Egyszer már kifejtettem azt a felismerésemet, hogy az idegenek nem értik a földi viszonyokat. Az ő társadalmaik hozzánk képest sokkal egyszerűbbek, amiket mi első ránézésre inkább ókori-középkori típusú társadalmaknak neveznénk. A megfigyelésem az, hogy könnyen fel lehet ismerni őket, mit és kiket érintenek a megszállásik.
Mivel nem értik a földi viszonyokat, de értenek helyette valamit, azt onnan lehet látni, hogy egy neo-előtag társul hozzá.
Neo-liberális, neo-konzervatív, neo-fasiszta, neo-kommunista. Ezt értik az eredeti helyén.
Érdekesség, hogy egy olyan van, ami elé nem került ilyen neo-előtag. Valószínűleg azért, mert az ő társadalmaikat nagyjából így lehetne kifejezni és ilyet közülük senki sem merne, nehogy a főnök félreértse.
Ha azt is hozzá teszem, hogy amit mi létező szocializmusnak nevezünk, az egy égi kísérlet volt a földi menny megteremtésére (és nem irigylem azokat a papokat, akik erre menet közben rájöttek), itt lenne az ideje elgondolkodni azon, vajon nem lenne-e érdemes ahelyett, hogy tőlük várjuk a megoldást, mi magunk nekiállni ennek.
Én már időben nekiálltam, persze magam vagyok a Sátán... és itt ugrik be H.P. Blavatsky egyik könyvének részlete, amiben Eliphas Lévire hivatkozik. Eszerint Sátán maga az emberiség. Annyi saját kiegészítéssel, hogy csak a földi ember használ intuíció mellett rációt. Innen nézve az lenne Sátán, aki csak azt használ Szív nélkül. Valamint az, akinek csak szíve van ráció nélkül. Persze nem vagyok teológus, de szívesen elbeszélgetnék eggyel erről. Mert aki rációt és intuíciót használ EGYSZERRE, azt már istennek lehet nevezni. A földi ember ezeket külön használja, hol az egyik aktív, hol a másik.