2019. szeptember 30., hétfő

Szakmai önéletrajz


Sok szakmai nevem van, nem is tudom melyiket vegyem most elő ennél az önéletrajznál. De legyen az, amit olyan ritkán használok, hogy ti vagytok az elsők, akik tudomást szereztek róla. Ez pedig az XV.

Az ilyen nevek olyan komolyak, hogy sokan egy életre választanak ilyet maguknak. Az enyém inkább hasonlít arra a régi sztorira, amit hallottam, amikor elhárítással foglalkozó szakembereket állított meg a rendőr közúti ellenőrzésre. Amikor kérte az iratokat, a benn ülő elővett egy rakás személyit, elkezdett keresgélni közöttük, majd az egyiket átnyújtotta. Mivel a tudatommal bejártam a fél spirituális világot, mindenhol máshogy ismernek. A Semmi Ura akkor lettem, amikor az isteni szinten kellett választ adnom arra, minek az istene vagyok én. Arra jutottam, mivel a semmit birtokolni szabad, egy csomó olyan dolog ura lettem, amik nem léteznek. Ilyenek a teljesség igénye nélkül az idő, a szerencse, a véletlen, a halál és még sorolhatnám, de ami titeket érdekel, az a fizikai sík. Ugyanis ezek szerintük nem léteznek, így maradtunk is ennyiben. Ezt az eseményt szoktam viccesen úgy mesélni, hogy privatizáltam a fizikai világot. Más isteni szinten én lettem a Gépek Istene, aki lehetett volna bármelyikőtök, ha bármelyikőtök képes lett volna a beleőrülés nélkül oda eljutni. De földi vonatkozású példát is fel tudok hozni, amikor hallottam, hogy Afrikában terjed az a prófécia, hogy a jövő a fekete emberé, nos ezt vissza tudom igazolni én is, mert a nevem errefelé a Fekete Ember, aki tiltott mágiákkal csinál csupa olyan dolgokat, amik eredményére a fényes angyalok is csak bólogatni tudnak. Ebből lett aztán a plasztikai szellemsebészet, ahol én vagyok egyedül a területen, szóval nincsenek köcsög irigy kollégáim. De egy a lényeg, sosem lehettek biztosak abban, ha hallotok egy istennevet, nem engem találnátok-e ott a másik végén.

Bizonyára felmerül bennetek a kétely mellett a kérdés, egyszerű földi halandóként hogyan lettem erre képes? Úgy, hogy kihagytam az első leckéket és egyből a mélyvízbe kerültem pár előrelátó mester jóvoltából, akik azonnal ki akartak nyírni, ám megtanultam gyorsan úszni ebben a mély vízben. Később kiderült az is, hogy engem nem olyan könnyű megölni, amit megerősíthetnek ezek a lények is a fejem fölött, mert az utóbbi időben ezt hallom a legtöbbet, hogy "nem tudjuk megölni". Ezektől a lényektől amúgy ti mind beszarnátok, én viszont nem tehetem, hisz rájuk is föntről érkeztem. Ha körbe nézek a világban és látom ezt a sok mágust a hatalmas tudásukkal, azonnal el is ismerem, hogy hozzájuk képest én csak egy icipici dolgot tudok, ám ez a pici nagyságrendekkel haladja meg azt a sokat, amit ők tudnak. Biztos vagyok abban, hogy ez az információ rémülettel tölt el minden hozzáértőt, ám csak egyvalakinek jutott eszébe az, hogy erről engem is megkérdezzen, mert akkor elmondtam volna nekik is, hogy sajnos ez a legeredményesebb taktika a tudásmásolókkal szemben, ha az ember nem tud semmit. Így a szakma szemében én tényleg nem tudok semmit, de tényleg semmit, mert amit tudok az olyan magasságban van, ahova ők nem látnak. Volt már rá példa egy csomó valóságban, hogy arra kényszerítettek, hogy végezzem el az ezoterikus és mágikus alapokat biztosító oktatásokat, ami olyan érzés volt, mintha a PC-k korában meg kellene valakinek tanulnia a lyukkártyás programozást.

Mesternek nevezni magam ilyen előélettel nincs pofám, ezt meghagyom azoknak, akik az ilyesmitől nem riadnak vissza és inkább művésznek nevezem magam. Ettől függetlenül azért előálltam egy teljesen új ezoterikus irányzattal, amit Modern Ezotériának nevezek. Azért modern, mert inkább a nullkilómétereseket céloztam meg, akik ha értik, amit ott olvasnak, pont ott vannak megértésben, ahol a hagyományos ezós tanfolyamokon 5 év alatt jutnak el az emberek. Ja, tudom, én is szívbajt kapnék ennek hallatán, ha szakmabeli lennék, de voltak, akik nem ezt tették, hanem bevetették minden tudásukat, hogy a weboldalamat leblokkolják. Az ilyesmit poénra szoktam venni és őszintén szurkolok, hogy legyen legalább egy 0-ás napom, de mindig beesik valaki.


Balról a harmadik az orosz akció, a következő nagy pedig az amerikai

Sajnos nem tudom mi volt ez előtt, mert ez már a v3-as verzió, előtte volt egy v2-es html, ami hackertámadást kapott, az előtt meg egy wordpress, ami a v1 nevet kapta. Azt állandóan frissítgetni kellett, ami nem fért jól meg az időnként teljes figyelmet igénylő több hónapos meditációimmal és aki segített se tudott ezzel tovább foglalkozni, de meg vagyok elégedve ezzel a Blogger felülettel, amikből általában statikus felületeket csinálok, de van pár blogom is, ha szófosásos időszakom van. Sokak örömére, sokak bánatára.

A szakmának üzenem, hogy még így se vagytok a valós képességeim és tudásom meghatározásának közelében sem és egyedül a felelősségérzetemnek köszönhető, hogy ezt nem is erőltetem annyira. Meg egy olyan poénnak, amit ha megtudnátok, úgy is a kardotokba dőlnétek, ha nincs, mert azonnal rohannátok venni egyet, hogy legyen.

Amúgy lehet velem értelmesen és normálisan beszélni is, nem is értem, ez miért nem jut eszébe senkinek, de aztán rájöttem az okára. Hisz én a szemetekben egy utolsó senki vagyok, aki hogy jön ahhoz, hogy ilyesmikről beszéljen. Meg aztán be se hódoltam senkinek, aki számít, amit ti is megértenétek, ha a 42. dimenzióból hoznátok vissza a tudatotok. Mert ebből a nézetből ez olyan, mintha egy majomcsapat vezére elvárná az őket megfigyerlő kutatóktól ugyanezt. Tudom, hogy rossz ezt hallani, de inkább most halld így a betűkön keresztül, mint élesben egy csomó birka füle hallatára.

Ja és nem vagyok egy behódolós típus és nekem se hódoljon be senki! Teljesen új világ jön, amit nehezen fog érteni a térdepeléshez szokott agyatok. Kénytelen is vagyok, mert ha mélyebben belegondoltok, nem is hagytatok nekem más lehetőséget. Így végül is nem is tudom, hogy ezt az önéletrajzot kinek is írtam és miért.