A Határ

A határon ismét megnőtt rám a nyomás, hogy menjek el dolgozni. Mennék én, ám pont azok akadályoznak ebben, akik hasznot húznak abból, hogy ilyenkor olyan energiák érnek, amik hatása alatt nekem bűntudatom lesz, így megindulat az energialopás. Ezt a bűntudatot már relatíve gyorsan leküzdöm, ilyenkor hallom föntről, hogy "nem tudjuk megölni", "ne tedd ezt velem", "szeretlek". Ez utóbbira ők úgy gondolják, hogy erősíti a kapcsolatot, ám bizonyos okok miatt ez inkább rémisztő számomra. Ráadásul megfigyeltem, ilyenkor mindig távolodom attól a célomtól, hogy végre civilizációs nyugalomba kerüljek, ugyanis a fönti hang célja ellentétes az enyémmel. Ő azt akarja, hogy a tudatom emelkedjen, én azt, hogy térjen vissza. Persze tettem egy szeretet próbát és nem ment át rajta, azaz erős a gyanúm, hogy a pénzhez jutásomnak nagyon is földi akadályai vannak, akik égi segítséget vesznek igénybe. Ez az egész csak és kizárólag arra volt jó, hogy végig katonai szemlélet mellett meditáljak, máshogy nehezen tudtam volna biztosítani a feltételeit. Az a tény, hogy elértem a határt, teljesen meg fogja változtatni a hatalmi viszonyokat és az a tény, hogy katonai szemlélettel élek, nagyon nem jó hír azoknak, akik eddig rajtam élősködtek.

Amikor a tudatod fönn van, nincs annyira szükséged a pénzre, ám ez mégsem igaz, ha a szándékod a visszatérés. Ám amikor a tudatod fölkerül, ott valaki befolyása alá kerülsz, amit úgy védtem, hogy még magasabbra emelkedtem. Ez eddig rendben is van, ám a visszatéréskor már föntről érkezem vissza azokra, akik eddig abban a hitben voltak, hogy a.) soha nem térek vissza b.) majd ők eldöntik, hogy én mit akarok. Visszatértem és ugyanazt akarom, amiben annak idején az emelkedés során megállapodtunk és nem nagyon látom nyomát annak, hogy törekedtek volna a teljesítésére. Hiába a sok síránkozás és a rengeteg duma, tisztán látszik, hogy mire játszottak fönn és mire játszanak lenn. Arra nem számíthattak, hogy túlélem az összes kísérletüket és arra sem, hogy a mindenható segítőik tehetetlenek. Adja magát a helyzet, hogy elkezdjek rombolni és tombolni, erre is számítanak, ám itt már az ebben a tartományban lévők számára ismeretlen technikákról és energiákról beszélünk egy olyan kiszámíthatatlan ember felől, akit jól magukra is haragítottak.

Lassan eljön az ideje annak, hogy ezt a blogolást befejezem. Egyrészről megfigyeltem magamon, ahogy jövök közelebb, bizonyos értelemben butulok és sokat felejtek, másrészről kezdi elveszíteni jelentőségét az, hogy az embereket tájékoztassam arról, milyen folyamatok mennek végbe a látószögemen. Hívek gyűjtése elég távol áll tőlem, akik pedig értenek, azok vesznek át elég sok olyan folyamatot/hatalmat/felelősséget, amiktől való megszabadulás után a saját egyensúlyba hozatalommal foglalkozhatok egy rakás új cél és feladat mellett. Mivel a folyamatokat automatizáltam, ez jelent némi garanciát arra, hogy ne fordulhasson elő az, ami miatt komolyan felmerült, hogy ezt az egész mélytransz meditációt újra megcsinálom a nulláról a tapasztalatok tükrében. Csak az marad meg, amit tanultam és alkottam! Ez pedig nem kevés annak tükrében, hogy minden időt kihasználtam erre. Értéstek úgy, hogy még pisilni is ülve pisiltem, hogy közben a kezeimmel dolgozhassak a holografikus konzolomon és ez 15 év fényében már egy elég komoly idő, amit biztosan nem terveztek bele a játékba az ellenfeleim.

Annyi mindent beáldoztam ebbe, hogy mindenki csak hülyének néz, mert nem látják azt, hol jön nekem ebből vissza valami. Eddig a filozófiám az volt, hogy először megcsinálom a melót és aztán foglalkozok magammal. Kénytelen is vagyok emiatt visszajönni, mert a magammal foglalkozás egy elég deviáns dolognak számít fönn. Ahogy lejöttem, azt látom, ez a sok devianciát hangoztató lény milyen szintre vitte ezt a devianciát, amikor azt hitték, emberi alakokban bármit megtehetnek. A tét most náluk az, ha rendbe tettem az Eget és az volt a megállapodás, hogy ők pedig rendbe teszik a Földet, akkor a tekintélyem megnő fönn, ha most azzal kell kezdenem, hogy kibaszom innen őket, hogy megkezdhessem a Föld rendbetételét. Ugyanis ők sokkal nagyobb problémát jelentenek ebben, mint aminek elhárítására érkeztek. Amikor meg nem keresztelt ateista létemre azt lökték most a szemembe egy blogkommentben, hogy kérjek bűnbocsánatot, feltettem a kérdést, hogy miért és kinek, ha az általatok ismert isten csak egy 7. dimenziós lény? Na innen lehet megérezni az új idők szelét.

Ugyanis ha azokat kell tükröznöm, akik közben leszámoltak a politikai korrektséggel, akkor én is leszámolhatok ezzel az esetükben és akkor mi lesz velük? A plusz probléma nekik az, hogy ezt ők nagy ívben leszarják itt lenn, viszont nem csalódtam bennük, amikor hangosan sírnak emiatt fönn! Csak és kizárólag az mentheti meg őket, ha átállok a holo szórakoztatásra, mert ezt mindenkinek látnia kell. Tanulságos lesz, hogyan ne viselkedjünk felkészületlenül ismeretlen terepen!

Azoknak, akik szerint nekem feltétlen benzinkutasnak kell lennem, mert egy ilyen ember számára nincs az ő világukban méltó hely erre csak azt tudom mondani, innentől ez már nem az ő világuk. Soha nem is volt, hiába nevezték ki annak!