Párhuzamos valóságok poénmanipuláció

A párhuzamos valóságok egymásra hatásának problémája valójában nem lenne probléma, ha nem csinálnánk azt belőle a hitünkkel. De hiszünk-e egyáltalán ebben?

Európa kapcsán amúgy sűrűn előjön a belga probléma, ugyanis kevesen tudják, kik is ők. Általában ilyenkor egy baromságot szoktam mondani és már csak várnom kell azokra, akiket ez a téma tényleg érdekel. Annak idején először azt mondtam, nem lehet tudni kik ők, de logikailag le lehet vezetni. Ugye az egyik része francia, a másik holland. Logikailag nézve egy francia miért döntene úgy, hogy nem francia lesz, hanem belga? Csakis úgy, ha a többi francia nem akarta és itt is csak találgatni lehet, miért nem. Legvalószínűbb, hogy ezek aberrált franciák és akkor azok csak együgyű hollandok lehetnek, különben ki más akarna együtt élni aberrált franciákkal.

Az általatok nagyon komolyan vett régészet is hasonlóképp működik, ugyanilyen következtetéseket vonnak le a talált leletekkel kapcsolatban és többnyire ugyanilyen pontossággal találják el, mint én Belgiumot.

A legújabb kérdéskör velük kapcsolatban az volt, hogyan oldható meg a nyelvi kérdéskör, ami állandó feszültséget jelent. Azt tanácsoltam nekik, hogy a nyelvészeiket zárják be, amíg elő nem állnak egy belga nyelvvel. Ha ez nem megy és az eszperantót sem akarják, vegyék át a klingon nyelvet. 100%, hogy az egész világ a belga parlament üléseit fogja nézni egy jó darabig.

Ha már úgy döntöttek egyesek, hogy átveszik a feladataimat, az a minimum, ha én is ezt teszem az övékkel hasonló színvonalon!