A test azt mondja, Én vagyok az az ember, aki birtokolja ezt a testet. Eddig világos, mindenki jól érti. Csak a kollektív tudat nem. A kollektív tudat döntő része (pont ahogy itt is van), nem hisz a fizikai világ létezésében.
A lélek azt mondja, Én vagyok ez a sok ember, akik érző lények, hisz bennük vagyok. Hogy ez mit is jelent pontosan, az már teológiai kérdés és közel sem biztos, minden dimenzió ugyanazt érti ezalatt. A lélek feladatának érzi a terjeszkedést, ami nem túl jó ötlet, ha félreért egy holografikus játékprogramot.
A szellem abba száll, aki behívja. Azon az állásponton van, Én vagyok éppen az, akiben megjelenek. Ez nem ellentétes az egyházi technikákkal sem azzal a kiegészítéssel, hogy a szellem és a lélek a fizikai értelmezésekben mindig keverednek. A helyes szellem megtalálása azonban mindenki előnyére válik.
A tudat, ha egyes emberként értelmezné magát azt mondaná, Én vagyok az azonos szinten lévő emberek köre. Az eltérő tudatszintek eltérő világlátással is járnak, hisz a(z élet) cél szintenként változik. Ma biztosan hülyének nézed azt, akire később
Ha én egy olyan angyal lennék, aki önzetlenül és válogatás nélkül bárkibe beleszáll, elkövetném annak a cégvezetőnek a hibáját, aki a felvételi beszélgetésen mindenkinek elhinne mindent és azonnal fel is venné őket. Ha én egy olyan ember lennék, aki ugyanerre mondjuk évszázadokkal korábban rájött, azonnal kitalálnék valami megoldást, nevezzük az egyszerűség kedvéért Egyháznak. Ha én egy dámon lennék, arra törekednék, hogy ezt a rendszert a saját kezeimbe tereljem és egyesülhessek az emberben egy angyallal.
Az ÉlményPark előtti időkben (ami a korrekció után már nem ugyanazt jelenti, mint előtte... ez a baszott magas dimenzió előnye) ez az aki kapja, marja elv alapján történt. Az utána ciklust is szét kell választanunk, mert én is a 3D idővonalának egy adott pontján vagyok, azaz van értelmezhető múltam, mint ahogy nektek is. Kevesen értenék azt, hogy ez mindig is így volt és amit értenének belőle, az tele lenne vádakkal. Egy munka kellős közepén vagyunk, amit csak úgy lehet megoldani, ha lehozzuk a 3D-be, hogy legyen időnk rá. Ha minden szép és jó, kinek és honnan hinnéd el azt, hogy te ki vagy és mi lenne a feladatod?
Amikor alászállásról beszélek, ugye a legfőbb vád ellenem az, hogy castingolok és viccet csinálok az egészből. Egyrészről ebből sosem csinálnék viccet, másrészről a humor az egyik leghangsúlyosabb erény ebben a játékban. Meg a rugalmasság, meg az intelligencia, a valósidejű problémamegoldás/válságmenedzselés és még egy rakás olyan, amiről egy angyal életében nem hallott. Sőt, amikor alászáll, inkább az egyszerű embereket keresi és két rétegben köt ki. A dúsgazdagok és a mélyszegények között. Amikor az ember megkezdené ennek a korrekcióját, mindjárt szembe is találja így magát a dúsgazdagokkal és a mélyszegényekkel. Ám nem mindenki olyan dúsgazdag és mélyszegény, aki megfelelne erre, bár vannak ilyenek (kis számban) közöttük is. Az angyal nem is hallott még ilyenről, hogy vagyoni különbségek, lévén nem ismeri az Anyagot és annak fontossági világát. Amikor meg már igen, elvárás lesz a részéről a dúsgazdagság, miközben fönn ennek ellentétéről papol.
Az Alászállást én úgy végzem, mint egy cégvezető, aki a projectjéhez olyan amatőr színészeket keres, akikben már a castingon meglátja a későbbi sztárt. Ugyanis (nekem) kurvára nem mindegy, kiben jelenek meg. Lefordítva kivel osztom meg azt a megismételhetetlen teljesítményt, amit az a munka alapoz meg, amit az elmúlt közel 20 évben fanatikus hozzáállással megvalósított mélytransz meditációja jelent. Azaz kihez adom a nevemet! Úgy majmozlak titeket, ahogy akarlak, ugyanis ez nem kis hatalommal és nem kis felelősséggel jár.
Ha tekintélyelvvel csinálod, elvallásososdsz és visszasüppedsz a problémába, aminek megoldását is a visszasüppedésben látod. Ha meg nem, nagyon sok próba kell és sok gyors tapasztalás, hogy tudd, mi az az Egyenlőség. Amit ha nem értesz, azt fogod benne meglátni, hogy megszerezd a többiek feletti abszolút hatalmat. Így első körben érteni kellene a funkcionális hierarchia fogalmát, hogy azért közben tudjunk is haladni.