Magyarságkutatás

Előző anyagomban az idegenekkel foglalkoztam, most jöjjön egy újabb téma, ami remélhetőleg hasonlóan hat azokon, akik először találkoznak ezekkel az információkkal. Egy átlagmagyarnak ugyanis, aki a történelemkönyvekből tájékozódott, halvány fogalma sincs ezekről. A történelemkönyveinkből ugyanis valami olyasmi derül ki, hogy a magyarok ősei a sztyeppéken nomádkodtak és Nyugatról szívtuk magunkba a civilizáció szellemét. A helyzet az, hogy könnyen lehet, hogy ez fordítva történt. Először érdemes tisztába tenni az idősíkot, ugyanis a középkorban eltérő időszámítási rendszereket használtak, amibe a semmiből valahogy odakerült 300 év, ami pont arra az időszakra esett, amit mi honfoglalásnak nevezünk. Érdemes a következő előadásra rászánni azt a 2 órát, amit megérdemel.

Akinek ez az előadás túl tudományosra sikeredett, tudok ajánlani egy másikat is, amit ide kattintva megtekinthetnek. A magyar őstörténelmi kutatások mai napig keresik amúgy arra a választ, vajon a magyaroknak mennyi közük volt a hunokhoz. Ezt azonban csak akkor lehet megérteni, ha az ember ismeri az akkori viszonyokat. Az a gond a régészettel, hogy a mai ember fejével akarják megérteni az ókort és ez soha nem fog sikerülni függetlenül attól, hogy ezzel egyetértenek-e a kutatók vagy sem. Ugyanúgy találgatnak, mint ahogy ti tennétek, csak nekik papírjuk van róla. Még régebben találtam egy kínai ember által készített térképet, ami Európának az elmúlt 2500 évét dolgozza fel és itt a magyarok hirtelen tűnnek fel.

De honnan? Ehhez érdemes lenne egy kicsit többet tudni erről a régi világról, ami a térképen csak egy szürke zóna, azonban az Arvisura sokkal többet mesél róla. Ha a ma emberének kellene röviden mesélnem róla, akkor egy olyan globális civilizációról beszélnék, aminek a magyar nyelv volt az angol nyelve. Ennek bizonyítéka az lehet, hogy az etruszk leleteket el lehet olvasni magyarul. Sőt, egyes egyiptomi szövegeket is.

Az Arvisurát a tudományos életben nem tekintik komoly dolognak és bolondoknak, tudománytalannak tartják azokat, akik azt teszik. Ennek oka lehet az, hogy a Nyugathoz kötődő magyarság a Habsburg időkben elveszítette ősi gyökereit, ám a meséink, népdalaink máig megőrizték azokat, csak mai szemmel át kell őket fordítani a mai értelmezésre. A mai magyarság identitásválságban van, amire rá is repült a politika és a kipcsakokban, meg mindenféle irányokban keressük máshol az identitásunkat, holott rendelkezünk vele ha komolyan vesszük a saját krónikáinkat. Ha már itt tartunk, ebben a játékban nekem vannak a legjobb lapjaim.

Engem nem zavar, ha kiröhögtök, bár nem tudom, kinek lenne kedve hozzá ilyen anyagok megtekintése és elolvasása után, bár az is igaz, hogy akik kiröhögnek, ilyesmit nem tesznek. Az a szó, hogy magyar, ma egy nemzetet takar, de régen más jelentése volt, egy minőséget jelentett. Mai fejjel olyan, mintha a bolygót elárasztanák az idegenek és akik ezt a mostani világot lakják, angolul beszélnének és keresztény nemzetnek neveznék magukat. Bár ez így elég leegyszerűsített, de a mondanivalót kifejezi.

A helyzet véleményem szerint az, hogy a finnugor elmélet vitája hasonlít a darwini elmélet kontra teremtés vitájához, aminek a megfejtése az, hogy mindkettő. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a mai civilizáció arcát nagymértékben a magyar találmányok tették ilyenné. Ha azt nézzük, a dánok mit értek el a LEGO-val, komolyan felmerül a kérdés, mi miért vagyunk ilyen szegény ország adósrabszolgaságban, miközben ennyi mindent adtunk a világnak és még adhatnánk, ha a minket elfojtani szándékozó háttérben meghúzódó erők ezt lehetővé tennék.

Ebben biztos benne van a mi felelőségünk is, hogy mára a politikus szó egyet jelent a semmirekellő gazemberrel és olyan figurákból áll az elitünk, akiktől aligha várhatunk ebben változást. A gond az, hogy csoda nélkül vajmi kevés is arra a remény, hogy az igazán tehetséges és tisztességes emberek a hatalom közelébe kerüljenek, olyan rendszer épült itt ki, ami az ilyen emberek elől összezár.

Meggyőződésem, hogy ez a nép megérdemli a csodát és most mondok két megbotránkoztató dolgot. Az egyik az lenne, hogy új szó kellene a pénzügyi bevételre, mert a magyar a pénzt csak keresi. Igenis létezik olyan, hogy szómágia és olyan is, hogy a kimondott szavaknak jelentőségük van. A meditációim során egyszer egy érdekes dolog történt velem. Arról tájékoztattak, hogy be van jegyezve nálam olyan, hogy én istent szidalmaztam és nem értették a dolgot. Két válaszom volt erre. Az egyik az volt, hogy én nem vagyok megkeresztelve, azaz ilyen értelemben ateistának számítok, aki szerint isten nem létezik. Ha pedig nem létezik, akkor helyesen jártam el, hogy a kérdéses esetekben egy nem létező lényt vettem a számra. A másik pedig az ezotériával való viszonyom volt, amit ők istenkeresésnek értelmeznek, ám én tudományos szemlélettel állok hozzá. Azaz nincs arra bizonyíték, hogy isten létezik, ám arra sincs, hogy nem. Könnyen lehet, hogy ez a csoda a meditációim eredményeképp jelenik meg, aminek talán az adhatja alapját, hogy azért csináltam Budapesten, mert ilyesmit még Tibetben sem mertek. De visszatérve a témára megkérdezném, vajon primitív nomádnép lehet-e az, aki ilyen kreatív és akinek ilyen népdalai vannak?

Ja igen, a másik. Le kellene cserélni a himnuszt is. Az egész nem más, mint egy állandó kesergés istenhez, hogy tegye meg azt, amit végülis mi magunk is megtehetnénk. A zenéjéről pedig azt hallottam, hogy a pályamű beadási határideje előtti este csak az volt meg, amit az elején és a végén hallunk. Aztán az a kreatív megoldás született, hogy a szerző lelassított és átkomponált egy kevésbé ismert középkori toborzót. Köszönöm a figyelmet!

A következő anyagomban a különleges képességekkel foglalkozom.