2020. augusztus 24., hétfő

Nők

Innen nézve könnyű. De az csak az egyik opció és minden opciónak nyitva kell lennie.

Nézzük az irányokat:






Előnye a hazai forráskörnyezet, ugyanaz a bolygó, ugyanaz a környezet. De ez a hátránya is.

Ez a civilizáció annyira egyedi, hogy érdekelt a magas szintű vetítése. Ehhez az úgynevezett isteni szintre kell emelni. Mivel ezek a világok a felemelkedők szintjein másolatokként indulnak, senki semmibe nem rondít bele, hanem valamelyik szint valamelyik valóságcsomójának valamelyik világába kerül. Az isteni szintre emelés alatt minden földi civilizáció mást ért. Ezért virágsziromszerűen biztosítani kell számukra az ő isteni szintjükhöz megfelelő környezetet és az onnan a következő lépés az, amin én dolgozom.

Mivel innen kezdtem bele a mélytransz meditációkba és innen utazik a tudatom, tudnia kell ezt a tudati spektrumon lekövetnie. Ha én vagyok sok szinten és világban egyedül, akkor logikus, hogy ilyen egy személyben nincs. Több személyben lehetségesnek tartom, de már a felvetése is színtiszta antifeminizmus. Mivel sok dolgom van, itt megálltam és ennél mélyebben nem mentem bele a problémába.







Előnye a csábítási sokszínűség és annak ténye, hogy XD méretekben szintén otthoni környezetnek tekinthető. Hátránya a félreértések bő tárháza.

A mi valóságunk azokkal együtt, amik technikai civilizációként élnek zöld környezetben, önálló sugarat kaptunk. Célunk megtalálni a boldogság kulcsát egy anyagi(as) környezetben, ezáltal a fejlett ember paramétereinek megállapítása. Mivel a mi felemelkedésünk a párhuzamos valóságainkra is hatással volt, könnyen lehet, hogy ők erre nem feltétlen voltak felkészülve. Ez tulajdonképp valami olyasmi, mint egy váratlan felfedezés által keltett következmények tereprendezése. Valamint a párhuzamos kapcsolatok kiépítése a fönti ÉlményPark felé.

Mivel egymásra vagyunk utalva, itt nem léteznek barátok és ellenségek, csak egymást felülmúlni akaró szövetségesek. Azt is sokkal valószínűbbnek látom, hogy ebből az irányból inkább célirányos profikkal találkozom, mint idetévedt amatőrökkel. Egy célirányos profinak céljai vannak, amiket ha elmond nekem, akkor már az elején tudni fogjuk a célok összeegyeztethetőségét és az ideális forgatókönyvet. Ha nem mondja el, akkor itt van az a pont, ahol meg kell állnom, mert az idecövekelés érintene egy rakás más projektet.







Előnye a hatalom közelében lebzselés, ami jelen esetben a hátrány is, mert ebben a feladatban nincs semmi hatalmi érdeklődés a játékpozíciók iránt. Itt tényleg annak kell lenni, nem elég annak csak látszani.

Az isteni energiakörnyezetben való munka előbb utóbb mindenkiből istent csinál. A visszaemberesedés egy kellemetlen folyamat, ami nem csábít a visszatérésre. Ha én istenként létrehoztam és el is indítottam az ÉlményParkot, akkor ahhoz jobb tesztpozíciót, mint emberként tekinteni rá, el se lehet képzelni. Ezért istenként csak a rendszermelót végzem, emberként viszont van egy élményparkszerű platformom, aminek inkább játékcéljai vannak: 1ST1. Persze ebbe bele lehet szólni, ha vagytok ehhez elég ügyesek.

Tudom, hogy a Nagy Kollektíva Szereteténél nincs is jobb dolog, ám én jobb szeretem a dolgokat individuálisabban intézni. Mivel az ilyesminek a gondolata is lázadásnak számít, még ennek gondolata előtt jegeltem a területet és tettem a többiek aktája mellé. Ott van még a felnőttség kérdése is, hogy ez mit is jelent pontosan, mert az innen érkező csajok mind egy SS tiszt, egy apáca és egy kisgyerek fura keverékei.







Előnye a baromi jó energiák és azokhoz való gyors hozzáférés. Hátrányai a rendszerproblémákkor jelentkeznek, mikor épp mi.

Volt már párszor olyan, hogy az ÉlményParkkal kiakasztottam nagy kapacitású lényeket, hogyan voltam képes például nekik szakmai segítséget nyújtani. Alulról. Ilyen kis aggyal és kapacitással ésatöbbi ésatöbbi. Ez az adatátviteli és hálózati referencia elég jónak számít, így fennmaradt az együttműködés. Azokkal, akik maradtak. Bármikor jöhet egy ilyen meló, ami kinézhet úgy is, hogy az elkövetkező másfél hónap összes programja törölve. Itt pedig csend és nyugalom.

Amikor jött egy lekérés, hogy paraméterezzem azt a nőtípust, amelyik hozzám illik, azt válaszoltam, hogy "a lány, aki nincs".







Előnye a magad teremtette otthon légköre, hátránya még nem ismert, mert alig vagyok otthon. Persze dolgozom a problémán.

- Ha otthonnak nevezed, akkor van barátnőd.
- Van, de még nem találkoztam vele. Sőt, technikailag még nem is a barátnőm és tudnom sem kellene róla.
- Akkor miért tudsz?
- Magam programoztam.