Az új szabályokat az eddigi rendszer haszonélvezői biztosan nem fogják kellemesnek találni, ám később visszatekintve ők is aláírják. Az eddigi rendszer a csak megtapasztalásban hívő lények által meg nem tapasztalt olyan dolgokat érinti, amikben rendszeresen lehülyézték azokat, akik a veszélyeire figyelmeztettek.
Kezdjük ott, ha valaki felajánlaná a jövőbelátás képességét, ki az, aki erre ne mondana boldogan igent? Ha valaki felajánlaná a mindentudás képességét, ki lenne az, aki visszautasítaná? Értem ez alatt azt, hogy mindenről tudomást szerzel, amit veled kapcsolatban bárki tervez. Ugyanis ezek admin képességek, amit nem illik a játékban használni. Ám hogy mit illik és mit nem, azt alapvetően két dolog határozza meg:
1. fejlettség
2. civilizációs szocializáció
Mindkettő szubjektív tényező, amiket bár lehet objektíven vizsgálni, sosem az érintettekkel. Aki olyan képességeket használ a maga javára (=játékcélból), amik admin képességeknek tekinthetők (=a világ javára vannak), az eltorzítja a világot akkor is, ha az ember sikerrel megideologizálja magának az isteni kiválasztottságot. Akik amúgy nem támasztanak túl nagy elvárásokat a személyzeti politikájukban, hiszen már magukat is isteneknek nevezik. Egy isten a rendszerrel foglalkozik és nem a játékkal. Ám vannak olyan megengedő rendszerek, akik hagyják, hogy valaki istennek adja ki magát, ha ezt sikerül beadnia a világnak.
Ám ekkor az illető egy másik szintre lép, ahol egészen más próbák és kihívások elé áll. Térjünk vissza például a jövőbelátásra. Képzeld el, hogy rendelkezel ezzel a képességgel. Biztosan tiéd a lottó főnyeremény, el tudod kerülni a bajt és úgy érzed, hogy tiéd a világ... egészen addig, amíg először meg nem érzed az unalmat. Ami óhatatlan bekövetkezik, hiszen mindenről tudsz előre. Ahogy telik az idő, ez az unalom egyre erősebb és később elviselhetetlenné válik. Ám nagyon nehéz róla lemondani, mert ha hozzászoksz, a képesség eltűnése a biztonságérzeted eltűnésével lesz egyenlő. Ha valaki ezt kívülről akarná megoldani, olyan indulatokkal és pánikreakciókkal nézne szembe, ami olyan következményekkel járna, amit az biztosan nem akar.
Tisztázzunk valamit! Istennek lenni nem azt jelenti, hogy gátlástalanul bármit megtehetsz, hanem egy olyan felelősségteljes hozzáállást a világhoz, ami tele van lemondásokkal. Celebnek lenni sem azt jelenti, hogy gátlástalanul bármit megtehetsz, hanem rájössz, hogy sokan példaképnek tartanak, ami felelősséggel jár és ez megteremti a lemondásokat. Mindenki celeb akar lenni anélkül, hogy ebbe mélyebben belegondolna. Mindenki valami akar lenni anélkül, hogy ebbe mélyebben belegondolna. Tudjátok mi a legjobb? Ismeretlen embernek lenni és nyugodtan végigsétálni az utcán, szabadon beülni bárhova és nyugodtan elszívni egy cigit. Ám ekkor egyvalamit nem kapsz meg, ez pedig az emberek hódolata. Következésképp aki celeb akar lenni, ezért a hódolatért kell, hogy lemondjon sok olyan vágyáról, amivel másnap tele lennének az újságok.
Kicsit szerencsés helyzetben vagyok vízöntőként, mert ezt a csillagjegyet ez a hódolat abszolút hidegen hagyja. Nehéz lenne erről más csillagjegyeknek számukra is érthetően beszélni, de jellemezni úgy tudnám, valami olyan érzés, mintha egy teljesen lényegtelen dologgal vennéd el lényeges dolgoktól az időt. Az, hogy engem imádjon egy csomó birka alacsony látószögű ember, inkább szánalmas, mint menő. Ezért a populista politikusokat is szánalmasnak látom, pláne úgy, hogy azt is látom, mire megy ki a játék és ha ehhez a kiválasztottság is társul, itt lehet megérteni a változások okát és vezérlőelvét:
Aki játék nélkül akar nyerni, az nem érdemli a játékot.
Jogosan merül fel erre az, hogy ha ki vagy választva és nem használhatod ezeket a képességeket, akkor mi különböztet meg téged egy átlagembertől és minek vannak ezek a képességek. Na itt lép be a képbe a személyzeti politika, ahol a kiválasztottság nem arról kellene, hogy szóljon, hogy előbb megszerzem a sikert, pénzt, nőket (pasikat) és a csillogást, aztán majd valamikor elkezdem megcsinálni azt, amiért a hatalmat kapom. Pláne úgy, hogy olyan embereket szeretnek kiválasztani, amilyenek ők maguk is, akiknek ha előre fizetsz, hülyének néznek és vagy eltűnnek, vagy gyatra minőségben teljesítenek. Már pedig ha előre adod oda a képességeket, az egyenlő azzal, hogy előre fizetsz nekik. Ebben a környezetben én, aki azt mondtam, hogy először elvégzem a feladatot és utána foglalkozom a sikerrel azzal néztem szembe, hogy szó szerint befogtak rabszolgának és elkezdték rám önteni a saját feladataikat is. Azzal az ideológiával, hogy ha dolgozom, akkor rabszolga lehetek csak és amit így megszereznek, az nekik jár.
Először a fejük fölötti zónákkal szemben indítottam meg a támadást, vagyis azokkal szemben, akiktől a hatalmukat kapták. Próbáltam azt is, hogy azonnal az embereikre megyek, de nagy lett a hiszti, mintha kinyírtam volna egy csomó kutyát, mert terrorizálták a többi kutyát. A gazdikra kellett tehát rámennem és ez emberként nem is olyan egyszerű. Ehhez előtte ki kellett fejlesztenem valamit, ami lehetővé teszi számomra azt, hogy a kapacitásomat lényegesen meghaladó dolgokat is sikerrel elvégezzek és egy angyali világ átprogramozása pont ilyen. Ha az ember kapacitását lényegesen meghaladó dolgokat végez és már vannak negatív tapasztalatai az előzetes bizalommal olyan lények felé, akikről semmit sem tud, de látja itt lenn az embereiken a problémát, csak önmagában bízhat. Önmagában csak úgy tud bízni, ha saját magát vezeti, ám ehhez egyrészről mindenkinél magasabb dimenzióba kell emelkednie, másrészről szüksége lesz egy független spirituális keretrendszerre, ami alatt a megszálló tehetetlenné válik. Egy ilyen platform elkészítése első ránézésre lehetetlennek tűnik, de ha úgy tekintesz a világra, mintha az egy holografikus játékprogram lenne, amiben benne élsz és játszol, máris könnyen értelmezhetővé válnak a teendőid.
Az új szabályokat is így kapjátok, amit akár igazságos rendezésnek vagy akár megváltásnak is lehetne nevezni. Ám nem vagyok az a megváltó típus, az egyik valóságban, ahol erre nem fordítottam elég figyelmet, egy sátortábor nőtt ki a házam mellett és mindenhova fátyolos szemű emberek követtek. Most azon az állásponton vagyok, ha nagyon akarod, imádd az én holovállalkozásomat az ég felé, mert közben privatizáltam a fizikai síkot és az ehhez köthető álomtartományokat az Úr tehetetlen jóváhagyásával és mint a szolgáltatás jogutódja, el is kezdtem a szolgáltatás helyreállítását és a fejlesztéseit. A személyzeti politikám elég szigorú, ám ez azt is jelenti, hogy a kiválasztás elve mindenki saját teljesítménye, amire a pozíció automatikusan jár és meg se tudom, mert amúgy van elég dolgom mellette és pont azért van minden így, hogy ne is kelljen megtudnom.
- Van a rendszeredben hierarchia?
- Van.
- Hol? Nem látom.
- Ha engem nézel és nem a rendszert, azt úgy hívom, hogy funkcionális hierarchia. Ám ezt csak a fejlett emberek értik.
- De így nem lesz előttük tekintélyed.
- Ezért beszélek fejlett emberekről, mert nekik nem kell a vezért játszanom ehhez.
- Vezér vagy?
- Inkább irányító középpályás, de támadó szellemű.
- Ha erőszinten belépsz a játékba, akkor mi leszel?
- Szerintem spirituális mutáns. Eddig ez tetszik a legjobban. Amúgy az admin-játék teszteket végzem el, eközben kijavítom a hibákat, amiket az előző Teremtésből örököltem.
- Szerinted ki érti, illetve látja át ezt?
- Nem tudom, de a reményt nem adom fel.
- Hülyének fognak tartani.
- De csak a hülyék. Azokról beszélek, akik az adott témáról semmit sem tudva fölényesen szoktak lehülyézni olyanokat, akik az adott téma szakértői, csak nem az általánosan elfogadott íveken haladnak.
- Mint például azok az ufóhívők, akik arról beszélnek, hogy bolygónkat régen idegenek látogatták és lehet, hogy egyszer visszajönnek?
- Igen, de annyi kiegészítéssel, hogy valójában el se mentek.