A spirituális csatornámon érkező főbb témák szerint
- Kiknek ajánlod ezt az utat, amin te keresztül mentél?
- Senkinek, mert ezt az utat csak egyvalakinek kellett egyszer megjárnia.
- A személyiséged mennyiben változott?
- Nehéz erre válaszolni, mert 20 év alatt mindenkinél bekövetkezik ilyesmi.
- A megszállók közötti harc egy emberben egyenlő a személyiségek közötti harccal?
- Az ember szemszögéből igen.
- Hogyan lehet ezzel szemben tenni?
- A személyiség fejleszthető, azaz programozható. Én az enyémet a harcok előtt elmentettem holo tárolóba, aztán rájöttem később, hogy egy bizonyos dimenziószint fölött mindenkié előhozható. Vagyis ha elérem azt a dimenziószintet, akkor mindenkinél vissza tudom állítani az eredetit. Ám ekkor beleütköztem két problémába. Az egyik az, hogy ha a dolgok nem véletlenül történnek, akkor jobb várni ezzel, hogy kiderüljön a cél, mert ha csak a megvalósításban van a hiba, másképp kell eljárnom. A másik pedig az, hogy ha felemelkedsz, közel sem biztos, hogy a sok megnyíló személyiséged közül pont az lenne a megfelelő, ami akkor volt, mielőtt felemelkedtél.
- Mik a személyiség szempontjai?
- Először is, a kollektív szinten egymásba ütközhet az egyéni tudat személyisége a kollektívval és ilyenkor azt figyeltem meg, hogy sokszor a kollektív a fejletlenebb. Másodszor a személyiség is ellopható, amit én bűnnek tekintek akkor is, ha a saját embereit akarja erősíteni vele, mert nem azok az emberek dolgoztak meg érte.
- Ha a személyiségedet ellopják és lecserélik, az mennyiben befolyásolja a veled történő eseményeket?
- Nagymértékben, mert összezavarja például a karmát. Az ezzel történő szembeszállás az egyik kiemelt feladat, amit magam elé tűztem.
- Egy harcosnak milyen személyiséggel kell rendelkeznie?
- Egy harcosnak inkább tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amik alkalmassá teszik az ilyen harcra. Ha valaki spirituális harcossá válik, úgysem lesz saját személyisége, illetve amit annak érez, állandóan változhat.
- Nem fogják az ilyen harcosokat őrültnek nézni az emberek?
- Csak ha olyan hülye, hogy emberekkel veszi magát körbe, amikor ilyesmiket csinál.
- Akkor weboldalt sem kellene ilyenkor vezetnie.
- Kivéve, ha a weboldala része a harcmodorának. De ennek csak akkor van jelentősége, ha a harcot a fizikai síkon is megvívod. Különben nem célszerű ilyesmit csinálnod.
- Lehet ezt tanítani?
- Akárkinek nem. Ha találsz egy erre alkalmas embert, akkor sem tudod neki megtanítani a harcot, csak beavatni tudod és felkészíteni rá. Azt szoktam erre mondani, azt tudom megtanítani, hogyan legyél önmagad mestere.
- Akikkel harcolsz, azok hogyan tanulták?
- Emberekkel ritkán harcoltam, mert gyorsan lőttem ki fölfelé, de a visszatérésnél már előfordult ilyesmi. A tapasztalatom az, hogy egyéni harcosokból kevés van. A nagy többség olyan, mintha a mesterük beléjük töltötte volna önmagát, azaz mind ugyanúgy harcol, csak mások a karaktereinek a képességei.
- Hogy néz ki egy ilyen harc?
- Az elmében zajlik. Sok múlik azon, milyen erős a hited és mennyire sikerült előtte legyőznöd a félelmet. Különben ott kell megtenned élesben.
- Mit tud tenni egy ilyen helyzetben egy ember?
- Egyszer valahol hallottam egy történetet, amiben az egyik görög városállam vezetője katonai segítséget kért Spártától. A spártaiak pedig küldtek egy embert.
- Ha valaki megkérne téged, hogy az iskolájában tanítsd ezt, mit mondanál rá?
- Hogy igent mondanék-e rá vagy nemet, az nem a pénztől függene. De örülnék annak, ha amitől függene, az együtt járna a pénzzel is.
- Ezt kifejtenéd?
- Hogy mit tanítanék, az erősen függene attól, hogy kiknek.
- Van amúgy oktatói anyagod?
- Úgy érted oktatási tematikám? Nincs. Minden ott dőlne el helyben improvizálva. Előnye, hogy a tanulók azt kapnák, amire a gyakorlatban szükségük lesz, hátránya, hogy úgy néznék ki a vezetőség szemszögéből, mint egy dilettáns amatőr.
- Mit értesz azon, hogy azt kapnák, amire szükségük lesz?
- A 'lesz' szót itt külön kihangsúlyoznám.
- Miért tűnnél úgy, mint egy dilettáns amatőr?
- Ezt arra kell érteni, ami az után keletkezett a fejedben, hogy az oktatási tematikát kérdezted. Én meg erre mondanék nemet. Mert akiknek igent mondanék, azokban lehet, hogy erős kétségek ébrednének, de nem neveznének engem se dilettánsnak, se amatőrnek.
- Miért nem tudnád ezt szerkezetileg felépített tematika szerint oktatni?
- Mert minden ember más. Amikor több ilyen ember csoportba szerveződik, nem lesz két egyforma csoport.
- De fel lehetne építeni ilyen tematikát?
- Csak egy vázat lehetne felállítani, amiben meg lenne az a veszély, hogy kudarc érné azokat, akik nem tudnák a követelményeit teljesíteni. Mintha felállítanál a kúszónövényeidnek egy fémszerkezetet, aminek csak a felét sikerülne körbenőni. De én az ilyet nagyon unnám és csak a pénzért csinálnám. De csak a pénzért nem csinálnám.
- Valójában mit tudsz?
- Annak a tudásnak van nálam a másik fele, ami az igazi mestereknél van.
- Mit értesz igazi mester fogalma alatt?
- Képességeiben és személyiségben alkalmas ember.- Nem te mondtad az imént, hogy a személyiség ellopható?
- Technológiát is lehet lopni, de azt is neked kell legyártani.
- Mi van, ha magas minőségben sikerül?
- Na így is találhatsz egy ilyen embert, akin jól is működik.
- Ha meg kellene fogalmaznod azt, hogy mit tudsz, mit mondanál?
- Hogy semmit.
- Miért?
- Ha már meg kell valakinek fogalmaznom, biztosan nem értené a választ. Ezt viszont értené.
- Vállalnál egy szakértők előtti tesztet?
- Még mindig nem érted. A szakértők nem lennének alkalmasak teljesítményem megítélésére.
- Ezt így látatlanban mondod?
- Lenyűgöző teljesítmény van mögöttem, mégsem merném magam soha szakértőnek nevezni. Az ember ugyanis holtáig tanul.
- Nem lehet, hogy az veled a baj, hogy a megnyilvánulásaidat sértésnek veszik?
- Pedig csak kimondom a lényeget. De kérdezem, ha a mélytransz tartományt elértem, ki értené amit mondok azok közül, akik nem? Mit szakértenének?
- Lehet, hogy azt kellene eldönteni, hogy nem kamuzol-e.
- Még mindig nem érted. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy mit mondanának, mert nem az döntené el a teljesítményem értékét. Az csak azt mutatná meg, hogy a szemükben mit ér az, amit értenek belőle. Azt pedig nagyon sok dolog befolyásolhatja, mint például az irigység. Még mindig abban a hitben vagytok, hogy én akarok valamit tőletek. Én semmit sem akarok tőletek és nem érdekel az, amit ti a Szakmának neveztek. Nem akarok oda tartozni és nem látom be, miért kellene bárkinek bármit bizonygatnom.
- Hogy akarsz így szocializálódni?
- Akik mestereknek nevezik magukat, hogyan akarnak a beavatatlanok világába szocializálódni? Sehogy, ugye?
- De akkor mit ér ez, amit elértél?
- Amit eddig elértem, az egy admin fokozat. Játék szemmel nem ér semmit.
- Akkor mi értelme volt ennek az egésznek?
- Hogy te tudsz játszani. Azaz élni tudod az életedet egy szabad világban.
- De veled akkor mi lesz?
- Valóban érdekel téged ez úgy is, hogy semmi hasznod nincs belőle?
- De ki ellen kellett akkor harcolni?
- Egy ilyen világ létezése sok érdeket sért. És még többet, ha nem ők uralják. Olvass anyagokat mondjuk a görög istenekről és tedd fel magadnak a kérdést, hogy ezek valóban isteni szinten vannak? Az egyiptomi teremtésmítosz olvasása közben végig ott motoszkált a fejemben a gondolat, mintha ezek gyerekek lennének. Akkor a mai emberi világ létrejötte egy nem normális dolog, azaz egy anomália egy ilyen környezetben. Ami rendszerszintű fenyegetést jelent az olyan, égi környezethez jobban hasonlító világokra, mint Oroszország. Ha jobban megvizsgálod, itt mindenki csak alkalmazkodik a demokráciához és valójában kevesen értik. Ám ez a világ tette lehetővé azt, hogy a gondolkodó ember megértse a problémát és meg is találja rá a megoldást. Sajnos olyan körülmények között, ahol egy kitaláció is tény tud lenni, ezért sok olyan ellenség jött és jön szembe, akik között úgy érzem magam, mint egy állatorvos. Ahol a páciens még el se tudja mondani, hogy mi a baja és vigyázni kell, meg ne csípjen, harapjon, rúgjon.
- Akkor úgy gondolod túl értelmes vagy ide?
- Ám a következő szinten nem vagyok más, mint egy értelmes majom. Ezért a munka bizonyos értelemben még csak most kezdődik. Már minden ki van dolgozva és el is van indítva. Hatalmas pazarlás, hogy közben a figyelmem nagy része arra megy el, hogy túléljem bevétel nélkül egy pénzcentrikus világban. De ezeket a problémákat valakinek meg kell oldania, mert nem csak engem érint, ám én vagyok abban a helyzetben, hogy tehetek valamit.
- Mit?
- Na ez már túl van azok képzeletének határán, akik engem olyan nagyon meg akarnak ítélni és be akarnak helyezni valahova maguk alá.
- Akkor ez egy presztízscsata?
- Nem. Egy ilyen munka sok érdeket sért. És még többet, ha nem ők uralják.