Az isteni szintre, ahogy közérthetően nevezem ezt a szférát, akárki nem juthat be. Ám mindenkinek ez a célja. Gondoljatok bele! Ha ide egy olyan ember is bejut, aki nem ide való, az tökretenné a jövőt. Ha ezt felelősségérzet nélküli lények csinálják, előre borítékolható a jövő, illetve annak hiánya.
Olyan sok nem ide való ember jutott be, hogy rendszerszinten lehetett csak ezt a problémát megoldani. Kiegészítve egy rakás olyan gyógyítással, amit ez a helyzet okozott. A felelősségérzet alatt itt azt is értem, hogy bár páratlan érdemeim vannak a megoldás kitalálásában és kivitelezésében, ezek a szabályok rám is vonatkoznak. Azaz én sem jutok be, ha nem vagyok rá alkalmas.
A hátamra állandóan mindenféle aljas és kevésbé aljas módokon települő megszállók azt hiszik, hogy így bejuthatnak mindenhova, ahova én. Ezzel azonban csak azt érik el, hogy leblokkolnak, mert ha a hátamon vannak, én sem léphetek tovább. Bizonyos előnyökért mégsem lépnek le innen, ez pedig az időhúzás, mert közben olyan mélyen beágyazzák magukat a világomba, hogy nélkülözhtetlenek legyenek. Azaz rá akarnak kényszeríteni arra, hogy bejussanak akkor is, ha különben nem tehetnék. A paraméterek azonban zárják ezt az utat és ennek az lesz a vége, hogy ez a világ is megsemmisül. A ti szerepetek ebben a közöny és az a félelem, hogynem lesz állásotok és mindenki csak nézi mi történik. Aztán ahogy lenni szokott, utólag mindenki ellenállt és mindent megtett, amit csak tehetett.
Az elején kicsit naivan álltam ehhez hozzá és a paraméterek úgy voltak beállítva, hogy mindenki bejut abba a világba, ami tovább él és csak azok esnek ki belőle, akik alkalmatlanok vagy méltatlanok a továbbélésre. Ám az idő előrehaladtával nyilvánvalóvá vált a gyávaságotok és a közönyötök, valamint a sok megsemmisült valóság arra késztetett, hogy a paramétereken változtassak. Az lett az új beállítás, hogy senki sem jut be, csak az arra alkalmasak és méltók. Persze itt ne egy valóságra gondoljatok, létezik egy csomó zsilipvalóság és ott van még a multiplex vetítés, ahova lehet menni, de én most egy teljesen más szintről beszélek.
A kiválasztásra egy jó példa egy olyan komplex próbarendszerről, aminek teljes képét most nem tudom és nem is akarom vázolni. A célterület az USA volt, a most példaként felhozott próba pedig a következő. Az ilyen próbák amúgy álomban zajlanak, amit mindenki akkor és ott a valóságnak hisz. Jön egy lehetőség, egy olyan nagy üzlet, ami rendkívül kedvező mindkét félnek. Ám érkezik egy váratlan lehetőség, hogy ez az üzlet büntetlenül kivitelezhető úgy is, hogy minden csak az övék lesz és a másik fél etűnik az üzletből. Ez az egyik tisztesség próba. Célja annak kiderítése, a tisztesség ér-e annyit a szemükben, hogy megelégedjenek az így is jó üzlettel a minden helyett. 1.8% jutott át ezen sikerrel.
Én a helyetekben kezdenék aggódni vagy elfogadnám azt, hogy a saját helyemre kerülök.