Most a régi időket visszaidéző intenzitásra váltottak a meditációim. Ugye jeleztem, hogy én elsősorban ezzel foglalkozom és csak másodsorban blogolok, de azt is látom, hogy vannak szép számmal rendszeres olvasók még akkor is, ha napokig nem jelenik meg itt poszt. Ezért most olyan témákkal foglalkozom, amik jobban érdekelhetik őket.
Az első a hatalom kérdése. Ahogy Asimov könyvében az Alapítvány, úgy voltam én is rákényszerülve a miniatürizációra. Amin mondjuk Amerikában többszáz fős máguscsapatok dolgoznak hónapokig milliárd dolláros költségvetéssel, azt én egyedül napok alatt megcsinálom tervezhető bevételek nélkül. Ehhez egy speciális filozófiát kellett alkotnom, ami eszébe nem jutna senkinek, akik bőséges erőforrásokkal rendelkeznek. A helyzet az, hogy mára egyedül képes lennék bármire, ám tisztában vagyok azzal, hogy hiába a tudat- és dimenziószint, akkor is gyarló ember vagyok, ezért első dolgom volt a hatalmam kontroll alá helyezése a fékek és ellensúlyok kidolgozásával. Az volt a kiindulópontom, hogy kerülhetek olyan megszállás alá, ahol a megszálló engem használ a saját hatalmammal, ezért úgy készítettem el, hogy még én sem tudom felülbírálni csak olyan protokollt követve, amit a megszálló nem fog kivárni. De még ha meg is tenné, akkor sem képes a szükséges dimenziószintre kerülni. Azaz olyan hatalmam van, amit úúúúúgy nem tudok használni, ahogy ezt mindenki elsőre értené. Megtehettem volna és akkor most mi lenne? Olyan helyzetben lennék, mint Orbán Viktor, csak nagyban és ugye egy lakásban ülve nehéz lenne kontroll alatt tartani az univerzumot úgy, hogy még a világűrben sem jártam. Ehelyett készítettem egy tervet, pontosabban egy olyan rajt-cél programot, ami fedi a feladatom lényegét. Ám akkor is egy ember vagyok emberi aggyal és kapacitással. Ezért ez a terv nem statikus, mert ahhoz rengeteg erőforrásra lenne szükség, hanem egy olyan rugalmas forgatókönyv, ami reagál a Pályán lévő történésekre úgy, hogy a célt követi. Lefordítva amit többszáz ember dolgozik a világ szuperfejlett részén, arra én írtam egy (holo)programot, amivel egyszer kellett sokat dolgozni, de azóta automatikusan működik.
Ami a nagy kérdés, ha ilyen hatalmam van, miért nem ülök a világ trónján. Statikus gondolkodás. Egyszer valakik úgy akartak fölöttem befolyást szerezni (ekkor már a meditációim előtt járunk közvetlen, amikor még csak pislogok az ezotériára, de már érzem az információkat), hogy az akkori baráti köröm egyik tagja kifigyelte, a heti ulti alatt melyik székre ülök a saját lakásomban és azt egy idő után elfoglalta. Én ezen magamban röhögtem, mert én dinamikus gondolkodással tekintek erre, az a főnöki szék, amelyikben épp ülök. Csak szólok, hogy ez ártatlan baráti rivalizálásnak tűnik egy külső szem felől, ám ez már egy kőkemény magasabb dimenziós harc, ahol sok múlik azon, ki hogy érti a dolgokat. Mert ő úgy érti, hogy ezáltal a hatalmam is az övé és ha a valóságok szétválnak, akkor lesz a teljességnek egy szelete, ahol nem én uralom a világomat. Paradox módon itt én látom a külvilágot statikusnak és ő az, aki dinamikusan gondolkodik és ez a beavatkozó idegenek nagy problémája, hogy velem szemben pedig az ő embereik (ergo ők emberi alakokban) statikusak. Ennek áthidalására találták ki a szövetséget, ám szövetségnek nem nevezhetjük azt, amiben az egyik fél csak felhasználja a szövetség trükkjét a másik fölötti uralom megszerzésére. Ha én meggondolatlanul belekezdtem volna a világ meghódításába, akkor abban a szeletben az ő kezére játszottam volna a világot. Mivel én felelősen állok a hatalom kérdéséhez azt feltételezve, hogy az Égben is felelős lények foglalkoznak ilyesmivel, rá kellett döbbennem arra, hogy a szakértelem mellett itt is komoly hiányosságaiba ütközöm. Basszus, itt vagyok emberként, emberi kapacitással rákényszerülve arra, hogy olyan feladatokat vegyek a nyakamba, amik sima irányítása is jóval meghaladja a kapacitásomat. Mi erre a megoldás? Egy 48k-s ZX-Spectrum is képes vezérelni egy PC-parkot. Kiépítettétek a milliárd dolláros infrastruktúrát? Ti vagytok a PC-park.
Ha azt mondom, hogy nekem nem tetszik ennek az országnak, meg annak az országénak a vezetője, akkor oda kellene mennem, csatákat kellene vívnom, vagy ha van rá elég időm, akkor mágikusan intézném. Mit csinálnék? Harcban állnék a világgal. Mindig jönnének szembe új ellenségek. Nem ismerős? Ehelyett elkészítettem egy komplex rendszert, mintha egy Föld nevezetű holografikus videojátékot csinálnám meg rendesen (és tisztességesen) és csak azt kell ráindítanom a világra. Mi ebben a kockázat? Soha senki még csak megközelítőleg sem csinált ilyet. Mert ez egyenlő azzal, hogy újraírtam az isteni teremtést, ám engem ez annyira nem ragad el, mert egyrészről vízöntő vagyok, másrészről a vallással fizikailag még csak érintőlegesen sem találkoztam előtte. Mindenki másnál beindult volna a fék és a világ marad ilyen szar, mert senki sem mer eljutni ide. A világ azért ilyen szar, mert ezeknek nincs logikai alapú rációjuk és minden úgy jó ahogy van. Bárki, aki szerint ez lehetne jobb is, az kétségbe vonja isten tökéletességét. Van egy szint fölé szánt ezós weboldalam is, ahol előfordul, hogy hónapok kérdése egy-egy új írás, oda például kikerült egy alternatív teremtésmagyarázat. Mondanám, hogy így már van egy másik opció is arra, amit a hivatalos csatornákon erről mondanak, de biztos vagyok abban, hogy akad ennél több is. Szóval az az én álláspontom istenről, persze ha létezik, hogy biztos nem azért teremtette a fizikai világot, hogy a seggét nyalassa a benne élő lényekkel és elvárja a dicsőségének zengését egész nap, hanem biztos volt ennél jobb ötlete is. Vagy ha nem volt, örömmel jelentem be, hogy most már van. Oktatás-tanulás, gyógyítás-gyógyulás, élmény-kaland és kutatás-fejlesztés. Nekem legalábbis a szűk emberi agyammal kábé ezek jutottak eszembe. Mivel pár fejreesés miatt érdekes spirituális mutáció következett nálam be, az egyéni tudatommal elértem a 42. dimenziót, ami pontosan 6-szor több, mint az általatok ilyen minőségben ismert 7. dimenziós lény. Még azt se mondhatom, hogy semmi jogom hozzá. Azt majd a vádlóim fogják nekem mondani, de hát a kocka el van vetve.
Bárki épít magának szupererődöt, annak a teljes talajmozgást is állnia kell. Mert egy rendszerszintű változás egy fejlesztői beállítás, amivel szemben egy játékos akkor is tehetetlen, ha őt úgy ismerik, hogy "isten", mert a játékban ez nincs megtiltva.
Biztosan felmerül egy csomó emberben, hogy akkor hogyan néz ki a tulajdonviszony mondjuk közötted és közöttem. Ha azt mondanám, hogy itt bárki a tulajdonomban van, akkor istent játszanék. Itt senki sincs a tulajdonomban. Ami viszont ott van, az a holografikus vetítésetek médiajogai. Ami amúgy evidens, ha valaki érti az ÉlményParkot.