Ezotériát tanítani

- Lehet ezotériát tanítani?
- Nem.

Csak egyet lehet tenni, elvezetni valakit a kapujához.

A Teremtő

Sokan hisznek benne és tőle várják a megoldást.

– De szép ez a metróvonal! Ki teremtette?

– Egy alagútfúró vállalat.

– De ők akkor nincsenek is itt.

– Igen, már befejezték a munkát és megkapták érte a díjukat.

– Akkor most ki üzemelteti?

– A közlekedési vállalat.

– De ki számit itt a teremtőnek?

– Nem lehet tudni. Talán a megrendelő.

– De a megrendelő nem az értelmi szerző. ugye?

– Nem hiszem. Az egy mérnöki iroda lehet.

– Akkor a teremtő a kivitelező?

– Ez  filozófiai  kérdés. Vannak, akik szerint a teremtő az, aki létrehozta az alagutakat. Mások szerint az, aki kitalálta. De van, aki szerint aki az ötletet adta. Hallottam már olyan hangokat, akik  a mérnököket tekintik annak. Szóval nem lehet tudni.

– De mit mondanak erről az újságok?

– Hogy nem az számit, ki a teremtő, hanem az, hogy tudod használni.

– De akkor hova mondjak köszönetet?

– Talán annak, aki az egészet fizette.

– Akkor itt sokan vannak, akik teremtőnek nevezhetik magukat!

– Mind annak is tartja magát.

– Nem vesznek ezen össze?

– Ők nem. De az olyanok, mint Te igen. Vannak bandák, akik verekedni is képesek az igazukért.

– De akkor itt mindenkinek igaza van!

– Igen, szerintem is. Valószínűleg csak a balhé érdekli őket, az ok másodlagos.

– Ha az utasok valaha bajba kerülnek, akkor érdemes a teremtőhöz telefonálni?

– Nem, akkor jönnek a mentőcsapatok. Nekik pedig tényleg semmi közük ahhoz, aki ezt az egészet létrehozta.

– De ki tetszeleg akkor a teremtő képében?

– A politikusok.

A Fekete Lyuk marketingtechnika

- Hogy merészelsz te behatolni a szakrális csatornára?
- Ti túlozzátok el, ez csak sima marketing.

- Pontosan milyen marketing ez?

- Épp most vettem át a bolygón a hatalmat úgy, hogy kivertem innen a megszállókat.

- Te egyedül?

- Látsz itt bárki mást, aki nem tojt be és hódolt be ezeknek?

- De mi ezen a marketing?

- Én nem akarom, hogy betojjatok, de nem szaladok el előle, ha nincs más módja annak, hogy megkezdjem a rendrakást.

- Milyen rendrakást?

- Szerinted ez így rendben van? Bár őszintén szólva kétlem, hogy sokan látnák az összefüggéseket.

- Még mindig nem értem ezt a marketinget.

- Amikor azt a kis poént megeresztettem az elején, az reggel volt, most meg éjjel van, illetve inkább hajnal. Éjjel közben történt egy kis változás.

- Mi a poén lényege?

- Hogy megnyitottam a vállalkozásomat az égben és humoros módját választottam volna annak, hogy erről többet beszéljek.

- Ha nem lett volna humoros, mi lett volna a lényege?

- Hogy rám támadjatok, amennyien csak lehetséges.

- Miért?

- Mert bekerültök az eseményhorizontba és onnan már nincs menekvés.

- Mit fogsz tenni?

- Először is alszom egyet, aztán megkezdem azt a munkát, amit már ti is látni és érezni fogtok.

- Mit fogunk mi látni?

- Én egyedül Joe Biden-en látom.

- Ő mit fog látni terajtad?

- Lehet, hogy nagyon meg fog rémülni az elején, amikor leesik neki, mi is történt valójában, de aztán ő is be fogja látni, hogy nincs más választásom. De amit ígértem, azt betartom.

- Mit ígértél?

- Olyan 10 év vért, verejtéket és könnyeket. Amíg ezt helyrehozom, amit ezek a balfékek itt műveltek.

- A magyar kormánnyal milyen a viszonyod?

- Nincs velük semmilyen viszonyom. Undorral vegyes mélységes megvetést érzek irántuk. Már üzentem is nekik egy Woody Allen filmcímmel. Bár nem igazán látom, hogy hova futnának előlem.

- Mikor fogunk látni tőled valamit?

- Az ügyesebbek már láttak és látnak. De ha a többiekre kérdezel... végülis nem mindegy? Eddig se tettek semmit, hogy ezt megállítsák. Ekkora közönyt, hitványságot és gyávaságot sosem feltételeztem volna, hogy ilyet valaha látni fogok. Szóval én már láttam tőletek valamit és most ti jöttök.

- Mikor?

- Bármelyik percben akár. Kifelé pedig azt üzenem, hogy mikor bezárul a gyűrű, akit itt találok közülök, bíróság elé állítom őket. Ez egy saját alapítású spirituális katonai bíróság.

- Na és ha nem találsz itt senkit?

- Akkor is, csak kicsit később.

- Az embereikkel mi lesz?

- Az embereiknek végük. Lefut egy program, ami egyéni szinten vizsgálja a súlyukat, tetteiket és szerepüket. 5 állása van:

5. Felmentés

4. Kis verés

3. Nagy verés

2. Halál

1. Megszűnés

- Az idegenekkel mi lesz utána?

- Az idegenek az erő nyelvén értenek és megtanultam ezen a nyelven is beszélni.

- Diplomáciai kapcsolat hogyan lesz velük?

- Én azt is vállaltam, hogy megoldom a túlnépesedést. Ők erre azt, hogy akkor szóba sem állnak velem. Én erre azt, ahogy megismertem őket, együtt tudok élni a gondolattal. Úgyhogy nagyon úgy néz ki, hogy nem lesz semmilyen diplomácia velük.

- Akkor mi lesz helyette?

- Kövessék az utasításaimat. 

- Hol fogják ezeket megtudni?

- A szakrális csatornán.

- Mint mi? Isten?

- Nekem tök mindegy, Sátán is megfelel.

Istennek lenni

Ha én azt állítom magamról, hogy én vagyok isten, akár egy elmegyógyintézetben is kiköthetek. Pedig nem mondtam valótlanságot, csak ezt a külvilágban félreértik.

- Mit értenek a külvilágban?

- Hogy én vagyok az a lény, akit ők vallási értelemben imádnak.

- Te mit értesz ez alatt?

- Hogy te is az vagy és mindenki az. A különbség a tudatszint.

- Hogy érted azt, hogy én is isten vagyok?

- Isten egy darabja, egy tudattöredék, ami másoktól különálló, autonóm lényként érzékeli önmagát. Az első probléma ennek értelmezésével magának istennek az értelmezése, ugyanis ahány dimenzió, mind mást ért ez alatt. Bizonyíték erre a mi normálisnak látott világunk, ahol mindjárt három egyisten is van.

- Te mit értesz isten alatt?

- Ez filozófiai kérdés. Ugyanis ha a fény polarizálódik, akkor isten az a pont, ahonnan ez megtörténik. Ha a világ egy holografikus videojáték, akkor te, az ember egy csomó szintet is kinevezhetsz istennek. Ha ez egy holografikus videojáték, amibe több lény helyezi a tudatát, akkor isten lehet az a lény, akinek a töredéke vagy és lehet maga a hardver, ami biztosítja a játék kereteit. De bonyolíthatom még, ha akarod.

- Hova?

- Ha mondjuk kómába esel, akkor te is belépsz a játékba mint isten újabb szintekkel, hiszen ott fekszel öntudatlanul, mint tudattöredék és létre is hozol olyan holografikus kivetüléseket, amiket mások ugyanúgy embernek látnak a harmadik dimenzióban.

- Ezt te honnan tudod?

- 20 éve meditálok 0-24-ben és biztosan rájöttem ilyesmikre. A probléma a másoknak bizonyíthatóság.

- Hogyan lehet ilyet másoknak bizonyítani?

- Úgy érted a hétköznapi, esetleg vallásos embereknek? Ezek az emberek olyan hittel rendelkeznek, amik gyerekkorukban rögzülnek és alapját nem a saját megfigyelés, megtapasztalás jelenti, hanem olyan tanok, amiket másoktól hallanak. Ilyen embereknek bizonyítani egy ilyet csak úgy lehet, ha a hitük szerint bizonyítasz. Ám ez csak egy olyan szerep lesz, amit csak eljátszani lehet.

- Hogyan lehet egy ilyet eljátszani?

- Muszlimként nehezebb, mert egy kollektív tudatot irtó nehéz lenne egy konkrét emberként eljátszani, nem véletlen tiltott Allah képi ábrázolása. De a keresztény ősz szakállas fazont könnyebb lenne, csak még várnom kellene, amíg a szerephez öregszem. Ez amúgy egy szimbolika, ami az Atyára utal, ami megint csak egy szimbolika és izgalommal várom az első találkozást az idegenekkel, akik számára az Atya nem férfi, hanem nő, tehát Anya lesz. Amiben lenne egy erős érvük, ha ismernék a kromoszómákat.

- Nem ismerik?

- Gondolatkommunikáltam valakikkel, akik a galaxis közepén élnek és amikor a Hubble teleszkóp felvételeire terelődött a szó, azt mondták, hogy a többi galaxisról szóló információk náluk eretnekségnek számítanak. Szóval én nem ájulnék el azonnal tőlük.

- Mi ez a gondolatkommunikáció?

- Amikor olvasgattam az Arvisurát, abból kiderült, hogy ez régen ugyanolyan mindennapos dolognak számított, mint ma a mobiltelefonok. Nálunk azért van TV, meg mozik és mobiltelefonok, mert ez a világ szélsőségesen a valóságban él. A holografikus szintet mi a külsőségekben és a külvilágban éljük meg, míg máshol azért nincs telefonra szükség, mert ez az elmével is megoldható. Persze ennél sokkal csendesebb és nyugodtabb körülmények között.

- A különleges képességek mik?

- Az agyad olyan celláinak bekapcsolása, amiket mások nem használnak. De ne aggódj, külső szemmel nézve mi egy bolygónyi varázsló vagyunk, ha aki ránk tekint, nem nagyon használja agyának racionális féltekéjét. Amikor mondjuk megtervezed a nagybevásárlásodat, az egy ilyen lény számára egy különleges képesség. Ilyen mezőnyben tényleg nem nehéz istennek lenni. Ami a nehéz, az mindkét agyfélteke számára annak lenni. Bár nem látom be, miért kellene.

- Ha belátnád, mire gondolnál?

- Hogy színtiszta baromság lenne egy értelmes, fejlett ember számára. Ha ilyesmin gonsdolkoznék, azt csakis poénból tenném.

- Akik ilyesmit képzelnek magukról, mit képzelnek?

- Ők a többiek előtt akarnak valamit bizonyítani, vélhetően valamilyen gyerekkori komplexus lehet a háttérben. 98%-ban valamilyen sérelem kompenzálása és célja a másokon uralkodás. Ennek pedig semmi köze a filozófiai értelemben vett istenhez. Sokkal több köze van a játékhoz.

- Neked vannak gyerekkori komplexusaid?

- Kinek nincsenek? Ám intelligenciával mindent meg lehet oldani.

- Akinek nincs vagy nincs sok belőle?

- Azokat látod fontos emberként politikai-gazdasági hatalomra törni. Akik aztán a maguk képére formálják a világot.

- Te milyen képre formálnád a világot?

- Szabadság lenne benne, egyenlőség és testvériség. De az ilyesmi befogadására a jelen mérés szerint 3110 ember lenne alkalmas a 7 milliárdból. A többi azonnal tönkretenné.

- Miből gondolod ezt?

- Semmi kivetnivalót nem látnak abban, ahogy olvastam, hogy az angyalok egész nap isten dicsőségét zengik. Ha én bebizonyítanám, hogy én vagyok az isten és kötelezővé tenném, hogy egész nap az én dicsőségemet kellene zengened, mi lenne a véleményed rólam?

Álomkutatás

Ha valaki ilyen megfigyelésekbe akar kezdeni, egy tanácsom van. Ne olvasson el előtte semmit a témában.

- Szerinted mi az álom?

- Folyamatos bizonyíték a spirituális világ és a magasabb dimenziók létezésére.

- Régebben mit mondtál erről?

- Hogy az álmok valójában magasabb dimenziós beszélhetések, csak nem a mi általunk ismert verbális kommunikáció formájában.

- Konkrétan mire bizonyíték az álom?

- Ha már bizonyításról beszélünk, itt van mindjárt a harmadik szem. Mert ugye amikor alszol és álmodsz, akkor sincsenek nyitva a szemeid, mégis látsz képeket.

- Mire jó a harmadik szem és hogyan lehet kifejleszteni?

- A harmadik szem egy az emberek által visszafejlődni engedett érzékelés, ami nem azonos a csak vizuális látással, hanem annál sokkal komplexebb érzékelést jelent. 

- Mit érzékelünk ilyenkor?

- Ezt úgy a legkönnyebb megérteni, ha úgy tekintesz erre, hogy a tudatod egy böngésző, a spirituális világ pedig az internet. Ami tele van információval... és persze dezinformációval is. A külvilág, azaz a fizikai sík ilyen értelmezésben olyan, mint egy monitor. Ami benn zajlik, az kapcsolatban van azzal, ami kinn zajlik.

- Mit lehet ebből konkrétan bizonyítani?

- A magadnak bizonyítás nem nehéz, a másoknak bizonyíthatóság már egy más dolog. A másoknak bizonyíthatóság törvényszerűségekre épül, ám nem lehet egzakt módon törvényeket felállítani egy olyan világra, ami benned zajlik. Ugyanis a szabályokat te magad alkotod.

- Hogyan?

- Nem ártana körültekintően.

- Különben mi lesz?

- Megjelenik egy nálad erősebb játékos, akinek más szabályai vannak.

- Mi van, ha én vagyok az erősebb?

- Lehetsz időszakosan erősebb és ez meg is jelenik a külvilágban, ám ha ezek a magad alkotott szabályok primitívek, akkor csak idő kérdése, az mikor bukik el egy komplexebbel szemben. 

- Az álomban látott dolgok mennyiben valóságosak?

- Amennyire a valóságban látott dolgok álomszerűek.

- Ez mit jelent?

- A kutatásaim során arra jutottam, hogy minden tudatpozíció kérdése. Ha a tudatod pozíciót vált, azt leköveti a külvilág. A dolog nehézsége abban rejlik, hogy a külvilág állandó, így nagyon nehéz ezt észrevenni. Ráadásul a valóságérzet rendkívül erős és ott van még egy újabb tényező, ez pedig az idő. Ráadásul akinek az élete tele van eseményekkel, ügyekkel, dolgokkal és emberekkel, annak erről beszélni olyan, mint alacsonyabb látószögű embereknek magasabb látószögű dolgokról.

- Nem válaszoltál a kérdésre.

- Ismered azt a kifejezést, hogy valaki megvalósítja álmait?

- Persze.

- Ezt jelenti. Bár úgy pontosabb, hogy a valóságát viszi az álom szintjére.

- Mi az álom?

- Ugyanannak egy másik dimenziója.

- Hallottam olyat, hogy ébren álmodás. Ez mit jelent?

- Annak a képességnek, amit az emberek az elalvás után tapasztalnak meg, a tudatos használata. És ez az a pont, amikor kezdünk belépni az ezotéria és a mágia világába.

- Mi a kettő között a különbség?

- Ezotéria az, amikor önmagadban vizsgálod önmagadat, mágia pedig az, amikor szándékot érvényesítesz a világon. Az első egy belső tevékenység, aminek tárgya csak a te belső világod, míg a másik tárgya a külvilág és más emberek.

- Az álom hogyan kapcsolódik ezekhez?

- A téma kezd összefolyni, ugyanis ha betépsz, vagyis módosult tudatállapotba hozod az agyadat, technikailag már benne vagy az álomban és a mágiában. Úgy, hogy te ezt nem érzékeld álomnak, se mágiának. Módosult tudatállapotba indikátor nélkül mondjuk meditációval lehet eljutni. Aki meditál, gyakorlatilag ébren álmodik.

- Aki betép, mikor mágiázik?

- Ahogy elkezd gondolkodni, tervezni vagy fantáziálni.

- Ezek nem csak fantáziák?

- Amik nálad fantáziák, azok a spirituális világban mind megtörténnek. És itt lép be az 'egy valóság' kérdése, mert nem tud minden ilyen álom lejutni egyetlen valóságba, sőt a legtöbb embernek soha nem jutnak le, vagy ha lejutnak, nem feltétlenül ismerni rájuk.

- Mondj egy példát erre.

- Fantáziálsz egy celebről és amikor megtörténik, azt nem veszed észre, mert te egyéni tudatban érted egy konkrét személlyel, az álom pedig kollektív tudatban gondolja egy másikkal.

- Létezik-e határvonal álom és valóság között és ha igen, hol?

- A határvonalat te magad alkotod a hiteddel. Ami valahol a magad számára bizonyítás körül lehet. Mert bizonyíték van dögivel a szemed előtt, de ebből csak azokat fogadod el, amik illeszkednek a világképedbe.

- Ezt nem értem.

- Ha meglátsz egy arabot, gondolnád-e, hogy ő a valóság túloldalán van? Nem, mert te itt látod a saját valóságodban és őt is a valóságod részének tekinted bizonyíthatóan. Aztán ott volt a létező szocializmus, ami valójában egy égi modell, a te értelmezésedben a menny és nem véletlen hoztam fel az arab példát, mert az iszlám gondolkodás is az. Már ha menny alatt most nem egy ideális világot értünk, hanem a kollektív tudat zónáját. És a témával már át is léptük a valláshatárt.

- Azt mondtad, aki a témával akar foglalkozni, ne olvasson el semmit a témában. Mi van akkor, ha valaki ezt elolvassa?

- Ha nem olvassa ezt el, akkor ezekre maga fog idővel rájönni. Pont ezért nem mondtam a témáról gyakorlatilag semmit. Ennek ismerete elméletileg felgyorsíthatja az utat, de csak azoknak, akik benne vannak már ezekben a folyamatokban. Akik még nincsenek benne, azok ebből keveset fognak érteni és nekik ez az egész arra jó, hogy kedvet kapjanak hozzá vagy épp ellenkezőleg, bonyolultnak érezve ezt megerősítik magukban a valóságot.

Már késő

Van egy rövid üzenetem mindenkinek, aki békéltetni akar. Na jó, hosszabb lesz.

1. Éveket vártam arra, hogy jöjjenek azok, akik most megjelentek fölöttem.

Azért fölöttem, mert emberként van földi- és csillagcsaládom, akiken keresztül megtehetik. De már nem sokáig, pont ezért jönnek békltetni, bármit is jelentsen ez. Leginkább azt, hogy 'nem tudjuk megölni'.

2. A megszállt fizikai testemnek amúgy eddig sem jelentett érdemi problémát a megszállás, ugyanis ezeket csak egy dolog érdekelte, a lopás.

Közben elkövették azt a kritikus hibát, hogy a nyomorszinttel akartak kényszeríteni a behódolásra. 

3. Az a taktika, hogy nem lesz más lehetőségem, mint elfogadni ezt, amit magam körül látok azt feltételezi, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta mindenki azt, amin dolgoztam.

A betörésemre tett összes kísérlet csak az elszántságomat emelte egy olyan szintre, ahonnan már nincs se megállás, se visszatérés.

4. A rossz hírem az, hogy eddig saját erőt nem használtam, azzal csak most fogok előjönni.

Kiderült, ha elszedik minden erődet, attól a lehetőségeid nem szűnnek meg, csak más területeken erősödnek fel.

5. A még rosszabb hírem az, hogy egy ilyen hierarchiában a leghatékonyabbb harcmodor az, ha rögtön a főnökre, vagyis a legerősebbre mész rá.

Költői kérdésem az, ha lecsapom a főnököt, akkor ki lesz az új főnök?

6. A sokkal rosszabb hírem az, hogy egy ilyen vallásos közegben hiába neveznek ki Sátánnak, ha nekem ez tök mindegy, ha meg sem vagyok keresztelve.

De azért értelmeztem a Szerepet és arra jutottam, ennek a legmagasabb a szabadságfoka.

7. A rendkívül rossz hírem az, hogy akik miatt ezek a gyáva férgek ilyen bátrak, azok hite szerint engem el kell fogadniuk istenüknek.

Évekig játszottam a bolond bunkót és el kell mondjam, nagyon megkedveltem ezt a szerepet. Ha istent kell játszanom, valószínű ezzel sem lesz másképp.

8. A borzalmasan rossz hírem az, hogy egy teljesen új rendszert alkottam, ami kiküszöböli azt a sok hibát, amit ebben találtam.

Nevezhetitek Teremtés 2.0-nak is, én az ÉlményPark nevet adtam neki, mert ez tükrözi legjobban a fizikai szint lényegét.

9. A régi, lassú, korrupt, elavult analóg vetítés, amit ti az isteni rendnek neveztek, tovább fut egy erre elkülönített tárhelyen.

Az eredeti a világvégével megszűnt, ám az informatikában a másolat megegyezik az eredetivel.

10. Jobban jártok, ha nem azt teszem, amit a szívem szerint tennék.

Kiderült, hogy van egy okos lény a sok hülye közt, aki feltette azt a kérdést, létezik-e olyan megoldás, amiben érdekemmé válik az életben maradásotok.

11. Ha azt mondom, hogy rendbe teszem a világot, azon valószínűleg ti a Földet értitek, én a Multiverzumot (amit azóta Világmindenség szintre emeltek az illetékesek, olyan jó lett), aminek része a Föld is és ti abban a szerencsés helyzetben vagytok, hogy a saját szemeitekkel láthatjátok.

Itt megint kiderült, hogy a jó és a rossz fogalma csak látószög és értelmezés kérdése.

12. Ha mindent előre tudnék, hogy hogyan, az nekem olyan unalmas lenne, amilyen neked, ha megnézel egy olyan filmet, aminek ismered a sztoriját.

A nézők számára annyiban rugalmasabb, mint egy színházi előadás, ahol ismerik a sztorit és a végét is, hogy senki sem tudja a hogyant, ami lehetőség nektek a sztárrá válásra.

13. Kiderült az is, ha a hűtőbe teszed a chilit, másnapra veszít az erejéből.

Kábé ennyire érdekel, mi lesz veletek, ami ebben nektek a jó hír, hogy nem rajtam múlik a sorsotok, hanem mindenkinek a saját kezébe került.

- De fogadod azokat, akik békéltetni mennek?

- Az eddigi tapasztalataim azok, hogy ilyenkor mindig meg akarnak ölni.

- Ők nem fognak.

- Az eddigieknek se sikerült.

- De fogadod őket?

- Csak abban az esetben, ha kitalálnak egy B tervet, mit csináljunk, ha nem sikerülne.

- Már eldöntötted?

- Nem. Ránéztem az EmberTőzsdére és azt látom, hogy akikkel nekem békülni kellene, azoknak az E.T. értéke a közelében sincs az enyémnek, ezért akkor sem jöhetnének létre ezek a találkozásos békülések, ha nagyon akarnám. Így programoztam le. Ez az információ eddig is a rendelkezésükre állt, csak nem vették komolyan, annyira beleálltak ebbe a kényszerítősdibe.

- Tehát eldöntötted.

- Képzeld, nálam a tárgyalás olyan, hogy amiben megállapodunk, az mindkét felet kötelezi. Kiderült azonban - persze jó későn - ezekről, hogy a tárgyalás náluk senkit sem kötelez semmire, bármiben megállapodhatunk, aztán az események alakulnak, ahogy alakulnak. De érdekes módon ahogy nem úgy alakulnak, ahogy azt ők szeretnék, mindjárt beindul a hiszti meg a pánik. Oda kellene figyelni a saját mantráitokra is, plédául ami a szeretetről szól. Meg az olyanokra, hogy 'minden úgy történik, ahogy történnie kell', meg ilyenekre, hogy 'minden, ami történik velem csodálatos'. Mindenkinek van ilyen, csak még senki sem tette próbára őket. Hálásak lehettek nekem azért, hogy ezt én lehetővé teszem.

- Hogy döntöd el, kivel találkozol?

- Egy mezei júzerrel érdemben biztosan nem. És most sok olyan mezei júzer grasszál fontos emberként, akiknek E.T. értéke jelentős árfolyamvesztést szenvedett a korrekciós beavatkozás során. Úgy döntöm el, hogy megnézem az illető aktuális E.T. értékét és ha az az én sávomban van, akkor tőlem mehet.

- Milyen jellemzőkkel kerülhet valaki abba a sávba?

- Ahogyan eddig élt. A szavatartó, tisztességes emberek külön bónusszal.

- Te szavatartó, tisztességes ember vagy?

- Mivel azt üzentem fölfelé, hogy 'your men already dead', ha sikerrel jártok, akkor sajnos nem.

A szív kikapcsolása

Hülye ez? Miért akarja kikapcsolni a szívét? Miért csinálja az ellenkezőjét annak, ami mindenkinek célja lenne? Miért jó szív nélkül élni? Csupa alacsony látószögű kérdés, aminek elismerem azon a látószögön a jogosságát, ám én nem vagyok azon a látószögön.

- Válaszolsz is ezekre a kérdésekre?

- Teljesen felesleges lenne, mert aki nincs ezen a látószögön, úgysem ért belőle semmi.

- Valamit csak ért, nem?

- Amit ért, abból csak a probléma lesz.

- Mondj egy példát.

- Jézus sosem volt Úr. Sőt, amivé mára tettétek, ellenkezik mindennel, amit képviselt.

- De miért kell a szívedet kikapcsolnod?

- A Szív nem okos ember és ha nem teszem, búcsút mondhatunk az ideális jövőnek.

- Milyen világ lenne az, ahol nincs jelen a Szív?

- Békés, nyugodt. Már többször említettem, hogy eddig ahol jártam, a gépi világokban éreztem magam a legjobban.

- Mindenkivel így lesz?

- Nem. Csak velem és azokkal, akik az én világomba valamilyen szintű belépési jogot szereznek.

- Olyan lesz, mint a 'Szép új világ'?

- Elfelejted, hogy az az ő világuk és számukra ideális. Te pedig a saját világod szemszögéből nézel rá, amivel tönkre is teszed azt a világot. A te világod ideális? Nem. De pofázni azt tudsz a fotelből és ez az egyik oka annak, hogy nem mondok erről többet.

- Hogyan kell a szívet kikapcsolni?

- El kell onnan zavarni a megszállót.

- Ez a külvilágban hogy néz ki?

- Majd meglátod.

- Miért nem mondod el?

- Mert a maymok félreértenék és olyan szerepekbe helyeznének a hitükkel, amit úgysem játszok el.

- Mit jelent az, hogy a te világod? Hol van és hogy néz ki?

- A valóságok szétválnak. Ebből lesz majd egyszer. Meg a tiéd is. Meg az övé is. Úgy nevezem, hogy Multiplex Vetítés. A dimenziószinteden a veled azonos valóságcsomóban a minőségednek megfelelő világban.

- Ha kikapcsolod a szívedet és lesznek veled mások is, akik rájönnek, hogy inkább bekapcsolnák, velük mi lesz?

- Meghalnak az enyémben és ébrednek az új világukban.

- Mi történt veled, ami miatt ilyen álláspontod lett?

- A dimenziószintem jóval meghaladja a szívét. Végeztem kísérleteket és kidolgoztam egy módot arra, hogyan oldjam meg azt, hogy olyan legyen a világom, mintha lenne benne Szív.

- Szeretet a racionális agyféltekéden?

- Igen.

- Hogyan?

- Körülbelül ötszörös Nobel-díjat érdemelne, kár hogy akik ideadnák, nem alkalmasak ennek a teljesítménynek a megítélésére.

- Mit jelent a 'valamilyen szintű belépési jog a világodba'?

- Ott van például a Guest, a vendégjog. Három fokozata van, de ha igény alakul ki a tovább árnyalására, akkor öt lesz belőle és nyitott marad a további fejlesztésre. A vendég élvezheti a világom előnyeit, de nem avatkozhat be a folyamatokba.

- Hogy léphet be oda valaki?

- Mennyire vagy otthon a tudathálózatok működésében?

- Semennyire.

- Álomban. Amikor a saját szintjén a saját világában alszik.

- Lehet olyan, hogy valaki vendégként be is költözik?

- Nem. Vendégként csak emelni lehet a jogosultság fokozatát, ami adhatja a beköltözés illúzióját, de ez nem más, minthogy a rendelkezésedre álló időkeretben állandóan itt lógsz. Előbb utóbb probléma lesz belőle és akkor csökken a jogosultsági szinted, mert elhanyagolod a többi dolgaid.

- Milyen dolgaim vannak?

- Tanulás, gyógyulás és a világoddal való munka.

- Ha egy szóval kellene a Szívet jellemezned, mit mondanál rá?

- Primitív. De ez érthető is, ha nincs az én dimenziószintemen.

- Akkor sosem leszel szerelmes?

- Azok után, amiket láttam, nem valószínű. Bár lehet, hogy egyszer a Szív eléri ezt a dimenziószintet és akkor talán. A keretei most már meg vannak úgy kidolgozva, hogy a lehetséges hibákat kiküszöböltem.

- Létezik számodra nem primitív nő, aki mondjuk az eszét használja?

- Ilyennel még nem találkoztam. Ettől még létezhet, de a dimenziószintemet akkor sem fogja elérni.

- Honnan tudod?

- Ezek itt a fejünk fölött sem képesek rá. Sőt, az a 7. dimenziós lény, aki 3D-ből nézve 'az' isten sem.

- Akkor te hogyan?

- Úgy, hogy szerintem az utat még én se tudnám megismételni. Mivel jelenlétem nem szokványos, ezért úgy rendeztem el a dolgokat, hogy azokban az alsóbb világokban, ahol jelen vagyok sem tűnök ki, vagyis a vendégjognál nincs nagyobb hatalmam.

- Mitől függ, hogy jelen vagy ilyen világban?

- Köt-e engem oda valamilyen feladat. Ahol nincs ilyen feladat, ott jól érzem-e magam.

- Azt mondod, ebből lesz a világod. Milyen világ lesz?

- A Földi Mennyre nekem is van egy elképzelésem.

- Miért nem kapja meg ezt mindenki?

- Mert alig méltó rá valaki.

A ráció bekapcsolása

Normális esetben ezt senki se tartaná katonai műveletnek. Pedig ez volt az egyik legzseniálisabb akcióm a megszállás megállítására, sőt az ellentámadásra is.

Az egyik leglátványosabb tapasztalatom az, hogy pont úgy viselkednek, ahogy ti, vagy akár én az elején. Bár ennek is lehet eltérő oka az ember minőségétől függően. Én, amikor felfedeztem magamban a spirituális képességeimet, nem a többiek feletti uralom céljából, hanem a képesség begyakorlása okán kezdtem el azokat próbálgatni. Ekkor még nem tudtam azt, hogy akik engem beavattak, alig várták ezt, hogy aztán engem megvádolva azzal, hogy méltatlanná váltam ezekre, azonnal el is szedjék ezeket a képességeket. Arról teljesen megfeledkezve, ők milyen méltatlan módokon és célokra kezdték ezeket használni.

Amikor az ember elkezdi érzékelni a spirituális világot, azaz megtörténnek az első megtapasztalások, mindenkinél beindulnak azok a reflexek, amiket belénk ültettek. Ám nálam ez másképp történt, mert engem előéletem során elkerültek a vallások és ami ebből rám ragadt, azok is inkább az ezoterikus irodalmakból, amik inkább az egyéni útra helyezték a hangsúlyt. Amikor bizonyíték- és adatgyűjtések okán eljutottam pár spirituális csoportba, arra jutottam, hogy ez nem kamu, tehát ez a világ tényleg létezik, de az biztos, hogy valami nem stimmel a papokkal és a mesterekkel. 

Nem tartom magam egy hülye embernek, de azt furcsálltam, hogy az előadásokból nem értettem egy szót sem, ám mindenki körülöttem láthatóan igen. Ez az a csoportszellem, ami az egyik legnagyobb csapda ilyen esetekben. A legelső ilyen csoportban ültünk egy teremben, én a leghátsó sorban, a mester pedig egy irányított meditációt tartott. Azaz mondta, hogy becsukott szemmel miket kell elképzelni és látni magunk előtt. De én nem láttam semmit. Amikor vége lett, feltette a kérdést, hogy ki az, aki mindezeket látta és mindenki felemelte a kezét. Majd jött a kérdés, hogy ki az, aki nem látta és én egyedül jelentkeztem. Minden szem rám tapadt. Kérdezték, hogy mit láttam, mondtam hogy semmit. Nem vagyok még erre megérve, amivel egyet is értettem és akkor döntöttem el, hogy ráérek ezzel 30-40 éves koromban is foglalkozni, amikor családom lesz és inkább élem az életemet tovább.

Meggyőződésem, hogy ebből abban a csoportban alig látott valaki valamit, de senki sem merte feltenni a kezét, nehogy úgy járjon, mint én. Az emberek közösséghez szeretnének tartozni és inkább behazudják, amit a mester hallani akar, hogy részesei lehessenek a közösségnek. Ám ezt bandázva nem lehet csinálni, csak a magányban egyedül! A magányban egyedül viszont neked kell mindent magadnak lehívni és nem kapod meg csak úgy beavatások formájában egyszerűen, könnyen és gyorsan. Később kiderült, hogy ezekre az energiákra egy komplett bűnszervezet alakult, hogy elszedjék azoktól, akikhez érkeznek. Ezeket a beavatásokat pedig azért kapod tőlük a nagy szeretetben, hogy előbb érkezzenek hozzád, amiket úgy adnak neked be, mintha tőlük kapnád és ehhez egy életen át tartó hálával vagy köteles hozzájárulni. A rendszer kiépült, de én még abban a korban kerültem bele, amikor Magyarországon még csak épülgetett. Oda, ahol azok az égi csoportoknak sikerült letelepülniük, akik ezzel az energialopó maffiával szemben álltak... és mint kiderült, nem hogy ugyanolyanok, még rosszabbak azoknál.

Az tisztán látszott, hogy engem a hagyományos módokon nem tudnak megfogni, mert én nem a közösséghez tartozás miatt mentem oda, hanem lehetőséget láttam bennük arra, hogy az egyéni utamban előre lépjek. Csak épp egy árva szót sem értettem abból, amikről ott szó esett és bár érdekesnek találtam ezeket a hétvégéket, engem annyira nem izgatott fel az állítólagos Mennyei Atya, akinek ráadásul kincstára is van. Ráadásul egy űrhajót sem láttam, de elmondásuk szerint a fél galaxis ott figyelni a velünk történő eseményeket. Az ilyen adat- és bizonyítékgyűjtés nehéz dolog egy ilyen helyen, mert ez arról szól, hogy megcsinálod, amit kérnek és figyeled önmagadban mi történik. Na az történt, hogy frankón kiütötték belőlem a Napangyalomat és beültették a helyére a sajátjukat. Ezzel meg is kezdődött a kálváriájuk, vagyis az első találkozás a Gondolkodó Emberrel. Akit aztán gyorsan el is kellett onnan távolítani és úgy megkötni az energiáikkal, hogy mozdulni se tudjon, nehogy bajt okozzon.

Én pedig abba a helyzetbe kerültem, amibe amúgy sosem kerültem volna, hogy ne is legyen más lehetőségem, mint teljesen ráállni erre. Amikor az ember ezt elkezdi, olyan információkat kap, hogy ezek nagy hatalmú, felsőbbrendű, fejlett lények és amikor leesett, hogy ezek valójában tök hülyék, a többi mítosz is kezdett foszladozni. Azért tök hülyék, mert nem rendelkeznek a mi logikai alapú rációnkkal. Helyette egy másfajta intelligencia mozgatja az embereket, amit mi Kollektív Tudatnak nevezünk és már benne is találtam magam a tudományos szemléletű istenkutatásban. A tudományos szemléletű istenkutatás és az ateista között az a különbség, hogy az ateista tagadja isten létezését, a tudományos szemlélet viszont nem zárhatja ki a létezését, csak nem tudja bizonyítani. Az istentagadásnál felmerült bennem az a gyanú, hogy ez egy szívatás azokra az emberekre, akik a tudományos világképű valóságban élnek és ilyen gyanúk még felmerültek, amikől itt egy írásban nem számolhatok be. 

Az egyik legmegdöbbentőbb felismerésem az volt, hogy amikor minket elérnek az első spirituális megtapasztalások és az emberek zöme vallási áhitattal leborul, az semmiben sem különbözik attól, amikor valahol megjelentek az első európaiak és mindenki leborult mondjuk az öngyújtó előtt. Az is történik velünk, ami az őslakosokkal történt, azaz befognak minket az energia termelésbe. Ha bárki használná az eszét, rájönne, hogy ami nekünk be van ültetve, vagyis érkeznek a felsőbbrendű, fejlett fajok, akik majd segítenek minket, az egy nagy baromság, mert téged sem érdekelnek az alsóbbrendű emberi csoportok, akik ha kedvesen fordulsz hozzájuk, azonnal hülyének néznek és lehúznak, ahol tudnak. Itt van például ez a 'Jézus magára vállalja bűneidet' dogma, amibe ha jobban belegondolnál, az azt jelentené, hogy van ez a Jézus nevű balek, aki hajlandó szenvedni azért, hogy te ez után is bátran bűnbe eshess és folytasd ezt a másokat kihasználó, pénzéhes életedet.

Nem véletlen az, hogy ezeknek az erőknek elsődleges céljuk, hogy a rációt azonnal kikapcsolják az emberekben az 'Ego az ellenség' dumával, amivel meg is szerzik ehhez az együttműködésed. Miközben te ezzel el is veszted az egyetlen dolgot, ami téged ezek a lények fölé emelhet, vagyis a józan eszedet. Ők azt teszik, hogy vadásznak azokra az emberekre, akikben felébred a Szív és azonnal szívmegszállás alá helyezik, ha képesek azonosítani. Ha elmész egy ilyen csoportba, te magad azonosítod saját magadat és innentől már biztosan extrém ívre kell menned, ha folytatni akarod az egyéni utadat, amit a kollektíva rendkívül ellenségesen fogad majd. Ezért is lettem harcos, mert eredetileg nem voltam az, önmagamat képeztem ki azzá, mert nekem a behódolás sosem volt opció és lettem bolond ember. Egyrészről az embereik szemében, mert csak egy bolond gondolhatja azt, hogy ezek ellen győzhet annak ellenére, hogy minden sikeres ember azt mondja, hogy ha önmagadban bízva kitartasz az utadon és elviseled a nehézségeket, akkor annak végén a siker vár rád. Másrészről a kollektíva szemében, mert ha megszáll, onnantól már téged önmaga részének tekint és csak egy bolond az, aki szembeszáll a főnökkel. Itt a katolikus egyház példája lebegett a szemem előtt, ami úgy nőtte ki magát egy kis ezoterikus közösségből világvallássá, hogy elszigetelte magát és megalapozta a tekintélyét.

Nekem nincs csoportom és soha nem is lesz pont azért, amiket ezekben a csoportokban láttam. Egy ilyen mikrokörnyezetben elképesztően nehéz elkerülni a szektásodást és el is mondom miért. Ha embereket kell ehhez keresni, nagyon szigorú személyzeti politikát kell folytatni, aminek eredménye az, hogy emberek tömegeit kellene elküldened, mielőtt beesik egy alkalmas ember. A divatos trend azonban az, hogy válogatás nélkül terelj be magadhoz minél több embert, hogy rövid távon gyorsan sikeres lehess. Így már el tudod taposni azokat, akik ezt tisztességesen csinálják, mert vannak ilyenek is, akiket te fogsz fölényesen lszólni, mert nem fognak menőnek kinézni. Ha van egy csomó erre alkalmatlan embered, akiket erőszintre emelsz, akkor azonnal gondoskodnod kell arról, hogy ne legyenek rád veszélyesek, vagyis ki kell építened rá egy hierarchiát. Mivel a mester elsősorban a szellemi síkokra figyel, nem lesz sem ideje, sem kapacitása arra, hogy a fizikai síkot ellenőrzése alatt tartsa és szükséges lesz olyan emberekre, akikre ezt rábízhatja. Sok olyan mester vált így bábbá, akiknek eszük ágában sem volt szektát csinálni, a tanítványainak azonban igen! Képzeld magad a helyükbe, mivel közeledtek a szellemi síkokhoz, értelemszerűen távolodtak a földi karriertől és ebben meglátták annak lehetőségét, hogy azok főnökei legyenek, akik majd később érkeznek.

Én az emberekben sosem azt néztem, kik most, hanem azt, kik lehetnek akkor, amikor azzá válnak, akik. Amikor a harcok során kifejlesztettem mindenféléket, nem gondoltam arra, hogy esetleg túl jó is lehetek. Emlékszem egy olyan napra, amikor az Orion fényesedett fel az elmémben, szó szerint megnyíltak körülöttem energiapontok és rám áradt valami olyan energiasugár, aminél később jöttem rá arra, hogy annyira jó volt az álcám, hogy ide jött az a sugár, aminek minden bizonnyal valaki máshoz kellett volna az előzetes tervek szerint. De ha már ide jöttek, akkor innentől az én felelősségem az, hogy kinek adom oda, azaz ki a jogos tulajdonosa. És itt érkeztünk el az alapvető félreértéshez a kollektív és az egyéni tudat gondolkodása között. A kollektív tudat felháborodva követelte, hogy adjam oda azoknak, akiket ő erre kijelölt, én azonban azoknak a hitvány férgeknek nem voltam rá hajlandó. A tesztek során az is kiderüt, ha én azoknak adom, akikhez a nevemet is hozzáadhatom, a kollektíva azonnal elveszi tőlük és átirányítja a férgekhez. Kiderült, hogy a kollektíva semennyire nem értékeli azt az értékrendet, amit az egyéni tudat, hogy legyél tisztességes, képezd magad, mert nála csak a hűség számít, úgysem kell gondolkozniuk. A vége az lett, hogy döntenem kellett, az összes ilyen energiával, amik (hogy tévedésből, abban már nem vagyok olyan biztos) ide érkeztek és nem adhattam oda senkinek, mi legyen? Az lett, hogy a legjobb tudásom szerint elvégzem magam ezeket a feladatokat úgy, hogy beleélem magam a szerepbe. Így lettem lényegében minden isten, akiről olvashattok a különféle könyvekben.

Most az jönne, hogy tanácsokat adjak azoknak az embereknek, akik korrigálni szeretnék életüket. Kezdem azzal, hogy a kollektíva amikor tesz valamit, sosem nézi azt a másik szemszögéből, mert számára a kollektíván kívül nem létezik semmi lényeges. Az egyéni úton járók számára azonban lenne egy kulcsfontosságú tanácsom főképp azért, mert elméjükkel sok olyan tartományt felkereshetnek, ahol egészen mások a törvények és szabályok. Az ellenhatás törvénye arról szól, hogy az általad kiváltott oknak lesz egy rád visszapattanó ellenhatása és ezt a következőképp védheted ki (most arra nem térek ki, ha benyalsz a főnöknek, akkor ezeket másokra terheli):

 Ne tegyél mással olyat, aminek te sem örülnél, ha más tenné veled és akkor olyan nagy baj nem érhet téged.

Ne felejtsétek el soha, hogy ez a hatalom egyben felelősség is, amit a megszálló kollektíva szintén elirányít másokhoz, ami addig jó dolog, amíg egy olyan fickó mint én le nem győzi őket. És akkor nagyon, de nagyon megszívtad! Annyi,de annyi sötétséggel találkoztam a magukat Fény lényeinek nevezők között, hogy az elképesztő és rájöttem, hogy ők is olyanok, mint mi, ha beleteszed valaminek a nevébe a 'demokratikus, demokrata' szót, akkor biztosan nem vagy az. Persze az ő értelmezésükben ők a Fény és mi vagyunk a Sötétség, de mint mondtam minden csak értelmezés kérdése.

Az a baj velük, ami velünk is amikor rájövünk, hogy van varázserőnk, hogy azt hisszük, ezeket bűntetlenül használhatjuk és egy kis varázserőtől már azt képzeljük, hogy mi vagyunk a legnagyobb varázslók a Földön. Ők az ésszel vannak így, egy kis löket a racionális agyféltekéjükre és mind azt hiszi, ő a legokosabb. A megszállás célja amúgy az, hogy ha felkapcsol az agyad intuitív féltekéje, akkor azt a te kompetenciaszinted fölött át lehet tükrözni a racionálisra és hozzáférnek úgy a világodhoz, hogy te erről semmit sem tudsz. Te csak azt fogod érezni, hogy egy olyan erő van fölötted, amivel szemben tehetetlen vagy és nem maradt más lehetőséged, mint a hatalmuk elfogadása.

De most egy olyan ellenféllel állnak szemben, aki ugyanezt megjátszotta velük visszafelé és úgy bikkantotta be a racionális egyféltekéjüket, hogy ők ezt nem is vették észre. Hogy hogyan? Amikor történik valami, amit nem értesz mit teszel? A megérzéseidhez nyúlsz. A megérzés világában azonban ez fordítva van és így értheted meg azt, hogy az ő szemszögükből mi nem vagyunk mások, mint egy bolygónyi varázsló.

A gyors IQ növelés titka

Próbáld meg önmagadat mások szemével reálisan látni.

- Te reálisan látod magadat a saját szemedben?

- Ezért nem tudtok rám nőt küldeni. Mert az első kérdésem az, hogy mi akar egy ilyen nő, mint te egy olyan embertől, mint én? A harcok során elvesztettem a fogaim, nincs is bevételem és még a hasam is nőtt egy nadrágméretnyit.

- Te mit válaszolnál erre?

- Nekem könnyebb lenne, mert számomra nem okoz problémát az őszinteség.

Önállónak lenni

Létezik-e önállóság?

- Miért ne létezne önállóság?

- Mert a döntéseidet bekorlátozzák a lehetőségeid. Ha ezeket a lehetőségeket valaki irányítani tudja, akkor az önállóságod csak illúzió.

- Annak illúziója, hogy szabad döntést hozzak?

- Szabad döntést csak a teljes lehetőségtárad mellett tudnál hozni. Egy kényszerpályán a szabad döntéseid bár léteznek, a lényeget nem befolyásolják.

- Ott van Amerika, a lehetőségek földje.

- A kapitalizmus és a demokrácia összeegyeztethetelen fogalmak és csakis egy globális véletlennek köszönheti létét, amit a kétpólusú világrend okozott. Ahogy az véget ért, mindjárt felszínre is került a rendszerhiba. Próbáld meg kritika alá vonni a cégvezetőd döntését, azonnal kirúgnak.

- A cég belső ügyei és a társadalom más szintet képviselnek.

- Még. Ez egy olyan folyamat, ami nem azonnal történik, hanem fokozatosan. Már most látszik az, hogy a tőke felhalmozása olyan igényeket szül, amik már a társdalom szintjére kerültek. Ott van például a munkavállalók érdekeinek képviseletére indult szerveződés, amit szakszervezeteknek nevezünk és épp most bukott el egy ilyen a világ leggazdagabb emberének cégében.

- A politika tehet ez ellen. Ott vannak például a monopólium ellenes itézkedések és a nagyra nőtt cégek szétdarabolásai.

- Mint mondtam, ez egy lassú folyamat. Egyszer a tőke győzni fog, ahogy a FED sem amerikai intézmény, hanem egy magánvállalkozás. Nem kellett hozzá más, csak egy korrupt elnök.

- Máshol még ennél is rosszabb a helyzet.

- Jelenleg különböző modellek csapnak össze, amit a köznyelv civilizációk közötti összecsapásnak lát. Minden civilizációnak meg van a maga megoldása erre. Látjuk az előnyeit és a hátrányait is.

- Te melyik modell mellett vagy?

- Az EU modellt tartom bolygószinten működőképesnek. Ez az egyetlen, ami nem uniformizál. Nézd meg Amerikát. Bár vannak államok, mindenki angolul beszél és minden egyforma. Ha ezt vetíteném globális szintre, eltűnnének a nyelvek és az eltérő kultúrák.

- Amerikában vannak eltérő kultúrák.

- Ha nem lenne bevándorlás, ezek idővel eltűnnének. Ha nem lenne a világ többi része más, minden egyformára alakulna. 

- Ez miért lenne baj egy globalizálódó világban?

- Mert ez a világ nem csak annyi, hogy élnek itt eltérő emberek. Ez alapvetően egy anomália, ahol számos dimenzió került össze a fizikai síkon egy bolygóra. Aki itt uniformizálni akar, más dimenziók fölött akar hatalmat.

- Ez nincs bizonyítva.

- Általában ezt olyanok mondják, akik nem hajlandók a bizonyításra. Kegyelmet is csak olyanok kérnek, akik fordítva nem adnák meg.

- Te sem tudod bizonyítani ezt az állítást.

- Tényleg nem. De ilyen értelemben a papok sem bizonyítottak semmit és senki sem, akik filozófiai vagy teológiai területeken mozognak.

- Ki fogja ezt a problémát megoldani itt a Földön?

- Ez csakis egy fehér férfi lehet, akinek van rációja és rendelkezik az együttérzés képességével.

- Más miért nem?

- Láttál már bárki mást tüntetni a sajátjainál a többiek jogaiért?

- Mit akarna ez a fehér férfi elérni?

- Az optimális önállóságot.

- Mi az az optimális önállóság?

- A szabadságra meg kell érni. Aki nem ért rá meg, a szabadságban a mások feletti uralom könnyű megszerzésének útját látja, amit aztán azonnal meg is szüntet, ahogy hatalomra jut. Az optimális önállóság az, hogy korlátokat és szabályokat állítasz fel arra, hogy a szabadsággal ne lehessen visszaélni. 

- Példát rá.

- Például a mesterséges intelligenciát nem használod megfigyelésre. A kutatásoknak etikai korlátokat szabsz és még sorolhatnám azokat, amiket az erre fejletlen, de önmagát fejlettnek képzelő emberek megszegnek a rövidtávú céljaik oltárán. Ezek hosszabb távon vagy a kipusztulásunkat, vagy élhetetlen világokat eredményeznek.

- Ha ezeket a korlátokat önmagad állítod fel önmagadra, akkor ezt a többieknek is be kell tartaniuk, különben ők pusztítanak el.

- Hacsak nem szerzel akkora hatalmat, hogy módodban álljon beleírni a holografikus kódokba. Ha ez a hatalmadban áll, akkor az ilyesmit a fejlettség paramétereihez kötheted és mindenki megszívja, akinek szándékai a visszaélésen alapszanak.

- Mi számodra az ideális önállóság fok?

- Ha sikerül paraméterekkel definiálnod ezeket a határokat, akkor a határokon belüli teljes szabadság.

- A fizikai síkon?

- Nem csak. És itt jelenti az én megoldásom az újdonságot. Mondok rá egy példát. Ha egy házasságban egy nő állandóan basztatja a férfit és a férfi ezt megelégelve pofonvágja a nőt, mindenki a férfi erőszakot fogja látni, a nőit senki sem. Erőszak nem csak fizikai, hanem pszichikai is lehet és a paramétereim ez után nem fogják engedni az eltérő fejlettségi szinten lévők egyesülését, csakis szimbiózisban.

- Mit értesz szimbiózis alatt?

- Szimbiózisról akkor beszélhetünk, ha azt minden fél önmagára nézve előnyösnek tartja. Ha nem, akkor az minden esetben élősködés.

- Amikről most beszélsz, az utopisztikus elmélet.

- Nekem pedig 20 év megállás nélküli meditációs munka után maga a valóság. Remélem még ez életemben láthatom. Ugyanis az átíródás nem egy gyors folyamat.

- Ez a 20 év mennyiben volt neked önálló?

- Fizikai értelemben még sosem voltam ennyire elnyomva. Viszont az elmémmel a maximális önállóságban léteztem.

- Miért nem maradtál akkor ott és hagytad a francba a fizikai testedet?

- Két okból. Az egyik szakmai, a másik személyes. A szakmai az, hogy ehhez a munkához szükségem van a 3D folyamatos idővonalásra. A személyes pedig az, hogy nagyon kiakadtam azon, milyen hitvány alakok szereznek seggnyalással milyen befolyást náluk sokkal többre hivatottakon. Megadtam magamnak az esélyt arra, hogy ezt a lassú folyamatot felgyorsítsam és kiengedjem a gőzt, ami az elnyomásom során keletkezett.

- Mekkora önállósággal?

- Meglátjuk, mert a saját szabályaim rám is vonatkoznak. Erre amúgy azt mondaná egy informatikus, hogy tesztelés.

Igazságot tenni

Ha föntről várod azt, hogy tegyenek igazságot, jó ha tudod, hogy ezek erősen szubjektív lények, akik igazságnak csak a maguk igazságát látják. Olyan, hogy igazságszolgáltatás náluk nem is létezik, mert mindenben a főnöknek van igaza függetlenül attól, mi az ügy és sosem hallgatják meg a másik felet.

- Ettől még lehet részükről igazságra számítani.

- Ha te lenn vagy, ők meg fönn, lefordítva ha ő a főnök, akkor csak akkor lesz igazad, ha véletlenül egy állásponton vagy velük.

- Véletlenül?

- Szándékosan is lehet, ha benyalsz nekik és kritika nélkül elfogadod a döntést.

- Amit te itt csinálsz, az az ő szemükben mi?

- Nyílt árulás. Az elején én se értettem, de aztán rájöttem, hogy ha ő akar valamit, az neki már egyenlő a ténnyel.

- Ez mit jelent?

- Hogy a vád egyben az ítélet is anélkül, hogy a védelem szót kapna.

- Mit jelent az, hogy erősen szubjektív lény?

- Csak a maga igazát látja akár úgy is, hogy holnap az ellenkezőjét mondja. Nincs benne a világképében a másik álláspontja.

- Hogy kerültünk vele kapcsolatba?

- Ez meghaladja ennek a beszélgetésnek a kereteit.

- Miért?

- Mert olyan vetületei lennének, amiket nem értenél meg röviden, tömören és érthetően és ez félreértésekbe vinne téged.

- Milyen félreértésekbe?

- Alacsony látószögű értelmezésekbe.

- Mint például?

- Itt a probléma alapvetően az, hogy te abból indulsz ki, hogy itt mindenki racionális lény. A másik, hogy mindenki ugyanúgy látja a világot és ugyanazt látja, amit te. A harmadik az, hogy akiket fejlettebbnek hiszel, azt feltételezed, hogy van önkontrolljuk. Lenne még több is, de ennyi bőven elég.

- Akkor ki fog itt igazságot tenni?

- Az ÉlményPark. 

- Hogyan?

- Mintha egy totál elrontott számítógépes játékra ráeresztenél egy rendező elvet, ami figyelembe veszi az objektív és szubjektív igazságok természetét.

- Mi az az objektív és szubjektív igazságok természete?

- Egy olyan program, ami megoldotta azt a problémát, hogy minden látószög változásnál megváltozik az igazság.

- Miért változik meg?

- Az ilyesmihez elég akár egy pici információ is.

- Mondj erre egy példát.

- Nem mondok.

- Miért?

- Épp eleget mondtam. Ha ez felkeltette az érdeklődésedet és tényleg érdekel az igazság, akkor ezzel el is indítottál egy önprogramot. Az élet pedig eléd hozza azt, ami számodra aktuális.

- Hogyan?

- Majd emlékezz erre, amikor egy darab információ hatására valamit megértesz és ez átértékel mindent, amit addig igazságnak hittél.

ÉlményPark és Te

Úgy látom sokszor kell ismételnem magam, de bízom abban, hogy egyre érthetőbb leszek.

Amikor minden szféra - és ebbe beleértem a mi fizikai világunkat - rájött arra, hogy én egy problémás ember vagyok nekik, mind kitalált valamit, amivel egyrészről kizárhat a világból, másrészről hozzáférhet a hatalmamhoz. Amúg nem érzem magam problémás embernek, egyszerűen fejlett ember módjára viselkedem, ami csak akkor probléma, ha a közeg, amibe kerülök nem az.

A fejlett ember nem uralkodó jellemű és egyenlőként áll mindenkihez, mert ez az egyetlen módja annak, hogy mindenki jól érezze magát. Attól még, hogy nem akarok másokon uralkodni, megvan az adott rangom, amit egy másik fejlett ember akkor is ért, ha nem viselkedem olyan vezérként, amihez a hierarchikus lények és emberek hozzászoktak. Ezt úgy hívom, hogy funkcionális hierarchia, aminek lényege az, hogy ha nincs dolgunk, akkor egyenlőek vagyunk, ha feladat van, akkor úgyis mindenki tudja a helyét. Ez azonban nem működik erre meg nem ért lényekkel és emberekkel.

Fogódzkodjatok meg, jelem mérésem szerint ebben a valóságban globális értelemben 3111 ember nevezhető fejlett embernek, ami a közel 7 milliárdhoz képest elenyésző. Ha mindenkit eltüntetnék innen alsóbb világokba, aki nem fejlett ember, attól összeomlana ez a világ, ezért nagyon sokat dolgoztam azon, hogy kitaláljam erre a megoldást. A megoldáshoz szükség van arra a multiplex vetítésre, ami biztosítja mindenki számára azt, hogy a megfelelő szint megfelelő világába kerüljön, ahol otthon érezheti magát. A dolog nehézsége abban rejlik, hogy akik itt mint felsőbbrendű lények beavatkoznak, ők a saját méréseim alapján nem tekinthetők fejlett lényeknek, amit be is bizonyítottak úgy, hogy igyekeznek mindent tönkretenni, amit csinálok. Ezt nem fogom most részletezni, mert nehéz lenne itt egyszerűen megfogalmazni a lehetőségeiket, amikkel minden esetben vissza is élnek. Egy átlagember erre azt mondaná, hogy ekkora hatalmuk van és nincs mit tenni, el kell fogadni és bele kell törődni. Én azonban nem vagyok átlagember.

Amikor kiderült számomra, hogy itt senki sem érdekelt egy olyan világban, ahol mindenki jól érezheti magát, elkezdtem dolgozni azon, hogy megszabaduljak mindenkitől, akinek az jelenti a boldogságot, hogy másokon uralkodjon. Amikor kilépek a lakásom ajtaján, onnantól egy szerepet játszom, amiben igyekszem mindent összeegyeztetve alkalmazkodni a világhoz. De ez nem jelenti azt, hogy el is fogadom azt, ez egy pragmatikus megközelítés, aminek oka az, hogy minden helyzetben igyekszem jól érezni magam és ez elkezdte dühíteni azokat, akik abba a félreértésbe estek, hogy uralkodnak fölöttem. Valahogy mindig úgy esett, hogy olyan összetűzésbe keveredtem minden szinten minden ilyen lénnyel, hogy kezdtem annyira kellemetlenné válni számukra, hogy úgy szabadultak meg tőlem, hogy felfelé löktek abban bízva, hogy majd a fölöttük lévő szint elintéz engem örökre. Így jutottam el a 42. dimenzióig, aminek a harmadába egy átlagember már belehalna, én azonban nagyon is élek.

Az ÉlményPark Tudathálózaton Futó Holo Operációs Rendszer gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor rájöttem arra, hogy ha visszatérek, arra csak az a spirituális csatorna áll rendelkezésemre, amit ezek a lények és emberek uralnak. Kitaláltam tehát egy alternatívát, kábé mintha a Windows mellett megjelentem volna a Linux-szal. Ez a példa azért is jó, mert sok a hasonlóság mind a sztoriban, mind a két rendszer sajátosságaiban. Azt az általatok istennek nevezett lény uralja, ez nyílt forráskódú, ám szigorú paraméterek védik ehhez a forráskódhoz a hozzáférést. Mások számára maga az ÉlményPark jelentené a hatalom csúcsát, nekem azonban ez csak arra kell, hogy abban a munkában tovább tudjak haladni, amihez szükség volt a kifejlesztése. Ezért amikor elkészültem vele, automatára tettem és kiszálltam belőle. Továbbra is megmaradtam fő fejlesztőnek, ám ahhoz, hogy én ebben változást eszközöljek, az út 3 évig tart oda és 3 évig vissza, plusz az az idő, ameddig a korrekciós munka tart. Biztosan nem fogok a közeljövőben ilyet tenni, inkább megvárom, amíg összegyűlik elég javítanivaló, amiket azok az emberek szednek össze, akik menet közben a maguk tudás- és tudatszinjén ebbe admin szinten beszállnak.

Ez az ÉlményPark bárki számára gondolatban elérhető és kiküszöböl rengeteg olyan hibát, amikkel a spirituális emelkedésem során találkoztam. Aki ezen a platformon kezd bele az ezotériába, éveket takaríthat meg azzal, hogy nem kell azokat a köröket feleslegesen lefutnia, amik amúgy óhatatlan várnának rá. Nem beszélve arról, hogy azt olyan hierarchiák uralják, akik eltaposnak mindenkit, aki a megreformálásával próbálkozik és már egy egyszerű javaslatot is megtorolnak, ami részetekről természetes, ha használjátok az eszeteket. Vigyázni kell azokkal a kész tényként elfogadott kijelentésekkel, miszerint az Ego az ellenség és minden baj forrása, mert azokon a tudatszinteken, ahol ilyesmi nincs jelen, tombol az Önérzet, ami sokkal rosszabb annál. Egy rakás ilyen előre gyártott és elfogadásra kötelező, az előzetes bizalmat ígéretekre elváró sablonnal találkoztam, amik mögött olyan lényekre leltem, akik elképesztő gátlástalanságról tettek tanubizonyságot. Komolyan mondom, hogy az ÉlményPark bizonyos értelemben megfelel a megváltásnak, csak itt nem a nektek beadott Windowsos Jézus alak, hanem a Linuxos Sátán alak által. Mindenki döntse el maga, én azzal, hogy ezt kifejlesztettem és feltelepítettem az emberiség tudathálójára is, a dolgomat elvégeztem vele.

Az elején biztosan nehéz lesz, mert még annyira az elején vagyunk, hogy ezek mindent megtesznek, hogy megsemmisítsék. Ám a veszélyt itt nem ők jelentik, hanem te a hiteddel és a félelmeiddel, amikkel kaput nyithatsz előttük magadba. Az ÉlményPark ezt is lekezeli, ám ebben az esetben nem biztos, hogy luxusutazás lesz számodra, mert ők a te boldogtalanságod árán is törekszenek arra, hogy az ÉlményPark rossz hírét keltsék. Engem azonban ez - számukra is váratlanul - nem érdekel, mert ezt tulajdoképp magamnak csináltam, amit nyílttá tettem és engem csakis a saját dolgaim érdekelnek.

Nagyjából úgy érdemes értelmezni, hogy az ÉlményPark az agyad kollektív fétekéjén fut, 1ST1 a neve annak, ami az egyéni tudaton kezeli a virtuális kollektívákat (ilyen a család, a barátok, a munkatársak, az edzőtársak, stb.), de ez jelenleg még csak kevesek számára hozzáférhető, ugyanis ki kell vívni az egyéni tudat függetlenségét és az ilyen harcokra akárki nem alkalmas. Később sok olyan funkciója lesz, amik alatt ma még az ÉlményParkot érted, mert egyéni tudatban értelmezel egy olyan területet, amit rajtunk kívül senki más (pontosabban alig valaki).

Most a legnagyobb probléma, azaz a megoldásra váró feladat az, hogy a fejlett ember világát biztosítsuk azon globális megszállással szemben, akik lecsaptak az üres testekre, akik valójában nem üresek, de mint mondtam egy igen bonyolult vezérlést kellene itt pár szóban elmondanom. Az üres testek csak technikailag üresek, valójában forrásuk mind élő és létező, hiszen a fejlett embereknek vannak szeretteik, akik nem fejlett emberek és alsóbb világból vetítenek (egy fejlett ember szűrőn át). Számukra a saját szintjükön te vagy az üres test, akit élőnek látnak pont úgy, ahogy te őket és meglehetősen morcos lettem azokra, akik ebbe durván beleszálltak. Persze jót akarva, amire csak annyi a válaszom az alapján, amit eddig láttam, hogy 'persze, magadnak és a haveroknak'.

Harcművészet

A testemmel nem vagyok valami nagy harcművész, ám az elmémmel már annak merem magam mondani.

- Ez mit jelent?

- Földi viszonyokra értve? Mert egyáltalán nem mindegy.

- Mi a különbség?

- Ezek itt a fejem fölött azt hitték, ha teljesen leblokkolnak, akkor egy idő után leállok és keresem a behódolás megegyzés lehetőségét. Én azonban a blokk feloldásának lehetségeit kerestem. Így elmondhatom, hogy ők lettek az edzőim.

- Tanultál harcművészetet?

- Aki látta a Ponyvaregényt, van egy kis epizód, ami pont ide illik. Amikor Bruce Willis fogta a baseball ütőt (shotokan), de azt letette, mert meglátta a láncfűrészt (ju-jitsu), aztán azt is letette, mert ott volt mögötte a szamurájkard (wado-ryu) és ezek amúgy nagyjából össze is illenek. Bár mára a mawashi-geri jodan nálam csak egy combrúgás, ettől függetlenül azért teljesen kezdő nem vagyok.

- Verekdtél utcán is?

- Soha. Pont emiatt vagyok rendkívül veszélyes, mert fogalmam sincs, mekkorát üssek. A meditációimnak volt pár éve, ami a mindennapokban nem volt túl kellemes, olyan energiák futottak át rajtam. Ekkor ütöttem szét két darabra egy ütéssel egy tömör ajtót, de szakmailag többre tartom azt a lyukat egy másikon, amire csak csuklóból eresztettem el. Még fiatal koromban volt egy játéktermi gép, ahol elmentem egészen a végéig, ami az aszteroida volt, pedig akkor még ju-jitsuzni se jártam. Amúgy egy vékony pali vagyok, akiből az ütőerőm negyedét-ötödét néznék csak ki. De az elmémmel már verekedtem.

- Az milyen?

- Azok tojnának be tőle a legjobban, akik a legmenőbbnek tartanák magukat az izmaikkal.

- A harcművészeti edzések mennyiben befolyásolják az elméddel történő harc stílusát?

- Szerintem nagyon. Ilyen értelemben örülök, hogy a wado-ryu-nál kötöttem ki. Bár megfigyeltem magamon aikidos elemeket is és amikor egy videón láttam, hogy egy MMA-s rommá vert egy aikidós mestert a tanítványai szeme láttára, akkor jöttem rá, hogy az aikido a fizikai síkon inkább mozgásművészet és a harcművészeti hatékonysága túlnyomórészt az asztrálsíkon érvényesül. Ti így hívjátok.

- Te hogy?

- Normál transz tartománynak.

- Akkor az aikidót nem is tekinted komolynak?

- Mesterszinten mindegyik komoly. Ám az odavezető úton harcművészete válogatja, mennyire probléma, ha ilyesmiben jártas ellenfél jön szembe.

- Mi jellemzi az aikidót?

- Gyönyörű mozgásrendszer. Az elme szintjén jön azonban igazán ki az, hogy a másik támadási energiáját használod a védekezésre.

- A wado-ryu-t mi jellemzi?

- A laikusok tévesen támadó karatének nevezik. Amúgy inkább a kicsi, vékony emberek számára ideális az ostortechnika miatt. Az elme szintjén pedig az időzítés a lényege, ezért is nevezik támadó karaténak, ha az ember előbb ér oda. Mesterszinten az ember megérzi, a másik mikor akar támadni, mert minden támadást megelőz egy kis energiahullám és ha akkor indulsz el, egy külső szemlélő számára te vagy a támadó. A filozófia itt az, hogy a támadás pillanatában egy rövid időre minden figyelmedet a saját támadásodra koncentrálod és ha akkor vágnak pofán, tök mindegy mekkora vagy és milyen erős, az tiszta találat lesz.

- Ha az elméddel vagy mesterszinten, de fizikailag nem, az mennyit ér egy bunyónál?

- Érdekes kérdés. Szerintem ha megkérdeznél egy harcművészeti mestert, ő azt mondaná, hogy ha elmében mesterszinten vagy, akkor fizikailag is.

- Mert?

- A mester azt mondaná, ha el tudod kerülni a harcot, akkor mesterszinten vagy.

- Azért ez szerintem kevés.

- Igen, ha abból indulsz ki, hogy nem az történik lenn, ami történik fenn. Ha fönn elkerülöd, akkor lenn is el fogod.

- Lehet, hogy egy ázsiai mester ezt így látja, de mi Európában vagyunk. Itt az a kérdés, hogy ha harcra kerülne a sor, mi történne. Fel vagy ilyesmire is készülve?

- Ezen a szinten, ahol most nyomom, én arra is fel vagyok készülve, hogy az oroszok egy Specnaz alakulatot küldenek rám.

- Ezt nem értem.

- Évek óta blogolok és vannak weboldalaim. Szerinted nem próbáltak már egy csomószor kinyírni? Kezdjem sorolni, hogy kik?

- Gondolom elkerülted a harcot.

- Amikor még csak védekeztem, de ez a harcelkerülés is nézőpont kérdése. Az első ilyen ellenfél a Moszad volt, de amikor egyszer kiültem a padra, jött a hír, hogy a franciák most lőttek fejbe néhányszor, ám az oroszok is belőttek már a lakásom ablakán egy vállról indítható rakétát. Az arabok is küldtek rám bérgyilkosokat, szóval ilyen értelemben nem unatkoztam.

- Akkor téged nem lehet megölni?

- Tudod milyen sűrűn hallom ezt a fejem fölött a megszállótól is?

- Milyen, amikor támadsz az elméddel?

- Szavakkal azt nem nagyon lehet elmondani, de meg lehet próbálni, ha megkérdezed azokat, akik túlélték.

- Mitől függ a túlélés?

- Nem tudom, még sosem támadtam magamra.

- Szerinted téged egy japán mester elismerne mesternek?

- El, de nagyon fel lenne háborodva. A japánok nem viselik jól ezt a King Ralph hangulatot, ami itthon Ne folytassa, Felség címen futott.

- Szerinted mi éreznek azok, akikre rátámadsz?

- Ehhez először is az kell, hogy rám támadjanak. Innen már kicsit jobban érthető az a bicskanyitogató stílus, amit én intellektuális humornak nevezek. Ha rám támad valaki, ekkor lép előtérbe, hogy az őrangyala mennyire jó.

- Mit nevezel rád támadásnak?

- Na ez tényleg jó kérdés, mert ez is értelmezés kérdése. Szerinted az támadás, hogy valaki ideküldi az emberét, hogy amíg én meditálok, addig gondoskodjon rólam és eljut oda, hogy komolyan felmerüljön benne, hogy engem kisemmizve megszerezze a lakásom?

- Mi történt vele?

- Külön szakmai bravúrnak tartom részemről azt, hogy ezt élve megúszta. De a közelemből váratlanul gyorsan eltávozott.

- Mégis mi történik ilyenkor?

- Függ attól is, hogy ki az illető és másokkal mennyire kegyetlen. A primitív embereket hivatalból nem kedvelem és nekik olyan értelemben sem kegyelmezek, hogy rajtuk próbálom ki az általam is durvának tartott fejlesztéseimet.

- Mik ezek? Konkrétumok nélkül nehéz bármit is elképzelnem.

- Tudod hogyan jutottam el ide, ahol most vagyok? Kábé onnan kezdtem, hogy már akkor kinyírtam őket, amikor még tudomást sem szereztek rólam mondjuk balesetben. De ez is wado-ryu filozófia, csak magamra értelmezve. Azaz támadni fog valamikor, de én előbb érek oda. Aztán ebből lett egy kis gond, ahogy egyre többen láttak rám és azt látták, hogy (persze alacsony látószögön) ok nélkül találomra gyilkolászok, aminek egy kiszámíthatatlan, vad őrült imidzs lett volna a vége. Ezért elkezdtem fejleszteni.

- Hova?

- Ja, azt azért tudni kell, hogy ezek itt fönn nem a mi etikai játékszabályaik szerint játszanak. Ha rám küldenek valakit, hogy békésen megöljön és én lecsapom, azonnal megszervezik a maguk Békemenetét. De ebből is látszik, mikor vannak betojva.

- Ma hol tartasz?

- Soha nem beszélek arról, mi van most. Amikről beszélek, azok már elavult technikák. Legalább két kvantumugrassal ezelőttiek.

- Harcművésznek tekinted magad?

- Egy időben annak tartottam magam, de amikor elértem a felső határt, onnantól már nem igazán tudom, minek nevezzem ezt. Mert abban mi a művészet, ha a másiknak esélye sincs ellened? Ezeket amúgy elkülönítettem és admin fokozathoz kötöttem, hogy ilyesmiket csak feladatcélból lehessen használni.

- Kinek?

- Ahogy élesedik a rendszer, mindenkinek. Nekem is.

- Miért tennél ilyet?

- A Játék legyen játék. Önmagad megvédése pedig létfeltétel, ha közben a világ megmentésén dolgozol.

- A játékban mennyi esély van ellened?

- Először is játékba csak azok léphetnek ellenem, akikel szívesen is játszom. Ez paraméterekkel van szabályozva, azaz meg lehet játszani a meglepetés erejét.

- Hogyan, ha előre látod?

- Legyél jó.

- Kik a veszélyes ellenfelek számodra?

- Ez nem csak számomra van így, de a fizikai síkon inkább a férfiak, a mágikuson inkább a nők. Azt nem elfelejtve, hogy a konyhákban is főképp nőket látsz, de az éttermekben a séfek inkább férfiak.

- Őszintén mondd meg, hogy ezeket békeidőben, amikor senki sem akar rád támadni vagy megölni, mire lehet használni?

- Gyógyításra. Annak figyelembe vételével, hogy szükség van a játékra is, ha az ember edzésben akar maradni.

- Pont erre akartam rámutatni, hogy ezeket inkább el kellene felejteni.

- Na és ha megint a galaxisra támad valaki?

- Megint?

- Wado-ryu, hamarabb értem oda. Ő meg nem ért ide.

Szuperőszintén

A szuperőszinte jelen esetben azt jelenti, hogy adjak okot arra, hogy letartóztathassanak. Ez a fejem fölött érkező olyan kérés, ami azért kötelező rám, mert ti ott térdepeltek előttük és nem az én hitem a baj, hanem a tiétek.

1. A letartóztatásom nem fogja megoldani a problémát, mint inkább csak tetézi.

2. Ha idő előtt kell olyan információkat közölnöm a maymokkal, amiből ők csak és kizárólag olyan dolgokat fognak megérteni, amit ő ebből meg akarnak érteni, az engem azonnal a következő fokozatba kapcsol... ami végül is jó dolog.

3. A jó és rossz fogalma szubjektív és akár gyöleresen meg is változhat, elég hozzá akár egy pici információ.

4. Aki az 1. pontban kicserélné a letartóztatásom szót a megölésemre, már elkésett.

5. Mindig a számotokra legelőnyösebb verziót kapjátok, aminél a következő csak rosszabb lesz, de az is a legelőnyösebb számotokra az új helyzetben.

6. Mindennek a gyökéroka az, hogy nem voltatok hajlandók elfogadni egy kedves, rendes és segítőkész embert erre a feladatra, mert a hatalomban a másokon uralkodást látjátok felelősség nélkül.

7. Akit ti istennek neveztek, az engem inkább egy sivatagi arabra/vidéki cigányra/déli feketére/stb. emlékeztet.

8. Amikor azt hallom, hogy 'mi lesz velem?', annak oka az, hogy ezeken a tudatszinteken először találkozik valaki a tetteinek következményeivel, vagyis a felelősséggel.

9. A helyzet az, hogy mindenkibe belelátok és már akkor tudom mire megy ki a játék, amikor benned még csak körvonalazódik a szándék gondolata.

10. Amit itt látok Magyarországon és a világban, azt szó szerint kínzásnak élem meg nap mint nap és oka annak, ami ez után történik.

11. A galaxist azért fogom alapjaiban megváltoztatni, mert ha a főnök hatalmára hivatkozva meg van tiltva a javaslat, sőt hozzá se szabad szólni, sőt tilos ránézni is, akkor itt soha semmi nem fog változni csak akkor, ha egy másik galaxisból idegen csapatok érkeznek.

12. Ha a kiirtásod veszélye merülne komolyan fel, attól sem félek, mert veled ellentétben látom mi a tét és mindenkit eltakarítok az útból, aki a célt veszélyezteti.

13. Sem a kinevezett barátokban, sem a kinevezett feleségben nem hiszek, mert azon az állásponton vagyok, hogy ezt megoldom magam is.