Ufópolitika

Arról még nem esett túl sok szó, hogy a Földön milyen erő- és érdekcsoportokkal állok és milyen kapcsolatban. Ez nem elhanyagolható dolog annak tükrében, hogy épp készülök kijelölni, majd átvenni egy új pozíciót, amit globális kormányzásnak neveztem el. Röviden válaszolok, egyik ilyen társasággal sem állok semmilyen kapcsolatban.


Ezt úgy lehet elérni, ha az ember mondjuk vízöntő és ezt komolyan is veszi, így senki felé nem köteleződik el a rendezői utasítás 2. pontja értelmében. Persze az 1. pont sem az, amit a behódoltató és mindenbe belepofázó és mindenkinek mindent megmondani szerető (értsd bárki, aki valamilyen hatalmat birtokol) lények és emberek kedvelnek és akkor nem beszéltünk a 3. pontról, amihez amúgy is különös tehetségem van.

A pozíció felé vezető rögös útról szóló anyagok
A Föld kormányzással kapcsolatos anyagok (jelenleg még csak ez)


Amikor az ember még nem tud semmit a világról és kapcsolatba kerül a spiritualitással, először bizonyítékra van szüksége, létezik-e ilyesmi egyáltalán. Ilyen témájú könyveket olvas, felkeres ezoterikus csoportokat és próbálgatja magát. Itt ragadnám meg a szót és ajánlanék egy olyan könyvet, amit eddig ezoterikus témában a legjobbnak tartok, nincs benne egy felesleges szó sem és ha később ismét elolvasod, mintha egy másik könyvet olvasnál. Az ezoterikus csoportokban tett látogatásaim tapasztalatain okulva saját magam készítettem egy olyan megoldást, amivel el lehet kerülni ezeket a csoportokat, ahova az ember beavatásokért megy úgy, hogy még nem tudja, hogy ezekért megy. A beavatások nem mások, mint a holografikus emberi agy celláinak kinyitogatása, amiket vagy magad zártál be, mikor kinőttél a gyerekkorból, vagy előző életeidből tetted félre magadnak későbbre. Én úgy mentem ezekbe a csoportokba, mint aki az egyéni útját járja, ám döbbenten tapasztaltam, hogy ezt a mesterek nem egészen így látják, ám mivel nem voltam vevő a bandázásra, előbb-utóbb kinn is találtam magam ezekből. Később kiderült, hogy attól, hogy én nem látom, még létezhetnek energetikai megkötések, minek következtében meg is tanultam a spirituális hadviselést, ám ehhez kell az önmagadba vetett hit és az a tudat, hogy te semmiképp sem akarsz szektásdit játszani semmilyen hatalomtól önkontrollt vesztett mesterrel. A magad próbálgatása a harmadik, amiről szót ejtettem. Jó tudni, hogy ha te elkezdesz használni egy képességet, onnantól láthatóvá válsz olyanok felé, akik célja az ilyen képességek megszerzése és az ilyen emberek behódoltatása. Akikkel szemben elég nehéz megúszni a személyes találkozást, ám nekem egy igen egyedi úton sikerült idáig úgy eljutnom, hogy egy pontig senki se vett komolyan, ám jó tudni, hogy a képességeimet és az erőmet az utolsó cseppig ellopták, amivel ezt a hatalmat szereztem, mindent magam fejlesztettem ki a nulláról.

El is érkeztünk akkor a mába. Egészen eddig senki sem vett komolyan, mivel tudták, hogy a hatalmam másoknál van és senki sem értette/hitte el, miről hadoválok, amire rá is játszottam olyan dolgokkal, amikre te azt mondanád a jelenben, hogy bolond az elég idő és a szükséges látószögváltozás hiányában.

Egyszer azonban minden időszak véget ér és elérkeztünk ennek az időszaknak a végére, amikor a félmajmok a világi- és a világias spirituális hatalmat birtoklók rádöbbennek az igazságra. Aki kellően levédi a múltját, azt már nem tudják sem akkor, sem ma, sem pedig a jövőben megölni. A teljesítményem egyedi és megismételhetetlen, mert olyan bátorság, adottságok és körülmények egyidejű jelenlétére volt ehhez szükség, aminek statisztikai valószínűsége is inkább nulla, mint az egy. Lefordítva itt egy ember, aki előlép a semmiből és tényleg olyan hatalmat birtokol, amiről beszél (ugye az 1. pont), azaz egy olyan kutya, aki nem csak ugat, harap is. A világ nagy szerencséjére rendkívüli intelligenciával áldott meg a sors és pár fejre esés, amiben inkább a világ rendbetételében láttam meg a kihívást, mint elfoglalásában. Könnyű megérteni, ha el tudod képzelni a teljhatalom utáni unalmat, nos én még minden előtt el tudtam.

Bár ufót a saját szememmel még nem láttam (ez így nem igaz, mert az utcán megszólítottak már ilyen emberek és lehet, hogy te is ilyen vagy, csak nem tudsz róla), azért nyitott szemmel és érdeklődéssel böngészgettem a youtube-ot, ahol elég bizonyítékot találtam létezésükre. Ám ez is olyan, mint a tanulás, hogy ha nem a saját szemeddel látod, akkor csak valaki elmondására tudsz hagyatkozni, amit vagy elhiszel vagy nem. Mivel ebben a világban elég nagy a dezinformáció (=átverés), nem könnyű úgy képbe kerülni, hogy valaki ne manipuláljon. A most következő képet egy olyan könyvből készítettem, amit eddig ilyen értelemben a leghitelesebbnek tartok.

Most jöjjön az, kivel mennyire vagyok jóban. Nálam az a tény, hogy valakivel jóban vagyok-e vagy sem minőségi kérdés és nem hovatartozási. Ezért is rágalmaznak annyiszor rasszizmussal olyanok, akik nem képesek az elutasítást megemészteni. Itt is jegyezném meg, hogy aztán rájöttem, ha felvállalom, mindenki megnyugszik, mert legalább érteni fognak. Nem, nem értenek, de ez maradjon a mi titkunk. Azt sem értik, miért barátkozom az ellenséggel, ám nekem nincsenek ellenségeim, én vagyok azok ellensége, akik engem neveznek ki azzá. Ha egy Ligát szervezek, amiben egymás ellen focizó csapatok vannak, az ellenfelek akkor is a Liga tagjai, ha egymás ellen küzdenek.

Az első csoportban lévők közül, akik jóban vannak a földi hatalommal egyedül az annunakikkal vagyok kifejezetten jóban, a többiekkel egyáltalán nem. A többi alapvetően egy lekezelő, szószegő, hitvány banda, de az annunakik többségével lehetett értelmesen kommunikálni úgy, hogy vállalásaikat be is tartották.

A második csoportból az atlaniakkal és a plejádiakkal vagyok igen jóban, a többiek a szememben nem sok szót érdemelnek hasonló okokból, mint az előző társaságnál.

Megjegyezném, hogy ezeket a válaszokat egy olyan mérés után adtam, amik után még most sem tudom, hogy kik azok, akikkel gondolatkommunikálok. Megszoktam, hogy vak vagyok, mivel a mélytranszban nem működnek a normál transz szabályai és eddig nem nagyon volt annyira fontos tudni, hogy ki kicsoda. Érzésre, mintha egy állandó hanggal csetelnék, aminél sosem tudom, ki ül oda a túloldalra. Kifejlődtek bennem az azonosításhoz szükséges képességek és olyan eljárásrend, amiben lehetetlen engem átverni, mert aki ilyesmivel próbálkozik, a saját csapdájába esik.

Szóval srácok, itt egy ember, akinek világos elképzelései vannak az emberiséggel, annak céljával kapcsolatban és nem tartozik egy ufó érdekkörhöz sem. Számukra szintén a semmiből és hirtelen került elő, csak nem alulról senkiként, hanem fölülről az univerzum uraként, ami logikus is, ha a 42. dimenzióból hozom vissza a tudatom. Már csak ki kell taposnom az új pozícióhoz vezető utat.





- Hogy mik vagyunk mi?
- Ufók.
- Dehogy vagyunk mi ufók!