Hogy az egóm felől érkező túlnyomásnak engedjek, létrehoztam egy cimkét, ami Magamról szól. Akit ez annyira érdekel, egy kattintással benne lehet a sztoriban és itt majd nagyon kell figyelni, mert ha a sztori hirtelen egyezni kezd a valósággal, akkor az elméleti tudást biztosan a gyakorlati előzi meg!
Amikor elindul rám ez az energiahullám és kurvára azt akarom ilyenkor, mint a majmok, két választásom van.
1. Ellenállok neki és valamikor legyőzöm
2. Nem pazarlok erre (kurva sok) energiát, hanem az erejét felhasználom
Az aikidosok most biztosan kicsit irigykedve olvassák a második pontot egy wado-ryu filozófiával harcoló embertől, de ez van, néha elfordul, hogy az embernek specifikus irányba kell ruccannia. A wado-ryu amúgy a ju-jitsu felől érkezett az aikido szomszédságába, ezért az edzéseken támadó aikidos mindig felveti annak gyanúját, mi van akkor, ha valaki nem ezzel a félkezű imádkozással akar ártani, hanem tényleg és gyorsan pofánvág. Szóval úgy lettem holoművész, hogy harcművész nem tudtam lenni, mert nem volt meg bennem az, ami ehhez kellett volna.
Ehelyett inkább gyakorlatiasan ragadtam meg a benne rejlő lehetőségeket és amit megtartottam belőle, az egy darab ütés. Abból a filozófiából, hogy ha ennél az egynél több ütésnek kell eldördülnie, akkor nem volt jól kivitelezve az az egy ütés. Ha ez az egy ütés jól van kivitelezve, egy aikidos fel sem pislogna, amikor odeér. Ha meg egy aikidos támad, ő nagyon idegen terepen lesz, nekem viszont pont ez lesz a hazai pálya. De várjunk csak! Egy aikidos sosem támad! Dehogynem, ha annyira felidegesítik. Mert egy wado-rus sem támad soha... öööö.... elsőként, bár ez csak a next stage-en érthető meg.
Hogyan lehet gyakorlatiasan megragadni az ebben rejlő lehetőséget? Felhasználtam máshol. Amikor abbahagytam a harcművészkedést, a szükséges energiafelesleget a teniszpályákon vezettem le. Nagy szerencsém volt, mert olyan srácok akadtak utamba, akikkel méltó módon tanítottuk egymást állandó meccsezés közben, amiket miniversenyekkel oldottunk meg és a tét, ami hajtott bennünket a képzeletbeli ranglista volt. Mindenki eltérő irányokba fejlődött a játékstílusában és itt ha valami új dologgal jöttél ki, azt azonnal élesben kellett megtenned, különben véged volt. Egyszer egy véletlen folyamán ott álltam egy igazi teniszedzővel szemben 1 órán át és amikor elmondta, hogyan kell egykezest ütni (ott már azonnal ment alapvonalról is), azt a meccsen csak úgy tudtam kivitelezni, ha bemegyek rá a hálóhoz és a pontosságra megyek. Aztán ez olyan jó lett, hogy maradt. na ennyi pofázás után térek rá arra, a wado-ryu hogyan jön ide. Úgy, hogy észrevettem egyszercsak, hogy teljesen extrém módon fordult el szép lassan az idők folyamán az ütőfogásom és amikor kerestem az okát, a wado-ruynál kötöttem ki. A mozgásom ugyanis teljesen átvette a wado-ryu mozgás filozófiáját és ezzel nagy energiamegtakarítást is értem el nagyobb ütőerő mellett. Azt a luxust is megengedtem magamnak, hogy olyan feszes húrokkal játsszak, amit csak elbír az ütő. Amikor eltörtem a lábam (a teniszpályán), az véget vetett a teniszkarrieremnek akkor, amikor az egyikünk már olyan winnereket is ütött alapvonalról, amikre a másik meg se tudott mozdulni. Így tanítottuk egymást.
Fel is vetődik itt egy szakmai kérdés. Ha ugyanis a wado-ryu filozófiát... mondjuk úgy mesterszinten alkalmazom, ám már csak a derekadig tudnám megrúgni a mawashi geri jodant, akkor most wado-ryus vagyok-e vagy sem? Ha meg igen, milyen rangban? Ha nem, akkor ki merne-e állni valaki velem szemben a spirituális csatamezőn wado-ryu szabályrendszer szerint? Mert ha a fizikai világban kell a tatamin, akkor sejtésem szerint is győzni fogok, mégpedig úgy, hogy az ezt túlélő valóságokban hirtelen kifejlődött bennem az idő manipulálásának képessége. Mivel rá voltam kényszerülve. Ott pedig a legkirályabb mester leggyorsabb ütésén még a szőrszálakat is meg tudom számolni, mielőtt (az ő szemszögéből) elképesztően gyorsan állcsúcson vágnám. Az, hogy valamilyen képesség benned kifejlődik egy olyan dolog, amit két tényező egyidejű jelenléte vált ki.
1. Ne pánikolj be a képességedtől
2. Csak ezzel éled túl, ami jön
Elkezdtem kísérletezni valamivel, ami ugyanezt békésebb úton valósítja meg és olyan jövőcsatornákat nyitottam közben, hogy túl jó lett ahhoz képest, hogy csak kísérletezgetek vele és a továbbiakat elnapoltam békésebb időkre. Ami maradt, az egy jó kis csomag a bátor agyfejlesztőknek!
A képességek kifejlődése egy jó téma ehhez a kis videóhoz.
Valójában ennek lekezelése nem lenne művészet, hisz látod, hogy másoknak is megy. Ja, amúgy az első és az utolsó szerintem ugyanaz a képesség és sajnálom, hogy kihagytak egy orosz időutazót, aki szerintem saját magával találkozott. Megkeresem, ha már így belejöttem. Folytatás később, hogy mi minden lettem még.