2015. március 5., csütörtök

Az idő működése a gyakorlatban


Sokszor tűnik érthetetlennek egy magasabb tudatosságot elért ember számára (most ettől független, hogy tud-e erről vagy sem) az, bizonyos helyzetekben hogyan reagál és mi történik. Pláne az, hogy miért.

Azt ugye tudjuk, hogy az idő 3D-ben egy folyamatos egyenes, amiben a múltból a jövő felé irányuló ok-okozati összefüggéseken alapuló történések zajlanak. Ez azt jelenti, hogy minden okozatnak a múltban kell, hogy legyen egy oka. Sokszor azért tűnnek dolgok véletlennek, mert figyelmen kivül hagyunk egy lehetséges szempontot. Mégpedig azt, hogy ezeknek a történéseknek az oka lehet a jövőben és az ok-okozat visszafelé halad az időben. Azaz egy döntésünk lehet a környezetünk szemében ostoba döntés, akik csak a múlt-jövő vonalat ismerik.

A magasabb dimenziós embernek azonban attól függetlenül lesznek bizonyos képességeik, hogy ennek ő tudatában lenne. Az egyik ilyen képesség a jövőből a jelenre hatás (azaz a jövőből a múltra hatás). A dolog általam feltérképezett ismerete szerint minden fontos döntés után szétnyilnak a valóságok (ezekből lesznek a párhuzamos valóságok), amiben a döntés elemei önálló életre kelnek. A magasabb dimenziós én ebből javaslatot tud tenni a múltban élő (még) alacsonyabb dimenziós önmagának a helyes választásra.

Sokszor a helyes döntés olyan, ami a jelen látószögű környezet számára érthetetlen. Ezért sokan mégsem a saját megérzéseikre hallgatnak, hanem el akarják kerülni a környezet felől érkező negativ hatásokat és aszerint döntenek. Ettől még könnyen lehet, hogy végül a helyes útra lép, ha a szétváló valóságok egyszer összeolvadnak. Összeolvadni úgy tudnak, ha az illető a helytelen valóságban meghal és másnap reggel a jelen életi emlékanyaggal az új valóságban ébred.

Létezik egy másik út, ami akkor tud zökkenőmentesen működni, ha az illetőnek sikerül a tudatosság egy másik szintjére lépnie. Ilyenkor egy döntés előtt nincs szükség arra, hogy párhuzamos valóság nyiljon, mert helyette alternativ valóságok nyilnak. Az alternativ valóságok olyanok, mintha te egy szimulátorban végigpróbálnád a lehetőségeidet és aszerint hozol döntést. Mindenki, hangsúlyozom mindenki, aki egy döntés előtt áll és elkezd rajta gondolkodni, két úton teszi. Az egyik a racionális gondolkodás, azaz logikai úton keresi a számára helyes választ. A másik az intuitiv, amikor igyekszik beleérezni a döntés lehetséges jövőjébe.

Ez alapszinten olyan, hogy gondolkozol, aztán lesz egy rossz érzésed, ami módositja a racionális döntést. A másik az, hogy lesz egy gondolatod, amit a ráció elvet, mondjuk azért, mert úgy érzed, a környezeted kiröhögne, megvetne érte. Magasabb szinten a kettő azonban már együtt is képes működni. Ebben az esetben nem tudsz rossz döntést hozni, mert a kapcsolatod az idővel (azaz az Ideális Jövőddel) szorosabb. Aki szeretné az önállóságát megerősiteni és leszakadni más emberek vele kapcsolatos szándékairól, a következőt mantrázzák (vagy használják azt a technikát, amit ismernek):


CSAK AZ IDEÁLIS JÖVŐMBŐL FOGADOK EL JELEKET!