Érdekesség, hogy a kollektív központ gyakorlatilag egyéni tudatként viselkedik, míg az egyéni tudatok kollektívákká állnak össze. Amikor azonban baj van, ott nem működik a demokrácia lassabb intézményrendszere, ám akkor is konszenzussal döntötték el (mondjuk a római jogban), ki legyen az az egyszemélyi vezető, aki a baj elhárításáig viseli a dictator tisztségét. A kollektívák pedig ilyenkor égi kiválasztottságra hivatkoznak és itt is az egyik nagy kérdéskör, vajon a szellemi szinteknek mennyi beleszólásuk legyen a fizikai világra. A másik pedig az, az egyéni tudat szerveződésének, vagyis a vállalatnak meddig húzódjon a kompetenciája.
Aki vállalti uralmat akart, az egyértelműen nem demokrata. Ma sem kérdőjelezné meg senki a cégvezetőjének döntését és ez azért tud demokráciában működni, mert van egy határ, amit egy cégvezető sem léphet át. Ám ha a jövő a vállalti uralomé (lenne) és ez a határ kitolódik, az bizony veszélyt jelent a fejlett világra. Ugyanolyan veszélyt, mintha valaki ugyanezt az állam felől szeretné megvalósítani (lásd Magyarország példáját), azt kvázi magántulajdonaként értelmezve.
Amikor az egyén hatalmáról beszélünk, azt érti valahogy az egyes átlagember és értem valahogy mondjuk én, aki felállítottam egy elméletet. Már régóta tanulmányozom a fizikai és szellemi szintek határvidékét és arra a megfigyelésre jutottam, hogy ami nekünk jelenti a megvilágosodást, azaz tudati egyesülést a kollektív tudattal (mások szerint tudattalannal), az fordítva az egyes emberben történő megjelenést jelenti. Ha tehát égi kiválasztottságra hivatkozik az ember ilyenkor, nem is áll olyan messze az igazságtól, ám a nagy kérdés az, hogy van-e joga az égnek beavatkozni a földön? Vagy csak akkor van hozzá joga, ha földi szemszögből fejleszti azt? Ugyanis a két koncepció jelentősen eltér és itt jó példa az EU-n belüli jogrendszerek vitája, amiben az orbáni Magyarország a másik oldalon áll.
Eddig sem titkoltam soha, hogy beavatkozom a beavatkozásba és azt sem, hogy ha kell, akkor globális kormányzásban gondolkodom. Ha globális kormányzásban kell gondolkodnom, előtte nagyon át kell gondolnom a dolgokat, ugyanis úgy kell átszerveznem a bolygót, hogy az menet közben ne kerüljön se krízisbe, se összeomlásba. Kinn az van, hogy minden bolygónak van egy úrnője, aki hierarchikus diktatúrát irányít és az idegen tervek is erről szólnak a Föld vonatkozásában, aminek az vet véget, hogy itt ébred egyéni tudatban egy náluk sokkal magasabb dimenziós férfi. A férfi egyenlő az egyéni tudattal, a nő a kollektívával, ezért használnak rendszeresen velem szemben nőket, bár a földi nők mások, mert bár intuitív lények, racionálisan cselekszenek szemben a férfival, aki ezzel pont ellentétes. Az is érdekes, hogy a nemek közötti gyakorlati egyenlőséget a Földön csak a patriarchális társadalmak voltak képesek létrehozni.
Arra jutottam, hogy a vállalati uralommal szemben az államot helyezem a központba, de csak akkor, ha az valóban demokratikus. Amikor valaki égi kiválasztottságról beszél és ez alatt a saját egyéni uralmát érti isteni felhatalmazással, azzal szemben én azt mondom, ha ez valóban így lenne, akkor tisztességes demokráciát csinálna, ugyanis egy komplex isteni szándék csak így tud megjelenni, szemben az egyes ember faék egyszerűségű személyiségével. Ha igazodni akarok a kinti viszonyokhoz, akkor a bolygónak ura lesz és nem úrnője, aki viszont úgy dönt, hogy a Földön globális demokrácia lesz, globális demokratikus intézményrendszerrel. A feloszlatott ENSZ helyébe Globális Parlament kerül és a bolygó kvázi vezetője, aki választott személy kell, hogy legyen mindegy, hogy férfi-e vagy nő. Az isteni kiválasztottság, vagyis a kompetencia dimenziószint függvénye, amivel szemben egy szót se szólhatnak, mert eddig is ez volt társadalmaik hierarchikus rendszerének hivatkozási alapja.
Megjegyzem hasonlóval kísérleteznek az idegenek is, ám nagy különbség van aközött, hogy valaki ilyen környezetben szocializálódik és úgy kísérletezik vele, vagy szigorú hierarchiából érkezve teszi ugyanezt. A legitimáció kérdése is okoz némi gondot, ugyanis ha megcsinálom a globális kormányzást a dimenziószintemre hivatkozva, pont én nem leszek demokratikus, aki isteni kiválasztottságra hivatkozva hoz létre demokráciát. Mert sajnos azt újra létre kell hozni, ugyanis egyrészről az idegen beavatkozás, másrészről a tőkeerős multinacionális vállalatok és az adót fizetni nem szerető nagy techcégek azt jelentősen átalakították. Ha erre azt mondaná valaki, hogy ne kiabáljam el, mert ez már folyamatban van, arra én azt fogom mondani, hogy nem véletlenül van már folyamatban.
Az égi stílus az, hogy dumálnak valamiről, miközben ők már akkor tudják, hogy céljuk más, én nem alkalmazok ilyen beetetődumát, mert nem tartom szerzett rangomhoz méltónak. Én ezt a pozíciót harcok árán szereztem meg, ám igyekszem tanulni a történelemből és itt fura módon Castrót hozom fel példaként, aki bebizonyította, hogy ha valaki jó katonai vezető, közel sem biztos, hogy jó politikai vezető is egyben. Szemben mondjuk az égi kiválasztottságú, Chavezre hajazó Trumppal, akire én azt mondom személyisége okán, hogy közügyektől orvosilag távol tartandó. A dimenziószintem engem feljogosít az égi kiválasztottság felülbírálatára, ám jól tudom azt is, hogy az egyéni tudati emelkedésem miatt minek fog engem nevezni a vallási befolyás alatt álló tömeg. Ez a dilemma kinn is megvan annyi különbséggel, hogy kinn az élő isten kultusza van, lefordítva elismerik azt, hogy egy szellemi lény megszállása egyenlő az adott emberben magával a szellemi lénnyel. És itt szembe fog kerülni egymással a földi vallások sátánképe a kinti istenképpel. Én ettől mindenkit mentesíteni szeretnék és csak a feladataimmal foglalkoznék, amiből egy átlagember nagyon keveset venne észre, hiszen amit észrevesz, az az általa választott vezető.
Amikor annak idején a magyarok a régi világ képviselőiként megjelentek a Bolygó Szívében, vagyis itt, a Kárpát-medencében, hogy választ találjanak az új világ kihívásaira, ugyanazzal találták szembe magukat, ami most is a helyzet. Volt egy hitviláguk, amit fel kellett adni a fennmaradásért cserébe, ami a gyakorlatban úgy nézett ki, mintha én holnap kötelezővé tenném azt, hogy a Biblia helyett egy mesekönyvben kell hinni. Még nem vagyok abban teljesen biztos, hogy ha elutasítom az élő isten kultuszát, azzal nem vonom-e magamra ugyanazt, ami anno két olyan nyugati katonai támadás volt, ami létszámában meghaladta a teljes keresztes haderőt azzal a paranccsal, hogy minden élő magyart, legyen az férfi, nő vagy gyerek ki kell irtani, és aminek két nagy katonai vereség lett a vége. mert spirituális értelemben a katonai vereségek 3D-ben értve épp most érték őket. De hosszabb távon gondolkodva ugyanolyan nyitottan kell a témához viszonyulnom, mint amikor annak idején elkezdtem ezt az egészet. Nem hittem istenben, de bizonyíték híján nem is zártam ki létezését és ez egy ateistától nagy dolog ám! Mint ahogy egy demokratától is az az ős-magyar kutatás és mivel vízöntő vagyok, alapvetően hidegen hagynak a személyes hatalmi allűrök.
Az elmúlt évek számomra azzal teltek, hogy vártam a meggyilkolásomra tett kísérleteket, aztán kiderült, hogy ilyen kísérletek már a megszületésem óta folyamatosan zajlanak és hogy mégis itt vagyok annak bizonyítéka, hogy a dimenziószintemről sem csak dumálok. Amit időközben leprogramoztam egy olyan dolog, aminek a szellemi szinteken is a csodájára járnak, ám ha ezen a szűk szakmai fórumon kívül ezzel elkezdenék villogni az emberek előtt, az olyan lenne, mintha egy fejlesztőcsapat villogna a játékosok előtt egy kalandjátékprogramban. Ha be is kell avatkoznom a játékba, annak célja a Játék helyreállítása, hogy utána a játékosok használják és ha én is használni akarom, nem lehetek több egy játékosnál. Aki csalni mer, biztosan nem egy játékossal áll szemben, én úgy hívom, hogy admin-játék szint és a világon először történik ilyen, ezért kezdtem bele a tesztekbe.