- A megnyilvánulásaidból arra következtünk, ahogy elindítottad az ÉlményParkot és függetlenné váltál tőle, máris rendezkedsz egy ellenséges szerepre.
- Szó sincs erről. Az elmúlt 20 évből az utolsó 10-ben szándékaimmal ellenséges megszállás alatt voltam és szeretnék edzésben maradni.
- De az ÉlményPark nem akar neked rosszat, ezt nálad senki sem tudhatja jobban.
- A geci már letiltotta 31 akciómat.
- De azt te programoztad.
- Igen és most meg kezdenék játszani.
- A nem lehetne, hogy baráti megszállás legyen belőle?
- Egyszer emlékszem ilyenre. Minden olyan nyugodt és békés volt, akkoriban nagyon szokatlan.
- Lehetne ilyen ez után.
- Még meggondolom, kezdek rájönni ennek működésére. Csak fordítva kell csinálni és békeidőben basztatni a másikat állandóan mindenféle oda nem való szarral.
- Mire lehet használni egy ilyen speciális tudást?
- Az önkény elkerülésére.
- Mondod te, aki Magyarországon élsz.
- Ki mondta, hogy vége van a mecccsnek?
- Milyen most függetlenül?
- A racionális agyféltekém örül neki, a másik érdeklődve pislog maga köré.
- Mik az első benyomásai?
- Lehet, hogy ez az ő megvilágosodás élményük, az így megjelenés egyéni tudatban.
- Nem zavar a Gondoskodás hiánya?
- Megvan, mit nem értettetek azon kívül, hogy a földi menny szabadság és gondoskodás. Hogy előre gondoskodtam arról, hogy legyen, aki gondoskodik rólam most.
- Ki az?
- Én még XD-ből. De technikailag ez neked a "most"-ot jelenti. Külön erre a célra fejlesztettem egy szerető gondoskodóprogramot, aki viszont biztosítja is a szükséges szabadságot.
- Mikor lehet vége ennek a tenyérbemászó stílusnak?
- Ilyen az írói stílusom.
- Így kevesen fognak olvasni.
- De csak a normális emberek közül.
- Ha gyógyítói szemmel kérdezném, mi az oka ennek a fura stílusnak?
- Őrülteket gyógyítok vele.
- Hogyan?
- Legyél még őrültebb, hogy neki kelljen visszafognia.