Az emberi tudathálózat egyik jellemzője, hogy bizonyos értelemben egyfajta hierarchikus rendben áradnak egymásra egyik emberről a másikra a viselkedési- és jellemminták. Ezekre azonban befolyással is lehet lenni, így nem mondható el, hogy ez egyfajta kötelező minta lenne, ám okozhat belső feszültségeket és vívódásokat az, ha valaki a nem megfelelő minta alá kerül. Az imént említett befolyás érkezhet celebekről és akár film/könyvalakokról is.
A beavatkozó megszállások esetében azt figyeltem meg, hogy egy teljes társadalmat tönkre lehet úgy tenni, ha a nem megfelelő embereket emelik ezekbe a pozíciókba. Amikor például elveszti a tekintélyét a tisztesség, annak lehet oka az, hogy a gondolkodó embert elutasító beavatkozók azokat a behízelgő, törtető seggnyalókat emelik fel, akik vállalják, hogy "jó embereik" lesznek a kapott jutalmakért cserébe. Eleinte igyekeztem erre a problémára felhívni a beavatkozók figyelmét, ám
Ezt értétek úgy, hogy alapjaiban változik meg a hierarchia. Eddig statikus hierarchia volt, aminek alapja a kollektív szerveződés. Ha valaki látott már teniszversenyen sorsolást, ugyanúgy néz ki a sablonja, csak persze föntről lefelé nézve. Ez maradt is volna, ha a figyelmeztetésem ellenére nem nyomulnak be oda azok, akiknek ma a fideszt köszönhetjük. A figyelmeztetésem szó szerint úgy hangzott el, hogy mindenkit megölök, akiket az ÉlményPark admin szintjén jogosulatlanul találok. Amikor fönn rájöttek, hogy baj van, onnantól már csak az volt számukra a legfontosabb, hogy ezt túléljék. Eközben ketté vált a történet, mert lenn ez egyáltalán nem volt megfigyelhető, hogy betojtak volna. Sőt, annál gátlástalanabbá és pofátlanabbá váltak abban a biztos tudatban, hogy őket föntről védelmezik és mivel ők vannak az admin szinten, nagyon senki sem tud tenni semmit. Továbbra is áradt az a minta, hogy a tisztességes emberek lúzerek, a lopás a menő, de csak azoknál, akik nekik behódolnak. A csúcs erre az, hogy engem is végig behódolásra kényszerítettek volna, miközben kiépítettek rám egy energia- és beavatáslopó rendszert, pont olyat, amilyet a világot eddig uralók alkalmaztak a világ fölött.
Közben azok a megszállók, akik fölöttem dolgoztak és akikkel állandó harcban álltam, mindent elkövettek, hogy elkerüljék azt, hogy ezeket megöljem, ám szembe találták magukat azzal a logikai problémával, hogy talán nem szívesen csinálok segget a saját számból, hogy aztán bátorítsak ezek után mindenkit, hogy leszarják, amiket mondok. Most 3D-ben nehéz lenne ezt érzékeltetni, mert az időrések összevissza vannak, amik minél messzebbre nyúlnak a múltba, annál kevésbé voltam képben a mindenkori jelenben. Végül eljutottunk oda, hogy - bár fogalmuk sem volt, mit jelent az, hogy üzleti gondolkodás - mégis sikerült találni egy módot az életben maradásukra, ha ez érdekemmé válik. Ekkor lépett színre a holo szórakoztatás, amit azért kellett a fejünk fölé is kiterjeszteni, mert ezek még azt sem tartják be, amire a pecsétjüket ráteszik, nem hogy a szavukat.
A statikus hatalmi szerveződést felváltja a dinamikus, azaz többé nem létezik olyan, hogy ÉlményPark admin szint, azaz létezik, ám ezt már az egyéni tudatok határozzák meg. Amennyi minőségi embere van egy kollektív tudatú lénynek, annyit ér. Nagyjából ez az új rendszer lényege. Ettől fog a világ helyreállni. Természetesen azok, akik így szerezték hatalmukat, mindent meg fognak tenni azért, hogy ezt megtartsák és pont ez képezi a holo szórakoztatás alapját, mert ezeket a történeteket rögzítem és onnan lesz nekem ebből üzleti hasznom, hogy rájöttem, aranyárban van a szórakoztatás a hosszú- és örök életű lényeknél. Így is válik érdekemmé az életben maradásuk.
Lassan véget ér az az általuk rám sugárzott aurainformáció, ami mindenkinél első gondolatként megjelenik, hogy egy bolond vagyok. Ezeket arra használtam, hogy kiszűrjem azokat az embereket, akik ennek ellenére komolyan vették, amiket olvasnak a mindenkori jelenben. Mert ez egyáltalán nem könnyű egy neo-feudalizmusba forduló világban, ahol sok kellemetlenség is érheti emiatt az embert. Ám ez annak idején engem sem tántorított el, mert eddig sem az érdekelt, hol mennyi a pénz, meg a rang, hanem az, hol érzem magam a legjobban. Emiatt ki is estem ezek kegyeiből, de talán rám is ugyanúgy felfigyelt valaki más, ahogy nálam történik.