A vallásról őszintén

Képzeld el magad 30 évesen úgy, hogy leszállsz egy idegen bolygón, ahol a helyiek elkezdik neked magyarázni a hitüket. De tudod mit? Ne menjünk ilyen messzire, ott van Afrika, ahol a tűz körül ugrabugráló emberek ugyanolyan komolyan veszik, mint te a sajátodat. Ha meghallgatnád, miket mondanak, nos pont úgy érzem én is magamat, amikor meg akartok téríteni.

Mivel közöttetek élet, a legintelligensebb megoldás, ami eszembe jutott az, hogy a vallásos emberek holofantasy játékot játszanak, amibe nem illik belevetíteni. Ám sajnos amikor a helyzet eléri a katonai fokozatot, az illem kissé háttérbe szorul és bár tisztelem a hiteteket, nem tudok attól elvonatkoztatni, hiába szólok előre, hogy nem vagyok vallásos, mindig lesznek, akik igyekeznek belekeverni engem ebbe a játékba.

Ha beleszületsz és átesel a spirituális pedofílián (csecsemőkori keresztelés), úgy nősz fel, hogy ezek számodra természetessé válnak és engem nézel hülyének attól függetlenül, hogy a pap se bizonyított neked semmit. Ha mondjuk a muszlimok sok vallási előírását nézzük, azok simán elférnének egy pszichiátriai kórlapon is, ám erről beszélni eretnekség. Amit még megfigyeltem, azok az emberek, akik a valóságban élnek, inkább a nyugalmas élethelyzeteket szeretik, mert napközben dolgoznak. Akik viszont az álom felől érkeznek ide, azok lételeme az állandó basztatás és az egyéni tudat félreértésének másik jellemzője, az egocentrikusság.

A vallások célja eredetileg a fejlett ember kinevelése volt, ám mára ez annak ellentétbe csapott át. Mint ahogy a pénz is a szabadságot biztosította számunkra, ám mára a látens rabszolgatartás eszközévé vált. Amikor a bolygón egymásra talált a pénz- és a vallásmaffia, be is köszöntött egy neo-feudális világ előszele. Ugyanis aki olvassa bármely vallás szentírásait, sehol sincs ott a polgárság, az önálló gondolatok és a szabadságjogok. Mind arra buzdítanak, hogy imádj és kövess egy rejtélyes lényt, aki ugye mindenható és mindenhez az előzetes hited igénylik, aminek ellenőrzésére (és a büntetésre) ki is épült a földi infrastruktúra.

Amikor meditációim alatt messzi lényekkel erről beszélgettünk és előkerült az "istenfélő ember" fogalma, nagyon nagyot néztek. Számukra isten egy pozitív entitás, akitől eszükbe sem jutna félni. Nem úgy itt a dúsgazdag Mekka és Vatikán világában, ahol az egyiknél akár az utcán is kivégezhetnek egy félreértett gondolatodért, míg a másiknál elérheted a kiátkozott kiközösítést. Nem beszélve a zsidókról, ahol az egyik térfélen orthodox zsidók hajlonganak, míg a másikon ők uralják a bankszektort.

Logikai értelemben feltenném azt a kérdést, ha itt minden rendben van, akkor ki és miért várja a megváltót? Vajon ez a megváltó méltó módon lenne-e köszöntve, vagy őrültnek nézné mindenki? Vajon kifejlődik ez a minőség egy emberben, vagy idegenek érkeznek erre a szerepre? Ám ha idegenek akkor sem léteznek, ha itt röpködnek a fejünk felett és mindenki bolond, aki mást merészel mondani, mint a papok által rá illetett szerep, hogy lesz itt megváltás?

Egy rakás kérdés, aminek megválaszolásához gondolkozni kellene és áthágni egy rakás vallási előírást. Amikor ateistaként tudományos szemléletű istenkutatásba kezdtem, arra jutottam, hogy isten (ha létezik), csakis egy ateistában jelenhet meg itt, ha nem akar leborulni önmaga és a saját papjai előtt.

Ajánlott weboldal: http://sunofthebeach.blog.hu/