Az Iki egy rövidítés, amit most találtam fel, ez csak 3 betű és sokkal rövidebb, mint az "istenkomplexusos idióta", ami az új vád ellenem. Azért kell rövidíteni, mert biztosan lesznek még hasonló vádak olyanok részéről, akik a.) nem értik az ÉlményParkot b.) nem is néznek utána c.) nekem sem néznek utánam.
Ezeket a vádakat hogy honnan tudom, azt nehéz lenne egy földi halandó, normális kisember szemszögéből vázolnom, legyen elég annyi, hogy ezek a hírek a spirituális csatornán érkeznek. Ennek kiváltó oka az volt, hogy túl hosszan szóltam hozzá valamihez, ami nem kritika volt, mint inkább egy megfigyelés eredménye és mindjárt érkezett is egy lekezelő válasz egy seggfejtől, amiből amúgy egy harc is keletkezett.
Annyit érdemes tudni ezekről a harcokról, hogy itteni szemszögből sosem tudom épp kivel harcolok, mert annyi mindenkivel harcoltam már, hogy tök feleseges megjegyezni minden helyi nagymenő nevét. Itt is csak a meglepődés és az öröm hullámait érzékeltem, aztán jött egy kicsivel több info, hogy ez valami köcsög lény volt, akinek az egyik emberére akadtam. Nem én akadtam rá, hanem ő énrám és úgy kezdődött a harc, hogy a bunkó megjegyzésére valami olyat reagáltam, hogy "oké, legyen igazad", mert nem vagyok egy seggfejekkel (túl hosszan) kommunikáló típus, ám ő nem bírta ki, hogy ide ne bökjön még egy "na ehhez tartsd kisköcsög" típusú megjegyzést. Azt azért érdemes tudni, hogy az internetet, különösen annak komment szekcióját már felfedezték maguknak a megszállók is és el is árasztották az embereikkel, akik célja, hogy minél több emberre legyenek hatással. Az így kialakuló láthatatlan energiaszálakon aztán átszivárognak szép lassan a többiekbe és előbb utóbb egy teljes társadalmat is képesek megzavarni. Ez több tudatszinten zajlik, azaz vannak olyanok, akiket te egyáltalán nem is érzékelsz, de pont elég csak elolvasni a kommentjét és ha bármi hatást kiváltottak, akkor már el vagy kapva. Ezt amúgy eltanultam és én is alkalmazom, ám nem szoktam cicaharcokba keveredni, ez egy különleges alkalom volt, aminek simán lehet folytatása, hisz ahogy nézem van rá igény.
Mondjuk az, hogy ez harc volt egy kis füllentés, mert harc az, amikor a másik nem omlik össze azonnal a csapásaimtól. A sok idő az utómunka, amiben pótolni kell a kialakuló hatalmi űrt, különben még primitívebb alakok pótolják és ilyenkor abból a körből emelek fel valakit, akit aztán le is kell védenem. Sosem tanultam ezt senkitől, illetve magamtól tanultam ki, amikor annak idején az első mesterekkel csaptam össze, majd jöttek a magukat angyaloknak nevező idegenek. Ezek előtt még nem tudtam semmit ezekről, ott ki tudja, hogy a szerencse vagy az őrangyalok (ha léteznek) okán éltem túl az első ilyeneket. A kettő közötti, általam izaeli támadásoknak nevezett időszakban kezdtem először tudosan tanulmányozni a témakört és már akkor értem el sikereket, ám a tudatom akkor kezdett bele a mélytransz meditációkba, így csak most, a visszatérésnél került megint előtérbe a dolog. Már a mélytransz alatt is volt, hogy közben alacsonyabb tudatszinteken harcoltam, és ki tudja mennyi győzelem és nulla vereség a mérlegem. Igazából nem sokat tudok erről, szerintem olyan vagyok, mint anno egy katonatársam, aki fehér övvel indult el a judo versenyen úgy, hogy előtte magyarázták el neki a szabályokat és meg is nyerte a versenyt egy darab technikával, amit mindenkin megcsinált. Szerintem még Japánban a sokdanos mezőnyben sem lett volna senki, aki védeni tudta volna, mert a levegőben lógva nehéz bármilyen dobást kivitelezni. Kiegészítő információ, hogy a srác amúgy egy őserő volt, valaki mesélte, hogy látta, ahogy eldobott egy motort és az felfelé szálló ívben indult el a levegőbe. A versenyen azt csinálta, hogy nyújtott karral megfogta a másik ruháját és azonnal felemelte a levegőbe, majd a hátára dobta és ráült. Ippon azonnal. Én az elmémmel vagyok így, hogy elég csak rácsapnom vele bárkire, azaz az első másodpercben véget ér a dolog és csak akkor szoktam többször is mindenféle más módokon is rápakolni, ha nem dőlnek el azonnal. Ez amúgy nem dőlt el azonnal.
Ha a 42. dimenzióból jön vissza a tudatom egy olyan mezőnybe, ahol már a krisztus tudatszinttől mindenki behugyozik az ámulattól, akkor hadd legyek már Iki, ha akarok! Az ÉlményPark amúgy nem a Földnek szól, azaz nem tudom hogyan másképp megfogalmazni, mint úgy hogy egyenlő a fizikai síkkal és az ahhoz köthető álomtartományokkal. Egyetlen egy személyes oka van annak, hogy ti tudhattok erről, hogy alapvetően egy lusta, de irtó kreatív fazon vagyok, aki vízöntő és kitalálta, hogyan ússza meg vele a (sok) melót. Így lettetek ti a munka szakértői, én pedig a munkaszervezésé. Amikor valaki emberként ilyen méretekkel találkozik, azonnal beugrik az első félelem (így neveztem el), hogy "jaj hát én kisember vagyok ehhez" és hogy az univerzumban (most ne bonyolítsuk a multiverzummal) biztos van egy csomó galaxis és bolygó, ahol nálam menőbb arcok élnek, ám ezt azonnal felülbírálja a logika. Hogy az ő szemükben én vagyok egy másik galaxisban egy másik bolygón és ha kell, én is tudok menőarc lenni. Szóval pont annyi esélyem van nekem is az ilyesmire, mint nekik. Ezt amúgy erősíteni kezdte az, amikor rájöttem, hogy ez a Föld egy igen nagy ritkaság ezzel a demokráciával, ateizmussal és egyszerre mindjárt három egyistennel, szóval bárhol máshol valaki próbálkozna egy ilyesmivel, azonnal eltaposnák a próbálkozásait olyan tradíciókra hivatkozva, amik amúgy amikor kialakultak, azok se voltak mások, mint valaki kezdeti próbálkozásai a világértelmezésre. Ezekből lettek aztán a vallások. Én nem szarozok ezzel, mert a vallásokat le kell butítani, hogy mindenkinek szóljanak, ám ez is szólhat mindenkinek, csak mondjuk a Földön kívül kevesen vágják az informatikai szemléletet.
Szóljatok a haveroknak, ha el akarják kerülni az ilyen vereségeket, kerüljenek el engem, amit beárnyékol az, hogy állandó egyenlőség álcával vagyok jelen, így nem lehet előre tudni, hogy velem futnak össze. Ugye a köcsögök az egyenlőségben azonnal a kihívót látják, így ez egy automatikus folyamat, ha jobban belegondolok. Ám a fejlett lényeket csak így lehet megismerni, hogy az egyenlőségre egyenlőként reagálnak. Ha nem így tennék, bazi unalmas lenne tök egyedül egy olyan világban, ahol még rám nézni se lehetne, mert amúgy ez várna rám, ha az történne, ami kinn a szokás a legfelsőbb lényekkel. Sok meló lesz még itt, mert bazi nagy az univerzum és akkor most nem bonyolítottam tovább a multiverzummal.