A beavatkozásom filozófiája

Mondom a logikáját. A szellemiség mellé az, hogy a dolgok lehetőleg haladjanak a maguk természetességében. Akik ezt nem értik, az lehet a dolog mögött, hogy nincs igazi hatalmuk és ezt tűzték ki célul. Hogy mindent ők mondjanak meg. Ám nem gondolnak valamire, amire csak kevesen és én ezen kevesek közé tartozom, hisz "munkaköri kötelességem" az, hogy gondoljak mindenre előre. A teljhatalom legnagyobb problémája az unalom. Ha mindent te mondasz meg, csakis idő kérdése, mikor kerülsz ebbe a reménytelen helyzetbe. Amiből csak egy olyasvalaki ránthat ki, mint én. Sajnos aki megszokja ezt a fajta hatalmat és nincs rá személyiségében felkészülve, nagyon könnyen eshet pánikba, de inkább pánikba essetek, mint a végzetes őrületbe. Amúgy a pánikot is sikerült hasznosítanom, ez képezi a holoszórakoztatás egyik motorját, amivel önmaguktól gerjednek a történetek. Nekem csak arra kell figyelnem, hogy senkinek ne essen baja.

Első lépésben átszervezem a hierarchiákat, azaz nem lépek be egyikbe sem, hanem a megfelelő paraméterek alapján osztom ki újra a hatalmat. Alkalmasság, képesség, kompetencia és a szabad akarat. Ezek a paraméterei. Mivel mindenki igyekezett bebetonozni a hatalmát, amit így-úgy szerzett, előfordulhat, hogy az új hatalomkiosztás után nem, vagy túl lassan történik meg az átmenet, illetve az is előfordulhat, hogy ez csak az összeomlással lenne megvalósítható. Ha igazi feladatvégzés lett volna a cél, az erre felkészült embereknek rotációs alapon kellett volna a hatalmat egymásnak átadniuk, mint ahogy a váltófutásnál van. De ez egy lassan rendszerhibává terebélyesedő problémáig fajult, hogy a kollektív tudat hierarchiája nem volt képes erre, mert az összes kis "isten" csakis önmagát tekintette a nagy egynek, így az egész beragadt és minél inkább haladunk az időben, az adott emberek egyre inkompetensebbé válnak, aminek a vége a kollektív halál. Ezért választottam le a bolygót róluk, viszont így sokan benn is ragadtak. Ám inkább ragadjanak benn, minthogy bekövetkezzen a legrosszabb. Most szemben állok egy csomó rémült és a hatalmat bármi áron megtartani akaró "nagy emberrel" úgy, hogy közben megpróbálnak megölni és teljesen tönkretenni. A dolgot jól érzékelteti, hogy most már az lenne a céljuk, hogy "barátokat" küldjenek rám főleg nők képében, ám rájuk már a saját szabályaim érvényesek és mivel nincsenek fogaim, szegény is vagyok és pocakot is eresztettem, egyik se jut át a szabad akarat próbáján. Szerintem én vagyok a világon az egyetlen ember, aki örül annak, ha állandóan ezt hallja, hogy "undorodom tőled", mert eddig is és ez után is a célt tekintem fontosnak önmagam helyett.

Tehát első lépésben megkapja minden tudati hálózat annak lehetőségét, hogy maga rendezze és oldja meg a problémát. Én csak arra figyelek, hogy rendben mennek-e a dolgok vagy sem. Ha ez nem megy, akkor jövök én! Ha én jövök, attól függetlenül teljesül a legnagyobb félelmük, hogy a célom egészen más, mint amit hisznek. De az leszögezhető, hogy súlyos hiba volt ilyen embereknek ilyen hatalmat adni, ám ha a kollektíva csak megtapasztalással képes tanulni, akkor ez épp az a helyzet.

Mivel a legmagasabb szinten a kollektív tudat önmagáért dolgozik és erre én vagyok a legnagyobb garancia, senkinek sem fog sikerülni engem eltávolítania. Ám minél inkább haladunk előre az időben, annál értéktelenebbé válnak a kollektíva számára azok, akik az utamba állnak. Ha a céged legjobb középvezetője mondjuk a szabadidejében elkövet egy hülyeséget, amiből komoly problémája lenne a cégnek, nem tüntetnéd el nyom nélkül, mielőtt kiderülne a dolog? Nos itt is ez a helyzet és az egyetlen esélyetek én vagyok! Akit eddig romboltatok. Ha olyan lennék, mint ti és az önérzetem lenne a legfontosabb, akkor lenne igazatok, ám ha olyan lennék, mint ti, ott állnék közöttetek.

Ja igen, mi történik akkor, ha ti nem tudjátok megoldani a problémát és jövök én. Arra fogok törekedni, hogy a létező legrövidebb idő alatt teljesítsem a feladatot, mert egy csomó ilyen dolgom van és ez azt jelenti, hogy nem sokat fogok pöcsölni. Ami miatt a földi embertől irtóznak odakinn, hogy képes hidegvérrel kinyírni egy másik lényt a legkisebb gond nélkül, az lesz ennek a helyzetnek a kulcsa és megoldása. De megnyugodhat mindenki, legalább két ember van, aki felelősséget fog vállalni a tetteiért. Az egyik én vagyok, a másik pedig valaki, aki még ehhez kell.

Mert amit a kollektíva elmulasztott egy csomó más dolog mellett az a kiválasztási elv, hogy csak olyannak adunk hatalmat, akiben megvan a felelősségvállalás. Hogy hogyan lehet a kollektíva akarata ellenére mégis hatalomhoz jutni? E mellé még kell egyvalami legalább és ez a kockázatvállalás. A többi dolog már abba a kategóriába tartozik, ami még az isteneknek is misztikus.