Időnként kommentelek itt-ott és elő szokott fordulni, hogy hosszabb beszélgetés is kialakul. Az egyik ilyenben kaptam egy olyan kérdéssorozatot, amit inkább itt válaszolok meg.
Azt írod, hogy felfüggesztetted a MUNKÁT, mert "elkezdett elbaszódni körülöttem a világ". Ez hogy van, vagy hol van itt az egyensúly, a harmónia? Dolgozol, munkálkodsz, hasznos dolgot teszel a világ számára, ennek az ellentételezése, fizetsége, pedig, hogy elbaszódik közben körülötted a világ?
A munkát többnyire a 26. dimenzióban végeztem, ez pedig a 3D. Csak akkor lenne a kérdésnek értelme, ha a kettőnek szoros kapcsolata lenne egymással. Egyensúlyt és harmóniát amúgy sem két perc alatt lehet létrehozni egy olyan anomáliából, amire addig az volt az egyetlen ötletük, hogy vége a világnak, aztán nulláról indul egy másik. Azért nem lehet erről mindenkivel beszélgetni, mert csak kevés ember rendelkezik a megfelelő ismeretekkel és még kevesebb a helyes szellemmel. Minél nagyobb a megszállás foka, annál nehezebb erről beszélgetni bárkivel, mert ahhoz az embernek használnia kell az eszét, amit ezek igyekeznek kiiktatni, hogy könnyebben irányíthassanak minket. Így pedig végülis nem az emberrel beszélgetek, csak azon keresztül. Mivel a megszállót mindenki önmagaként érzékeli, nem könnyű az ilyesmi. Itt a kérdésekből a mögöttes szándék is kiolvasható. Én nem értem, hogy kerül ide a fizetség és ellentételezés és ezek olyan összefüggésben, mintha én lennék ennek az oka. Egyszerűen annyi történt, hogy a beavatkozók világában is változások zajlanak, mintha te nem lennél képes ellenállni annak, hogy rád van bízva 1 millió dollár egy bőröndben. Ők sem voltak képesek ellenállni annak a csábításnak, amit egy ilyen világ jelent számukra. Történt egy megállapodás, amit ezek megszegtek abban bízva, hogy senki sem tudja őket felelősségre vonni. Elkezdték a világot a maguk képére formálni, amivel veszélyeztetni kezdték az XD műveleteket, amiből egy fikarcnyit sem értenek. Ezt teszem rendbe, amihez olyan spirituális érvényesítő hatalom szükséges, ami idegen a fölső szférák szellemiségétől. Nekem nincs bajom a kritikával, ha az építő-alkotó szellemű, de nagyon nehéz úgy vitázni valakivel, hogy a másik a szükséges információknak csak a töredékével rendelkezik. Az idegenek azért nem értik, mert nem is akarják megérteni. Ők olyan hierarchiában élnek, aminek igazságszolgáltatása annyi, hogy bármi van, mindig a főnöknek van igaza és ez nem ad nekik túl sok mozgásteret.
Ez nem fog ösztönzőleg hatni az emberekre, vagy valami hiba csúszott a képletbe?
Az emberekre csak a pénz, a pina/pénisz és a pozíció hat ösztönzően. Ez a PPP, a három fő emberi hajtóerő.
Mi a véleményed a halálközeli élményekről?
Az én ilyen élményem egy frontális autóbaleset volt, amiben kísérletet tettek egy ellenem irányuló merényletre. De nem jött össze, mert végig nyugodt maradtam. Ez után kezdtem el a halálkutatással foglalkozni egy olyan új megközelítéssel, ahova szerintem csak 200 év múlva jut el a tudomány. Így lényegében nincs kinek és miről beszélnem. De konkrétan válaszolva a kérdésedre a halálközeli élményeket nem sok választja el az alvás közben téged érő hatásoktól.
Az ott megtapasztaltakról?
Ha ez egy holografikus videojáték, akkor a halálból visszatértek beszámolói mindjárt érthetővé válnak.
Ott ugyanúgy folytatódik az átverés, megvezetés?
A halál még nem a játék vége. Azt kilépésnek nevezném és nem tudom mi van ott, mert hozzászoktam ahhoz, hogy mindent alárendelek a célnak és ezek egyike az, hogy csak az aktuális látószögemet megillető emlékeim legyenek. Nem mondanám, hogy a halál utáni történések magyarázatát túlbonyolítja az egyház. Ami érthető, hisz nem mindenki atomtudós meg agysebész. Halál után az agyad továbbra is vetíti magának az általa ismert világot, tehát egy másik élet vár rád, amit nem másik életnek fogsz érzékelni, hanem ugyanannak. A lehetőségeid:
1. Ugyanabban a valóságban maradsz, csak az időnek egy korábbi pontjára tér vissza a tudatod és újrajátszhatod a szereped és kijavíthatod a hibáid.
2. Egy párhuzamos valóságban ébredsz reggel az ágyadban és csak a jelenéleti emlékeid maradnak, azaz nem fogsz emlékezni erre, csak maximum fura érzések, látomások formájában.
3. A mennybe jutsz, lefordítva ugyanez a világ marad, csak bőségben élsz és kellemesnek érzed a világot és az életedet.
4. A pokolra jutsz, lefordítva szarul fogod magad érezni sok feszültséggel.
5. Kilépsz. Ekkor érted meg a világot igazán.
Aki azt állítja találkozott istennel, a mindent átölelő, lenyűgöző szeretettel, az mivel találkozik akkor?
Jó kérdés, mert ilyesmivel én is találkoztam, ám nem vagyok vallásos. A halálkutatás egyben istenkutatást is jelent, ami nálam még egy nyitott kutatási terület.
Ő is félre van vezetve, ez egy cukrosbácsis beetetés?
A világ tükör. Nem mindenkinek beetetés. Amúgy az "ő" egy egyéni tudatú értelmezés és ezzel segítettem a legtöbbet a megértés felé vezető rögös úton.