2019. augusztus 28., szerda
2019 nyár vége
Nagyon hosszú utat jártam be tavaly tavasz vége óta. Létrejött az ÉlményPark Pro és megújult maga az ÉlményPark főoldala is és az anyagaim elkezdtek kétnyelvűvé válni. Közben keletkezett pár új blog is, és néhány be is záródott. Tényleg nincs könnyű dolga annak, aki rendszeresen követ, ám ilyen a tudati utazás természete. Annyi elmondható, hogy azok, akik ellenem vannak, minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek elfojtani, leblokkolni, mert az már számukra is kiderült, hogy megölni nem tudnak. Arra is figyeltem, okulva azokból az információkból, amiket olvastam bizonyos könyvekben, hogy elkapni se tudjanak. Közben lassan végére érek annak a föntiek által lehetetlennek tartott műveletnek, ami során sikerült felkutatnom a problémák forrását és elindítanom a gyógyulás és felemelkedés útján azokat az embereket, akik névtelen szolgaságba lettek taszítva és akiknek a legtöbbet köszönhetitek.
Azt is el kell mondanom, hogy arra is fel kellett készülnöm, hogy emberként képes legyek elviselni azokat, amik várnak rám a korrekciós műveletek itteni elindulása után. Ez egy rendkívül gátlástalan ellenfél, aki a töredékéért tombolva pityereg annak, amiket másokkal szemben elkövet. Hogy elkerüljem a kedvenc fegyverét, kitanultam és megismertem a harcmodorát. Bárki a helyemben már rég saját magára gondolna és a sérelmeit sorolva söpörne be mindent arra hivatkozva, hogy ez neki jár. Én viszont eddig is azért jutottam el, mert önmagamat mindig alárendeltem a célnak. Ma már olyan dolgok vannak jelen a kommunikációmban, amik eddig nem voltak. Mondok példákat, ti ezeket angyalkommunikációnak hívnátok, én nem sietem el az ilyen következtetéseket. Furcsállják, hogy miért hagyom azt, hogy emberek az utcán elém álljanak, vagy a boltban átverjen a pénztáros. Ennek több oka van, egy földi ember ezt jobban értené, pláne az, aki tudja, mi az az egyenlőség és demokrácia. Először is, nincs rám írva, hogy ki vagyok. Ha rám lenne írva, biztosan rendőri felvezetéssel ülnék egy limuzinban, ahol senki nem állna elém és sosem látnék bolti pénztárost közelről. Nem egy olyan óbudai panellakásban élnék, ahol a meditációs ciklusaim közötti időben takarítok csak, így nem is kell túl nagy energiákat fektetnem azoknak a nőknek a távol tartására, akiket előszeretettel használnak az ilyen pasikkal szemben, mint én, mert mind megretten. Ilyen célból eresztettem amúgy pocakot is, amivel úgy vagyok, mint egy hollywoodi színész, aki egy szerep kedvéért teszi ugyanezt. Az a tény, hogy közben kiestek a fogaim annak tükrében nem akkora baj, hogy ha választanod kellene, te is inkább ezt választanád, mint elveszítsd valamelyik testrészedet a harcokban.
Fogalmam sincs, a régi életemből olvas-e valaki, mert számukra 20 éve eltűntem (megkattant és otthon meditál), a családomból pedig biztosan senki, így a szemükben nem képviselek súlyt, hisz nincs önálló keresetem és játszom azt, amit mindenkivel szoktam, azt a szerepet, amiben látni akarnak engem. Majd magamat figyelem. Mint említettem volt, ez egy rendkívül gátlástalan megszállás, amiben az én repertoárom közel sem látványos, ám rendkívül hatékony. Így senki nem is hisz el semmit, mert ebben a világban csak a látható dolgoknak van jelentőségük. Viszont a láthatatlan dolgokban van a lényeg. Megkezdődött az olyan futó folyamataim lezárása, amik azt a változást hozzák el, amik a látható világot jelentik. Amikor valakivel kommunikáltam és meglehetős szkepticizmussal fogadta azt a hírt, hogy megkezdem a hatalomátvételt, jelezte, hogy nagyon nehéz dolgom lesz (udvarias volt még így is), mire rákérdeztem, hogy ha a világ feletti hatalomról beszélek, ő mit ért ez alatt? A Földet? Mert én első körben a galaxist, aztán az univerzumot, majd a multiverzumot. Azok a nagy emberek, akik a szemetekben elképesztő hatalom és erőforrások felett rendelkeznek, még az utcai banda szintjét sem érik el ilyen értelemben. A nagy hatalmú fideszt én O. Viktor és bűntársainak nevezem és ez csak a kezdet!
Már 2012-ben megmondtam, hogy itt a munka 95%-a háttérmeló és csak az 5%-a a show. Amihez azért van szükség rám, mert senki másra nem lehet ezt rábízni. Higgyétek el, megpróbáltam, de a szimulációkban mind csődöt mondott. A magam részéről sokkal szívesebben lettem volna teniszedző, ami azon a tudatszinten a legalkalmasabb lett volna arra, hogy elvezéreljem az univerzumot, de ezeknek a magukat mestereknek nevező majmoknak ez érthetetlen volt, mert ezek mindegyike nagy gazdagságba és látványos hatalomba vágyik és mind azt hiszi, ha ő ilyen, akkor mindenki ilyen. Azok az emberek, akik a múltamban megloptak és most emiatt remegnek sehol sincsenek azokhoz a lényekhez képest, akikkel később találkoztam, amikor végigjártam annak az útnak egy finomított változatát, amit azok, akiknek a kimentésén dolgoztam. Az, hogy én ezeken az embereken személyesen vegyek elégtételt, már rég nem az én szintem és arra már 15 éve rájöttem, hogy ilyesmire nincs is szükség, mert elintézik ők saját magukat, vagy ha ezt a segítőikkel megússzák, a mindenkire vonatkozó igazság protokoll elől nincs menekvés. Mivel ez mindenkire vonatkozik (rám is!), megvan a túlhatalmamra az a garancia, amit eddig mindenki elfelejtett önmagáéra érteni, aki az ilyen hatalomhoz jutott. Itt van példának ez az Orbán Viktornak magát nevező majom, akinek abban igaza van, hogy az egyén nem lehet fontosabb a közösségnél, csak épp önmagát felejtette el ebbe beleérteni. Mivel a segítőik most már inkább a saját seggük megmentésével vannak elfoglalva, az embereik segge lassan az én dolgom lesz. De ne aggódjanak, nálam senki sem képviseli jobban az érdekeiket, pont ahogy ők gondolkodnak az ellenzékről és a szakszervezetekről, ugyanezt kapják itt is.
Mivel a hadihajóim is megérkeztek, most már a kinti világban az eddigieknél sokkal nagyobb súlya lett szavaimnak. A világ biztosan megváltozik olyan értelemben, hogy marad minden így, csak eltűnik először az emberi, majd a többi szemét is. Csak a fejlett emberek maradnak erőszinten, ugyanis azok a technológiák, amik nemsokára kijönnek, majmok kezébe nem valók. Ja, a nőknek azt üzenem, hogy a legkisebb figyelmem is nagyobb most annál, hogy hogy nézek ki, milyen autóm van és bár a lehetőséget megadtam rá, hogy ezek változzanak, senki sem küldött egy centet sem a számlámra, amivel ezek változni tudtak volna. Mondanám, hogy sajnálom, de nem sajnálom.