Azon filózom, hogy belekezdjek-e valaminek az elmagyarázásába, vagy inkább bölcsen legyintsek csak egyet abban bízva, hogy így is elég menő lesz, amit mondok. Ez a Föld ezen a tudatszinten egy spéci világ, olyasmi, mintha egy 3D-s terepasztala lenne egy rakás univerzum és galaktikus szintű problémának. Ha itt megoldjuk, akkor a probléma megoldásra lel máshol, mi pedig behúzunk egy hatalmas jópontot, mondjuk gyógyítói kategóriában.
Persze ez a probléma összefügg más problémákkal, amiknek ecsetelése már tényleg kiakasztaná azok agyát is, akik ezt megértik. Én se viszem túlzásba, de kitaláltam egy technikát, hogyan tudom emberi aggyal érteni a lényegét olyan dolgoknak, amikbe lehet hogy beleőrülnék, ha meg akarnám minden részletében érteni. Az alapja ennek is a "két világ" probléma, ám van köztük egy jelenidejű határ, aminek két oldalán egy kollektív tudaton belül két teljesen eltérő világ él. Erre mondaná az égi pszichiáter, hogy ez egy tipikus skizofrén helyzet lenne, ha egy nemzeten, azaz egy kollektíván belül történne. Ha nem lenne itt ez a Föld a folyamatos idővonalával, lehet, hogy rátalálnánk más lehetőségekre is, ám itt van és ezt ki kellene használni.
Korea sztorija röviden. Egy dologban van teljes egyetértés Észak és Dél között és ezt a japánoknak sikerült összehozni. Mindketten egyformán utálják őket. Ha már belevágunk ebbe, adja magát a lehetőség, hogy ennek megoldását is belevegyük a megoldásra váró feladatok közé. Szóval a japánok egyszer csak úgy döntöttek, hogy intenzív migrációs hullámot indítanak Koreába és ha már ez az ötlet felmerült, újabb ötlettel is megspékelték, hogy rajtuk próbálják ki az új haditechnikájukat is. Persze ez így erősen leegyszerűsített történet, amibe rendesen bekavart a II. világháború, minek végén Korea kettészakadt. Északon a szovjet befolyást átvette a kínai és berendezkedésében kommunista ország lett, míg Dél az amerikaiak által preferált irányvonalon indult el. Maga a probléma jelen van a bolygón egy másik dimenzióban is, ami a két agyféltekének jellegére enged következtetni. Tehát ha sikerül rendezni a koreai problémát, az jótékony hatást fejt ki az egész bolygóra.
A probléma rendezése nem könnyű feladat, mert olyan erővonalak érdekei is jelen vannak, amikre az újságot olvasó átlagember nem is gondolna. Amikor Európában leomlott a Vasfüggöny, a kelet-európai országok szembe találták magukat több olyan problémával, amire megoldást kellett találniuk. A II. világháború után a volt szocialista országok gazdaságainak át kellett állniuk a piacgazdaságra, amihez hitelt kellett felvenniük és emiatt az életszínvonaluk a mai napig elmaradásban van attól a Nyugattól, ami részesült a Marshall-tervben, aminek célja a háború után szétrombolt Európa helyreállítása volt. Ami miatt ma Észak-Korea ilyen agresszív katonai fejlesztésekbe és retorikába kezdett, annak oka talán az lehet, hogy el szeretnék kerülni azt, amibe ezek a volt szocialista országok estek.
 |
| Részlet az Atlan c. könyvből |
Mindenképp célszerű leszögezni, hogy a távol-keleti civilizációk egészen másképp tekintenek a világra, mint a mindent azonnal akaró amerikaiak, így ennek a problémának van egy jótékony jellemzője, hogy a megoldásra van idő. Míg Európában a rendszerváltáskor mindenki azonnal a Nyugatot akarta utolérni, erre itt jóval több idő van, amit csak megerősít az a tény is, hogy a két országrész ezen rövid idő alatt jobban eltávolodott egymástól, mint az európaiak. Aki a két országrészt egyesíteni szeretné, jóval komplexebb problémakörrel kell szembenézzen, amin az elsőre látszik, mert először az emberek lelkében kell a dolgot kezdeni. Figyelem! Itt most egy olyan megoldási terv fog elhangzani, amire egyes amerikai zsidók akár infarktussal is reagálhatnak, így számukra orvos jelenléte javasolt.
Az első, amire mindenki gondol, ha ennek az állapotnak vége, Dél lesz a főnök és Észak a lesajnált szegény kistesó. Amire ők meglépték az atomfegyverek fejlesztését, aminek eredménye az lehet, hogy Dél-Korea is atomhatalommá válik és innentől már mindjárt egészen másképp néz ki a történet. Annyira másképp, hogy olyan dolgok is megtörténtek, amire az atomfegyverek nélkül vajmi kevés esély lett volna.
Persze amit most felvázolok, az csak egy terv, amit egy európai ember gondolt ki, aki látta az Ukrajnát hitellel segítő Nyugatot. Látta a magyarországi helyzetet, ahol a kiszolgáltatott lakosságot a svájci frank hitel trükkel kicsinálták a bankok (valamint a hazaáruló politikai elit) és emberek kerülnek az utcára amiatt, hogy a törlesztőrészleteik a háromszorosára emelkedtek egy olyan művelet után, ahol soha egy gramm svájci frank nem került a képbe, csakis digitális számok. Szerintem Észak-Korea valami ilyesmit szeretne elkerülni és az atomfegyverek elég jó lapok ebben a játszmában. Tehát Délnek akkor is meg fogja érni a minden bizonnyal hatalmas gazdasági terhet jelentő egyesítés, ha eközben végig az atomfegyvermentes Koreai-Félszigetről beszélnek.
A terv első fázisában az emberekhez kell közel hozni a másikat és erre legjobb ötletem az, ha az észak-koreai bajnokcsapat benevez a dél-koreai bajnokságba. Azaz napi hír lesz az, hogy az északi focicsapat délen játszik és minden déli csapat legalább egyszer (ha csak egy csapatról beszélünk) kirándul egyet északra. Nehogy azt higgye bárki, hogy Északon nincs semmi érték, egy nagy részben érintetlen, gyönyörű országrészről beszélünk, amit nekem is volt szerencsém a saját szemeimmel látni. Már akkor (Kim Ir Szen idején) feltűntek a többsávos autóutak, azaz a nagypapa már akkor gondolt a jövőre, amikor elképzelhetetlen volt az, hogy ott valaha is komoly forgalom lehet, mivel az embereknek nem nagyon van magántulajdonuk, így autóik sem. Habár lakói biztosan áhitoznak a déli életforma után, nagy összegben mernék arra fogadni, hogy senki sem gondol annak árnyoldalaira, ami olyan negatív elemek megjelenését jelenti, melyeket jelen életükben biztosan nélkülöznek.
A terv második fázisában a dél-koreai cégek kezébe kerülne az északi lakossági ellátórendszer, azaz a jelenlegi élelmiszerhiányt felváltaná az árubőség a boltokban. Ha ezekben a boltokban az északi won ugyanannyit érne, mint a déli, az nem alázná meg az északi lakosságot és lenne elég idejük arra, hogy felkészüljenek az újraegyesítés következő fázisára.
Lehet, csak kevesen tudják, hogy a két Koreát a határon elválasztja egy Nagy Fal, amit paradox módon az amerikaiak építettek és eljön az idő, amikor majd a távoli jövőben együtt fogják emlegetni a kínaival és ugyanolyan turistalátványosság lehet belőle. Az imént említett újraegyesítés következő fázisához már nincs szükség az én szakértelmemre, ami itt ért véget, ugyanis nem vagyok pénzügyi szakember. Ami viszont vagyok, azt még így a végére felajánlom. Felvállalom azt, hogy ezt az újraegyesítési tervet a japánok támogatásával hajtom végre, aminek sikere esetén mindenkiben tudatosulni fog, hogy Japán ebben komolyan részt vett, ám ennek részleteit addig semmi értelme napvilágra hozni, amíg a felek részéről nem mutatkozik érdeklődés.
