Harcművészet Reload

- Űztél valamilyen harcművészetet?
- Többet is.
- Többet is???
- Igen, úgy haladtam, ahogy Bruce Willis a Ponyvaregényben, amikor meglátta a végén a szamurájkardot.
- Az mi lett?
- A wado-ryu. De miért fontos ez?
- A spirituális harcmodorod is ilyen úgy, hogy talán észre se veszed. Verekedtél már vele?
- Ebben a valóságban nem, de vannak emlékeim.
- Milyen emlékek ezek?
- Tök valóságosak, bár nem ebben a valóságban.
- Ha verekedned kellene, mit tennél?
- Van egy baromi jó vágásom azzal a karddal. A probléma az lehet, hogy amikor a chi áramlott át rajtam, egy ütéssel szétütöttem egy WC ajtót, de szakmailag egy másik ütés nekem többet ér, amikor csak csuklóból egy lyukat ütöttem egy másik ajtóba. Szóval nem tudom. Ha nincs az embernek rutinja, valószínűleg tiszta erővel üt, ami nem biztos, hogy túl jó ötlet. Ezt erősítik ezek az emlékek.
- Milyen emlékek ezek?
- Az egyik egy amerikai étterem, ahol az a show, hogy balekok boxolnak bunyós csajokkal. Egy házibulin engem is behúztak a csőbe amikor kijelentettem, hogy ha egy férfi tiszta erőből megüt egy nőt, az tuti a kórházban köt ki. Aztán ott találtam magam láthatóan edzésen kívül kis pocakkal egy előttem ott fújtató izmos csajjal egy ring közepén rám vigyorgó vendégekkel körben. Egyetlen egy esélyem volt, hogy elkerüljem, hogy laposra verjenek, ha én ütök először és el is találom. A hihető trükk az volt, hogy azonnal behátráltam egy sarokba amatőr módon, védekező beszari pózban. Ekkor lényegében állcsúccsal jött felém és tuti nem látta az ütést, olyan gyors volt. Amúgy tényleg a kórházban kötött ki. A másik is ilyen meredek, egy pár csajjal és két sráccal mentünk valamelyik nyugati országban este az utcán, egyszer csak megállt egy fekete kocsi és egy olyan durva arc szállt ki belőle, amilyen előtte sosem láttam. Megvolt vagy 2 méter, tiszta izom és egy elég brutál fej hozzá. A faszi felénk kiabálva elindult, én ránéztem a két srácra, akik odamerevedtek, ekkor jöttem rá, hogy bár vendég voltam, innentől nekem kell vigyáznom a csajokra. Ahogy közeledett, eldöntöttem, hogy rászökkenek és csak úgy állásból váratlanul úgy telibevertem állcsúcson, hogy már a háta mögött jártam, még mindig ott állt mielőtt mereven előredőlt volna rácsattanva az aszfaltra.
- Mitől lett ez a szamurájkard és mik voltak előtte?
- Gyerekként a shotokan. Érdekesség, hogy sosem voltam a földön, pedig kaptam be rendesen. Itt állva sikerül agyrázkódást szenvednem, amikor beleléptem egy ushiro geribe. A ju jitsus korszakból egy tök jó társaság emléke maradt meg, technika nem sok. Ott akkoriban párszor elmentem boxedzésre, hogy javítsak a kéztechnikáimon és sikerült belehajolnom egy mae geribe, de az is állva maradt. Amikor már paralell wado-ryuztam egyszer edzésen azt játszottam, hogy küzdelem közben nem védem a testemet (hasizom erősítés), ott meg egy hiza geribe léptem bele pont rosszkor a lengőbordáimmal és az is csak egy guggolás volt. Érdekesség, hogy a wado-ryu korszakból már nem emlékszem ilyenre, hacsak az a párhuzamos időszak nem számít annak.
- Szóval csak egy ütést tudsz.
- De azt lehet, hogy mindenkin.
- A spirituális erőddel hogyan győznéd le Connor McGregort?
- Úgy, hogy sose bunyóznék vele.
- Ha kellene?
- Csakis életre-halálra állnék ki ellene.
- Hülye vagy? Miért?
- Mert amúgy esélyem se lenne. Így meg lenne esélyem, nem is kicsi.
- A faszi tud bunyózni és csupa izom.
- A torkán nincs izom.
- Miből gondolod, hogy lenne ellene esélyed?
- Elég magas szintre fejlesztettem a spirituális képességeimet és a szaktudásomat, így ha a jövőnek egy adott pontjában nekem kell ott lennem valahol, logikus, hogy nem hagyom el az oktogont vesztesként egy életre-halálra szóló meccs után. Minden más esetben igen.