Szimuláció

- A holografikus világképről szeretnék veled beszélgetni.

- Mit akarsz megtudni?

-Ugye utaltál arra, hogy ha hipnózisban elhitetik velem, hogy a kezemben lévő érme egy izzó fémdarab, akkor megég a kezem. Erre azt mondtad, hogy ez az objektív valóság cáfolata. Ezt kötötted össze azzal az ezoterikus tanítással, hogy a világ egy illúzió. Viszont feltűnt, hogy te, akinek általában eredeti gondolatai vannak, erről a témáról csak másokra utal és másoktól idéz.

- Talán mert még én sem értem a helyzetet teljesen.

- Mit nem értesz?

- Nehéz erről beszélni, mert sok olyan dolgot csinálok egyszerre, amik lehet, hogy befolyásolják egymást, így az én objektív rálátásomat is erre a témára.

- Mondj egyet.

- Itt van ez a kollektív megszállás, ami szereti az információkat, a beavatásokat, az energiákat manipulálni és itt most egy olyan dologba ártotta magát, ami rajta is jócskán túlmutat. Természetesen szembeszálltam vele, mert nem tetszik az etikai hozzáállása, sem a végcélja. Egy manipulatív információs környezetben pedig nem lehet tudományos szemmel vizsgálódni, mert hamisak lehetnek a mérések. Komolyan mondom, hogy a megszálló ebből nem sokat ért és ha hibás eredményekkel dolgozom, annak akár rossz vége is lehet.

- Hogyhogy a megszálló ebből nem sokat ért?

- A magukat világelitnek nevezők is tovább rombolják a bolygót és csak a saját érdekeiket nézik. Ők sem értenek ebből sokat, mégis ők vezetik a világot. Mi a különbség?

- A megszálló elvileg ugyanazt tudja, amit te, nem?

- Itt is szinkronban van a dolog a világgal, hiszen a világelitnek magukat nevezők finanszírozzák a kutatásokat és iratnak alá titoktartási megállapodásokat a náluk sokkal okosabbakkal. Azaz rendelkeznek minden olyan információval, mint azok, akik felfedeznek. Akik erre nem hajlandók, azokat az alulfinanszírozott perifériára lökik. Velem is pont ezt tette a megszálló.

- De azt tudja, amit te?

- Igen. Ám az már egy másik kérdés, mennyit ért belőle. Illetve azt se felejtsük el, hogy közben harc zajlik, amiben nekem is vannak lehetőségeim. Ezek egyike az, hogy kihasználhatom a magasabb dimenzió előnyeit, bár a testem az övénél alacsonyabb dimenzióban van.

- Milyen lehetőségeid vannak?

- A magyar történelemben van egy Hunyadi nevű alak, aki rájött a kollektív tudattal szembeni eredményes harc titkára. Mert az senkinek sem tűnik fel, hogy nem törököknek nevezték a középkorban őket, hanem úgy, hogy a török. Az eredményes harc titka pedig az, hogy vedd át a harcmodorát és csináld nála jobban. Ám ennek részleteiről nehéz beszélni olyanoknak, akiknek előbb az alapjait kellene évekig tanítanom.

- Ha azt tudja, amit te, akkor minden lépésedet előre látja, igaz?

- Meg is akadályoz mindent, ami felett hatalma van.

- Te is hallod őt?

- Igen. És azokat az embereit, akikről időnként az indulatai öltenek verbális formát.

- Milyen formák ezek?

- Attól függ. Megadás, anyázás, korrupciós kísérletek, ez a három alkotja a zömét. Amúgy maga a helyzet is felfogható egy egyedülálló kutatásnak, ami segít jobban megérteni a kollektív tudat működését. Arra jöttem rá, hogy míg ő olyan, mint egy kisgyerek, az emberi alakjai és a megszállt emberei viszont nagyon is felnőttek. Ha egy ilyen tudat beleragad a 3D párhuzamos valóságaiba és idősíkjaiba, azt a problémát csak belülről lehet megoldani, ám aki ezt megpróbálja annak lényegében ellenséges megszállás alatt kell ezt végrehajtania úgy, hogy közben a többi ember vallásosan leborul. Tehát nem nagyon lehet számítani senkire, csak a hasonlóakra, akik szintén szembenéznek ugyanazzal a problémával, hogy a periféria felé tartanak. Ami ebben a civilizációs környezetben egy természetes út a meditációs élethelyzet felvételéhez, ám távolodnak a világ érdemi korrekciójának lehetőségétől.

- Hogy tudod ezt úgy csinálni, hogy közben ő mindent tud, amit te?

- Úgy, hogy nem tudok semmit. Így ő sem.

- Valamit azért csak tudsz.

- Még a mélytranszban igyekeztem felkészülni mindenre. Így arra is, mi a teendő, ha olyan megszállás alá kerülök, amiben nincs lehetőségem az ellenállásra és a hatalmamat azt nem értő lények igyekeznek használni a saját javukra. Erre az volt a megoldás, hogy elindítottam az ÉlményParkot, aminek szabályai rám is vonatkoznak és kijöttem belőle. Így a megszálló nem tudja használni az én admin jogosultságomat, mert a fő szabály ezt nem teszi lehetővé. Az indítás előtt az ő világának szabályai voltak az irányadók, amiben nincs szétválasztva az admin és a játék pozíció, ám az indítással fordul a kocka. Vagyis ismét erősödni fog a demokrácia és a gondolkodó ember befolyása az eseményekre.

- Mikor?

- Megfigyeléseim szerint neki olyan 10 évre volt szüksége a hatalom megszerzéséhez, ami itteni szemmel már 10 éve tart. Egy magasabb  dimenziós terv alapján futnak az események, amiben az egyéni gondolkodásukban erősen korlátozott embereik rövidtávú szempontok alapján cselekszenek. És nincsenek felkészülve arra, hogy ellenszél is jöhet, amit a lény úgy korrigált, hogy felgyorsította a játék teljes leuralásának folyamatát, hogy az ellenszélben éledő embereknek ne legyenek lehetőségeik. Vagyis bebetonozta magát a fizikai síkra.

- Te erre is fel vagy készülve?

- Én átvettem a harcmodorát és jobban csinálom nála. De ez a játéktéren éves tempót jelent, aminek tízéves vetületei is vannak.

- Miben vagy nála jobb?

- Ezek az emberek helyben gondolkodnak és döntéseket is hoznak. Ha hadseregek példáján át vázolnám, az övé olyan, ami élvezi a kollektív tudat által biztosított nagyobb látószög előnyeit, ám lefagynak, ha elvágják a kollektív kommunikáció csatornáit. Ha az enyémmel ugyanez történik, nincs nagy gond, mert a döntések eddig sem egy központból érkeztek, hanem azt a kompetencia határozza meg. 

- Mik a te magasabb dimenziós előnyeid?

- El tudnám magyarázni, de az olvasók számára ez sci-fi lenne. Inkább cyber sci-fi.

- Ez mit jelent?

- Azt sem tudom, hol kezdjek bele. De legjobb ott, hogy én vakon játszom. Mint azok a sakkozók, akik fejben játszanak. Illetve az asztrálsíkon játszom úgy, mert ugye a fizikaiban látok.

- Térjünk egy pillanatra oda vissza, hogy nem tudsz semmit. Ezt hogy magyaráznád példával?

- Amit tudok ahhoz komoly agyi felkészülés kell. Ha ellopják sem tudják használni enélkül a felkészültség nélkül. Ez amúgy éveken át tartó permanens fejfájással járó folyamat, aminek vannak hónapokig tartó durva ciklusai és nem árt hozzá az a pár fejsérülés, ami engem előtte ért, amiből persze jól kell kijönni.

- Ha ellopják, akkor nincs nálad, nem?

- Amire én azt lépem, hogy megszállom őket.

- Képes vagy rá?

- Ha nem voltam rá képes, ki kellett fejlesztenem. Az én gondolkodásom nem olyan, hogy a különleges képességeket kívülről várom.

- Tételezzük fel, hogy vannak olyan érdekkörök, akik embereihez eljut a tudásod, amit ellenes használnak. Mi történne ilyenkor?

- Ilyenkor azt szoktam hallani, hogy 'ez azt ember nem tud semmit'. Szemléletes példával megmotoznak és mindent elvesznek, amit a zsebeimben találnak. Időnként találnak, mert nem tervezek életem végéig bevételek nélkül itt ülni, de a lényegből nem látnak semmit, mert az a körülöttünk lévő könyvespolcon van. Holografikus gondolkodásnak vagy holografikus memóriának nevezem azt, ahogy ezekhez hozzá lehet férni. De ez a könyvespolc és a használatához szükséges tudás agyi felkészültséget igényel. Ami pedig személyes felkészültséget, hogy akárki azért ne férjen hozzá ehhez. Ez amúgy a lény felől nem megközelíthető, csak az egyes emberen át a fizikai síkról. Amihez neki el kellene találni a megfelelő valóságot a megfelelő korban a megfelelő időben. De ez nem könnyű, ha nehezen érted az időt.

- Nem értik az időt?

- Ez most egy tudósnak lehet, hogy új, de a fizikai világ csak egy skin, amiben a folyamatos idővonal csak és kizárólag a játék felől értelmezhető. Erősen hasonlít a merevlemezre, ahol az olvasófej összevissza ugrál, te mégis folyamatos képet látsz a monitorodon. Simán meg lehet csinálni azt is, hogy te mondjuk szerdán egy középkori jelenetet játszol el a családoddal a skinhez igazítva.

- Mi történne akkor, ha bemennél egy kutatóintézetbe ezzel a tudással?

- A portáig jutnék, ahol a biztonsági őr elzavarna.

- Haha, jó poén volt. Szóval behívnának egy ilyesmivel foglalkozó kutatóintézetbe?

- Megnézném, hogy ki biztosítja a működéshez szükséges forrásokat és lehet, hogy egy szót sem szólnék.

- Miért?

- Nekem is van egy magasabb látószögű tervem és helyben gondolkodnék.

- De tudnál nekik újat mondani?

- El se tudjátok képzelni, hol tartanak ezek a kutatások. Én is csak onnan tudom, hogy egy másik szegmensben foglalkozom ezzel a problémával.

- Mint mi?

- Mint isten alvállalkozója. Nem tudok erre kevésbé humoros példát mondani. Van úgy, hogy azonos oldalra kerülnek az érdekeink, de én finoman szólva sem vagyok az embere, inkább egy független magánvállalkozó az ő szemében.

- Ha megpróbálnád kevésbé humoros formában?

- Az általatok istennek tekintett lény 7. dimenziós, mert ez a dimenziószint felel meg a 3D-ből nézve istennek. Én nemrég indultam tovább a 42. dimenzióból fölfelé, miután azonosítottam egy problémát. A 7. dimenziótól fölfelé teljesen értelmezhetetlen bármilyen értelmezés egy csak a fizikai síkon élő ember felé. Ami nekem lehetőséget ad tulajdonképp bármire és ilyenkor szoktam sátán lenni, meg független spirituális magánvállalkozó.

- Miért kell ilyen dimenziószint egy embernek?

- A teljes rendszer tudatrendezéséhez.

- Csak úgy érdekelne mégis, hogy hol tartanak a földi kutatások?

- Kábé 20 éve volt az Indexen egy semmilyen port fel nem kavaró cikk, amiben az Utrechti Egyetem kutatásáról számoltak be, ahol létrehoztak egy mesterséges univerzumot. De ha mondjuk a CERN kerülne szóba, fogalmatok sincs, mi történik ilyenkor a spirituális síkokon egy egy ilyen kísérlet után. Érdekességként megemlítem, hogy emiatt Indiában pár ember öngyilkosságot is elkövetett. De nehéz lenne erről bővebben beszélnem egy olyan világban, ahol 10 éve kiírtam a weboldalamra, hogy azonnal hagyják abba az állatok fellövését sz űrbe, amit a mai napig rutinszerűen csinálnak. Csak szólok, hogy van az a dimenziószint, ahol azt hitték sokáig, hogy a kutya találta fel az űrutazást és ennek vannak is olyan következményei, amiket persze senki sem rakott előttem eddig össze. De mázli, hogy közben zajlanak azok a kísérletek, ahol tömegével hoznak létre párhuzamos valóságokat és így van lehetőségem arra, hogy a problémákat összepárosítsam a megoldásokkal.

- Ugyanolyan világok, min ez?

- Mégpedig teljes értékűen. De mivel már van olyan, hogy multiplex vetítés, ezek szabályszerűségekbe rendeződnek.

- De hogy vagy képes ezek átlátására?

- Nem vagyok képes ezek átlátására, mint ahogy egy ember sem látja át azt a több millió műveletet, amit egy számítógép végez, amikor végrehajt egy programot. Az ember a programot látja át és így tettem én is. De előbb meg kellett álmodnom egy holo operációs rendszert, ami az én értelmezésem szerint értelmezi a világot.

- Csak úgy? Mennyi idő alatt?

- Ebben a valóságban olyan 6 év volt, de nyitni kellett hozzá egy csomó valóságot, ahol emberéletek álltak ehhez rendelkezésre.

- Ha kamuzol, akkor jó nagyot kamuzol.

- Ha kamuzom és te elhiszed, vagy bárki teremtőerővel rendelkező egyszerű ember, akkor nekem már csak fel kell nőnöm a feladathoz, hogy igaz legyen. Ha pedig ránézek az elmúlt 20 évemre, amiben 0-24-ben ilyesmiket meditáltam le, arra gondolok, hogy ha a jövőben ezt újra kellene gondolnom, ezeket én is a múltamba tenném, ha újraélhetném az életemet és törölnék egy csomó felesleges eseményt emiatt.

- Most arra gondolok a hipnózisos példád után, mi van akkor, ha ez a valóság csak egy szimuláció?

- Minden valóság szimuláció.