2019. október 23., szerda

Az idő


Amikor emberekkel érintkezem, egyetlen egy dolog határozza meg az első besorolásukat, ez pedig az időhöz való viszonyuk. Akik a 3D ok-okozati összefüggésein alapuló folyamatos idővonalán élnek, ők ennek a világnak a normál felhasználói, azaz azok a játékosok, akikért ez a világ létezik. A tudati emelkedésemmel azonban én nem vagyok normáls felhasználó annak ellenére, hogy én is ezen az idővonalon élek.

Ez a probléma azóta velem van, amióta rájöttem, hogy sok dolog oka nem a múltban, hanem a jövőben van. Ilyen dolgokról nagyon nehéz a normál felhasználókkal beszélgetni, mert azonnal hülyének néznek akkor is, ha 20 évet töltöttem el a nem szoványos környezetben és ennek oka az, hogy a rendszerben lehetnek beépített védelmi garanciák arra, hogy megőrizzék a játékosok számára a normál világot. Tehát ezt nem érdemes erőltetni senkinél, mert ha te rájöttél valamire, az lehet csak a te játékod, de nem az övék. Az ő játékuk akkor lesz ez, ha ők is rájönnek erre és saját maguktól kezdenek érdeklődni. Ez egy hierarchikus családi környezetben nagyon nehéz dolog, ezért a következőt javaslom azoknak, akiket ez érint. Nyiss egy új játékot, amiben az a szereped, hogy játszod azt, amit rólad hisznek rád vetítenek. Ha nem te vagy ennek a játékbeli hierarchiának a csúcsán, az szívás, de akkor is azt kell játszanod a szüleiddel, hogy te vagy az ő gyerekük. Mert közben ők is érzékelik, hogy ebben az általuk játszott hierarchiában zavar keletkezett a te tudati emelkedéseddel, ám magamra vetítve a problémát lassan és hosszasan dolgoztam a megoldáson. Vagyis hogyan tudj saját rangra emelkedni úgy, hogy közben nem töröd szét az ő játékukat és az ebben elfoglalt szerepedet.

Amikor szakmabeliek rámnéznek és azt látják, hogy tök olyan vagyok, mint egy normál játékos, mert rám is ugyanúgy vonatkoznak a 3D szabályai, azt hiszik, hogy egy csaló vagyok, akik valamilyen médiumi képességekkel rendelkezik és jó a dumája, hogy ilyen összeszedetten képes rendszerben erről beszélni. A dolognak lehet egy másik oka is, ez pedig az, hogy azokban a feladatokban, amikben közben dolgozom, szükségem van a 3D folyamatos idővonalára. Talán azért, mert innen végzek olyan XD műveleteket, amik összeomlanának, ha nem tartanám a magasabb dimenziós környezetet életben a 3D-ből. Miközben ezeket a meditációkat végeztem, engem lényegében mindenki lerabolt, aki csak tudott, mert senki se lát a maga dimenziószintje fölé és ugyanúgy hülyének néznek, mint a normál emberek, amikor az idő nem szokványos jellemzőiről beszélek. Mindenki azt mondja, hogy "bizonyítsak", ám a bizonyítás sok esetben a végüket jelenti, mert az a duma, amit nyomatnak (én ezt nem tudtam, jót akartam, stb.) nem működik. Hisz gyakorlatilag arról van szó, hogy náluk sokkal nagyobb istenek magasabb dimenziós lények éltek és dolgoztak velem egy óbudai panellakásban bevétel nélkül, míg a tolvajok ott parádéznak a lopott energiákból szerzett palotáikban. Ezek a velem a világ megmentéséért dolgozó lények ennyit láttak ebből a világból, amilyen élet nekem jutott, míg az állítólag szövetséges lények és embereik láthatóan épp tönkreteszik azt a munkát, amit végzünk és arra hivatkozással, hogy ők nem hisznek ebben, igyekeznek minden erejükkel menteni amit raboltak akadályozni engem a dolgaimban. A bizonyítás, amit annyira kérnek itt már arról szól, hogy ennek véget vetek. Mire azonnal nemzetbiztonsági kockázattá lépek elő, hisz ha ők foglalják el a világot, akkor én veszélyt jelentek a vagyonukra, amit ők így fognak kommunikálni. Ha én előlépek, ugyanaz történik, ami eddig, a magasabb dimenzióknak meg kell bízniuk egy emberben és eddig az ilyesmivel nincs túl jó tapasztalatuk.

Elmondom röviden mi van. Ez a világ, amit ti az emberiség normál fejlődésének hisztek, nem létezik. Azért látjátok létezőnek, mert egyszer létezni fog és pont így derült ki az, hogy ilyenkor mi történik. Kiderült az is, hogy hiába minden igyekezet, a Szándék akkor is megvalósul, csak sokkal fájdalmasabb lesz. Létezik egy ideális idővonal, amin haladva a dolgok fokozatosan történnek, ám ezt az idővonalat állandóan mindenféle behatások érik a fejünk felett harcoló magasabb dimenziós lényeknek köszönhetően, ám ez a harc itt nem látható a világunkat szabályozó paraméterek miatt. Hidd el, a te mindennapi életed, az abban zajló harcok, viták, veszekedések egy harmóniában élő ember számára megfelelnének a harc fogalmának, ám mivel mi békében élünk, mi ezt békének látjuk, mert a harc fogalma alatt teljesen mást értünk. Amikor behatások érik az idővonalat, a hologram rugalmassága úgy teszi ezt folyamatossá, hogy a benne lévő 3D-s lények számára ez mindig is így volt, akik a múltat fix és megváltoztathatatlan dolognak érzékelik és számukra csak a jövő képlékeny.

Sikerült azonban a munkáimat úgy elrendeznem, hogy lett időm arra, hogy rendbe tegyem a világot, ahol élünk. Megnyomtam a PAUSE gombot és a teljes figyelmemet a körülöttünk lévő világ rendbetételére fordítom. Még sosem csináltam ilyet, sőt soha senki nem csinált ilyet, így kiderült, hogy ez a folyamat is több évig tart. Először az volt a cél, hogy a saját életemet rendbe tegyem, mert sajnos nem működik az, hogy idegen segítséget veszek igénybe. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az idegenek angyalok ideküldik az embereiket, akik nekem segítenek, ám eltelik egy kis idő és azt veszem észre, hogy a tőlem kapott segítségeket örömmel elfogadják, azonban látva szorult helyzetemet (nincsenek bevételeim és tőlük függök) azonnal lecsapnak a lehetőségre és ráállnak az energialopásra, az én helyzetem meg semmit sem változik, illetve csak rosszabb lesz, mert egy feudális érzetű hierarchia részévé tesznek. Könnyű nem hinni abban, hogy én náluk is magasabb dimenziós munkát végzek, ha a hitük szerint nincs náluk magasabb dimenziós, ahogy a földi hatalomban lévők sem hisznek abban, hogy valaki még náluk is nagyobb hatalommal bírhat e világban. Amikor megoldottam a saját problémám (ami még nem érkezett le ide), akkor jöttem rá arra, hogy innen már csak egy picit kell tovább dolgoznom (+3 év meditáció) ahhoz, hogy a teljes világot rendbe tegyem és pontosan ezt is tettem. Mindezt az innen nézve magasabb dimenziós lények nem túl lovagias ellenállása közepette.

Most szólok, hogy vízöntő vagyok és a szabadságon alapuló világot akaró demokrata. Az elmúlt évtizedek azt bizonyították, hogy a szabadságra meg kell érni, azaz csak egy bizonyos fejlettségtől válik az ember javára, addig az elnyomók tündöklésének lehetőségévé válik.

Ezekről az itt beavatkozó magasabb dimenziós lényekről mindent el lehet mondani, csak a szakértelmet nem, amit megfejel az is, hogy a siker kényszerében vannak akkor is, ha a feladat nagyságrendekkel haladja meg a lehetőségeiket. Ha az idő csak 3D-ben érthető, akkor könnyen egymásba fordulhatnak az idősíkok csak azért, mert egy dilettáns lény behelyezi ide a tudatát. Nézzük az ő nézőpontjából. tegyük fel, hogy jószándékú és segíteni akar, ám beleütközik korunk demokratikus intézményrendszereibe, amik megkötik a vezető kezét és lényegében semmit nem tud tenni. Kiderül, hogy a világot nem a politikai vezetők uralják, hanem egy láthatatlan érdekkör és a hatalom alapja a pénz, ami a beavatkozó lény számára ismeretlen és amiket a pénzzel tenni lehet, az olyan kísértést és csábítást jelent, amire ő nincs felkészülve. Senkiben nem lehet megbízni, a technológia is fejlődik olyan területeken, amikhez nincs szakértelme. Mivel a lény magasabb dimenziós, neki az idő szabályai semmit sem jelentenek és itt találjuk magunkat egy olyan változatlan külvilágban, ahol mindenféle korok emberei jelennek meg az itt élő emberekben. Sokkal könnyebb egy ilyen lény számára egy feudális világ, ezért arra fog törekedni, hogy ilyen világot teremtsen maga köré, ahol egy király ténylegesen uralkodik. Mivel több ilyen beavatkozó lény van, akik egymással sem működnek együtt, mára olyan világ alakult ki, ahol mindenki csak a saját dolgával törődik és ezt láttam meg olyan 10 évvel ezelőtt, vagyis a korrekciós beavatkozás ötlete sem ma merült fel bennem az idővonalon. Lehet, hogy ez holnap fog megtörténni, ám mivel a játék szabályai szerint az oknak a múltban (is) meg kell történnie, így erre csak egy olyan ember volt képes, akinek látnoki adottságai vannak (valójában rendkívüli intelligencia) a szükséges (ön)hit és bátorság mellett.

Az USA-ról sok minden rosszat el lehet mondani, ezt mindenki meg is teszi, ám ilyenkor soha senki nem beszél a jóról. Azért nem, mert itt már annyi megszállt ember van, aki a megszállót önmagaként érzékeli, hogy ez már lassan nem is földi társadalom és ezeknél a lényeknél sem a kritika, sem az önkritika nem divat. Mondok egy példát. Ha feltenném azt a kérdést egy zsidónak, hogy mennyiben oka a zsidók az antiszemitizmusnak, mind elkiáltaná magát rám, hogy antiszemita vagyok. Bele se gondolna a kérdésbe. Ugyanez a feketék, az arabok esetén, akik teli torokból követelik a jogaikat és fújnak a fehér emberre, miközben oda vannak a fehér ember vívmányaiért és reflexszerűen rasszistáznak, miközben teljesen természetes nekik, hogy az általuk várt iszlám kalifátusban a fehér ember csak szolga lehet. Ez a világ számomra olyan, mint egy állatkert, ahol mindenki embernek van öltözve, a beaatkozó dilettáns magasabb dimenziós lények pedig feltupírozott ősemberekkel akarják a problémáikat megoldani. Az USA nem véletlenül van és erre akkor jöttem rá, amikor arra kerestem a választ annak ismeretében, a sámánok mire voltak képesek, hogy a francba lehetett őket kiirtani, ha ezt ők nem akarják és arra jutottam, hogy de, akarták.

Mivel ennél többre is rájöttem, elmondhatom magamról, hogy az USA nagy barátja vagyok, ám azé az Amerikáé, aki deklarálta a Függetlenségi Nyilatkozatot és ez egyre távolodó mintát mutat a mai Amerikával, aki térdre esik Kína előtt az elmaradt profitot látva. Amikor helyreállítom az idősíkot, itt akkora pánik lesz, amit el se tudtok képzelni. Rájöttem, hogy minden értelmet nyer, hisz minden ebbe a pontba halad, amikor nekem (az ő kérésükre) bizonyítanom kell. Mindezt úgy, hogy azok számára is megmaradjon az események közötti logikai kapcsolat, akik a normál játékban vannak. Bizonyára felmerül egyesekben, hogy milyen jó lenne ehhez csatlakozni, de csak akkor, ha már biztos a győzelmem, hisz ki akar a vesztesek oldalán lenni. Számukra is nyílik egy új játék, mert azért azt senki se gondolja komolyan, hogy meg fogok bízni az ilyenekben, mert azt, hogy ki mire érdemes, nem a pillanatnyi érdekek fogják meghatározni. Mivel nagyjából egyedül érzem magam ebben a munkában, így paraméterekkel dolgozom és egyáltalán nem kell tudnom azt, kinek mekkora hatalmat adjak, ha ezek a paraméterek jók és én is jó holoprogramozó vagyok.