A félelem egy vicces élethelyzet, amiben másokra ruházod a hatalmad.
- Kinek vicces?
- Nem neked. De vannak, akik így látják.
- Na és mire alapozzák ezt?
- Lehet, hogy mást tudnak és hisznek a világról.
- Nem hinném, hogy ha mostantól én is viccesnek akarnám látni, akkor megszűnnének a félelmeim.
- Ha megszűnnének, mi lenne utána?
- Nyugodt és békés életünk lenne.
- Amiben egy idő után felmerülne a gondolat, hogy tenni kellene valamit az unalommal szemben.
- Ezért van félelem?
- A helyzet szerintem az, hogy valakik létrehozták az emberiségnek a poklot, ahol a 'munkát' jelölték meg fő feladatnak. Ez a kinti értelmezésben maga a pokol. Ám ebben a pokolban érdekes dolgok kezdődtek, aminek az lett a politikai hozadéka, hogy kezdett alternatívát mutatni a kinti szép új világra. Míg odakinn egész nap lényegében imádkoznak, itt egészen másképp telik az idő. Szerintem a félelem ezt a világot védi kintről befelé és bentről kifelé is.
- Hogyhogy egész nap imádkoznak?
- Ezt ne földi értelemben értsd, ahol a júzer szinten lényegében nulla a spirituális világ érzete. Ezért a vallások határozzák meg a hogyant. Kinn jóval erősebb ez a spirituális kapcsolat, ezért az imádkozás helyett inkább rituálék vannak, mivel ugye mindenki automatikusan imádkozik. A rituálék zárják őket ketrecekbe, ahogy itt is, csak másképp. Azt azonban elismerem, hogy meg kell védeni a világot az olyan alakoktól, mint én, ezért élére is álltam ezeknek a kezdeményezéseknek.
- Mi a célod?
- Valami sokkal jobbat csinálni ebből Kinn és Benn.
- Mi a baj vele?
- A rendelkezésére álló lehetőségekből csak erre volt képes.
- Csak?
- Vannak komoly pozitívumok, de ha elkezdem ajnározni a munka közepén, sosem érünk a végére, mert hajlamos azonal elkényelmesedni. Mivel egy kollektív megszállóról beszélek, ez a minta rátok is árad.
- Ki a kollektív megszálló?
- Na ez az, mert ebben magamra is ismerek, csak a nagy kérdés az, azért mert rám is árad vagy mert belőlem árad. De ilyesmikkel foglalkozom már régóta, hogy önmagamban dolgozom.
- Ha önmagadban dolgozol, annak mi értelme?
- A magasabb dimenziók nem kinn vannak körülötted valahol, hanem benned. Persze a hologram jellemzői miatt ezek a kivetülések kinn is megjelenhetnek. Na ezeket is vezérlik a félelmek. Annak tehát, aki ilyesmivel foglalkozik, tényleg tilos félnie, mert könnyen durva dolgokat is kivetíthet, ami aztán meg is jelenhet.
- Ezt nem értem.
- Mondok egy példát. Meditáció közben egyszer kaptam egy fenyegetőnek tűnő üzenetet, hogy az anyahajóik hamarosan a Földhöz érnek. Gyorsan fel is ugrottam a szükséges dimenziószintre és a gondolat teremtő erejével létrehoztam egy fajt, akik a megfelelő tudással és technológiával itt teremnek a megfelelő pillanatban. Egyszer láttam egy videót a youtube-on, ami a középkori UFO ábrázolásokkal foglalkozott és az egyik festményen fel is ismertem őket. Az volt a sztorija, hogy az égen az emberek feje fölött kitört egy légicsata a csészealjak között, ám egyszer csak mindenki eliszkolt, amikor megjelentek a nagy fekete hajók.
- Kik ezek?
- Az első verzióban önmagamban hoztam létre egy galaxist, ahol egy verseny tört ki a fajok közt, ki éri el a paramétereknek megfelelő fejlettséget. Ez elsősorban a rendkívül komoly katonai erő kezelésére értendő és annak felelősségteljes használatáról szól. Már csak azt kellet kitalálnom, hogyan hozom ide a győztest és az lett a megoldás, hogy fénykörök nyílnak meg az űrben és úgy. De ez kiverte a biztosítékot valahol és el kellett fogadnom az érveiket. Így az lett a kompromisszumos megoldás, hogy ez az emberiség a jövőből egy olyan valóságból, ami megfelel a paramétereknek. Bár az első is földi megoldás, a másodikkal jobban lehet lobbizni annak érdekében, hogy általánosan elfogadják a faj önálló lépésének egy probléma elhárításában.
- Azt mondják, nem vagy egy karizmatikus vezér alak.
- Nem is akarok az lenni. Akinek van esze és szeme, nekik nincs szükségük karizmatikus vezérre, mert mindannyian karizmatikus alakok. Nekik a megfelelő szakértelemre van szükségük és meg is kapják tőlem, amíg nem érkezik erre egy nálam jobb. Bocs, de a maymokkal pöcsölés nem érdekel.
- Miért nem?
- Mert rendkívül értékes időt venne el annál sokkal hasznosabb dolgoktól, minthogy parádézzak, meg rituálézzak, meg ceremóniázzak. Nem szeretném persze elhomályosítani a játékban betöltött jelentőségüket, de ez engem most biztosan nem érdekel.
- Azt ugye tudod, hogy vannak, akik lassan tőled félnek a legjobban?
- Nagyon jó, akkor el tudják engedni az összes többi félelmüket.