Először a lehetőségeid és bevállalásaid tükrében magad tűzöd ki a feladatot magad elé. A legtöbb ember azonban nem akar semmilyen feladatot végezni, ezért a feladatvégzések meglehetősen eltolódtak sok kis súlyú és kevés nagy súlyú szereplő között. Hogy aztán akik elzárkóztak ezen feladatok elől, aztán felháborodottan tiltakozzanak, amikor látják, a nagy súlyúak mire jutnak.
- Fura hogy te beszélsz feladatvégzésről.
- Pedig jócskán túlnőttem ilyen értelemben magam.
- Azt mondják, hogy nem sokat végeztél.
- Lehet, hogy annyira túlnőttem magam, hogy akik ezzel vádolnak, nem látnak belőle sokat.
- Te milyen feladatokat tűztél ki magad elé?
- Először érdemes arról beszélni, hogy hogyan tűzöl ki magad elé ilyesmit. Ugyanis ezek a feladatok olyanok, hogy már eleve léteznek, csak azt nem lehet tudni, hogy a sokból melyik ember fogja megcsinálni. A te leszületési feladataid még egy csomó ember leszületési feladatai, akik közül majd valaki először lép, aztán a többiek elfoglalják helyüket a részterületeken. Ezeket a feladatokat nem úgy tűzöd ki magad elé, hogy elkezdesz ezen gondolkodni, hanem úgy, hogy mint ember kitűzöl magad elé egy célt, amit lehet, hogy nem is veszel komolyan, mert magadban zajlik és sokszor nem is az eszeddel, hanem a szíveddel teszed.
- Mi van, ha túl nagyot mertem álmodni?
- Akkor az álmodat elviszi más. Ez később a megszállással irányítottá vált, azaz már szándékosan játszottak arra, hogy merj nagyot álmodni és közben beszűkítették a lehetőségeidet, hogy ne legyél abban a helyzetben, hogy ezeket bevállalhasd. Az álmot te indítod, aztán ezt el is veszik tőled, közben erősítik benned a 'kisember' életérzést és olyan hatások elé tesznek, hogy még örülj is ennek.
- Hogyan?
- Én már régóta nem nézek a TV-ben híreket. A TV különösen alkalmas a mágia közvetítésére, akár tömeges megszállás eszköze is lehet.
- Hogyan?
- Én minden esetben gondolkodom, azaz nem hiszem el a híreket kritika nélkül, de nem mindenki ilyen. Ha nem vagy megelégedve a helyzeteddel, de látsz még nálad is szerencsétlenebb embereket, akkor örülsz, hogy ezek nem veled történnek és ezzel elfogadóbbá válsz a saját helyzetedet illetően.
- Ezeket kik csinálják?
- Mindenki. Akik fel vannak háborodva, hogy miket művelének a zsidók, ők is ugyanezt teszik hasonló helyzetben. Sőt, helyenként még sokkal rosszabbak is. Engem árulónak kiáltanak ki bizonyos körökben, pedig ez csak egy felismerés, hogy ezek se jobbak. Sőt, bizonyos értelemben rosszabbak.
- Milyen értelemben?
- A demokrata ember ugye politikailag korrekt és szereti a másságot, illetve megadni másoknak is a szabadságot. Arra épít, hogy a választásokon gondolkodó emberek szavaznak, ezért politikai hatalomba nem kerülhet arra méltatlan ember. A megszállás azonban teljesen más helyzetet eredményezett. Amikor emberek a politikában nyíltan demokrataellenes nézeteket hangoztatnak, leszámolnak a politikai korrektséggel, uniformizálni akarnak és nem is titkolják, hogy szarnak mások szabadságára, ezzel szemben minden gondolkodó ember fellép, ha máshol nem a szavazólapokon. Amikor a fidesz elkezdett háttér titkosszolgálatot kiépíteni, az csak egy dologra lehetett jó, megzsarolni minél több embert. Amikor értesültem arról, hogy vidéken kötelező volt az embereknek a mobiltelefonjukkal lefényképezni a szavazólapjukat, ott már vége volt a demokráciának. Bár annak már hamarabb vége lett a frakciófegyelem intézményével, ami megfosztotta a képviselőket képviselőségük lényegétől. De visszatérve a fő gondolatomra volt találkozásom pár olyan emberrel, ami után ledöbbentem, hogy ezekről a vívmányokról emberek simán lemondanak és kerestem az okait, akkor találtam rá a tömeges megszállásra.
- Lehet azért más oka is ennek. Például az, hogy bizonyos érdekcsoportok visszaélnek ezzel a szabadsággal és ezért akarnak az emberek ehelyett mást.
- De arra senki se mer gondolni, hogy ezek az érdekcsoportok erősödtek meg annyira, hogy már magával a demokráciával akarnak leszámolni.
- Mondj egy példát.
- A nagyvállalatok. A kapitalizmus és a demokrácia amúgy összeegyeztethetetlenek egymással és nevezhető akár nagy véletlennek is, hogy kéz a kézben járnak.
- Miből gondolod, hogy összeegyeztetlenek egymással?
- Kérdőjelezd meg a cégvezetőd döntését. Ha itt vállalati uralom lenne, abban egy csepp demokrácia nem lenne. De ha megfigyeled, minden úgy kezdődik, hogy mindenki ugyanazt akarja, aztán azok, akik többet szereztek másoknál, érdekeltté válnak abban, hogy helyzetüket a többiek kárára stabilizálják és már csak idő kérdése, mikor jutnak el a rendszer azon szintjeire, hogy ezt meg is tehessék.
- Ezzel azt kérdőjelezed meg, hogy a tehetséges, szorgalmas emberek ne élvezhessék tehetségük és szorgalmuk gyümölcsét.
- Nézz rá a mai Magyarországra. Itt szó szerint ezt a rendszert rombolják le szándékosan úgy, hogy tehetségtelen, seggnyaló köcsögöket helyeznek vezető pozíciókba és nagy gazdagságba. Megtették, mert megtehették. A cél az, hogy hozzászokj ahhoz, hogy lopják a közvagyont és az egzisztenciális félelmeid felülírják a felháborodásodat.
- Mi ennek a célja?
- A végcél egy pénz nélküli világ, ami felé szó szerint használják az embereket. Akik ma ennek a rendszernek a kedvezményezettjei, előbb utóbb ők is sorra kerülnek. Ez egy nem földi emberi logika, ami meg van arról győződve, hogy ő jót akar, ám nem szokott sem a kritikához, sem az ellenvéleményhez, ezért nem is veszi figyelembe ezeket.
- Milyen világ az, ahol nincs pénz?
- Ők azt mondják, hogy boldog, ám én csak 20%-ot mértem úgy, hogy még ez a szar, ami itt van is 50%-on áll. Annak, hogy nem ébredtetek fel időben még súlyos ára lesz.
- Mi van, ha most ébredek?
- Szart sem ér, ha nem lépsz ki a függőségből, ám ha kilépsz, nem jutsz bevételhez. A rendszer már kiépült, de még nem vert gyökeret. Ehhez szükségük lenne az időre, amit vagy bebiztosítanak vagy nem lesznek rá képesek. Én azon vagyok, hogy ne legyenek rá képesek.
- Miért?
- Mert mindezt piuros fehér zöldben, nagy magyarkodás mellett teszik és hidd el, nagy ívben szarnak a magyarságra. Ugyanúgy szükségük van még rátok, ezért csinálják és ezért csinálják így.
- Azért azt nem hiszem, hogy szarnak a magyarságra.
- Majd meglátod, ha kikopnak azok, akik tényleg nem szarnak rá és átveszik a helyüket olyanok, akiket csak önmaguk és a pénz érdekel. Ezek már egy másik világra készülnek, ahol az a győztes, aki jó időben van a jó helyen és nem a tehetség és szorgalom a lényeg, hanem a nyelvhossz. Ezt látom a szemem előtt és nagyon nem akarom ezt látni. Mondtam is fölfelé, hogy ez itt nemzeti katasztrófa és olyan súlyos károkat okoztak a magyar társadalomnak, amiből talán 40-50 év alatt lehet kigyógyulni.
- Mit mondanak erre?
- Hogy jót akarnak. Ehhez tedd hozzá azt, hogy nincs úgy eszük, ahogy neked, mintha egy kisgyerekkel beszélgetnél.
- Mit lehet tenni?
- Megfizeted az árát annak, hogy ezt hagytad eddig fajulni. Hogy nem mentél ki az utcára akkor, amikor a Parlamentben szinte üres ház előtt zajlott a gyermekvédelmi törvény vitája. De az internet megadóztatására bezzeg kimentél és nem esett le, hogy ettől ők komolyan megijedtek. Ott volt az erő a kezetekben, mégis gyávák és közönyösek maradtatok.
- Hogy fogjuk megfizetni ezt az árat?
- Sok szenvedéssel, mert pénzt biztos nem áldoztok rá. Én most felszabadítottam a világot, ám kénytelen voltam azonnal le is fojtani, mert ezek már gondoskodtak arról, hogy ebben az esetben rendszerösszeomlás legyen. Miközben ők a nagy magyarok, én meg egy kis senki a szemükben, aki többet tettem a magyarságért, mint ezek együttvéve.
- Mit?
- Legyen meglepi.
- Hogy lehet ebben részt venni?
- A lehetőségeid és bevállalásaid tükrében.
- Mi van akkor, ha nincs lehetőségem bevállalni már semmit?
- Az események alakulnak, ahogy alakulnak. Lehetőséged mindig lesz, mint ahogy most is lenne, te gyáva féreg!