Kezdem ott, hogy mi a baj az angol nyelvvel. Azt, hogy mi a jó benne, úgyis mindenki tudja. Szegény franciák ebből megint kimaradnak, mert bár a földi diplomácia nyelve a francia, azzal kinn nem mennek semmire, úgyhogy a galaktikus diplomáciai nyelv a Földön a magyar lesz. Mondanám, hogy ettől még az angol lehet a földi világnyelv, ám nem a felemelkedett szinteken. Az angol arra lenne jó, hogy közös kommunikációs nyelv legyen, ami értelmét veszti abban a pillanatban, ahogy az a meredek állítás bekövetkezik.
Elismerem, hogy kinézetre az angol a nyerő. Ha valaki angolul beszél és mellette meghallja a magyart, 90% fölött lesz azok aránya, akik az angolra teszik az ikszet, hogy melyik a szebb nyelv. Egyszer dolgoztam egy évig egy nemzetközi csapatban. Két megjegyzésem lenne. Az egyik az, hogy ha nem az angol, hanem a magyar lett volna a kommunikációs nyelv, magyartudás nélkül nem sikerült volna hitelesen eljátszanom, hogy jól beszélek magyarul. A másikhoz kellettek a németek, mert senki más nem mert volna őszintén válaszolni arra a kérdésre azzal megerősítve, hogy tényleg az igazat mondja, hogy az ő fülükkel hogy hangzik a magyar. Majdnem azt halandzsázták el, amit a képen látható cseh vagy szlovák színész, amit amúgy annyira pazarnak érzek, hogy jelenleg az egyik kedvenc videóm ezen a csatornán.
Csak jóval több volt benne az "e" betű. Amúgy kinn nem nagyon változik semmi, azaz az a fejlődési ütem, amit itt megszokhattunk, nem annyira jellemző kinn. A magyar nyelv nagyon sokat változott, rengeteg jövevényszavunk van, nem beszélve a szlengről, amik többnyire angol eredetűek és be is épülnek a nyelvünkbe. Ilyen például az ufó is, mert a magyarban eredetileg nincs az idegenekre külön szavunk. Az idegen lény két szó, a földönkívüli meg túl hosszú. Bár az angolban az alien jelenti az idegent és az UFO az általuk használt járműveket jelenti, a magyarban az ufó lett az idegen lény. Ki is vannak ezen akadva, amikor leufózzuk őket, pláne mindenkire egyformán használva.
Szóval egy ufónak meg kell küzdenie azzal, hogy hiába beszéljük ugyanazt a nyelvet, nagyjából a felét nem fogja érteni annak, amit mondasz neki. Ide kapcsolódik Móricz János története, akiről csak nagyon kevés magyar tud, pedig jóval többnek kellene. Ugyanis ha többen ismernék, többen is kérdőjeleznék meg azt, amit az iskolában tanulunk. Nem beszélve arról, mekkora balhé keveredne belőle az angol nyelvterületen. Csak ámulok sokszor, amikor a mindenféle blogokon olvasom a néphülyítést a magyarok eredetéről, meg a nyelvünk eredetéről. Móricz János egy Dél-Amerikába emigrált honfitársunk, akinek a fülébe jutott, hogy a Panama-csatorna építésekor az ottani magyar munkások képesek voltak egyes indián munkásokkal magyarul beszélni. Nagy kutatásokba is kezdett és arra jutott, hogy a spanyolok által kiirtott indián ősnyelv a magyar volt.
Persze ne gondolja senki azt, hogy ez Északon nem volt másképp, egy Dr. Simon Péter nevű úriembertől olvastam a saját sztoriját, amikor Kanadában kiderült, hogy az indián bejárónő megértette a feleségével magyarul zajló beszélgetésüket. Az igaz, hogy a mai globalizáció nyelve az angol, de abban is biztosak lehetünk, hogy az előző a magyar volt. Felvetődik a kérdés, hogy miért ne lehetne az angol akkor a felemelkedett világ nyelve? Ezt nem én fogom megválaszolni, hanem George Bernard Shaw. Idézem.
„...egy igazán tehetséges angol írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal... Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)”
A felemelkedés nem történhet meg úgy, hogy nem vagy képes pontosan megfogalmazni az érzéseidet és gondolataidat. Hallottam még olyat is, hogy egy angol anyanyelvű számára a magyar nyelv megtanulása a megvilágosodáshoz közeli hatást fejt ki az agyára. Az angol tényleg egyszerű nyelv, tulajdonképp olyan, mintha LEGO-znál a szavakkal. Ám egy sokkal több betűből álló ABC-vel rendelkező nyelvhez fejletteb agy szükséges és itt nem a technológiai fejlettségről beszélek, hanem az érzelmi intelligenciáról. Tulajdonképp ők ezt keresik és találják meg az indiai jógiknál, tibeti lámáknál, ám felvetődik a kérdés, ha van egy nép, akik beléptek az ő civilizációs környezetükbe, nem lenne-e szerencsésebb itt keresni a megvilágosodást? Ám amíg mi vad nomádok vagyunk a történelmükben, ez nehezen fog menni. Ehhez a történelmet kellene rendbe tenni, ám akkor dominóként borulnak a mai nagyságot megalapozó királyságok, értem ez alatt a nem létező Karoling Birodalmat és továbbmenve az is kiderülne, hogy a mai keresztény értelmezés is hazugságokra épül. De nyugi, az iszlám is, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ők a kereszténységből kiátkozott irányzatként kezdték. Bátran kattintsatok a linkekre!
Hogy hogyan fog hirtelen mindenki megtanulni magyarul? Annak idején végeztem tudásmásolási kísérleteket, amikkel összefüggésben lehet erről beszélni. Amikor kaptam egy gitárt és arra jutottam, hogy csak jobb kézzel fogok rajta valamit csinálni, feltűnt, hogy ami kijött belőle, az ugyanúgy ment akkor is, amikor a gitárt a hátam mögé tettem. Ez, amit láttok itt a harmadik alkalom, hogy ezt a gitárt használom. Vagy egy zenei szupertehetség vagyok, ami azért nem vagyok, vagy valami más lehet emögött, aminek köze lehet ehhez.
Arra jutottam, hogy ezt valamikor egyszer már megtanultam és azt a tudást hívtam be ide. Hogy én játszom-e vagy csak egy közvetítő közeg lehetek, mint egy mátrixnyomtató, az még felderítésre vár. Ugyanis megfigyeltem, hogy a kezdeti idők stílusa az alatt a 3 év alatt, amíg ezzel foglalkoztam is sokat változott és amivé lett, az sokkal kellemesebb egy itt élő ember fülének. Pont ahogy a mai magyar nyelv is máshogy szól, mint az ősmagyar nyelv, amit amúgy szerintem művészet lehet mai füllel megérteni.
Azért ehhez, hogy ez az általam bipolarnak nevezett stílus, ami amúgy egy gyógyhatású zene kialakuljon, meglepő módon szükség volt két húr elpattanására is. Ha lett volna elég pénzem, biztosan jobb minőségben szólna, ám akkor biztosan studióban veszem fel és nem otthon, ahova ezek az energiák érkeztek. Ha nagyon sok pénzem lett volna, biztosan berendezek otthon egy studiót, ám ez 2012-től 2014-ig tartott és biztosan nem kerülgettem volna kihasználatlanul. Ördögi kör, ami nélkülözi az emberi logikát, bár itt egy olyan emberről beszélünk, aki képes lenne ezt is a logikai környezetébe helyezni és simán elpasszolni utána a studiót, ha többé már nincs rá szükség. Inkább az lehet a dolog mögött, hogy megijedtek a logikámtól és amúgy se a minőség a lényeg, mert ami az, az átjön így is. Erre azt mondom, biztosan eljön majd az idő, amikor digitális utómunkával fel lehet javítani, ám akkor az lesz a nagy kérdés, hogy a rezgések, amik átfordulnak ilyenkor ugyanazok maradnak-e.
Mondhatná erre bárki, hogy jól elkanyarodtunk a témától, de biztos vagy te ebben? Amúgy itt találtok még egy rakás speckó holotranszt. Durvábbakat meg itt.