Amikor az ember újságokban tudósos hírekre bukkan, előbb utóbb eljut arra a következtetésre, hogy ha találgatnom kellene, én is ugyanerre a következtetésre jutnék. Ám ha én találgatok, annak nincs olyan hírértéke, ha ugyanezt egy tudós teszi. Minden lelet csak a kor szellemének ismeretében értelmezhető.
A ma embere azt hiszi, hogy a régen élt emberek hülyék voltak és mindenféle sziklákat mozgattak csak azért, hogy legyen hol szektáskodni. Ha a ma embere szemével nézed. A Stonehenge akkori léptékben egy mai százaezres stadion felépítésével volt egyenlő. A régen élt emberek is pont olyanok voltak, mint te, csak más eszközök álltak rendelkezésére.
Ha nem vagy ott a kor szellemében, akkor nagyon keveset fogsz érteni az írásos leketekből. Amit érteni fogsz, azt a jelenkori viszonyok ismeretében történik, azaz a mából próbálod megérteni a múltat. Ha azt mondod, hogy valami szakrálgeometriai hókuszpókusz volt a sejtelmesen letűnt világ hite, akkor képzeld bele a jövőbeni régészek helyébe magad, akik szárnyas angyalkákat, meg kereszten lógó férfit találnak.
Nem vonom kétségbe a tudós szaktudását, sem a tárgyi tudását. Pont arra akarok rávilágítani, hogy a tudós és a nagy tudós közötti különbség pont a bátorság. Találgatni és olyan véleményt mondani, amivel vélhetően mindenki egyetért, az a tudós szint. A nagy tudós pedig aki kockáztat és aki bizonyítani is tud, különben szembe kell néznie a közröhejjel.
Kiderült, hogy azok, akik most érkeznek vissza a tudatukkal szabadkőművesek már nem lehetnek, így lehetőségük lett szabadfényművesnek lenni. A szabadkőművesek amúgy kettéváltak. Az egyik ág sima melósként vesz részt az építkezésekben, míg a másik titkos társaságokba tömörül.
Amikor a vasút megjelent, mindenhol ők voltak a legmenőbbek, akik azt üzemeltették. A mai űrhajósok olyan hősök, akik utódjait sima pilótáknak és szerelőknek fogják hívni. De ezt nem egy tudós mondta. Bár sokat tud, nincs mindenről papaírja.