Nem véletlenül mondom sokszor, hogy annyi elég lenne, ha elképzelnéd azt, mintha a világ egy holografikus videojáték lenne, mert így olyan dolgok is azonnal érthetővé válnak, amik amúgy hihetetlennek tűnnének.
Ilyen az, hogy sosem feltételeznéd, hogy egymást nem ismerő emberek összehangolt akciót is végrehajthatnak. Ugyanis aki fölötted van, annak ez előnyt is jelenthet, hogy ezek az emberek, akiket irányít, egymást nem ismerik. Az ilyesmin nem kell amúgy sem kiakadnak, sem fennakadni, mert ugyanez történik itt is. Aki rendszeresen olvas, az jól tudja, hogy ha azt hallja, hogy még ha úgy érzed is, de nem vagy egyedül, azt így is lehet érteni.
Sajnos egyfajta robotnak kell lenned az eredményes ellenálláshoz, mert főleg szívmegszállások esetén a céljuk az érzelmi reakció kikényszerítése, hogy aztán kívánj valami olyat, amit úgy értelmezhetnek, ahogy épp nekik kedvező. Mondjuk szeretnél valamit, amihez csak az egyik emberén át juthatsz, amit meg is ígérnek, de aztán nem teljesül és ez lehet úgy is, hogy azt érzed, hogy szarnak rád. Ilyenkor egy ember mérges lesz, ami jó egy szívmegszállónak. Az ilyen terepen tényleg csak akkor tudsz simán haladni, ha semmilyen érzelmi reakciót nem generálsz, azaz ezzel a technikával pont ők azok, akik egyrészről kiképeznek, másrészről távolítanak is az általuk ideálisnak tartott viszonyoktól, hogy legyél minél emberibb.
Ez nem mindenkinek való és nem is mindenki tűzné ki célul, hogy egy érzéketlen ember váljon belőle, ám részsikereket el lehet így érni, ha sikerül azonosítanod ezeknek az embereknek a lépéseit és összeraknod a képet, hogy ilyenkor mire is megy ki a játék. A legjobb taktika ilyenkor az, ha váratlanságokat generálsz, amiket nem tudnak kiszámítani, mert az improvizáció nem erős oldaluk és ilyenkor jobban láthatóvá is válnak. Most nálam az van, hogy igyekeznek elszedni a tudásom, ami jó jel arra nézve, hogy érzik ők is a vesztüket, hogy ilyesmivel kísérleteznek. A tudásomat ők soha nem fogják elszedni, hiába hangolódnak rám olyan emberrel, aki hol a rajongót játssza, hol a kihívót, hol a barátot, hol azt, ami ideális arra, hogy ne gyanakodjak, mert az érzékelésem jóval felette van az átlagnak és azt is látom, mikor és hogyan akarnak új pozíciókat szerezni fölöttem. Az ilyen ember látható jele az, hogy a tőled elszedett tudással előtted akar villogni, ami amúgy az egyik gyengeségük, mert azt hiszik, hogy ezzel megingathatnak vagy menővé válnak a szemedben, azaz javítják a személyes pozícióikat abban a képzeletbeli hierarchiában, ami a mikrokörnyezetedben is fennáll.
Nem egyszerű dolog egy egyedül és nagy magányban lévő embernek az, hogy olyanokat is eltávolítson maga mellől, akivel amúgy jól érezné magát, de a cél fontossága ilyenkor sokat segíthet. Az ember ilyenkor hajlamos arra, hogy fontosabbnak tekintse azt, hogy legyen mellette valaki, mint az, hogy figyeljen az olyan részletekre, aki gyanúsak. A szívmegszállás belülről generálja a vágyakat és érdekeket, amiknél ritkán tűnik fel azonnal a megszálló valódi célja. Arra kell ilyenkor figyelni, hogy kiszolgáltatott helyzetbe akarnak-e hozni valami olyannal, aminek lényege az, hogy akkor is a közeledben lehessenek, ha ténylegesen nincsenek ott, mert mondjuk sokat foglalkozol vele gondolatban.
Az ilyen megszállás fő célja az, hogy belekényszerítsenek egy olyan élethelyzetbe, amiben könnyedén szedhetik el az energiáidat. Amit lehetne tisztességesen is csinálni, ám akkor nincs akkora profit, amit ők energia minőségben és mennyiségben mérnek. Amikor erre bolygószinten kerestem a megoldást, azt azonnal láttam, hogy itt csak kevesen fogják ezeket komolyan venni, mert ha megszoktad a kényelmet, nem fogsz ezekről lemondani, csak nagy erőfeszítések árán és sokkal könnyebb ezekben a dolgokban nem hinni, mint kitenni magad a kényelmetlenségeknek. Ezért én is ugyanezt fogom csinálni, csak a különbség az energiák tisztességes felhasználása és újraelosztása lesz. A jelenben mindig azt fogják mondani rád, hogy hülye vagy, ezért tekintenek csak később rád hősként vagy rendkívüli emberként, ám ehhez az is kell, hogy tiéd legyen a siker. Ha ez könnyű lenne, tele lenne a történelem sok ilyen emberrel, ám csak kevés emberrel van tele, mert csak kevesen képesek végig is menni azon az úton, amit kijelöltek maguknak.