Ha azt akarod, hogy legyenek hozzád őszinték az emberek, akkor azt el is kell tudnod viselni, amit mondanak.
- Te mennyire vagy őszinte?
- Nagyon könnyű helyzetben vagyok, mert olyan magas a dimenziószintem, hogy akármit mondhatok, igazat beszélek. Persze tudom hogy érted, maradjak csak ebben a valóságban. De itt is azt teszem és most az siet a segítségemre, hogy a világ nagy része nem tud erről vagy nem hisz nekem. Aztán mire leesik nekik már késő.
- Bárki kerülhet ebbe a könnyű helyzetbe?
- Persze az volt a nehéz, hogy most könnyű helyzetben legyek.
- Lehet, hogy az emberek nem hiszik el, hogy tényleg csak ennyi, hogy képzeletben megnyomnak egy gombot. Hogy ez ennyire egyszerű.
- Igen, tényleg az. Nekem pedig irtó bonyolult volt és sok évet jelentett, mire összeraktam úgy, hogy ez mindenkinek csak ennyi legyen.
- Miért játszod ezt a bicskanyitogató figurát, miközben ezt az egészet fennkölt módon is csinálhatnád?
- Most már. Ha eddig fennkölt lettem volna, a szerepem menekülős, bújkálós lett volna. De mivel nem vagyok az a menekülős típus, inkább lennék üldöző, mint üldözött. Meg kellett tehát várnom az időt. Ám eközben ezt a bolond figura szerepet nagyon megkedveltem és a Show is erre lett kihegyezve.
- Milyen show?
- Ha valaki úgy indul ellenem, hogy 'jól megszívatom', akkor ne csodálkozzon, ha nagyon meg lesz szívatva.
- Mi a szívatás?
- Hogy játszom nektek ezt a bicskanyitogató figurát, miközben Fönn nem értik a viselkedéseteket.
- Mit nem értenek rajta?
- Nem hazudok, tehát legyen meglepetés. Az ember egy poént se lő le idő előtt.
- Mi ennek a gyakorlati haszna?
- A szórakoztatáson túl? A tehetségkutatás.
- Milyen tehetségeket kutatsz?
- Képzeld el, hogy meg vagy valamiről győződve, sokat is teszel érte, teljesen elkötelezed magad az egyik irányba és egyszer csak kiderül, hogy a másik irány lett volna a jó. Az igazi tehetségek képesek a felszínen maradva hátraarcot venni. Ami mindenkit nagyon érdekel, hogy 'hogyan'.
- Ilyesmire láttunk sok példát az elmúlt 30 évben.
- De ilyet még nem láttatok, abban biztos vagyok. Szerintem fizikailag lehetetlen egy ilyen karaktert a legmélyebben szeretni, ahogy azt Fönn elvárnák.
- Mi az ellentétes irány?
- A tisztesség, becsület és a korrektség. Bemutatom az új vezető mintát.
- Ahhoz, hogy sugározni tudd, neked is annak kell lenni.
- Az is vagyok, csak az információkat sajátosan tálalom. Én úgy nevezem, hogy az írói stílusom.
- Ezt Fönn nem látták?
- Nem. Ők nem kommunikálnak szavakkal. Viszont elborzadva látták, hogy amiket ők általam leüzennek, milyen reakciókat váltanak ki az embereikből. Sokáig értetlenek voltak, aztán kipattant a gondolat, hogy valaki elkapta őket.
- Ki? Nincs itt senki más.
- Na ez az! Azonnal lépnem kellett erre és meglett az is, aki elkapta őket.
- De miért nem veszik észre?
- Mert azt hiszik, hogy...
- De ez szigorúan tiltott.
- Nem volt senki, aki megtiltsa.
- Ilyet senki se merne.
- A tudatlanság néha nagy úr. Én pont a tudatlanok, azaz a ráció nélküli lények között hajtottam végre ezt.
- Figyelj, azonnal idejön és véged.
- Olyan gyorsan lecsaptam, hogy senki se vette észre. Így be is tudtam ülni a szerepébe.
- Ilyesmire csak istennek lehet joga.
- Nekem nagyon jól jött az istenkutatási tevékenységemhez.
- Figyelj, Fönn most az van, hogy téged már elismertek istennek, csak azt nem értik, miért élsz egy panellakásban és miért nincsenek szolgáid. Az embereik pedig miért neveznek téged mocskos gecinek.
- Én a mocskost kicsit erősnek érzem.
- Őszintén kérik, röviden, tömören és érthetően.
- Itt mindenki csak hisz valamit és feltételezésekre alapozza hitét. Senki sem akarja, hogy a hite meginogjon és ezért még ölni is képes. Ám ez a sok hit nem juthat a végső valóságba. Illetve most már igen, de csak bétában.
- Mire jó ez?
- Jó poénokra az utánra.
- Várj, most esett le. Te azért voltál akkor olyan menő, mert túl keveset tudtál? Azt se tudtad, ki az ellenfél és mi a szitu?
- Nem. Csak a saját játékomra figyeltem és élesben tanultam ki a spirituális hadviselés fortélyait. Amúgy azóta se tudtam soha azokról, akiket később menet közben lecsaptam, hogy kik és mi a szitu. A technika bevált, nem változtattam rajta. Annyit azért tudtam róluk, hogy mind valami helyi nagymenő.
- Mi a titkod?
- Én csak olyanokkal találkoztam, amilyen ő. Ő viszont még soha nem találkozott olyannal, mint én.
- Ez mit jelent?
- Nála akkor van vége a játéknak, ha megszáll valakit. Nálam viszont csak akkor kezdődik. Ezt fejlesztettem rendkívül gyorsra, de ilyesmivel ritkán élek, mert szeretek edzeni.
- Amikor te szállsz meg valakit, az milyen?
- Észre se veszed. De ő se.
- Nem áll össze a kép, hogy ki és miért csinálna ilyet, hogy utána saját magát gyalázza.
- Addig is azt tették. Ha emelni akarom a show-t, a legvégsőkig fenn kell ezt az állapotot tartanom.
- Hogy lehetne ezt a show-t jobban megértenem?
- Egy Markos-Nádas poénból. Amikor a kamionos keresztbe állt a síneken és jött a vonat.*
- Te ezért szedsz lényegében jegyet?
- Az mocskos geciség lenne. A kimentésekről készítek csak élményfelvételeket.
- Az embereik azt mondják, hogy egyáltalán nem vagy az a méltóságteljes figura, aki karizmatikus vezér lehetne.
- Hát nem. Ezt beláttam én is, ezért érzem magam ilyen jól Sátán szerepében. Akié olyan szabad a szerep, hogy lehet pont olyan kifürkészhetetlen, mint isten.
- Figyelj, ezt így biztosan nem lehet.
- Akarsz fogadni?
* Szaladtam a szomszédokhoz, hogy 'gyertek, ilyen jó balhét is már rég láttatok'!