Az átláthatóság és a kommunikáció javítását célzó folyamatos munkánk részeként frissítjük Általános Szerződési Feltételeinket (a továbbiakban: „Feltételek”) az Európai Gazdasági Térségben, a Föld Bolygón és a Galaxisban, és szeretnénk tájékoztatni ezekről a módosításokról.
- Figyeljetek, kiröhög benneteket.
- Miért?
- Nem érti a fejlettségeteket.
- Mit ért helyette?
- Azt hiszi, hogy bugyuták vagytok, akiknél szabadon lophat és nem lesz következménye.
- Miért hiszi ezt?
- Mert ő a korbács szintjén van. Ti pedig nem. Amikor már a századik kísérletet teszitek, hogy elmagyarázzátok neki, ő ebben csak annyit lát, hogy amíg dumáltok, addig is nyugodtan lophat. Neki nincs úgy esze, ahogy nektek és ti azt feltételezitek, hogy ugyanúgy gondolkodik, ahogy ti és ugyanazt is akarja, amit ti. Így soha nem lesz ebből eredmény.
- Hogy gondolkodik?
- Mint egy értelmesebb állat. Ez a jellemzés áll hozzá a legközelebb.
- Mit akar?
- Nem dolgozni, gazdagnak lenni és az uralma alá hajtani mindent és mindenkit.
- Mit tehetünk?
- Őszintén szólva én sem látom bennetek azt a potenicált, hogy képesek lennétek bármit elérni így.
- Meg fogod korbácsolni? Ez ellen biztosan fellépünk, mert nálunk az ilyesmi nem lehetséges.
- Először arra gondoltam, hogy csak elhitetem vele, hogy megkorbácsolom, mire hozzátok fog szaladni védelemért és amíg veszélyben érzi magát, nyitott lesz a tanulásra.
- Igen, ez még elfogadható.
- De aztán ahogy látja, hogy elmúlt a veszély, ismét minden a régi lesz.
- Nincsenek értelmes részei?
- De vannak. Ám azokat elnyomja a primitív énje. Mert nincs rációja, hanem egy kollektív tudat által gondolkodik. Vagyis a kollektív központ gondolkodik helyette, ám ez olyan, mint a StarTrekből a borg, azaz az egyéni szinteken nem annyira hatékony.
- Mi lenne, ha a fejlettebb részeit elkülönítenénk és vele kezdenénk meg a munkát?
- Van egy teljesen kidolgozott tervem és módszerem erre. Azonnal elrohan fölfelé és ugyanazt mondják, amit ti. Hogy ilyesmi náluk nem lehetséges.
- Akkor mi a megoldás?
- Két megoldás lehet ez után. Az egyik az, hogy kidobjuk innen. Ebben az esetben le kell zárnunk a határokat, mert érkezni fog a bosszú fentről. A másik az, hogy elviszlek benneteket egy másik tudati zónába, ahol ugyanezt a világot vetíthetitek. Ekkor nagy tiltakozás lesz, mert nem tud tovább élősködni és nem lesz mit lopnia. Úgy fogja értelmezni, hogy ellopom a játékát.
- Nincs más mód?
- De, a korbács. Ám nem látom be, mi értelme lenne. Mint ahogy azt sem, mi vonz benneteket a primitív létformákban. Illetve erre van egy sejtésem, de ezt nem most kívánom veletek megvitatni.
- Azért pár szóban elmondanád?
- Létrehoztatok magatoknak egy világot, amiben unjátok magatokat és rossz választ adtatok erre a problémára. Ugyanis így - bár ez ma még nem látszik és nem tűnik úgy, hogy lenne realitása - tönkre fogjátok tenni ezt a világot, amit nem engedhetek.
- Mi fejlettebbek vagyunk nálad is.
- Dehogy vagytok azok! Ti csak elvonultatok egy zárt világba, ami nem zárt többé és amiatt gondolhatjátok azt, hogy játszhatjátok a fejlettet a többieknél, mert eddig elkerültek benneteket az ilyen lények, mint ez. A többieket meg nem. Ezek a lények mindent tönkretesznek és hogy minket nem voltak képesek tönkretenni, az pedig a mi fejlettségünk bizonyítéka. Mintha olyan úszóversenyen lennénk, ahol a ti medencétekben szép tiszta víz van, a miénkben meg telehugyozott, ahol ráadásul árral szemben is kell úsznunk. Így nézve úgy tűnik, hogy ti szép tempóban úsztok, mi pedig lemaradva, de nem vagyunk annyival lemaradva. Ha megcserélnénk a medencét, meg se tudnátok moccanni. Szóval onnan pofázni könnyű a fejlettségről, ám ha valaki nem avatkozik be, lehúzhatjátok a rolót.
- Miért?
- Mert előbb utóbb arra a következtetésre fog jutni, hogy kell neki a világotok, ám nélkületek. Ilyen ég mellett ez úgy fog kinézni, hogy elkezdi az erőszakos hatalomszerzést és bármit tesztek, rohanni fog sírni fölfelé. Bármit tesztek, ti erőszakosak vagytok, ő bármit tesz, az természetes.
- Ti hogy oldottátok ezt meg?
- Az a gond, hogy a dumátok már ide is eljutott és itt is megszerezte a hatalmat, de vannak olyan zónák, ahol békében élünk egymás mellett. Ezt úgy értük el, hogy megfegyelmezzük őket időnként. Itt pedig elkövetett több hibát is. De mondhatnám úgy is, hogy hosszú történelmünk során már sokan próbálkoztak, ám még mindig itt vagyunk.
- Hogy érted, hogy a dumánk már oda is eljutott?
- A dumátokkal semmi gond nincs békeidőben. Ám nem veszitek észre, hogy láthatatlan háborút vívnak ellenünk, amihez ez a lény is csatlakozott, de a másik oldalon.
- Nem hiszem, hogy ezt tette, hisz ellátjuk mindennel.
- Kivéve egy dologgal és ez a hatalom. Amit a másik oldal meg is ígért neki.
- Nem fogják betartani.
- Ám ez csak a hullátok fölött fog számára kiderülni. Mondom, hogy nincs esze.
- Mi nem hisszük ezt és vagyunk olyan erősek, hogy ezt ne engedjük.
- Már bocs, de úgy látom, a haverjai is várszemet kaptak és ott lebzselnek nálatok, közben állandóan panaszkodnak rátok, közben erőszakolnak titeket és nem úgy tűnik, hogy tenni akartok bármit is.
- Mi békés és fejlett népek vagyunk és nem fogjuk visszaküldeni ezeket a szerencsétleneket oda, ahol baj érheti őket, mert védelmet ígértünk nekik.
- Ők is kollektíva. Tudod ez mit jelent? Lehet, hogy a bajt is maguknak okozták, hogy odamehessenek és átvegyék fölöttetek a hatalmat. Ha komoly esélye lenne annak, ha szétlövitek a saját városaitokat és tiétek lehet Ausztrália, nem tennétek rá egy próbát?
- Ez nem reális opció, így nem is válaszolok rá.
- Neked nem, de nekik az. Ők nem szeretnek dolgozni, ám rájöttek, hogy ebben a világban anélkül nem jutnak olyan életszínvonalhoz, amilyet jogosnak éreznek attól függetlenül, hogy jogosak-e vagy sem. Titeket pedig, akik dolgoztok, emiatt szolgának tekintenek. Ráadásul elhitték a pornót is és emiatt még többen kapnak motivációt az indulásra. Nem beszélve arról, hogy mivel ők kollektív tudat, már rendelkeznek egy csomó olyan információval, amire ti csak most kezdtek rájönni. Hogy a klímaváltozás miatt nagy néptömegek indulnak meg és ők, akik még őzikeszemekkel érkeztek, de ma már közel sem őzikék csak az előörs.
- Megbirkózunk vele.
- Nem fogtok.
- Miért vagy ebben olyan biztos?
- Mert kutattam az okát ennek is. Arra jöttem rá, hogy az élet nálatok olyan unalmas, hogy már ti se bírjátok és olyan szándékokat generáltatok, aminek hullámát ezek használják ki. Fölfelé is ezzel indokolják, hogy ti hívtátok oda őket.
- Lefordítanád ezt érhetőbb formára?
- A nőitek hímnőket csináltak a férfiaitokból, majd amikor ez sikerült, elkezdtek vágyni az izmos fekafaszra. Így már érthető? Ez azonban már nem a ti belügyetek, hanem összeurópai probléma és így már az én kompetenciám.
- Azt akarod mondani, hogy nincs közünk ahhoz, ami a saját országainkban történik?
- Történni fog.
- Miért? Mit akarsz csinálni?
- Ugye észre se vetted, hogy közben elmozdult a tudatpozíciód?
- Mi történik itt tulajdonképpen?
- Ha elmondanám, nem hinnéd el.
- Azért próbáld meg.
- A Probléma a következő. Mintha a wi-fit nyitva felejtettétek volna egy olyan helyen, ahol soha nem gondoltátok volna, hogy van net. Ami rácsatlakozott egy addig teljesen ismeretlen hálózatra, amit egy Bolygó vetít. A bolygón azonban él egy Kollektív Tudat, akinek a Jelenlétét úgy tudja azonosítani a gép-vetítés, hogy 'a lélek'. Ez az Entitás elkezdett beszivárogni a Hajó holo-szerverére, amit mi sok bevándorló képében érzékelünk. Azaz a Hajóra bejutott egy olyan tudattöredék, aminek van egy többi része is, ami olyan hatalmas, hogy eláraszthatja a Hajót. Míg a Másik Oldalon bejutott nagyon tiszta és fejlett világokba egy csomó vetített hologram, akik 'a lélek híján' elkezdtek gátlástlaanul viselkedni ott, ahova sikerült bejutniuk... meg az Állatvilágba is. Közben vannak olyan valóságok (ilyen a Miénk is), akik egyszerre vetítenek sok forrásból és ahol rátaláltak ennek a "vírusnak" az ellenszerére. Mintha egy StarTrek holoszobába rekedtél volna, mert a hologramok átvették az irányítást, de a játékotok jellegzetességei miatt ti nem emlékeztek semmire.
- Ez azért egy elég őrült sci-fi. Ezzel a dumával akarsz itt beavatkozni?
- Tudod hogy hívják az űrhajót? Valhalla.
- Ekkora baromságot is már rég hallottam. Eddig komolyan vettelek, de ezek után...
- Te kérted, hogy magyarázzam el. Megtettem. Közben el is húztam a tudatpozíciótokat, hogy a beavatkozást megindíthassam.
- Honnan és hova?
- Létrehoztam egy szimulációs környezetet egy másik hajón, hogy megóvjam a legénységet és karanténba helyeztem a lényt. Ebből ti nem sokat láttok a játékban, mert a külvilág állandó.
- Ha ez így van, miért érezzük azt, hogy inkább ellenkeznénk?
- Mert a játékban sokkal jobban érzitek magatokat, mint a valóságotokban.
- Honnan tudod?
- Jártam a Valhallán. Mindent megbeszéltem velük.
- Hogyan jártál ott?
- Én úgy nevezem, hogy Álom. De nagyon élethű.
- Kivel beszélted meg, ha a legénység minden tagja itt van?
- A gyerekekkel. Sikerült megelőznöm őket, mielőtt ők is bejöttek volna a játékba, hogy kihozzanak titeket.
- Tételezzük fel, hogy feltételesen elfogadom ezt a hajmeresz...
- Már ezzel is lényegesen előrébb tartunk, mint gondolnád.
- Tehát ha jól értem, te áthoztál minket egy másik hajóra, miközben a lényt vissza akarod vinni a bolygóra?
- Majdnem. A probléma ennél súlyosabb, mert nem csak ti jártatok így. Ez a lény képes a holografikus vetítésre és rájött, hogy így vadászhat az olyanokra, mint ti. A hajókban lévő játékprogramokat képes önmagába tükrözni, ám csak evolúcióval tudja megvalósítani. Azaz lenn létrejött egy másik, ugyanilyen világ, csak az emberek mások, mert a lény nem olyan fejlett, mint ti. Ráadásul az angyalaik sem értik a gépet és azt hitték, a vetített hologramokra, hogy megmentendő emberek és beléjük szálltak. Nem semmisíthetem így meg a replikákat, ezért egy teljesen önálló szférába soroltam az ilyen világokat, a lénnyel meg elfejettetek mindent és helyreállítom az univerzum szerkezetét. Csak megjegyzem, hogy ezzel, hogy ezt is érted egy újabb tudatszintre jutottunk, ahol már megkezdhetem az érdemi munkát.
- Tehát nem fogod elpusztítani a replikát?
- Izolálom a lény fölötti tartományban, mintha az isteni szint lenne a lény számára, de maga a lény ebből nem sokat fog tudni. Visszaállítom számára az eredeti környezetét és az összes beragadt űrhajót kiszabadítom.
- Mi van akkor, ha mi ezt nem akarjuk? Nem akarjuk itt hagyni ezt a világot? Hisz így ezek az emberek is mi vagyunk és nem hagyhatjuk magukra őket.
- Gondoltam erre is. A holojáték úgy indul, hogy ÉlményPark. Bárhova mentek, be tudtok csatlakozni a játékba.
- Módosítottad a hajónkat?
- Csak a játékszervert.
- Nem tudom elhiggyek-e ebből bármit is.
- Ha felléptek ellenem, amikor a rendezési folyamat elindult, ellenségnek foglak titeket tekinteni.
- Ez mit jelent?
- A végeredmény tekintetében semmit, csak a hogyan lesz egy kicsit más, mint ahogy azt elterveztem.
- Szia, beszélhetnénk bizalmasan? Most nem hallanak a többiek.
- Szia, persze.
- Milyen a Valhalla?
- Nem sokra emlékszem belőle. Megmutatták a szállásomat, ami leginkább a régi laktanyakörletemre hasonlított. Nagyon fura volt, hogy nincsenek falak. De a gyerekek értették a problémát, csak meg voltak lepődve, mert ott csak nekik vannak külön kabinok.
- Gyerekszobába mentél át?
- Igen, de arra már nem emlékszem.