Nagyon sok minden tartozik ide. Még a te mindennapi életed is tele van ezekkel, vagy hozzájuk valamilyen értelemben kapcsolódik. Kijelenteni azt, hogy én harcos vagyok, te meg nem, az butaság vagy szűk látószögre utal. Azért látszom én a szemedben harcosnak, mert én egy olyan területre mentem vele, amihez szembe kell merni nézni a Pszichével. Tényleg egyedülálló, ám én viszont nem mernék megnősülni és részt venni az emberiség reprodukciós programjában gyereket vállalni.
- Hogy néz ki egy spirituális harc?
- Tulajdonképp akaratcsata, amik mögött olyan eltérő szándékok húzódnak meg, amik mind hatnak a felekre. Ezért soha nem lehet tudni, a győzelmed valójában kinek vagy minek a győzelme.
- Hogy érted azt, hogy nem lehet tudni? Elég nyilvánvaló.
- Első ránézésre. Olyan szereplők is vannak itt, akik a mágiában vannak olyan technológiai fölényben, mint mondjuk fordítva látszik. Ezeket te nem nagyon érzed, mert nem tudod mire figyelj és ha tudnád sem hinnéd el, vagy túl sok lenne neked.
- Te hogyan érzed?
- Képzelj el egy olyan csatát, ahol a tudatommal mint egy böngészővel megyek egy olyan hálózatra, ahol pillanatok alatt megszállhatnak. Ettől a pillanattól kezdve én gyakorlatilag ő vagyok, amit nehéz elmondanom röviden, mert te egyéni tudatban érted, de itt kollektívák csapnak össze. Lassan kiatapsztalva tanultam meg ezt és haladtam előre úgy, hogy tudtam, ha ő vagyok én, akkor a lépésem is őt szolgálják.
- Hogy lehet ezzel szemben bármit is tenni?
- Meg kell tanulnod önmagad ellen harcolni.
- Hogyan?
- Sok lemondással. Eleve le kell írni veszteségként mindent, ami addig szembe jön, amíg felül nem kerekedsz és le tudod frissíteni a múltat-jelent-jövőt a saját szándékoddal. Ekkor kiderül, kit és mit sikerült megmentened.
- Te hogy kerültél ebbe bele?
- Nem úgy, hogy most spirituális harcosként a Földet meg az emberiséget fogom védeni a tudati frekvenciákon. Pont ezért, mert nem tanította ezt nekem senki, teljesen egyedi technikákat és harcmodort alakítottam ki. Ehhez jönnek azok a képességek, amik bennetek is ott szunnyadnak, csak soha nem kerültetek olyan helyzetbe, hogy hirtelen kellenének.
- Hogy néz ki egy ilyen védelem?
- Egy hasonlat jutott erre az eszembe, mit mondott egy srác, aki a kutyájával északról délre átszelte Svédországot arra a kérdésre, mi a teendő, ha az ember szembe találkozik egy medvével. Na pont így. A te szemedben megállíthatatlan flottákat lehet így megállítani.
- Ezt nem értem.
- Ha van egy célod, mindig lesznek olyanok, akiknek céljait ezzel sérted. Mivel a szándékok egy láthatatlan térben mint energiaszálak léteznek, ilyen szálakkal blokkolni is lehet embereket. A nők valódi hatalma is ebben rejlik, akiknek nincsenek akkora izmai, mégis érvényesülnek. Amikor a külvilágban megtörténik egy esemény, azt megelőzi a spirituális frekvenciákon zajló történés... vagy épp nem történik meg, mert fönn (inkább benn) sikerült megállítani.
- Hogyan?
- Mintha egy 'ki tojik be hamarabb' játék menne.
- Te miért nem tojtál be?
- Egy ember voltam, aki túl keveset tudott. Aztán meg rájöttem egy képességemre, amivel bárkit lecsapok.
- Akkor miért nem teszed?
- Mert van eszem. Ez az ész a következőt mondta. Ha most lecsapok mindenkit, akkor én leszek a KIRÁLY és mi lesz utána? Egy vízöntő számára horrrorisztikus jeleneteket láttam. Mindenki leborul előtted, mindig te győzöl, senki sem mer ellentmondani neked. Az egyik ilyen ribancot elkaptam és letettem egy olyan világba, ahol már elfogytak az ellenségei. Szenved az unalomtól, de még nem engedem ki, mert nem érzem rajta a tanulást. Azért nem teszem, mert sokkal jobbat találtam ki helyette. Amire akkor jöttem rá, amikor rájöttem valami másra. Ha megoldom a saját problémámat, onnan már csak egy picit kell továbbmennem, hogy ezt megtehessem a világgal.
- Csak te, egy ember?
- Igen, aki minden bizonnyal egy olyan spirituális mutáción esett át, amire előre felkészülni nem lehetett. Egy olyan egyedülálló bolygón, ahol el lehetett a spiritualitásnak ilyen szintejire jutni az egyházon vagy más intézményrendszeren kívül. Ráadásul szabad világban egyéni tudattal. Ilyen hely nincs még egy az univerzumban. Amikor ezek tudatosultak bennem, megérkezett egy olyan felelősségtudat is, aminek egyik eredménye lett az ÉlményPark.
- Te az unalom elkerülése miatt csinálod ezt az egészet?
- Igen. Mert ez mindenkit fenyeget. Különösen a magasabb dimenziókban súlyos probléma. Illetve az ÉlményParkig az volt. Azért neveztem el ilyen hülyén, mert nem nektek szól a név és úgy már nem olyan hülye név. Azért tűnik úgy, hogy nem nyúlok a személyes hatalmamhoz, mert mások az admincélok és mások a játékcélok. Amíg az admin ügyekkel vagyok elfoglalva, nem foglalkozhatok a saját dolgaimmal, mert csak egy figyelmem van és etikai aggályok is felmerülhetnek. Mivel ezek az etikai aggályok különböztetnek meg akár szinteket is, inkább a dolgok természetességét tekintem elsődlegesnek, mint az akaratom feltétlen érvényesítését. Amit befolyásolhat az élethelyzet és más szubjektív tényezők. Ezért vezérlik ezeket már programok, a saját célok pedig játékcélok lehetnek. Ám nem admin hatalommal, mert annak visszafejlődés a vége.
- Mi ez az egyedi képesség?
- Ha elkezdeném szavakba önteni, nem vagyok abban biztos, hogy ki tudnám fejezni. Talán Öszvér alakja lenne hozzá a legközelebb az irodalomból, vagy a Második Alapítványé.
- Akkor a veled való találkozás mennyire veszélyes?
- Nem tudom veszélyesebb-e annál, hogy ha csak tudomást szerzel rólam. Ekkor a tudatod lényegében bejelentkezik ide.
- Amikor ezt a 'ki tojik be hamarabb' játékot játszottad, mennyit tudtál erről?
- A 3D idősíkon ezek folyamatosak és menet közben jöttem rá.
- Az idegeneknek mi a problémájuk veled?
- Az idegenek szívmegszállók, én pedig az egyéni tudatommal emelkedtem.