Mi zajlik most a fejünk felett?

Akik olvassák a jobb oldali menüpontok alatti részeket, azok biztosan sokkal jobban képben vannak, mint akik nem. Hogy mi a különbség? Aki nem olvasta, annak szemében érthetetlen lesz minden, amit mondok és vagy elhiszi vagy nem. De inkább nem, hisz ki az, aki ép ésszel ilyeneket írna, ami most jön?

A helyzetet ahhoz tudnám hasonlítani, ahogy a második világháborúban a szovjet és a szövetséges csapatok találkoztak. Ott is húzódott sokáig a két német állam határa. Jelen esetben föntről tér vissza a tudatom (nagyon föntről, mielőtt bárki olyan reménykedni kezdene, aki az ég által elképzelt földi pokol mennyország megteremtésében érdekelt), ám nagy meglepetésre az itt dekkoló emberi alakom sem volt rest és kitalálta először az eredményes szembeszállás, majd az eredményes támadás technikáit. Ez utóbbi elindulása után beszélhetünk arról, vajon hol fog a két tudat találkozni.

3D-ben amúgy nagyon nehéz meghatározni a most fogalmát, ha magasabb dimenziós műveletekről van szó, mert ez az idővonalon rengeteg időpontot is jelenthet. Hisz ha egy magasabb dimenziós műveletet végzel, azt el lehet indítani egy gondolattal, ám ha erről mondjuk 5 éve beszélek, ki hinne nekem? Mert szóltam 5 éve is, szóltam eddig is és szólok most is.

Lefelé jövet sokszor kell ugyanazt megcsinálni ismét és ismét, ahogy jön az ember lefelé és minden szinten az egészet meg kell csinálnia, hisz a szintek nézőpontjából akkor történik minden először. Mintha egy együttes lennél, aki 40 éve minden koncerten eljátssza a számait. Az igazi kuriózum ebben az egyéni tudatom, aki folyton új dolgokkal áll elő. Ezt úgy képzeljétek el, hogy ülök egy lakásban és egyszerre foglalkozom a két (az összekapcsolódásig) külön dologgal úgy, hogy közben az emberek megvetnek, mert nincs pénzem, a fejem fölött lévők pedig azért, mert az ő szemükben áruló vagyok. Azért nincs pénzem, mert nincsenek bevételeim, hisz ezzel foglalkozom a nap 24 órájában. Azért tekintenek árulónak, mert a kollektív megszállás után mindent és mindenkit önmaga részének tekint ez a kollektíva annak ellenére, hogy kiröhög minden megállapodást, csak most ezzel itt velem nagyon benézte.

Jelenleg épp katonai akciókat hajtok végre. Olyan érzés nekünk a jelenlétük, mintha egy köd szállna az ember agyára, amiben a kollektíva egy gondolata kezd uralkodóvá válni. Ennek ellen lehet állni, ám nehéz, pláne ha nincs felkészülve erre és könnyen megijed, vagy befél. Így is foglalnak el minket fentről, hogy te félni kezdesz, imát mondasz, amire ők megérkeznek és rád hivatkozva csinálnak egy neked nem tetsző világot, mert ezeknél ha kérsz valamit, onnantól már a szolgájuknak tekintenek. Olyan lények, akik hagyják, hogy angyaloknak hidd őket. Na ebbe a játékba szálltam be, mint sátán, akitől az angyalok is félnek.

A pokol kérdése is érdekes, mert számomra ez olyan, mint egy holojáték, amiben a hiteddel hozol létre világokat. Bár én nem hiszek az ilyesmiben, mégis elfogadom sok ember egységes hitét, azaz azt, hogy a pokol létezik. Amikor először megkerestek, akkor már túl voltak azon az első döbbeneten, hogy valaki az égben adja ki magát sátánnak és abban maradtunk, hogy játszom tovább ezt a szerepemet, de nem avatkozom bele az ügyeikbe. A kapcsolatunk akkor lépett a következő szintre, amikor egy problémával jelentek meg, mégpedig azzal, hogy túl sok olyan lényt (embert) löknek fentről a pokolba, akiknek nem ott lenne a helyük. Ezért ők létrehoztak egy zárt zónát ezeknek a tudatoknak, amiben igyekeztek nekik egy elfogadható világot vetíteni, ám ők ennek nem szakértői, én pedig igen. Most is erős a vágy, hogy kezdjek ide linkelgetni, de inkább olvassátok a jobb oldalon a nektek való részeket.

Mivel a világ tükör és ha a pokolnak az a baja, hogy sok oda nem való kerül oda, akkor annak tükrében szintén sok mennybe nem való lényt kell feltételeznünk. Amire bizonyíték a sok illetéktelenül pokolra kerülő tudat is. Így meg is kaptam a felhatalmazásokat arra, hogy a spirituális mutációm segítségével szembe szálljak azokkal, akik emögött állnak és szüntessem meg a problémát. Nos a sok hasonló probléma megoldásai közben egyszer csak úgy döntöttem, hogy nem aprózom el magam, hanem készítek egy valamit, ami arra is jó, hogy az összes felmerülő és már jelen lévő problémára jó. Ezt röviden és érthetően el is magyaráztam már.

Neked olyan érzés, hogy te is teszel valamit ezért, hisz lehetőséged van úgy bekapcsolódni a munkába, ahogy eddig nem, hogy közben élheted az életed és nem kell feladnod ezért azt (csak ha tényleg meglátod a lényegét, mert akkor magad is megteszed). Itt senki nem követel tőled semmit azon kívül, amit vállalsz. Itt nem tekintenek rabszolgának azért, mert nem vagy hajlandó az urat játszani. Azaz végre van valami, aminek keretein belül egy demokrata is létrehozhatja a maga fejlett világát!

Az én most-omban pár perce kezdtem meg fölfelé egy olyan offenzívát, ahol az illetéktelenül égbe kerülők világában hirtelen megjelent az ellenzék. Meg nagyon sok más meglepetés is, amiket ha elárulnék, akkor már nem lenne meglepetés.