2016. június 21., kedd
Mikor milyen téma
- Honnan tudod, mikor miről írsz?
- Nem tudom előre. Teljesen élőben nyomom.
- Hogyan?
- Abszolút rögtönzéssel.
- Mikor tudod meg?
- Olyan egy másodperccel az előtt, hogy írom.
- Mire jó ez?
- Magasabb dimenziók felől nehezen érthető a 3D folyamatos idővonala. Ehhez van köze.
- Szerintem ezt a legkönnyebb megérteni.
- A számítógépeden ha van merevlemez, ott is összevissza ugrál az olvasófej, mégis összefüggő dolgokat látsz a monitorodon.
- Összevissza ugrál?
- A tudatod is pont ezt teszi. Már akkor is, ha hirtelen felmérgesedsz. Nem beszélve az alvásról, a gyógyszerekről-drogokról, a meditációról és a halálról.
- Ilyenkor mi történik?
- Átlépsz egy másik világba. Ám mivel a külvilágod állandó, ez csak nehezen észlelhető a mi szemünkben.
- Te hogyan vetted észre?
- Már 3 éve meditáltam, amikor rájöttem. A finom rezgésekből, amik olyanok, mint a háttérsugárzás. Nem könnyű, mert ehhez teljesen ingerszegény környezetet kell biztosítani, hogy észrevedd a különbségeket, olyan aprók.
- Miért vagy mg mindig harci üzemben?
- Mert ahogy kikapcsolom, azonnal rám támadnak azok, akik előtte kikönyörgik.
- Kik ezek?
- Olyan lények, akiket inkább csürhének neveznék a csatamezőn, annyira nincs harci kultúrájuk.
- Minden bizonnyal békés lények.
- Akkor nem értem, miért fontosabb az önérzetük a szaktudásnál. Azt kellene harcolni hagyni, aki ért ehhez, nem?
- Lehet, hogy tőled félnek.
- Simán kinyírhatnám az összeset. A helyzet ilyen értelemben ahhoz hasonlít, amikor a spártai haderő nem hajlandó azokat a mókusokat halomra ölni, akik ellenük jönnek.
- Miért?
- Olyan aranyosak, ahogy elhiszik magukról, hogy győzhetnek.
- Győztek is párszor.
- Biztosan nagyon elhitték magukról.
- Szenvedtél már direkt vereséget ilyen helyzetekben?
- Volt rá példa. A családunk barátja egy volt fociedző és ő mesélte, amikor nemzetközi meccsen ha jól emlékszem izlandi ellenfele volt a magyar élcsapatnak. Olyan lelkesen játszottak, hogy a csatárok megkérték a védőket, hagyják, hogy egy gólt rúgjanak az izlandiak. Annyira örültek, hogy jött még egy kérés nekik még egy gólra, de arra már beintettek a védők: ezek? Lehet, hogy az volt az izlandi foci feltörekvésének első mozzanata, ez a sikerélmény, ami kellett ahhoz, hogy mára a válogatottunk az EB-n döntetlenre hozta az utolsó pillanatban ellenük a meccset.
- Te békés lényeket tanítasz harcolni?
- Egyelőre még csak a játéknál tartunk.
- Miért?
- Azt találtam ki, hogy ezekkel verem le a profi haderőt.
- Hogyan?
- Annyira azért azok se profik, csak úgy néznek ki.