Attól függ, kit kérdezel. Bár 20 éve lényegében alig kommunikálok emberekkel a kötelező elemeken túl, amikor vásárlok és kedélyesen elbeszélgetek a szomszédokkal, udvarias vagyok az emberekkel, tisztelettudó az idősebbekkel, ám van egy gyenge pontom, mégpedig az, hogy nem bírom elviselni a primitív ember társaságát. De röviden válaszolva erre a kérdésre, a primitívebb emberek azt fogják mondani rám, hogy egy köcsög vagyok, az értelmesebbek meg ennek az ellenkezőjét.
Lehet, hogy az asfixiám következménye, ami ugye társadalmi beilleszkedési zavarokat okoz az, hogy nehezen tudom kezelni a hisztit és a konfliktusokat. Régebben azt tettem ilyenkor, hogy azonnal elhagytam a helyszínt ilyen esetekben, most meg azt, hogy azonnal rálövök a megszállóra az elmémmel. Van egy lényeglátó képességem, amiben azonnal látom valaminek az értelmét vagy épp az értelmetlenségét és ez most nagyon nem jó hír például Orbán Viktornak. Hallottam a fejem fölött olyan hangokat, hogy kell mellém egy testőr, amire azt mondom, hogy úgy, ahogy értitek, úgy nem kell. Úgy viszont lehetséges, hogyha valaki jó a konfliktus elkerülésében, akkor távol tartja tőlem a faszkalapokat, valamint engem tart távol bizonyos élethelyzetektől.
A meditációk is megváltoztattak. Régebben izgága, állandóan pörgő ember voltam, ma meg ennek az ellenkezője. Tök nyugodt és türelmes. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy ha valami gond van, a változás a tök nyugodt, kedves mosolygós emberből hirtelen történik a harci üzemmódba, bár előtte van kettő vagy három előrengés, amit senki sem érez veszélynek. A dolog azért különösen problémás, mert egyáltalán nem látszik rajtam, mekkora az ütőerőm. A húszas éveimben az aszteroidát is lecsaptam azon a játéktermi gépen, ami a legutolsó pálya, a harmincasban pedig egy ütéssel széttörtem egy tömör ajtót, bár szakmailag többre értékeltem egy lyukat a másikban. Azt hiszem ezt nevezik chi-nek vagy ki-nek, amit volt szerencsém így megtapasztalni. Amúgy soha életemben nem verekedtem élesben, aminek az lehet a hátránya, hogy fogalmam sincs mekkorát kell ilyenkor ütni. Amúgy egyáltalán nem tartom magam agresszívnek és ezt mindenki megerősítheti, aki ismer. A harci helyzeteket az elmémmel kerülöm el, azaz azt tudom, amit egy 5 danos mester, csak kihagytam azt, ami neki előtte van. Van harcművészeti tapasztalatom is, bár nem tudom mennyire lényeges, ha alig emlékszem ezekből valamire. Úgy történt, ahogy Bruce Willis csinálta a Ponyvaregényben, hogy először meglátta a baseball ütőt (shotokan), utána szájtátva a körfűrészt (ju-jitsu), ám a szamurájkard (wado-ryu) mindent vitt. Mivel ma jó eséllyel csak egy combrúgás lenne a mawashi geri jodan, csak egy ütést tudok (ami viszont elég jó) és a ju-jitsuból is csak egy darab technikára emlékszem. Szóval nem vagyok valami nagy ász, de nem ijedek meg már semmitől és senkitől. Az izgalmas részek végére is értünk, ami amúgy a legjobban érdekli az embereket és a legnagyobb fikció is egyben, ha még emlékeztek arra, hogy sosem verekedtem élesben.
Azért kellett ez a sok duma, mert amúgy egy tök unalmas ember vagyok, hisz egész nap meditálok és egy ilyen ember mi más lenne egy átlagember szemében.