elhelyezkedni?

Ezt a munkát az elmémmel végzem és marad egy csomó felesleges kapacitásom. Ezen túl még szeretném magam valamivel elfoglalni, ráadásul fizetnem kell a csekkeket is és szívesebben szedem össze erre magam a pénzt, minthogy adományokra építsek.


Mi akadályoz ebben?

Egy csomó olyan számotokra nem létező lény, akik szoros kapcsolatban állnak a számotokra nem látható háttérhatalommal, akik egyik célja, hogy dögöljek meg az utcán hajléktalanként.


Mit tudsz ezzel szemben tenni?

Megszállom a bolygót, átveszem az emberiség fölötti hatalmat és majd kitalálom.


Ha ekkora hatalmad van, miért nem szállsz ezekkel az erőkkel szembe?

Ez egy folyamat, aminek egyszer meg is lesz az eredménye, ami valamikor meg is jelenik az idővonalon. Kérdés, hogy mikor. Ebben a műfajban 10 év is csak egy apró hibának számít, ami itt elég hosszúkás.


Ha tippelned kellene, hogyan képzelnéd el a rendelkezésedre álló információk alapján a megoldást?

Több lehetséges forgatókönyv is van. Az egyik az, hogy áttöröm ezt a spirituális blokkot, amit lényegében mindenki fenntart és mint egy spirituális mutáns lépek színre. A másik az, hogy megjelennek idegen flották a Föld körül, akik engem keresnek, mert ugye a tudatom a 42. dimenzióig jutott és ez keltett némi feltűnést odakinn. A harmadiknak van a legkisebb esélye, hogy valakik betartják az "élni és élni hagyni" törvényét és elmegyek teniszedzőnek.

Teniszedzőnek?

Igen, ez ideális lenne arra, hogy lekössem magam a 3D-ben, amíg az elmémmel elirányítom az univerzumot.


Mi a legföbb akadálya ennek?

Az elmém olyan fejlődésem esett át, hogy a legtöbb embert primitív majomnak látom, akik társasága számomra rendkívül zavaró.


Te most szórakozol velünk?

Inkább szórakozva érzékeltetem ennek a helyzetnek a paradox voltát.


Ha spirituális mutánsként a világ ura leszel, mik lennének az első teendőid?

Első körben azonnal kinyírnám a felelősöket, akik miatt a világ ide jutott, miközben az erőforrások rendelkezésre álltak volna egy igazi földi menny megteremtésére. Ehhez a körhöz csatlakoznának azok az emberek is, akik kinyírása elzárná a számotokra nem létező idegenek elől a földi beavatkozás további lehetőségét. Leszámolnék az erőszakos bűnözéssel, a korrupcióval és bevezetném a globális kormányzást. Megállítanám a túlnépesedést és új világirányítási rendszert vezetnék be. Innen már érthető, miért tart fönn szinte mindenki egy olyan blokkot rajtam, aminek amúgy dolgozom az áttörésén.


Ez komoly?

Tök komoly. Bármikor bekövetkezhet az áttörés, ami lehet holnap is és 10 év múlva is. Megjegyzem, minél később, annál rosszabb és fájdalmasabb lesz. Viszont a környezetem erről semmit sem tud és nagy rajtam a nyomás, hogy 50 éves koromra mutassak fel valamit és ne legyek a család szégyene.


Ez nagyon morbid.

Nem morbidabb, mint egy olyan világban, ahol a zsebedben lévő mobiltelefon erősebb, mint az első űrhajók fedélzeti számítógépei, még mindig az olaj hajtja a gépeinket.


Ki vagy te valójában?

Nehéz erre válaszolnia egy olyan vízöntőnek, aki meg sincs keresztelve és az az állaáspontja, hogy nincs arra bizonyíték, hogy isten létezik, ám arra sincs, hogy nem. De választottam magamnak egy hitetek szerinti szerepet, akit úgy hívnak, hogy sátán. Mivel nem vagyok vallásos, először értelmeznem kellett ezt, amiben az a legjobb, hogy ez a legszabadabb szerep. Arra jutottam, olyan leszek, mint belgyógyászok között a sebész. Vagy természegyógyászok közt a szellemsebész.


Szerintünk egy hülye vagy és hogy így válaszoltál, egy nagy barom is.

Tisztában vagyok vele. Már régebben is bejött az, amire rájöttem. Mindig mondj igazat. Ebben a világban úgyse fogja senki elhinni, ám utólag sem szólhatnak egy szót sem.


Nem zavar, hogy az emberek hülyének néznek?

Az zavarna, de az nem zavar, ha a majmok néznek hülyének.

Szintek

A visszatérés olyan tudati alászállást jelent, amiben a mélyebb tudatszintekkel való kapcsolat nem szűnik meg, csak átalakul. Úgy, hogy kiesnek belőle azok a területek, amiknek nincs közvetlen közük az alsőbb szintekhez. A visszatérés ugyanis azt jelentit, hogy a figyelem fókusza a fölsőbb szintekről az alsóbbak felé fordul.

Aki a fölsőbb szinteken marad, azok tevékenysége az alsóbb szinteken egyáltalán nem értelmezhető. Amikor ezeket a szinteket megjártam, még a mobiltelefonomból is kivettem az aksit, nem néztem TV-t és nem is neteztem. Ám arra emlékszem, hogy volt pár olyan könyv a kezem ügyében, amiket elolvastam, vagy csak beleolvastam. Ha valaki egy teljes könyvet elolvas, tudati értelemben teljesen belekerül egy olyan világba, amit az író határoz meg. Ha csak beleolvas, akkor könnyen juthat olyan információhoz, amihez a könyv csak amolyan közvetítő közeget képez.

Ennek a technikája az, hogy az ember megfogja a könyvet és ahol véletlenül kinyílik, ott kell keresni azt, ami világít neked. Megakad rajta a szemed és amit ott olvasol, azt neked kell hozzákapcsolnod a saját életddben zajló folyamatokhoz, tehát rá kell jönnöd, mi köze van a két dolognak egymáshoz és hogyan kell azt értelmezned. Amikor elkezdtem saját tarot kártyákat készíteni, teljesen elrugaszkodtam a megszokott sémáktól, ami nagy és kis arkánumokra osztja a világot. Egy ilyen kártyánál szükséges van egy emberre, aki értelmezi számodra a kihúzott kártyákat, aminek több veszélye van. Bár én találkoztam egy olyan lánnyal, aki lényegében elmondta az addigi életemet, nem mindenki ilyen jó tolmács. Ezért amikor saját kártyákat kreáltam, arra törekedtem, hogy jól érthető legyen és ne kelljen hozzá senki más. Az ember kihúzza és amit lát, ahhoz a saját gondolatait társítja és már ott is az üzenet.

Ahogy jövök lefelé, tisztán látom, hogy meg sem közelítem azt, aki régebben voltam, de arra ti azt mondanátok, hogy bolond. Erre, aki közeledik és én azt mondom, hogy bizonyos értelemben hülyül meg azt mondanátok, hogy egyre okosabb. Nem tudom, van-e valaki közületek, aki régebb óta kíséri figyelemmel az írásaimat, biztosan azt mondaná, hogy sokkal összeszedettebb vagyok most és sokat fejlődtem. Nem, sajnos az a szomorú helyzet, hogy ami fönn van, az egyre inkább közelít egyfajta káoszhoz, amit nagyon nehéz az itteni értelem szerint közvetíteni, ám nekem bizonyos értelemben sikerült. Ám erősen meg kellett szűrnöm azokat az anyagokat, különben az lett volna az általános vélemény, hogy nem vagyok normális, de a szomorú igazság az, hogy nagyon is az voltam és elképesztő teljesítménynek tekintem, hogy azt sikerült így dokumentálni.

Mindenképp szükség van a fehér ember egére, amire az itteni átlagember azonnal rávágja, hogy rasszista vagyok, amikor erről beszélek. Mert azt tarthatatlannak nevezem, hogy olyanok akarnak ebben részt venni, akik mindenhol ott akarnak lenni, ám magukhoz nem engednek be senkit. Ilyen értelemben egyedülálló dolog részese az a pár ember, akik megfelelnek a paramétereknek, mert ez a zóna most jön létre, ha 3D-ben értelmezem, ami megint csak nem egy könnyű dolog. Az a pár ember úgy készüljön, hogy csak egy pillanatra érintem a világukat és azonnal egy nagyot fogunk emelkedni, amiben külön figyelek arra, hogy ebbe senki se őrüljön bele. A fehér ember egében nincsenek vallások és isten sem úgy jelenik meg (ha létezik), hogy bármilyen behódolást vagy leborulást várna el bárkitől is. Az ilyesmi csak a többiek egében megfigyelhető jelenség.

Ami jelentősen megnehezíti a dolgot az, hogy Európában két nép nem tartozik a fehér ember rasszához, a magyar és a finn. Viszont csak mi ketten értünk ahhoz, hogyan lehet létrehozni az ilyesmit és amikor kész van, nagyon, de nagyon meg kell néznünk azt, kit engedünk oda. Hisz így mi sem léphetünk be oda, hiába fehér a bőrünk, sok finnek szőke a haja és kék a szeme, míg nekem barna hajam van és zöld szemem. Az ilyen "először csinálom" kísérleteknél sokszor fordulnak elő hibák, amiket lehet korrigálni és lehet az egészet előlről kezdeni. A dologban az a jó, hogy a végső valóságban minden elsőre sikerül.

Dimenzióközi anomália

Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a jelenlegi Föld egy 3D-be fordult olyan anomália, amit a benne élők természetesnek látnak, vajon kik és hogyan képzelnék el a megoldást?

Két világ

Az egyik világban azok élnek, akik úgy gondolják, az elöregedő Európának a bevándorlásra van szüksége. Ám ők elfelejtik, hogy az első vendégmunkásoknak miért kellett mecsetet építeni. Hogy ne legyen velük probléma, legyen egy hely, ahol otthon érezhetik magukat és van ott egy lelki vezető, aki megtanítja őket az európaiságra.

A másik világban azok élnek, akik az egészben a túlnépesedés előfutárait látják. Akiknek nem tetszik az utcai erőszak és az az irány, amivé ez a földrész tart. Ők azt fejetik el, hogy ennek az egésznek okai az európai társadalmak is, akik kizsákmányolják az afrikaiakat. Okai ők is annyiban, hogy a szegény afrikai tömegek a reklámokban fényűző európai környezetben látnak boldog fekete embereket és persze elhiszik a pornót is.

Ki gondol arra, mi lesz ennek a jövője? Aki erre előre figyelmeztet, már azonnal rasszistává válik. Automatikusan fasiszta lesz mindenki, aki erről beszél és mivel Hitler egy nagyon rossz ember volt, senkinek sem szabad ilyesmire még gondolnia sem. Az üzleti érdek az, hogy Európában minél több legyen a fogyasztó és az üzletet nem érdekli a jövő, mert az üzlet csak a rövidtávú haszonban gondolkodik.

Nézzük az égi szándékokat. Égiek mindenki, akik fönn vannak, ha a földről felnézel az égbe. Az égieknek nem tetszenek a gondolkodó emberek, Európa pedig tele van ilyenekkel. Ezért mindenféle tervek születnek, amiket az égiek földi követői földi érdekek formájában közvetítenek. Ezek egyike egy olyan terv, ami kevert népességet vízionál és akik a leginkább támogatják a bevándorlást. Ne feledjük, eleinte minden szép és jó, később változnak a dolgok meg úgy, ahogy az a mecseteknél volt. Mert ki emlékszik már a '70-es évekre, amikor a vendégmunkások először divatba jöttek? Miért jöttek? Mert olcsó volt a munkaerő. Ez üzlet!

Afrika hatalmas népességrobbanás előtt áll és már ma az egyetlen reményük egy olyan életre, amit a youtube-on látnak a migráció. Le fog ez állni valaha? Nem hiszem. Az egyik világ erre azt mondja, hogy hagyjuk megtörténni a dolgokat és erősek vagyunk, hogy ezt kezelni tudjuk. Fontosabbak az emberi jogok és az európaiság. A másik világ erre azt mondja, ezek addig lesznek őzikeszemű báránykák, amíg el nem vágják a torkod és szarnak az emberi jogokra, ráadásul még ki is röhögnek, ha őket véded.

Én az egyik világ híve voltam egészen addig, amíg a spiritualitáas egy olyan szintjére fejlődtem, hogy szó szerint láttam a lehetséges jövőképeket. Láttam az utcákon fehérekre vadászó galeriket, akikért egy fekete sem állt ki. Olyan sok mindent láttam, hogy ezek után nem lehet ezt elfelejtve éldegélni. A szabadságot szerető demokrataként rájöttem, hogy a szabadságot és a demokráciát kik is veszélyeztetik és ha ezt meg akarom védeni, akkor a jelenben kell cselekednem. Ám ha a jelenben cselekszem, fasisztának kiáltanak ki.

Hogy mit tennék most? Azonnal megerősíteném Európa határait és nem mentőhajókat küldenék, hanem lebombáznám és azonnal elsüllyeszteném az Európa felé tartó "menekült" hajókat. Már 2015-ben lőni akartam a macedón határon, kevesebben haltak volna meg, mint utána a tengeren. Ám nem jött volna ide senki. Amikor Merkel meghívta őket (szerintem anélékül, hogy tudta volna, hogy értik ezek a vendégjogot), azonnal elküldtem a németeknek a spirituális csatornán, hogyan csinálják. Azonnal építsenek menekülttáborokat, ahol állandó oktatásban részesítik őket és csak jutalomból engedhetik ki őket, ha bajt okoznak, veszélybe kerül a stáuszuk és a hazatérés utáni segély. Ehelyett ráeresztették ezeket a lakosságra, akiknek hallottam a gondolataikat, amikor átvonultak Magyarországon. Két alapvető gondolatuk volt. Az egyik, amikor meglátták az este munkából egyedül hazafelé tartó nőket, ezt feltételezem mindenki kitalálja. A másik, hogy Magyarország egy szegény és ellenséges ország, ők pedig gazdag németek lesznek.

A befogadó országok úgy gondolják, előbb utóbb németekké és franciákká, svédekké, meg angolokká válnak. Dehogy akarnak ők németek lenni! Német életszinvonalon élő muszlimok akarnak lenni munka és érdemi teljesítmény nélkül. Belegondolt valaki, mi lesz, ha ezek itt, a "másodrendű" európaiaknál megjelennek az elsőrendű európai útlevéllel? Lehet, hogy azok, akik Amerikában ülnek és ezt tervezgetik, csak erre várnak. Vajon mit szólna Amerika, ha Mexikóból EU zászló alatt szállítanák a hajók a bevándorlókat az USA-ba? Mert fordítva ez természetes. Nos, nekem nem az!

Rasszista vagyok? Ezek után lehetséges. Ám akik ezt majd eldöntik, azokat sem az okok nem érdeklik, sem az igazság. De övék a média. Ó, ha tudnátok, kit haragítottatok magatokra, nem éreznétek magatokat ekkora biztonságban.

A globális bűnözés elleni háború

- Ki a terrorista?
- Attól függ, kit kérdezel. Mert amióta az amerikaiak divattá tették a fogalmat, az autoriter rezsimek előszeretettel használják bárkire.
- Miért?
- Ha valaki terrorista, külön törvények vonatkoznak rá, illetve nem védik őket olyan jogok, amik mindenkit megilletnének. De nem csak az autoriter rezsimek alkalmazzák, hanem egyes magukat demokrata színben feltüntető államok is, hogy megkönnyítsék az eljárásaikat.
- Mit jelent az, hogy terrorista?
- Mit jelent az, hogy rasszista?
- A fajgyűlöletet.
- Akkor miért nem a fajgyűlölet kifejezést használják?
- Mire akarsz kilyukadni?
- Hogy akiket te terroristának tartasz, azokat mások szabadságharcosoknak neveznek.
- Akkor miért nevezzük mi őket terroristáknak?
- Mert egyszerűbb összemosni őket, hogy téged, az újságolvasót manipulálni lehessen. A mai világban az USA haderejével szemben kevés ország vetekedhet. Az amerikaik szerint az a katona, aki egy állam hivatalos hadseregében szolgál. Ám vannak olyan országok, amik elnyomják a lakosságot, viszont az USA szövetségesei. Ha egy ilyen országban valaki fegyvert fog a saját kormánya és az őket támogatókkal szemben, azonnal terroristává válik, hisz nem az adott állam hadseregében szolgál és nem a hivatalos kormányt képviseli.
- Ez nem értem.
- Akkor segítek.

- Azt akarod ezzel mondani, ha valaki az USA szövetségese, akkor nem terrorista, ha nem a szövetségese, akkor az?
- Valahogy úgy.
- Hogy jön ez a globális bűnözés elleni háborúhoz, ami ennek az anyagnak a címe?
- Fontos megérteni, mert felvetődik a kérdés, hogy ki a bűnöző?
- Ezt hogy érted?
- A Tükör szellemében? Én kit látok annak. Akit annak látok, az, akit nem, az nem az.
- Kit látsz annak?
- Legyen ez inkább meglepetés. Azokon kívül persze, akiket te is annak látsz.
- Egy példát mondj.
- Lehet, hogy te őket menőnek látod, de attól ők még bűnözők.

- Te fogod eldönteni, hogy ki a bűnöző és ki nem?
- Tudják ők maguk is. Én csak aktiválok rajtuk egy jelet.
- Hogyan?
- Sátáni hatalmamnál fogva.
- Ha te sátán vagy, nem velük kellene lenned?
- Nagyobb asztalon játszom, sokkal nagyobb téttel.
- Mi ez a tét?
- Az igazságos, tisztességes világ létrehozása.
- Az nem Sátán dolga.
- De, ha az a cél, hogy kibasszunk istennel úgy, hogy jobb világokat csinálunk, mint az ő világai. Márpedig ilyen tét mellett ezek az emberek már nem szolgálják a nagyobb rossz érdekeit. Már majdnem nagyobb jót mondtam.
- Ha te sátán vagy, akkor tudnod kell eleve, ki a bűnöző, nem?
- Erről beszélek! Elég csak rájuk néznem és olyan dolgokat látok, amiket egy átlagember nem. Ezért szóltam előre, hogy a lordjaitokat tartsátok tőlem távol. Sátáni mivoltomban ugye bizonyítanom sem kell.
- Akkor ki van tőled biztonságban?
- Senki. Csak a tisztességes emberek.
- Akkor arra, amit Duterte csinál, te mit mondasz?
- Hivatalosan?
- Van nem hivatalos is?
- Alacsonyabb látószögön, ahol a többségetek van, én is fel vagyok háborodva, hogy mindenféle bírósági eljárás nélkül ilyet valaki megtehet. Magasabb látószögön viszont egy érdekes kísérletnek tartom, pláne az előtt, hogy hivatalosan is beindulna a globális bűnözés elleni háború. Mert van egy olyan sejtésem, hogy a globális terrorizmus elleni háborút bűnözők indították a konkurens bűnözőkkel szemben, amibe tisztességes emberek is keveredtek.
- Miért indítottak volna ilyet?
- Könnyebb az adófizetők pénzéből az ilyesmi.

- Amiről te beszélsz, azzal óriási káoszt okoznál.
- Nem, ha előtte éveket töltöttem azzal, hogy megfelelően előkészítsem.
- Hogy akarsz az amerikai hadsereggel szemben ilyet érvényesíteni? Mert azokat az embereket ők fogják védeni.
- Sátánként. Illetve így már istenként, hisz a hitük szerint sátán isten kihívója.
- Nem biztos, hogy elismernek istennek.
- Na pont ezért vagyok sátán, mert istenként tilos lenne létezésemet bizonyítanom.
- Figyelj, ettől egy teológus rosszul lenne.
- Nem vagyok vallásos.
- Akkor miért jössz ezzel a dumával?
- Ők igen.
- Akkor vallásos duma nélkül mit mondanál erre?
- Amióta a japánok ezen elképesztően kiakadtak, azóta erre ez a hivatalos dumám. Az egész állampolgári kezdeményezésre indult.
- Miért?
- Állampolgári felháborodásból.

- Ezeket miért kellett megnéznem?
- Van még egy, de azt egyszer csak cenzurázta a youtube.
- De miért kellett megnéznem?
- Ha ezen elgondolkodsz, így válhatsz te is azonnal terroristává, ha hasonló következtetésre jutsz.
- Hogy ezek bűnözők?
- Mondom, hogy minden csak értelmezés kérdése. Ők biztosan mást fognak magukról állítani és lesznek olyan emberek, akik őket támogatják.
- Te kiket támogatsz?
- A tisztességes, becsületes embereket.
- Ez elég demagóg duma.
- A világ bizony tele van ilyenekkel.


- Várj, amit te itt előadsz, az egyenlő azzal, hogy mindenki saját világot kap, ahova innen távozhat?
- Igen.
- Akkor miért így kommunikálod?
- Beszálltam a holoszórakoztatásba.
- Az neked a szórakozás, ha ezek pánikba esnek?
- Nem nekem. Az angyalaiknak. Nekik is megy a műsorszórás.
- Ezt nem értem.
- Figyelj, ez nekem üzlet.
- Jaaaa, az más.

Mi zajlik most?

Gondolok azokra, akik nagyon szeretnék, ha lenne egy ügynökük a közelemben, de sajnos elbaszták nem hallgattak a belső hangukra, talán mert nem volt bátorságuk elhinni, amiket mond. Ha őket most lecserélnék, újak érkeznének, akiknek halvány fingjuk sincs az itteni viszonyokról és ez biztosan komoly konfliktusokhoz vezetne. Nem beszélve arról, ha megtudják ezt, amit most elmondok, nem jobb-e kivárni a végét, hisz eddig is a biztonsági játékra törekedtek lemondva a bátor kezdeményezés egyedülálló lehetőségéről.

Ha igazak azok az értesülések, miszerint átvettem az irányítást a feletteseik bolygóin, nem biztos, hogy ez a legalkalmasabb időpoint egy új támadás elindítására. Bár meg kell mondjam, ha van remény, annak most lenne itt az ideje, ám ehhez olyan bátor kezdeményezésre lenne szükség, amire még nem volt példa az ország történetében, amit nem árnyékol be az a tény, hogy nem beszélhetünk túl nagy időszakról.

Nos minden nap akkorát haladok előre, mint még soha és reggelente (ami mostanában gyakran nyúlik dél mögé) hallom a hatalmas megkönnyebbülést, hogy nem nyomultam még beljebb. Az a helyzet, hogy meguntam ezt és bár eddig tekintettel voltam mindenkire, miután rádöbbentem, hogy rám viszont alig van valaki tekintettel, ezt a tekintettel levést azokra korlátoztam, akik tekintettel vannak rám is. Technikailag kiemeltem őket egy tök ugyanolyan világba, ami eddig volt és kinyírtam őket a régiben, mert mégis jobb kinyírva lenni, mint megkínozva árulásért. Amiről mindketten tudjuk, hogy távol áll az árulástól és sokkal közelebb áll a hülyeséghez és a gyávasághoz, de ezek a főnökök ilyenek. A saját hibáikat és tehetetlenségüket csak a beosztottakban látják meg és a feszültségük levezetése is jelentősen alulmúlja ilyenkor egy fejlett világ elvárásait.

Persze ha meg lett volna az a hiányzó bátorság, biztosan nem nyúlnának ilyen hosszúra a reggelek, hisz lenne sok pénzem, aminek híján viszont sok időm van mindenféle olyan dolgokra, amiket már rég meg kellett volna tennem, ám az ilyen időzítéseket feláldoztam egy poénért. Bár inkább reklámfotózásnak nevezném, mert a holofilmjeim plakátjain azok az arcok szerepelnek, amiket akkor vágnak a főnökök, amikor hirtelen éri őket egy kellemetlen meglepetés. Na ezek a meglepetések azok, amikre minden néző kíváncsi és minél hívogatóbb az arc, annál nagyobb a profit.

Létezik-e égi hatalom?

A téma túlmutat a tudományon, sőt az ezotérián is és már a vallások területe. A tudomány álláspontja ismert, hisz a világunkat a tudományos világkép határozza meg. Ám ez így elég fals képet nyújt, mert egy ateistta tagadja isten létezését azzal, hogy nincs rá bizonyíték, de elfelejti azt, hogy az ellenkezőjére sincs. Én nem követtem el ezt a hibát és tulajdonképp ennek is köszönhetem azt, hogy életben maradtam egy rendkívül vallásos környezetben, mert istenkeresésnek minősült az, hogy én elkezdtem az ezotériával foglalkozni.

Nézzük akkor az én szememmel. Két példa jut hirtelen az eszembe, az egyik egy teniszmeccs volt, a másik egy ima. A halálkutatási anyagom szlogenje az, hogy "aki istent tudományos szemmel kutatja, az nem áll meg az első piros lámpánál". Ezeket a piros lámpákat azok építették ki, akik előttem ezt az utat kitaposták. Én azonban egészen más szemmel és irányba indultam el. A kisnovella címe az, hogy "Önmagad mestere".

- Ezek tiltott technikák.
- Nem volt senki, aki megtiltsa.

Egy ezoterikus könyvben azt olvastam, hogy van a csillagjegyeknek úgynevezett rendezői utasításuk, ami az adott csillagjegy alatt születteknek meghatározza a viselkedését. Én vízöntő vagyok és a rendezői utasításaim e könyv szerint a következők:

- Lehetőleg mindent csinálj másképp, mint a többiek
- Törekedj a libero státuszra
- Okozz minél nagyobb felfordulást

Biztosíthatok mindenkit, hogy ezt a hármat a legmagasabb szinten igyekeztem mindig is betartani. Az elsőnek az lett a következménye, hogy állandó szakmai féltékenység kísérte utamat és akik leginkább keresztbe tettek, azok a dolgaimba állandóan belepofázó mesterek. Akik fő célja az volt, hogy mindent csináljak úgy, ahogyan mások. A második eredménye az lett, hogy érdemben senki sem mert velem foglalkozni, mert sosem voltam arra képes, hogy olyan rendszer része legyek, amiben nincs önállóság. Aminek van hátránya is, ha nem vagyok az adott területben jártas, hisz ebben az esetben az önállóság egy végzetes dolog. A harmadik esetben kellett némi idő, mire felfedeztem magamban a tehetséget, amit ez a weboldal is bizonyít, ám leginkább az ÉlményPark Holoplatformra vagyok ilyen értelemben büszke.

Ami az ezoterikus megtapasztásokat illeti, elég bátran vetettem bele magam ebbe és több irányban is kerestem a bizonyítékot arra, hogy a világ annál több, mint amit hétköznapi emberként látok belőle. Talán az első impulzust az adta, hogy belekerültünk egy modern istentiszteletről kiáramló tömegbe, ahol csupa jól szituált értelmes arcot láttam és nem fogtam fel, hogy lehet az, hogy ezek az emberek képesek ezt a sok baromságot elhinni. Bár több ezoterikus csoportot is megjártam adat- és bizonyítékgyűjtés céljából, az igazi áttörést egy véletlen hozta. Még azt sem tartottam bizonyítéknak, amikor kaptam egy beavatást, pedig elég látványos volt, ahogy ültem és a fejem fölé tette valaki a kezét, mert azt én is meg tudom csinálni, hogy üljetek le és a fejetek fölé tartom a kezem. Még ebben az időszakban egy előadáson hallgattuk az előadót, akit egy később érkező kecskeszakállas srác állítólag mentálisan megzavart. Aki erre felhívta a figyelmet, épp előttem ült és szólt, hogy most energiát küld a srácra. A következő pillanatban a srác ránk nézett, a lány felszisszent, én pedig a csontjaiba hatoló hideget éreztem és ez is volt az első eset, amit bizonyítéknak tekinthettem. Tehát arra a kérdésre, hogy ez baromság-e, határozott nemmel tudtam onnantól felelni.

Eltlet vagy 10 év, én visszatértem a külvilágba, mert azon az állásponton voltam, hogy túl fiatal vagyok még ehhez, ráérek ezzel később foglalkozni. Még élném az életem és elképzeltem, ahogy lesz feleségem, meg gyerekeim és én pont ráérek erre. Itt jegyezném meg, aki ezt komolyan gondolja, hagyja ki belőle a feleséget és a gyerekeket, vagy tolja el a dolgot olyan 60 éves koráig, amikor a feleség már örül annak, ha egész nap meditálsz, a gyerekek meg már nincsenek ott. Nekem ebben a valóságban, ahol a legtovább jutottam, nincs feleségem és nem is volt. Aki látta a Samsara című filmet, a tudja, miért mentek az emberek az ilyesmivel annak idején kolostorba, ahol szakértő támogatást kaptak. Én egy nagyvárosban csináltam egy hasonló mélységű meditációt, ám mivel nem volt körülöttem ilyen csapat, kifejlesztettem egy ébertransz nevű technikát, amivel olyan voltam, mint egy átlagember egy átlagember szemében. Jártam a boltba is, de a figyelmemnek csak olyan 5%-ával azzal a gyanúval, ha az akkori hölgyismerőseim egyike meztelenül jött volna velem szemben az utcán se biztos, hogy felfigyeltem volna rá. Mivel itt már javában zajlik a belső adatforgalom és kommunikáció, azért a takarítás sokszor jelent gondot (szokatlanul nagy kapacitás a fizikai síkra, miért nincsenek erre szolgáim, stb.). Az adatforgalomra a bizonyíték akkor lett meg, amikor egy kinyírásomra tett kísérlet után a jobb szememen lévő idegrángás teljes szinkronban volt a mellettem villódzó gyertyalánggal egy olyan szobában, ahol nem volt semmilyen légáramlás. A belső kommunikációt mindenki használja, csak mondjuk kevesen látnak bele, hogy ilyenkor ki/mi is van a túloldalán.

Egy másik ezós csoportban kaptam egy anyagot, amiben mindenféle imák voltak. Előtte soha életemben nem mondtam el egyetlen imát sem és mivel az érzékenységem akkor már elég komoly szinten volt, egy érdekes dolgot figyeltem meg. Amúgy az ima nagyon hasonlított a Miatyánkra, de tényleg, csak pár szó volt az eltérés. Még mielőtt ezt folytatnám, egy másik ilyen ima után egy társaságunkban lévő kutya, aki addig nagyjából leszart engem odajött és lényegében behódolt, szóval ezek az imák nem semmi imák voltak. Na erre a kissé módosított Miatyánkra olyan érzésem volt, mintha a fejem körül menyílt volna a tér és meghatározhatatlan pontokról mindenféle enrgiák kezdtek áramolni rám. Ettől mondjuk nem lettem vallásos, mert ha a világ egy holografikus videojáték lenne, én is pont így csinálnám. Az angyalkártyákat sem úgy használtam, ahogy mások, hanem leterítettem az összeset és kétirányú programozásra kommunikációra használtam őket. Szóval tényleg mindent igyekeztem másképp csinálni, mint a többiek. Ez az imás eset után arra gondoltam, ha valaki minden nap imát mond, biztosan azért nem érez semmit, mert minden nap elmondja, így az energiák is sokkal gyengébben érkeznek. A másik gondolatom az volt, aki minden nap imát mond, az olyan lehet odaát, mintha minden nap lehúznának egy 20-assal és az imának sincs ideje megvalósulni, hisz másnap rámondasz egy másikat.

De nem kívánok elszaladni a szerintem mindenkit leginkább érintő kérdés elől. Létezik-e szabad akarat, vagy mindent föntről mozgatnak? Nos ha a "mit" előre meg is van határozva, a "hogyan" biztosan a szabad akarat területe. Ha meg nem, akkor fordítva. Illetve van még egy dolog, ami kollektív nézőpontból lényegtelen, az egyén szempontjából azonban nagyon nem. Hogy ki hajtja végre az adott kérést. Amikor álmodozol és ezek el is mennek a hologramba világba, lehet azért nem valósulnak meg és maradnak csak álmok, mert nem te valósítod meg ezeket és itt lehet gyanakodni az általam spirituális maffiának nevezett kör hatalmának forrására. Aki arra biztat, hogy merj nagyot álmodni, biztosan fel is készült ezeknek az álmoknak a fogadására, csakhogy én akkorát mertem álmodni, ami jócskán túlmutat a báránykák, de még a farkasok képzelőerején is, nem beszélve a szükséges bátorságról. Talán a harmadik rendezői utasítás miatt, ki tudja.

Történt egyszer azonban valami. Nagyon erősen éreztem azt, hogy ha én, a 8-as döntők egykori egyik alapító tagja nem fogadom el a szervező srác felkérését arra a teniszversenyre, ő nagyon megsértődne. Erre mondanák sokan, hogy "ki nem szarja le", főleg ha olyan meditációk mennek, amik alatt olyan másfél percet mértem egy ki-be légzésre és volt, aki megjegyezte, hogy szerinte nincs is szívverésem. Azonban akkor egy sértődésnek romboló (spirituális) ereje lett volna, így a kisebbik rosszat választottam és megjelentem a meccseimen. Ekkor bizonyosdott be számomra, hogy minket föntről energiaszálak mozgatnak, mert jól éreztem őket. Nem is az izmaimmal mozogtam, hanem az elmémmel. Volt, hogy egy dombra is így mentem fel és nem éreztem semmi fáradtságot, mintha egy sík terepen mennék.

Innen lehet megérteni, miért éltem túl az első időszakot, hisz ha ezek ellophatók, te se nyírnád ki az aranytojást tojó tyúkodat. Amikor meg már rájöttek, mekkora a baj, már nem tudtak kinyírni, de becsületükre legyen mondva, hogy legalább megpróbálták. Bár ehhez kellett az ember is, mert nem tudom rajtam kívül ki tudott volna mélységes nyugalomban a mélytranszba csusszanni egy friss jogsis, mattrészeg és macsós hangulatban lévő sofőr mögött ülve, nos nekem sikerült. A frontális baleset után kezdtem bele egy sejtés után a halálkutatással foglalkozó blogomba, aminek folytatását a későbbiekre halasztottam, mert feltételezem ti is érzitek, hogy az elkövetkező időszakban nem nagyon fogok az ilyesmikre ráérni. Bár terepmunkának simán nevezhetném, csak most már nem én leszek hozzá a tesztalany.

Ha isten létezik, a jelenlegi ismereteim alapján elmondhatom, biztosan nem a külvilágban létezik, hanem csakis önmagadban találod. A külvilágban csak olyan töredékeit találod, mint amilyen te is vagy, csak ők erősen félreértették a dolgot.