2018. január 29., hétfő

A barbár római


A Középen állóval az az állandó baj, hogy a másik szélének látszik azok számára, akik nem látják a másik végletet. Ám így új közepek alakulnak ki.

Van az a szféra, ahol én vagyok a római. Fehér ember vagyok, az olyan, mintha papírom lenne róla. A rómaiak kortárs képviselői pedig csakis a barbárt láthatják bennem, akinek ugye köze van Atillához, aki annak ellenére maga az ördög, hogy kisgyerek korában a későbbi római császárral nevelkedett. Neki köszönhető az, hogy a mai nyugati civilizációt közelebb hozta Atlantiszhoz és teremtették meg a Nagy Kállal (a hivatalos történelemben Nagy Károly) és ebből alakult ki a király szó is. Mindegy, vannak akik értik. Szóval errefelé egy olyan hun ivadék vagyok, aki ott csücsül Európa közepén és ugyanúgy előzi őket jobbról, ahogy a másik térfélen a cigányokat. Ebben az egész római-nem római zűrzavarban az a legegyszerűbb, ha az ember indián és akkor sehol se római, se nem római. Bár nem értem, miért lennék indián, amikor magyar vagyok, ám amikor körbenézek és látom, kik pöffeszkednek a (z állandóan lógatott) nemzeti lobogó alatt, inkább tartom magam modern indiánnak, azaz egy olyan magyarnak, aki európai szellemiségű. Tudom, erős lehet így elsőre, de nézzétek meg a történelemkönyveket. Nem az történt, hogy Amerika felfedezése után átjutottak Európába az indián energiák és mindjárt ki is tört egy csomó felkelés a Szabadság, Egyenlőség, testvériség jegyében? Párizs kiemelkedett a szarból és mindenhol a modern szelek kezdtek fújni. Ha így nézzük, büszkén vállalom, mert ez egyet jelenti a modern (mindenki számára) jóléti demokrácia eszméjével. Szakmailag csak úgy tudom eladni ezt a világot isteninek, ha a benne élő élőlények mindegyike jól érzi magát benne.

Hogy közben ki minek tart, az számomra csak egy Szerep.

Kiegészítés a Kihallgatótiszthez

Skizoid elmebetegnek nem nehéz lenni. Ami miatt mindenki halálra rémülhetett, abból lehet egy filmet kellene csinálni. Semmi mást nem tettem, mint az ebben a valóságban élő embert helyeztem át oda arra az este erejére. Ebben a valóságban ugyanarra senki se lepődik, sőt még hülyének is néznek, ám ha egy rettegett SS tiszt teszi ugyanezt, már skizoid elmebeteg, mert mindenki érezte, hogy ez őszinte! Az emberek azért estek szét, mert nem voltak képesek együtt kezelni ezt a kettőt és arra a kihallgatásra nem lehet felkészülni a rendkívüli váratlansága miatt. Hogy nem vallatás lesz, hanem egy jó kis este egy laza fazonnal, aki amikor kellett neki valami információ, mindig elővett egy személyekről vezetett aktát. Ebben a valóságban a pszichológiai hadviseléssel kezdtem és innen is jutottam a világról alkotott nagy felismeréseim egyikéhez.

Az Arvisura amúgy alapvetően nem egy hun örökség, hanem azon belül az Úz nép történeteire koncentrál. Ózd neve is innen ered.