A paródia

- Amióta úriembereket kell visszatükröznöm, egyre hangosodik az a vád, hogy bunkó vagyok. Pontosabban paraszt!
- Az is vagy?
- Nézőpont kérdése.
- Miért?
- Magasabb dimenziókban, ahol egyszerre vagy képes érzékelni a múltat és a jelent (a jövőt most hagyjuk ki ebből) fura érzés egy ott földet túró és azt megunó napszámosszerűséget itt uralkodóként látni.
- Ki számít nemesnek?
- Jó kérdés!
- Nem tudod?
- Te úgy nőttél fel, hogy volt egy egyházközösséged, amiben benne találtad magad a szabályokban. Azaz eleve megkérdőjelezhetetlen számodra minden, amit te a rendnek nevezel. Egy skandináv kisgyerek például úgy nő bele ebbe a világba, hogy számára természetes, hogy tele van az országuk bevándorlóval. Megjegyzem, számomra ez egyáltalán nem olyan természetes és így vagyok ezzel más területeken is.
- Mi vagy te? Lázadó?
- A hatalmi rend eddigi bortokosai olyan rendszert építettek ki, hogy itt senki sem lehet a beleegyezésük nélkül lázadó. Ezt az álláspontot nem nevezném lázadásnak, mert a lázadást le lehet verni. Ha valakinek sikerül elérni (ennek személyét szerénységből eltitkolom) azt, hogy a meghatározó pontokon minden ember egyszerre emelkedjen egy új látószögre, azt inkább nevezném hatalomátvételnek, mint lázadásnak.
- Ugyanezt csinálták ezek is.
- Ha abból indulunk ki, hogy amit a magyar NB1-ben játszanak, az labdarúgás.
- Miért? Nem az?
- Leteszteltem. Egyszer kaptam egy tiltást, hogy nem szabad focit néznem a TV-ben. Amikor a hazai meccsek alatt rám kérdeztek, közöltem velük, hogy álláspontom szerint ez, amit itt látnak a labdarúgás paródiája, azt pedig szabad nézni.
-