- Nem gondolod, hogy aki 20 évig meditál, az elveszti a kapcsolatát a valósággal?
- Ha Tibetben vagy Indiában tettem volna, biztosan így lenne. Ám egy európai nagyvárosban a valóság végig velem volt és végig is néztem, mi történik.
- Mi történt?
- Kezdjük ott, ha összehasonlítom az '50-es éveket a '70-essel, innen nézve a különbség óriási. Ha összehasonlítom a 2000-es éveket a 2020-assal, bár nem tűnik nagynak a különbség, mégis egy teljesen más világban vagyunk. Ezt nem hinném, hogy észreveszi az, aki a mindennapok felgyorsult tempójában él. Az előbb azt mondtam, hogy nem tűnik nagynak a különbség, ami igaz is, ha kilépek az utcára, ám van egy meghatározó dolog, ez pedig az internet és az okostelefonok megjelenése, ami alapjaiban változtatta meg a társadalmakat.
- Ez mennyiben érintette vagy érinti a meditációidat?
- Először beszéljünk a meditációkról. Egy átlagember szemében a meditáció egyfajta misztikus dolog, aminek nem sok köze van a hétköznapokhoz. De mi is az a meditáció? Ha valaki monoton munkát végez, mondjuk nincs otthon mosogatógépe és mosogatás közben belép a képbe a másodlagos figyelem, az már a meditáció egy formája. A meditációnak nagyon sok formája van. Az is meditáció, ha valaki betép és módosult tudatállapotba kerül. Sőt az is, ha ilyen hatású vagy mellékhatású gyógyszert szed, sőt a félálom és maga az álom is annak tekinthető. Alapvetően a meditációnak tehát két formája van. A tudatos meditáció és az ösztönös meditáció. Az sem mindegy, amikor elkezdődik, milyen tudatszintre kerül általa az ember. Ezek a tudatszintek egymásra épülnek és vannak közülük olyanok, amik kapcsolatban vannak a valósággal, ugyanis minden az elméből indul ki.
- Mi ez a tudatszint?
- Mit mond a vallás arról, miből áll az ember? Test, lélek, szellem. Szerintem pedig ott lenne a helye a tudatnak is. Talán nem véletlenül nem beszélnek róla, ugyanis a tudatszint egyfajta hatalom is egyben.
- Milyen hatalom ez?
- Tulajdonképp a tudás hatalma, ugyanis egy másik tudatszinten megváltozik a látószöged, azaz a rálátásod az összefüggésekre. Bizonyos értelemben meg is nő az elméd ereje és ezzel a szándékaid ereje is, amit azért nem tekintenek bizonyíthatónak, mert csak egy valóságot érzékelünk.
- Te milyen meditációkat végeztél?
- Kezdjük ott, mit tanítanak bizonyos ezoterikus csoportokban erről. Van a fizikai sík, az asztrálsík, a mentálsík és így tovább. Az én belső hangom azonban azt mondta erre, hogy ez hülyeség. Nem feltétlenül azért, mert ne lenne igaz, hanem azért, mert az igazságot alapvetően a látószög határozza meg és ha a tanítások leragadnak egy igazságnál, amit aztán mindenki tanítani kezd, az utána érkezők ezt fogják megtanulni és elfogadni egyetlen igazságként. Később én javítottam ezen, de érzésem szerint ez nem a végleges megoldás, csak egy olyan átmeneti állapot, ami jelenleg elfogadható. Ez nem meglepő, elképzelni sem tudod, mennyi mindenre nem volt elég ez a 20 év, pedig a maximumon volt az agyam és 0-24-ben nyomtam, még alvás közben is. Hogy milyen meditációk voltak ezek? Attól függ, mi a lekérdezés célja. Ha a mélység érdekel, azt mélytransznak neveztem el. Ha a jelleg, azt három fő területre tudom bontani: javítás, rombolás, építés. Ha a cél érdekel, az a világ helyreállítása volt, amiből újraalkotás és újjászervezés lett.
- Hogyan?
- Elképzeltem a világot, mintha az egy holografikus videojáték lenne, amire belülről a játékból nézek és úgy már nem volt nehéz.
- Ki tanította neked ezt?
- Pont ez a lényeg, hogy senki. Ha ezt bárki taníthatta volna nekem, akkor ő csinálta volna, nem?
- De akkor hogy?
- Úgy, hogy elkezdtem, aztán jöttek a feladatok, amikhez felnőttem és így tovább. Engem is nagyon meglepett, de akiket ti égieknek neveztek, ők nem rendelkeznek logikai alapú rációval, ami nélkül elég nehéz problémákat megoldani. Az pedig volt, olyan sok, hogy rájöttem, erre nekem nincs kapacitásom, sem rendelkezésre álló életidőm. Ekkor történt az, hogy nem az egyes problémákkal foglalkoztam, hanem megálmodtam egy univerzális problémamegoldó programot. Na ez a megálmodás is például egy meditáció. Meg az is, ahogy az elmémmel lecsaptam azokat a lényeket, akik ellenséges szándékkal jöttek szembe.
- Ezek milyen lények voltak?
- Mindenfélék. Összefoglaló nevük magasabb dimenziós lények.
- Ilyet más emberek is csinálnak?
- Nem hiszem. Más emberek alapban leborulnak előttük.
- Te miért nem ezt tetted?
- Én egyenlően álltam minden ilyen lényhez, amit nagyon rosszul viseltek. Kiderült, hogy ezek szigorú hierarchiák, ahol az egyenlőség egyrészről érthetetlen, másrészről rendszeridegen. Ám be kell látni, ha érdemi tevékenységet akarsz végezni, azt csak úgy lehet, ahogy itt a Földön összeáll egy szakmai team a megfelelő hatáskörökkel és illetékességgel. Na ezt képzeld el, mintha az ókoriaknak vagy a középkoriaknak mondanád. Engem a feladat vitt előre, vagyis a cél és leszartam, ki mennyire fontos lény és nem viseltem jól azt a tekintélyuralmat, amiben önmaguk fontossága szinte mindene esetben el is nyomta azt.
- A mélytransz tartományt én úgy képzelem el, hogy ki se jössz a meditációból évekig, amit egy barlangban töltesz mondjuk Tibetben.
- Tibetben lehet, ám én ezt Budapesten csináltam és értem, mire akarsz kilyukadni, ezért kifejlesztettem hozzá az ébertransz technikát, de ennek részleteibe nem tudom érdemes-e belemenni, mert alig értené valaki. Lényege az, hogy miközben a mélytranszban vagyok, közben a normális átlagember álcája alatt az aktív külvilág vesz körbe, amiben bevásárolok és eljátszom a családom által elvárt szerepet, akik amúgy nem sokat tudnak arról, mit is csinálok.
- Mit tudnak?
- Hogy meditálok és nem keresek vele pénzt. Ez amúgy az aktív külvilág, amit később felhasználtam az emberi tudat új felépítéséhez, aminek eredménye a multiplex vetítés lett.
- Mit jelent az, hogy aktív külvilág?
- Valós élet valóságai jelentik a vetítés alapját. Csak nem tudni melyik alsóbb világban van épp a forrása, ezt egy automatikus menedzser program vezérli.
- De ezt nem tanultad sehol.
- Mindent magam fejlesztettem ki. Ki tanította volna? Aki megtehette volna, azonnal megtiltott volna mindent és infarktust kapott volna a gondolatára is, amikről én már múlt időben beszélhetek. Szoktam rövid novellákat írni, az egyik pont ide illik, az a címe, hogy Önmagad mestere.
- Ezek tiltott technikák.
- Nem volt senki, aki megtiltsa.
- Ha én egy spiritualitással foglalkozó nagy tudású ember lennék, azt mondanám erre, hogy ez borzasztó.
- Ezért jobb az ilyet egyedül csinálni. Rajtam kívül úgysem érti senki.
- Kezdem azt érezni, hogy a beszélgetésünk kezd komolytalanná válni.
- Van egy másik kisnovellám, az meg ide illik és sokkal mélyebb a tartalma, mint az elsőre látszik.
- Miért poénkodod el? Ezek nagyon komoly dolgok.
- Pont azért. Ha poén lenne, nagyon komolyan venném.
- Ezt a mélyebb tartalmat kifejtenéd?
- Azzal megfosztanám az embereket a felfedezésétől. Hidd el, a teljes felelősségem tudatában végeztem el egy páratlan dolgot az azt megérdemlő komolysággal, ám eközben szükségem volt arra is, hogy egyensúlyban tartsam magam. Ezért nem is zavart különösebben, hogy mindenki bolondnak néz, sőt rá is játszottam erre és közben nagyon jól szórakoztam.
- Mit jelent neked a visszatérésed?
- Szabadság, feltöltődés és kirándulás a 3D-be. Amit egybe is kötöttem az admin-játék tesztekkel, így nincs improduktív időtöltés. Ugyanis az, hogy felfüggesztettem a munkát, hogy rendezzem a külvilágot olyan értékes időt vesz el, amit csak egy hasonló nagyságrendű értékkel tudok kompenzálni.
- Mi ez a hasonló nagyságrend?
- Egy nagyon súlyos probléma megoldása, amit a felső dimenziókban találtam. Az ébretransz ide is jó, mert azzal, hogy vetítem a külvilágot, gyakorlatilag létre is hoztam ezekben a dimenziókban. Ez ottani szemmel olyan, mintha feltaláltam volna a TV-t és videojátékot egyben. Az volt a nehéz, hogy zártláncúvá tegyem, mert ezek szeretnek mindenbe beavatkozni és mindenre kijelenteni, hogy az övék. Így sokan bele is ragadtak, ám a határzárás után meg is lettek az első évadok szereplői, akikkel a nézők is azonosulni tudnak.
- Mi ez a nagyon súlyos probléma?
- Az örök életű lények világában? Az unalom.
- Ha egy mester ezt megtudná, mit mondana rá?
- Abban a fura helyzetben lenne, hogy el kellene fogadnia egy olyan embert a számára elképzelhető legmagasabb szakmai rangban, aki azt sem tudja, mi a különbség a nagy arkánum és a kicsi közt. Ezért is készítek saját tarot kártyákat, amik jóval közelebb állnak amúgy az emberekhez. Ugyanis nem kell hozzá senki más, csak te és az a helyes értelmezés, ami megjelenik a gondolataidban.
- Mi a különbség?
- Ha jobban belegondolsz, ezek a tarot kártyák, amik értelmezéséhez szakember kell, intuitívnak vannak nevezve, ám racionálisan vannak megalkotva. Az enyémek racionálisnak vannak nevezve, ám intuitív módon lettek megalkotva.
- Mit értesz azon, hogy rendezned kell a külvilágot?
- A magasabb dimenziókban nincs jelen az idő. A legtöbb probléma azonban olyan, hogy megoldásukhoz szükség van a folyamatos idővonalra. Az egyik beavatkozó társaság azt találta ki, hogy megszünteti a fizikai síkot, azaz veszélybe került a munkám.
- Ez lenne a világvége?
- De nem lett vége a világnak. Pedig igyekeztek ám. A másik ilyen feltétel egy normális világ körülöttem, aminek épp az ellenkezője felé haladunk tíz éve biztosan. A harmadik pedig a teljes nyugalom, amit a kezdetektől fogva állandó kihívás ér civilizációs feszültség formájában és akik dolga lett volna ennek megoldása, azok vagy hátat fordítottak nekem, vagy leraboltak. Olyan, hogy valaki az eszével emelkedett ilyen magasra még soha nem történt, mint ahogy a visszatérése sem, így nincs rá precedens. Csak annyit tudok, hogy a problémát megoldom, ám senki sem tudja, hogyan. Még én sem. És tudod miért? Ha tudnám, az nagyon unalmas lenne.
- Mit tudsz?
- Hogy indul a Show. Még soha senki nem csinált ilyet fergeteges show keretében, de azt azért jó ha tudjátok, hogy a magasabb dimenziós humor jellemzője, hogy mindig mások nevetnek.
- Úgy gondolom, hogy ez így komolytalan.
- Pedig a vége egy nagy poén. És mint tudjuk, ezt én nagyon komolyan veszem.