Amikor te az éghez imádkozol, tudod mit csinálsz?
Akkor elmondom úgy, hogy könnyen megértsd és a földre illesztem a példát. Valójában nem lenne szükséged arra, hogy a szellemi világ lényei felé imádkozz, ám ezt nevelték beléd. A leborulást, a könyörgést a bűnbocsánatért. Hát én megjártam azt a világot és sikerült visszajönnöm onnan.
Lefordítva olyan, mintha az esőerdőkben élő indiánokhoz imádkoznál azzal, hogy te nem vagy képes összehozni egy normális világot és arra kéred őket, tegyék ezt meg helyetted.
Ha ezt tudnád, tovább imádkoznál vagy elkezdenél tenni önmagadért?
Mert ami most van és egyre kezd azzá válni pontosan az, hogy valakik meghallgatták imáidat és elkezdik itt megvalósítani az általad kért normális világot... úgy, ahogy ők gondolják. Álláspontjuk szerint azért, mert te erre nem vagy képes, hisz ha képes lennél, nem őket kérnéd meg erre.
Úgy estem ebbe bele, hogy találkoztam ezekkel a lényekkel. Én arra gondoltam, itt a lehetőség, hogy megvalósítsuk ezt az imát úgy, hogy én ismerem ezt a világot és a paraméterek alapján (velük együtt) átalakítom. Aztán kiderült, hogy ők ezt egészen másképp gondolják, ám nem szóltak erről nekem, nehogy elessenek azoktól az energiáktól, amik így rendelkezésükre áll azzal a hátsó gondolattal, hogy mire észbe kapok, már úgyis késő és nem tudok mit tenni.
De tudtam.
Hogy milyen az a világ? Mintha a középkorba érkeztem volna. Persze, nyugodt és békés világ, ám szinte minden tilos azon kívül, hogy imádj egy istent, akiről nem tudsz semmit. Egy kísérlet során aztán eltávolítottam azt a burkot, ami biztosította ezt a nyugalmat és békét és a benne lévők azonnal egymás torkának estek.
Következtetés: az erőszakkal fenntartott béke nem igazi béke és jelenleg is ez a Föld baja. Hogy olyan entitások befolyása alá került, akik erőszakkal kényszerítenek fejletlen lényeket fejlett életmódra és ez sosem jött még be a történelem folyamán, bár ódákat zengenek ezekről az emberekről a történelemkönyvek. Azokat a királyokat, akik nem hódítottak, csak fejlesztették országukat mindenki nagy ívben leszarja és azok a menők, akik állandóan háborúztak.
Ha ilyen az ember, miért nem hagyjuk, hogy a háborúk útján tanuljon? Mint ahogy a menekülthullámban érkezőket is megfosztjuk a tanulástól, hisz ha megszokják, hogy elmenekülnek és jobb helyzetbe kerülnek, vajon mit fognak tenni legközelebb? Ha egy vadállatot elkezdesz etetni, vajon mit fog választani? Tovább vadászik, vagy rááll arra, hogy sokkal finomabb kajákat kap tőled, ha eleget könyörög érte?
Nem célom, hogy népszerű legyek a tömegek számára! Olyan embereket keresek, akik elértek egy fejlettségi szintet, hogy minél szélesebb legyen a Minta, amit sugároznak. Olyan viselkedési- és jellemmintáról beszélek, amit nem egy (primitív) ember sugároz és mindenki olyanná válik, hanem minél szélesebb spektrumról, ami nem kényszerít egyvalamibe. Ez lenne a többistenhit?
Sajnos az egyistenhit is egy olyan dolog, amire meg kell érni, különben a világnak vége és az ÉlményParkon kívül minden fizikai környezet meg lesz semmisítve, ami beleesett ebbe a csapdába.