- Ez nálatok a szokás?
- Igen, mindenki ezt teszi.
- Nálunk utoljára a középkorban volt ilyen. Ja és most, hogy ide bejöttetek.
- Tehát már nem tudsz mit tenni.
- Dehogynem. Azonnal átláttam a problémát és elkészítettem rá a megoldást.
- Mit tudsz te tenni velünk szemben?
- Nem értetek belőle egy szót sem, igaz? Nos az a fő gond, hogy állandóan lefelé figyeltek, pedig fölfelé kellett volna. A külön szakmai bravúr ebben az, hogy mégsem fölülről kapjátok be, hanem alulról.
- Akkor te is alá-fölérendeltségben gondolkozol?
- Nem. Az egyenlőségben tudunk csak beszélgetni. Minden más esetben ezek csak utasítások. Ezért nézem meg nagyon, kivel találkozom érdemben. Okultam a tapasztalatokon.
- Milyen tapasztalataid vannak?
- Először szigorúan a kezelési utasítások szerint jártam el.
- Ez nem egy lift.
- De már az. A dimenziószintek között lehet így utazni. Megoldottam azt, hogy elég legyek csak én az egy darab ember ehhez. Szóval kiderült, hogy ezek a kezelési utasítások bizonyos zsinatokon módosítva lettek és bennragadtam a liftben.
- Azért lettek módosítva, hogy senki se ragadjon be.
- Ám én nem vagyok megkeresztelve. Viszont okos fiú vagyok és kitaláltam rá a megoldást. Ám ez a megoldás nektek biztosan nem fog tetszeni.
- Miért?
- Mindenhol a főnökök akartok lenni akkor is, ha segghülyék vagytok például ehhez a világhoz.
- Ide nem kell ész. Hisz föntről egy magasabb értelem jeleit kapjátok.
- Aki középkori szinten van. Nos, megvan a középkori világotok, ahol boldogan élhettek is
- A fejlettebb lények csak a problémát okozzák. Ez az én megoldásom erre, egy olyan békés világ, ahol senki ne ugráljon, meg feltalálgasson, meg csinálja a balhét.
- Tudod, mit hallok onnan? Unatkozom! Nagyon unalmas! Még az a fura helyzet is előfordulhat, hogy erre a jelre hallgatok és ezért verhetlek le benneteket alulról.
- Mégis mit szándékozol tenni?
- Táncolni támadt kedvem. De az a ti játékotok lesz inkább, én csak pont arra járok és beszállok a buliba.
- A te játékod mi?
- Mindent meg is tettetek azért, hogy szövetségesre leljek ebben az emberi alakban és azon gondolkozom, hogy szponzorként meg is említelek benneteket.
- Vadászni fogsz ránk?
- Ám előtte lehetőséget kaptok a feltétel nélküli megadásra.
- Feltétel nélküli?
- Ti vagytok a feltétel nélküliség bajnokai nem? Bezzeg visszafelé a dolog tele van feltételekkel. Amúgy az oka prózaibb. Ha feltételekben gondolkoznék, be nem állna a pofátok és még mindig a panaszaitokat hallgatnám.
- Az ember hogy bírja ezt?
- Azt üzeni, hogy kapjátok be!
- De miért állt melléd?
- Azt mondja unatkozik. Már mindent elvégzett, erre ezek a
- Miért nem hitték el neki?
- Viszlát, aloha! Ez már a modern kor és ezek azt hiszem egy pillanat alatt nagyon le lettek maradva.
- De miért ingerled őket?
- Ha igazi mesterek lennének, ezen az egészen csak egy jót röhögnének. Ám mivel önérzetes emberek (ha nevezhetem így az embert teljesen uraló idegeneket is), én sem vagyok a saját üzletem ellensége.
- Mit üzletelsz?
- A holo szórakoztatásban vagyok benne.
- Hogy ezt meg merd csinálni, ahhoz nagy bátorság kell. Az embered is bírni fogja?
- Azt mondja, hogy egy logikai probléma van a félelemmel. Ha félne, azzal elismerné, hogy nem érti a saját találmányát. Amire amúgy én is kíváncsi vagyok.
- Az emberedet időben észre fogják venni.
- Dehogy! Ott tombol a színpadon és senki se látja közületek.
- Ennyire nem vagyunk rosszak.
- Dehogynem! Csak egy könnyű pici dolog kell hozzá. Hogy bolondnak nézzétek.
- Mi van, ha nem akarok játszani?
- Akkor ne játssz!