Az új hálózati kiosztásnál mindenki életébe ez után is kerülnek mindenféle figurák, hisz se a játék, se a tanulás nem áll le. Most külön nem részletezett okból kifolyólag az igazi (csillag) család tagjaid még rejtve maradnak előtted, azaz ha teljesen egyedül is érzed magad, abban biztos lehetsz, nem vagy egyedül. Ha rájössz a gondolatchat titkára, nem is kell téged tovább itt győzködnöm.
Az egyéni tudatok szempontjait is figyelembe vevő kollektív tudat három dologra tudja alapvetően használni a kollektív csatornát. Kommunikációt, koordináció és adatátvitel. Nem is kell ennél több, ha a cél az, hogy az egyéni tudatok a kollektív hálózatnak csak előnyét lássák, mivel az egyéni tudat előnye, hogy egyéni szinten is képes gondolkodni. A személyzeti munka lenne itt már a lényeg, ha ezt egy jogosultsági kiosztással nem előztem volna meg, illetve váltottam volna ki.
Tehát ha emberként csak a külvilágot látod is, ennél több sík van, ahol eltérőek is a barátaid. Van, hogy a saját síkodon egy fönti barát negatív figuraként jelenik meg, amit nem könnyű lekezelni. Ha úgy érzed sok ez neked, vissza tudsz lépni az előző szintedre és kaptál tapasztalatot, mi vár rád a következőn. Tehát sosem vagy egyedül és a magány sokszor egy fájdalmas pajzs, amivel elkerülheted a tévutakat.
Ha egy közös akcióban veszel részt valakikkel, lehet hogy meg sem tudjátok ezt és nem is fogtok tudni egymásról. Ha meg ennél többet látsz vagy érzel, az már lehet a játékod része, hisz a számodra lényeges dolgok világítanak neked, ahogy ránézel egy könyvre és megakad valahol a szemed. Ha egy olyan kollektíva az ellenfél, aki mindent tud, amit te, arra csak egy megoldás van. Nem tudsz semmit. Ha meg igen, beszálltál egy olyan játékba, ahol még önmagadat is át kell verned párszor, hogy őt is át tudd verni így.
Ha nem tudsz semmit, akkor is lehetsz nagyon jó! Úgy neveztem el, hogy GumiMaci System, amiben az elemek sokkal jobban teljesítenek, ha nem tudnak, csak hisznek dolgokat. Nagyon sokat teszteltem ezt magamon (!) és elmondhatom, hogy jól működik. Ebben az esetben a mottó: "Bátran beszélj!".
Azt elismerem, hogy rossz egyedül lenni, de csak addig, míg meg nem találod az önmagadhoz vezető utat. Ez az ajtó vezet ugyanis a többiekhez, ha már tudod, mi az a "másik te".